ELSŐ RÉSZ.
Mohácsi vésztől, János király haláláig 1526-1540.
ELSŐ FEJEZET.
I. Varday Pál egri püspök a mohácsi vész idején. II. A törökök Budán s kivonulásuk az országból. III. Varday püspök védelmi intézkedése a felvidéken. IV. A török dulás Hevesmegye területén. V. Szapolyai Fegyverneken s a verpeléthi tábor szervezése Hevesmegyében. VI. A tokaji tanácskozmány. VII. Szapolyai vonulása Hevesmegyén át Budára. VIII. Szapolyai királylyá, koronáztatása Székes-Fehérvárott. IX. Varday püspök szerepe s ennek méltatása. X. János kir. kinevezései. Varday esztergomi érsekké, Erdődy Simon egri püspökké neveztetnek ki. XI. Hevesmegye János kir. első országgyülésén.
I. 1526. aug. 29-én zajlott le a szörnyü mohácsi vész. Varday Pál egri püspök a vész előtt aug. 16-án, Tolnamegye Báta községéből, Lajos király utasitására, Budára tért vissza a királynéhoz 1), a ki Tamás (szalaházi) veszprémi püspök 2) s Thurzó Elek tárnokmester körében várakozott a jövő eseményekre.
Bátán hosszas tanácskozások folytak a hadviselés módja felett, hogy az támadó legyen, vagy a király védelmi s igy tartozkodó állásba vonuljon vissza. Ugy a királyné, mint az utban levő csapatok köréből, a király sürgettetett, hogy maradjon várakozó állásban, s mig a segélyhadak meg nem érkeznek, ovakodjék csatába bocsátkozni.3)
Oláh Miklós udvari tanácsos s titkár, később egri püspök, az ütközet előtt, három nappal érkezett vissza a király táborából Budára a királynéhoz, hozva a királyi elhatározás hirét s üzenetet, hogy a király támadólag siet a törökök elébe, várakozni nem fog, a királyné vonuljon Budáról Pozsonyba 4).
Oláh Miklós megérkezése után harmadnapra aug. 30-án, késö éjjel jött meg a futár Budára a rettentő hirrel, hogy Mohács mezején, 29-én megtörtént az ütközet, minden veszve van. A királyné még az éj folyamán megindult kiséretével Pozsony felé.
Szapolyai János erdélyi vajda, ez időben, 40.000 főre becsült seregévél Szegednél állott.
II. A győző török tábor a harcz után kipihenve magát, ötöd napra indult meg a Duna mentén felfelé egyenesen Budára: Ide sept. I2-én érkezett meg. A budai részen szerte pusztitott, egészen Győrig. 19-én a Dunán át hidat vertek a pesti oldalra 5), s 24-ig átszállott a tábor, de 25-én már megfuvatott az induló s Pestet feldulva, a Duna két partján Szeged s Bács irányába 6) naponként 4 mértföldet haladva, oly rohamosan történt a visszavonulás, hogy sept. 28-án, Ibrahim seregének előhada már Szegedén volt; s okt. 6-án az egész török tábor kivül állott az ország határán.
III. Varday egri püspök, a vész hirével nem követte a királynét Pozsonyba, hanem egyenesen székhelyére Egerbe utazott, hogy, felvidéki rendelkel az ország védelme érdekében tanácskozzék. E czélból a felvidéki rendekhez nyomban felhivást intézett 7), s ezek küldöttei, névszerint Heves, Gömör, Borsod, Torna, Abaujvár megyékből sept. I6-án, már Miskolczon tanácskoztak, mely tanácskozásból folyólag, Varday Pál püspök és pelsőczi Bebek János, a nevezett megyék nemesei nevében felhivást intéztek a felvidéki városok s megyékhez: "hogy a közös haza védelmére, mennél nagyobb erővel keljenek fel, gyorsan jöjjenek Hevesmegye törvényszékhelyére Verpeléthre, a hová emlitett püspökkel a szomszédos urak s nemesek. megérkeznek, tábort vernek az erdélyi vajda megérkeztéig, ki levéllel, s küldötteivel igérte, hogy számos és jól begyakorlott hadával oda fog jönni, hogy Isten segélyével a pusztitó ellentől megmentsék a hazát." Ezen miskolczi tanácskozmányon, a háború viselésére felajánlott egyházi kincseknek, Kassán haladéktalanul pénzzé veretéséről is intézkedtek. Ezen felhivás vételével, Eperjes 50, Lőcse 80, Bártfa 50, Kis-Szeben 20, tehát összesen 200 gyalogost állitottak ki, s gyülekezési helyül Kassa jelöltetett ki.8).
IV. Verancz után 9) mások is azt állitják, hogy a török sereg Budát elfoglalva, nem csak Győr felé, hanem egészen Gyöngyös sőt Miskolczig portyázott, nemcsak a Vértesen, hanem a Mátra hegyén összefutott menekülő népet is meglepte és legyilkolta. Gyárfás Jász-Kunok történetében az állitatik (385. 1.) hogy ekkor az ország Vácztól Gyöngyösig, Miskolcztól Titelig pusztitatott volna el.
Ha a török tábornak a pesti oldalra történt átkelési, és onnan vissza vonulási intézkedését vizsgáljuk, kétségbe kell vonnunk ezen, egészen Hevesmegye területétől, Miskolczig terjedő pusztitás lehetőségét. A török tábor ugyanis, csak sept. 25-én kelt át egészben a pesti oldalra, honnan indulhatott volna Hatvan s Gyöngyös felé a Mátráig, vagy épen Miskolczig kalandozni. De sept. 26-án már visszavonult a tábor Pest alól, s sept. 28-án, már Szegednél volt a Dunán inneni török csapat. 10) A Mátra, hegység Pesthez 10-12, Miskolczra pedig 20-22 mérföld. Ezen terület bekalandozásához oda s vissza, legkevesebb 5-10 napra lett volna szükség, mennyi a fent ösmertetett pesti átkelés s visszavonulás idejéből sehogysem teljk ki. De a Varday püspök által táborhelylyé jelölt Verpeléth, a Mátra tövében Gyöngyöstől alig pár órára, a lehető legrosszabb tervezet lett volna, ha a törökök erre kalandoztak vala; a mi pedig alig hihető el, annál inkább, mert a már ekkor Fegyvernek tájékán időzö Szapolyai-féle sereg, s Eger között érintkezés volt folyamatban; Szapolyai Verpeléth felé vonulása tervben volt, a mi alig lett volna lehetséges, ha a pest-miskolczi utvonalon a török csapat portyázott volna. A török tábor portyázási vonala tehát Jászberény és Szolnokon túl nem terjedhetett, semmi esetre sem Miskolczig, vagy épen Fegyverneken tul, hol már Szapolyai seregébe ütközött volna.
V. Szapolyai János erdélyi vajda Szegednél táborozva, értesült a mohácsi szerencsétlenségről s arról, hogy a török tábor Buda felé vonul egyenesen; mire ő a Tisza partján szintén felfelé Fegyverneknek, tehát a török sereggel a tiszai vonalon párhuzamosan vette utját, s Fegyverneken tábort ütvén időzött. Ezen utjában értesitette őt Varday Pál arról, hogy a felvidéket fegyverbe szólitja, s Miskolczon a felvidékiekkel tanácskozni fog a védelem ügyében, s hogy Szapolyai is egész seregével vonuljon Verpeléth alá, mely hely a felvidéki felkelés csoportositása s a Szapolyaiféle tiszai táborral az összeköttetés létrehozatalára a legalkalmasabb volt. Verpeléth Hevesmegye akkori törvényszékhelye, a Mátra hegységtől egy részről, más részről az egri vár által fedezve, a Tarna folyó mellett, kiváló czélszerü táborozási hely, ez adott viszonyok között; honnan Kápolnán át Hatvan felé, a Budánál levő török tábor ellen, akár a támadó, akár a védelmi harcz sikeresen folytatható volt. 1849-ben is a Pest felöl jövő Vindischgrätz ellen, itt vivatott a hires kápolnai ütközet, melynek hátterét Verpeléth képezte.
VI. János vajda seregével, sept. 26-ika körül még mindig Fegyverneken volt. A miskolczi tanácskozás után ide jött hozzá okt. hó elején Varday Pál, Dóczy János kincstartóval, s itt vették hírül, hogy a török tábor elvonult Buda alól, megy kifelé az országból 11). Ezzel megszünt a verpeléthi tábor alakitásának szüksége. A teendők másfelé irányultak. Szapolyai a Tisza mentén tovább felfelé Tokaj várába vonult, s ide hivta a rendeket Varday püspök s többi társai beléegyezésével, tanácskozmányra okt. hó 14-ére. Ez értelemben válaszolt Varday Pál Eger székhelyéről a kassaiaknak okt. 10-én, kik azon kérdést intézték hozzá a miskolczi felhivás folytán, hogy 100 lovast és 200 gyalogost kiállitván, menjenek-e rögtön Verpeléthre? "Várjanak a csapatküldéssel" - volt a püspök válasza, - "a török elvonult az országból, a rendek a változott visszonyok folytán, Tokajba 14-ére hivattak, a további teendők feletti tanácskozásra, bizalmas embereiket küldjék, oda."12 )
A tanácskozmányon nagy számmal vettek részt ugy az erdélyi részekből, mint a felvidék s Tisza mellől jövő nemesség, élén Varday Pál egri püspök, Perényi Péter, Dóczy János kincstartó, Verbőczy István, Homonnay Ferencz ungi főispán, Kátay Mihály, Kállay János stb.13) s a hosszas tanácskozmány eredménye az lett, hogy Lajos király szerencsétlen vége után, tekintve a zavaros viszonyokat, okvetlen királyválasztás az első teendő, e végből nov. 5-ére Székes-Fehérvárra, a királyválasztó országgyülést összehivják, mely összehivó Szapolyai J. erdélyi vajda, Varday Pál egri püspök, Perényi Péter temesi bán által a többi urak s nemesek nevében iratott alá 14).
VII. János vajda a tokaji gyülés után, fényes kisérettel megindult Budára, 6000 fegyveres fedezete alatt: Szerencsen át okt. 30-án Egerbe érkeztek, hol Varday püspök már előre menve, nagyszerü fogadtatást rendezett részére, vendégszeretete összes tárházát kinyitá Eger falai között, hol neghált, és más nap reggel folytatá utját Hatvan felé, hol szintén éjjeli pihenőt tartottak. Mindenszentek napja előestéjén érkeztek Buda falai alá.15)
VIII. Budáról nov. 8-án mentek Székes-Fehérvárra, s 9-én eltemettetvén Lajos holtteste, 10-én megtartatott a király-választó gyülés, 11-én koronáztatott meg a királylyá kikiáltott Szapolyai. A gyülés 5-ére volt összehiva, 3 nap "összejöveteli nap" szokott közben lenni, s az első ülés azután tartatott.
IX. Az itt elsorolt történeti adatokból s tényekből, minden kétséget kizárólag kitünik a szereplő férfiak, s ezek között Varday Pál egri püspök hazafias ügybuzgalma, s a gyors határozást kivánó körülmények által befolyásolt cselekedetek jóhiszemüsége. A nagy veszélybe jutott haza védelmének érdeke a mozgató erő; s azon levélből, melyet Varday püspök Egerből a felvidéki városokhoz intézett, a verpeléthi tábor alakitása végett, mint a szörnyü vész után, a védelemre irányzott öntudatos cselekmény, a püspök egész lényére s müködésére a legszebb fényt deriti.
Varday a nagy szerencsétlenség hirének megérkezte után, igaz, nem követi a királynét Pozsonyba; mert előtte a haza védelmének nagy problemája lebeg. E végből siet haza székhelyére Egerbe, s az uton érleli elméjében a védelmi teendőket, melyek a leggyorsabb cselekvésre ösztönzik. Budáról Egerbe sept. 3 -4-én érkezhetett; mert Budához Eger az akkori időben 3-4 napi járó ut volt, és szept. 16-án már Miskolczon tanácskozik az általa odahivott megyei rendekkel, szervezi a felvidéki felkelést, a verpeléthi tábort, melynek szüksége a török sereg gyors visszavonulása folytán megszünt. Ezzel változott a helyzet; de a védelmi szervezkedés, a további teendőknek is sarkpontja maradt, melyhez járult Lajos király halála által, az ország kormányzata miként megalakitásának, a védelem szempontjából halaszthatatlan kérdése.
Hogy a különben is zilált hazai viszonyok között, a Szegedről Fegyvernekre s innen Tokajba, érintetlen nagy sereggel érkező Szapolyai János erdélyi vajdára eshetett, már az első pillanatban, több hazafi gondolata, hogy királylyá kiáltassék ki, annál is inkább feltehetőnek, s mintegy önként jövőnek látszik, mert e vidéken élénk emlékben lehetett még a hires hatvani gyülés határozata, hogy "idegent királylyá választani nem fognak." Ez országrészen a Szapolyai név, különösen a nemesség előtt, még a Dózsa-féle lázadás idejétől különben is népszerü volt, szegedi táborozásának gyanusitása s ott szándékos késedelmezése pedig, valamint akkor ott, ugy ma már méltatlan koholmánynak bizonyult.
Varday püspök, kinek lelkét az ország védelmi kérdése egészen eltölté, Szapolyaira már csak e szempontból is sulyt helyezett, s őt kiváló tényezőnek tarthatta; de a leendő királyt illetőleg, ugy látszik, első sorban a lengyel királyra gondolt, s ez érdemben, levelet is intézett Zsigmond lengyel királyhoz. 16) Valószinü, hogy a tokaji gyülés hangulata, nagy befolyást tett reá, hol Szapolyai már királylyá jelöltetett, s a nagy czél kedveért, az összhangot meg nem zavarhatá; sőt hüségesen követte a koronázásra is, mely mint emlitők, nov. 11-én Székes-Fehérvárott ment végbe. A koronázási tényt Podmaniczky István Nyitra agg püspöke hajtotta végre, miután az esztergomi érseki szék üresedésben volt.17) Tehát a koronázó püspök nem Varday Pál volt.
X. E koronázó gyülésen kik voltak jelen, s mely megyék voltak képviselve, megállapitani nem lehet. A főpapok közül Podmaniczky nyitrai, Varday Pál egri, Országh János váczi püspökök jelenléte kétségtelen. Erdődy Simon zágrábi, később egri püspök azonban nem volt jelen; mert nov.10-én Chasmán időzött, innen irt káptalanjához, hogy alkalmas férfiakat küldjenek hozzá, velök a zavaros helyzetben a teendők felett tanácskozandó. Levelében hivatkozik a királyné s a nádortól kapott felhivásokra. A székesfehérvári országgyülésről emlitést sem tesz. Nov. 16-án Győr mellett találkozásuk volt Frangepán Kristóffal, s innen együtt mentek nov. 22-én Budára, János királyhoz 18). A koronázás megtörténte után, a koronás király hozzá látott az ország kormányzata szervezéséhez s kiegészitéséhez. Az esztergomi érseki székre Varday emeltetett, Perényi Péter erdélyi vajdává s koronaőrré, Verbőczy István kanczellárrá, Tornallyay Jakab kincstaróvá, Raskay Gáspár nógrádi, Báthory Endre szatmári, Putnoky Imre borsodi, Homonnay István zemplémi főispánokká neveztettek ki. Varday Pál, elbucsuzva az egriektől, nyomban elfoglalta érseki székét, ugy hogy nov. 29-én már itt fogadhatta János királyt, a ki itt honapokon át időzött. E kinevezések a koronázás után még Székesfehérváron történtek, honnan János király Budára ment, s nov. 22-én itt találkozott Frangepán Kristóffal, kit horvát bánná, ugy Erdődy Simoy zágrábi püspökkel, kit egri püspökké nevezett ki. Erre ugyan határozott adat nincs, de az 1527. márcz. 17-én Budán tartott országgyülésen, azon elleniraton; melyet az itt levő rendek, Ferdinand tiltakozó levelére válaszul marcz. 24-én irtak, Erdődy Simon mint egri püspök van aláirva, 19) tehát itt mint egri püspök vett részt; aligha helytelen ezek folytán a feltevés, hogy János király által az adományozás azon időben történt, midőn Erdődy Budára Frangepánnal együtt hozzá ment; annál is inkább elfogadható e feltevés, mert Varday esztergomi érsekké kinevezése után, nagyon valószinütlen, hogy az egri püspökség üresen hagyatott volna. 20)
XI. János király 1527. marcz. 17-ére, még esztergomi időzése alatt febr. 6-án Budára országgyülést hivott össze, melyen 53 megye s 10 kir. város vett vészt. Hevesmegye követei voltak ez országgyülésen Szalóky Zsigmond és Body Mihály. Ez országgyülésen Erdődy Simon is, mint egri püspök volt jelen.
1) Pray Annales 112. l.
2) Késöbb egri püspökké neveztetett. Szerémi igy ir róla: "Cancellarius Thomas episc. vaciensis antequam noviter erat acceptorus de rustico genere et erat parochus in Miskolcz." Schmidt szerint (Episc. Agr. Il. k. 303 l.) Tamás beregszászi lelkész volt.
3) Nic. Olah Codex epist. 36, 37, 708-709.l.
4) Oláh Miklós, ki Szapolyait szándékos késedelmességgel gyanusitja, Ursinus Velius történészt, e királyi elhatározásról igy informálja: "Ille (rex) me nuntio significavit reginae se fortunam experturum, et non subituruan infamiae, ut hosli terga dedisset." - Nic. Olah. Codex epist. u. o.
5) Szalay IV. k. 8. l .
6) U. o. 9. l.
7) Jászay m. nemz. up. 78. l.
8) Pray Epist. proc. l. 274. Jászay 1. k. 23. l.
9) Verancz munkái. 11. k. 24 l.
10) Lásd Szulejman naplóját.
11) Jászay I. k. 78. I.
12) Kassai levéltárból Jászaynál 80. l.
13) Jászay I. k. 81. l.
14) Pray epist. proc. k. 276. l.
15) Akademiai kiadványban Szerémi György 129. lap.
16) Smolka. Ferdinandes ersten Bemüh. um die Krone von Ungarn 32. l.
17) Wagner Antal. Scepus lV. 37.l. Az orsz. levéltárban van az eredeti kézirat, melyben Ferdinand király bocsánatát jelenti ki Podmaniczky püspök azon ténye felett is, hogy Szapolyai fejére ő tette a koronát.
18) Katona XX. k.
19) Lásd magy. orsz. gyül. emlékek I. k. 127. l.
20) Smolka emlitett munkája 48. l.