Vadnay Vilma; Szepán

(Sátoraljaújhely, 1862–Bp., 1918. jún. 6.): népszínműénekes, operettprimadonna. Káldy Gyula, a Pesti Népszínház karmestere fedezte fel tehetségét, s képezte ki hangját. 1880-ban lépett fel először a Népszínházban. 1882-től 1893-ig férjével, Somló Sándorral vidéken szerepeltek. Mikor férjét szerződtette a Nemzeti Színház, lemondott a pályáról, de időnként mint vendég fellépett, pl.: 1894-ben a Budai Színkörben. A vidék jeles primadonnája volt, csengő, magas, koloratúrszoprán hanggal. Játéka intelligens és megnyerő. Mint népdalénekes és népszínműénekes is igen nagy sikereket aratott. F.Sz. Fiametta (Suppé: Boccaccio); Klári (Csiky G.: A szökött asszony); Zsófi (Csepreghy F.: A piros bugyelláris); Lidi (Deréky A.: A búzavirág); Adél (Strauss: A denevér); Szaffi (Strauss: Cigánybáró).

M.A. 1880–82: Népszínház; 1882–83: Debrecen; 1883–85: Szeged, Nagyvárad; 1885–89: Krecsányi Ignác; 1889–90: Debrecen; 1890–93: Arad; 1893: Buda.