Zilahy Gyula

(Zilah, 1859. jan. 15.–Bp., 1938. máj. 16.): színész, színházigazgató. 1876-ban vidéki társ.-oknál – Vác, Szabadka, Zombor, Újvidék, Szeged – kezdte pályáját. 1880-tól 1884-ig Kolozsvárott, majd Debrecenben (1885–1887), Szegeden (1888), a Nemzeti Színházban (1889–1902) játszott. 1901–1906 között Aradon, 1905–1913 között Debrecenben volt ig., 1915-ben a Vígszínházban, 1917-ben a Városi Színházban játszott. 1918–1925 között a Belvárosi Színház tagja, az 1923–1924-es évad kivételével. Ezután csak egy-egy szerepet kapott bp.-i magánszínházakban. Az 1920-as években a vasutasok Törekvés műkedvelő gárdájának rend.-jeként tevékenykedett. Eleinte hősöket, majd komikus szerepeket, népi zsánereket játszott. A Nemzeti Színházban az egyik legnépszerűbb művész volt, 1890-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. Színházi témájú műveket is megjelentetett. F.Sz. Mádi Simi (Csiky G.: Cifra nyomorúság); Kopjai Imre (Tóth K.: A király házasodik); Bilitzky-Maróth (Herczeg F.: A dolovai nábob lánya); Göre Gábor (Gárdonyi G.: A bor); Postamester (Szép E.: Patika); Pap (Török S.: Bankett a Kék Szarvasban. Könyve: Ötven év. Ifjúságom és életem. (1931).