HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE

IRTA SZEDERKÉNYI NÁNDOR

IV. kötet


HUSZONKILENCZEDIK FEJEZET



I. Gróf Barkóczy Ferencz primássá és esztergomi érsekké, egri püspökké és főispánná gróf Eszterházy Károly neveztetik ki. Főispáni beiktatása 1761-ben. II. 1764-iki pozsonyi orazággyülésre követválasztás. Az utasitás szelleme és közjogi aggályai. Az országgyülés gyorsan feloszlattatik. III. Az eloszlatott országgyülés után Mária Therézia önkényes kormányzati rendszerének fejlesztése a közigazgatás, közgazdaság, vallás és tanügy terén. A magyar király "apostoli" jelzőjének felélesztése és a legfőbb kegyuri jog gyakorlása. A jezsuiták eltörlése 1773-ban s az iskolák kérdése. Az egri gymnasium a ciszterczieknek adatik 1778-ban. IV. A pásztói ciszterczi apátság birtokügye; feloszlatásuk 1784-ben. Visszahelyezésök 1802-ben. Az egri gymnasium és lyceum máig. V. Az urbéri viszonyok rendezése. 1770. Brunczvik Antal kir. biztos müködése az urbéri rendezésnél. A földek és urbéri szolgáltatások osztályozása. A peres eljárás szabályozása. VI. Az uj adórendszer a vármegyében. 1773. VII. Tisztujitások gróf Eszterházy idejében.



I. Az 1761. év folyamán nagy változás állott be vármegyénk közéletébe. Barkóczy püspök 1761. máj. 15-én esztergomi érsekké és primássá, helyébe egri püspökké gróf Eszterházy Károly váczi püspök neveztetett ki 1761. okt. 10-én.

Eszterházy Egerbe vonulásával nemcsak személyváltozás állott be megyénkben, hanem a közpolitikai szellemnek átalakulása is kezdetét vette, - mint azt a követutasitások készitésénél látni fogjuk.

Az uj püspök 1762. jun. 30-án Egerben tartott közgyülésen vezettetett be főispáni székébe. Gróf Eszterházy Ferencz e czélból kiküldött királyi biztos teljesité a beiktatást, mely is nagy fényességgel folyt le. Miután ugy a királyi biztos, mint a püspök külön-külön küldöttek által meghivattak, a királyi biztos felolvastatta 1761. okt. 10-én kelt kinevező okmányát, mely szerint a királyné Eszterházy eddig váczi, most pedig már egri püspöknek Heves és K. - Szolnok főispáni tisztét adományozza. "Igy kivánván nevezettnek különös érdemei, és megbizza nevezettet e tiszti székbe beigtatása és esküjének kivételére." Ezután felolvastatott a királynének 1761. okt. 10-én gróf Eszterházy Károly egri püspököt főispánná kinevező okmánya, mely után a királyi biztos üdvözölvén a főispánt, szokásosan háromszor felemeltetett, és az esküt letette.

1762. decz. 6-án tartott közgyülésben elnökölt első izben az uj főispán, melyen a magyar ezredek kiegészitésére történt intézkedés; majd a főispán a királyi dézsma felett kötendő uj egyezségre hivta fel a vármegyét. Eddig a megye 5900 frt évi bérösszeget fizetett a püspöknek. Eszterházy azon nézetben volt, hogy a régi törvények értelmében is, a lelkészkedö papságot illető octávák és septimákat ki kell szolgáltatni, még pedig természetben. Az uj egyezségben tehát, az eddig fizetett összegen felül, a szolgáltatást kivánta a püspök felvétetni.

Természetesen nagy ellenzésre talált ez a megyében, és egy küldöttség bizatott meg a püspökkel egyezkedésre.

Majd következett az uj megyei szellemnek nyilvánulása az 1764. jun. 17-ére összehitt országgyülés követutasitása készitésénél.

II. 1764. april. 12-én tartott ülésben hirdettetett ki a királyi meghivó, a jun. 17-ére Pozsonyba összehivott országgyülésre, melyre megválasztattak követekül Sághy Mihály alispán és Hegyi Gábor jegyzö. A követi utasitás készitésére báró Haller Samu, báró Orczy Lőrincz, Almásy Pál consiliarius, Kelemen Ádám ülnök, Hellebronth Ferencz, Radics György, Orczy Sándor szolgabirák, Barta kanonok, és a követek küldettek ki. A máj. 21-iki közgyülésen terjesztetett elő a 35 pontból álló utasitás, melynek a fennálló közjogi, és főleg a kereskedelmi viszonyokra vonatkozó kivánalmai, hogy a magyar kereskedelemnek az osztrák tartományok javára czélzatos kizsákmányolása megszüntettessék, - mutatja, hogy a megyében a rendek immár a közjogi bajoknak öntudatára jutottak. Az első pont a már ismert tisztelgésekre utasitja a követeket a nádor, primás és más zászlósoknál. A második pontban figyelmeztetnek, hogy a királyi propositiók tárgyalásánál a főispánnal egyetértésben legyenek. A harmadikban utasitatnak, hogy a karok és rendek kiváltságait, hogy adómentesek és a teher a telekre nem róható, ugy az ország szabadságát, hogy idegen tartományok módjára nem kormányozható, megóvni igyekezzenek. A negyedikben előadatik, hogy az országgyülés elébe tartozó ügyek, jövőre magán leiratokkal és intimatumokkal ne intéztessenek. Az 5, 6, 7 pont katonai ügyeket érint. Hogy a nemesség a saját jó szántából állitott gyalog katonaság további fentartására ne kényszeritessék. A magyar ezredek élére állitott idegen tisztek helyébe magyarok alkalmaztassanak. Az idegen tisztekkel a magyar legénység nem képes megértetni magát, azért elkeseredik és elmegy a kedve a katonai élettől, annál inkább; mert a tisztségre alkalmasok következetesen mellőztetnek. A lovasok részére pedig a lovak ne lengyel és török földön, hanem itthon vásároltassanak. A nyolczadik pontban a közmunka miatti sérelem adatik elő. Uj várak épitetnek, a nélkül, hogy ezek felett az országgyülés döntött volna, és ide hajtatnak a közmunkások. A 10-ik pontban a kereskedés kérdése tárgyaltatik.

Nemcsak a harminczadoknál szedett adók, hanem főleg a kivitel megakadályozása okozza, hogy a terményeknek ára nincs, és a pénzforgalom az országban, főleg itt a megyében oly csekély. Utasitatnak a követek odahatni, hogy külső országokba az osztrák tartományokon át a terményeknek, buza, bor, marhának stb. átvitele, elviselhetlen vámok fizetése és egyéb terheltetések által lehetetlenné ne tétessék, ugy hogy azok potom áron, osztrák kézbe jussanak. Az 1681. 79, 1715. 119, 1723. 119 stb. törvényeknek a szabad kereskedés tárgyában érvény szereztessék. A 11, 12, 13-ik pontokban a nádori, tárnokmesteri és kir. személynöki tiszt ügykörének teljes helyreállitása. sürgettetik. A 14, 15, 16-ik pontokban az ország egyes pontjainak visszacsatolása és a megye határának is helyesbitése sürgettetik. A 17, 18, 19, 20-ik pontokban az egyházi czélokra adományozott birtokok restituálása, az idegeneknek csak országgyülési határozattal való honositása és a schismaticus felekezet papjainak tized-kötelezettsége sürgettetik. A 24, 25, 26-ik pontokban a só árának mérséklése és a sókereskedés szabályozása kivántatik. A többi pontokban, a kincstár kezére került birtokoknak érdemetlenek közötti széjjel osztása, a hiteles helyeket kezelő conventek és káptalanokban idegeneknek kinevezése, a királyi fiscusoknak visszaélései stb. elleni panaszok soroltatnak fel. Ime, e pontokban megnyilatkozva látjuk, nemcsak az ország alkotmányossága elleni sérelmek tolmácsolását, hanem az anyagi érdekek kifejezését is. A bajok tudatának szinvonalán állottak a rendek, akaratuk is volt ez értelemben működni, mint azt jelen utasitás pontjai igazolják.

Az 1765. évi. május 8-án tartott ülésben jelentették a követek az országgyülésről való visszaérkezésöket, hol a megyei rendek kivánalmai szerint jártak el; miről az elnöklő gróf Eszterházy püspök-főispán is dicsérőleg emlékszik meg. Tekintve a Pozsonyban uralgott drágaságot, a téli időben a követek előre megszabott 4 frt napidija egy frttal javitatott, tehát 5 frtra emeltetett fel.

A lefolyt országgyülés, az utasitásban levő nagyfontosságu kérdésekben mit sem határozva, oszlott el. A királyné első sorban az általa ohajtott adófelemelés ügyét és a katonai reformot kivánta eldönteni, természetesen, az udvari kormányzat értelmében, mely az egyenlő teherviselés elvét sürgette főleg érvényre emelni: hogy a jobbágy tehetőségén kivül, a nemesi földek nagy gazdaságában az adózás dús forrása álljon rendelkezésére, mint ezt a hirneves tudós Kollár az egyenlő teherviselés elve nevében kiadott műveiben akkor sok tetszetős indokkal fejtegette. A rendek azonban, mint ezt a heves megyei utasitás közjogi kivánalmai is igazolják, ez irányban teljes bizalmatlanságuknak adtak kifejezést, és ugy a közjogi sérelmeknek mint főleg a kereskedelmi érdekeknek javitását tűzték ki első sorban megoldandónak, a mi egyenesen beleütközött az udvari politika vezéreszméjébe, mely mint látjuk, az országnak az örökös tartományokkal egyenlő elvek szerinti kormányzatának keresztülvitelében állott, melynek egyik főakadálya most is a nemesi kiváltságban gyökeredzett.

Kétségenkivül elvi szempontból, nagy és nemes vivmánya lett volna a kornak, ha a követi utasitásokban a teherviselés egyenlősége, és a nemesi kiváltság megszüntetésének kimondása sürgettetik vala ugy a mint ezt a bécsi kormány érdekében a nagyhirű Kollár és mások irodalmilag vitatták; de szabad-e szemrehányást tenni ennek nem történteért a kor szellemét intéző nemességnek, mely-mint megyénk utasitásából is kitünik-a tényleges hatalmat és kormányzást kezéhez ragadó bécsi politikusok ellenébe, a közjogi sérelmek egész sorát emelék, hogy az ország függetlensége már ugy is mibe sem vétetett, az örökös tartományokkal való egységesités fenyegetőbb volt mint valaha, az ország közgazdasági és kereskedelmi érdekei pedig, egyenesen az osztrák tartományok javára hozattak áldozatul. Ily viszonyok között, a nemesi kiváltságnak feláldozása, az egységesitő hatalmi törekvésnek növelése, a nemesség összes szellemi és anyagi erejének, a bécsi kormány javára tett feláldozás lett volna.

A ki a megyék kebelében lassu tűzként jelentkező jogos közjogi féltékenységet a maga mivoltában észleli, következetesnek találja, hogy Hevesmegye követei is, utasitásukhoz hiven ellenezték a nemesi kiváltság felbontását, hogy a nemesség birtokában rejlő nagy nemzeti erő, a közös teherviselés eszményi oltárán a bécsi kormányszék hatalmi körének nyujtassék további önkénykedésének eszközeül, akkor, mikor az országgyülés még azt sem volt képes biztositani, hogy az ország idegen zsoldos haddal megrakva, legalább magyar ezredeinél alkalmaztassanak magyar tisztek. De hát miért nem voltak képesek mindezt keresztülvinni? A század lefolyt történetében foglaltatik erre indokolt válasz.

A nemesség tehát kiváltsága fentartásában, és annak teljességében kereste az ország közjogának is védelmét, mert csak igy mondhatta magát a szent korona tagjának; és hogy utját állja a további bajoknak: ehhez ragaszkodva az országgyülésen megtagadta az adófelemelést, mely a királyné bécsi kormánya, hadi kiadására forditatván, ebben az ország igazi érdekének szolgálatát nem láthatták. Viszont az udvar, hajthatatlannak észlelvén a rendeket, hogy mit sem engednek saját javaik és jogaikból az ő hatalmi körének növelésére, sietett az országgyülést feloszlatni, hogy ezenkivül folytassa az egységesitő politika puhitó rendszerének megszoktatását.

Valóban a kor igényeinek megfelelő intézkedések nélkül oszlott el ez oszággyülés is, mely a királynő életében, azután pedig József császár uralkodása alatt többé össze nem hivatott 26 éven át. Pedig minden téren a teendők és reformok özöne tolult előtérbe.

III. A királyné az 1764-iki országgyülés befejezése után kettős buzgalommal látott kormányzati rendszerének tovább fejlesztéséhez, melyre husz év után József császár tette fel a vélt siker koronáját. A rendszer czélja volt az örökös tartományok és Magyarország politikai kormányzatának egysége mellett a gazdasági dualismust biztositani oly formán, hogy míg az örökös tartományok képezzék az egységes birodalomnak iparos részét, a másik, Magyarország legyen ennek szükségeit előállitó nyerstermelő ország, és igy egyik a másiknak legyen kiegészitő része, illetőleg gazdasági rendszerének termelő és fogyasztó közönsége. Ezen iránynak fejlesztését ugyan már Károly király alatt láttuk, midőn a nyers termékeknek, bor, buza, állat, gyapju, bőr stb. külországokba való kiviteli tilalmát, vagy legalább megnehezitését olvastuk a kiadott rendeletben. Már 1740-ben és később ismételten eltiltatott, hogy görögök, zsidók, külországok részére vásárolják a gyapjut, bőrt stb, mert ezzel e czikkek igen megdrágultak s az osztrák tartományok kárt szenvedtek. Láttuk, hogy még Leopold idejében eltiltatott a marhakivitel Lengyelország felé, midőn Bécsben a hus ára magasabb lett.

Ily tilalmi rendeletekkel sürün találkozunk a kormányzat terén. 1770-ben például Csehországba szabaddá tétetett a marhakivitel, mert az erre irányuló rendelet szerint, ott a hus ára igen magas lett. Igy volt ez a borral, buzával. A mint a szükség és az osztrák tartományok érdeke kivánta, emeltetett vagy leszállitatott az odaviteli vám. Egy urna bor kiviteli vámja Poroszország felé 4 frt 30 krra emeltetett 1772-ben mely egyenlő volt a tilalommal. Az állattenyésztés érdekében 1773-ban jelentés kivántatott a megyétől, hogy a községekben vannak-e bőségesen fejős tehenek? A juhtenyésztés és dohánytermelés emelése végett népies röpiratok küldettek le, főleg a spanyol nemesebb gyapju-juhok terjesztése érdekében. Viszont megnehezitetett a külföldi iparczikkeknek behozatala, hogy a Bécs felől özönlő iparczikkek verseny nélkül álljanak piaczainkon, hol a mi nyers terményeinkét, szintén verseny nélkül, olcsó áron szerezhették be.

A helytartótanács leirataiban akadunk buzditó hangokra, hogy gyárak állitassanak itt is; de a szép szavak értelmét elnyomta a nagy számitással alkalmazott vámrendszer az ország és az örökös tartományok, az ország és a külföld között, mely a Bécsben alakult kereskedelmi társulat befolyásával készült vagy módosult. Nem is késtek az országnak apró részletekig terjedő ipari és mezőgazdasági viszonyairól kimeritő tájékozást szerezni. 1771-ben felhivatott a megye, hogy a kebelében levő gyárakról, azok készitési erejéről, a czikkek áráról, a munkabérről, kimeritő jelentést tegyenek. E jelentésből tudjuk meg, hogy Hatvanban ez időben Blaskó Józsefnek volt posztógyára, mely Kopf és Blaskovitz czég utján végjét 57, 42, 23, 13 frtért értékesitette. Egerben és Gyöngyösön, aranyművesek, érczöntők, kártya, kordovánbőr, kés, drót, kalap, stb. gyárosok voltak, az aranymüvesek finom munkát latonként 45, 30, 15 krért végeztek. Majd 1774-ben arról kivántatott jelentés, hogy a hatvani posztógyár szállit-e az örökös tartományokba, mennyit és mily jegy alatt. A válasz az volt, hogy a gyár fehér posztót gyárt az itteni nép használatára és nem karazsiai posztót, mert ezt a nép nem keresi. 1772-ben megrendeltetett, hogy a megyében bevetett föld és a termelt mag mennyiségéről kimutatás küldessék fel. Ugyanezen évben elrendeltetett évenként a népszámlálás is, a nemesség kivételével, a lelkészek anyakönyvi kimutatásai segélyével. A községektől anyanyelvi és vallásszerinti kimutatás is kivántatott ez évben. Ennek folytán kimutattatott: hogy Hevesmegyében Aldebrő német, Szent-Jakab és Veresmart tót nyelvü községek kivételével, a többi mind magyar. Vallásra nézve a Tiszajárásból 17 község mint evangelikus, 6 vegyes, a többi a tarna-, gyöngyös- és mátrabeli községek, r. kath. községeknek jelentetett.

Az egyház-politikai téren is nagy haladást tett Mária Therézia kormánya, az önkény utján, főleg midőn az 1758. aug. 19-én kelt pápai bullával az "apostoli" czimet, a vele járó jogokkal XIV. Kelemen pápa utján visszaállitotta.

A nem katholikusokkal szemben folytattatott az eddigi gyakorlat, hogy például Török-Szent-Miklóson a vihar által megtépett evang. templom fedele sem volt javitható, mig a felsőbb engedély erre meg nem érkezett; vagy az egri görög nem egyesült lelkész beiktatása csak felsőbb jóváhagyás után történhetett meg. Most az apostoli czim megnnyerése után, a kath. vallással szemben is, az eddigi főkegyuri jog, legfőbb intézői hatalommá változott át, 1) mely mélyen belenyult a kath. egyház vezetésének fontos részeibe. Első volt, hogy a királynő, a kanonok kinevezési jogát, melyet eddig a püspökök gyakoroltak, királyi joggá jelentette ki; következett a főpapi birtokoknak a hadi kincstár javára különféle czimeken való megadóztatása; a szerzetek vagyoni és személyi állásának összeiratása, és a nevelésügynek, kezdve a népiskoláktól a felsőbb intézetekig, teljesen intézői hatalmába való vétele, melynek szükségképeni kiegészitő részévé vált a nevelésügyet akkor vezető jezsuita szerzetnek eltörlése, melyre vonatkozó pápai bulla 1773. okt. hóban hirdettetett ki vármegyénkben, hol Egerben és Gyöngyösön vezették az iskolákat. Mindkét helyen most már az iskola-fentartás gondja gróf Eszterházy Károly püspök vállaira hárult, ki Egerben 1773. okt. 18-án, mindenik osztály részére, saját papjaiból nevezte ki a tanárokat, és ezek tölték be a tanitói tisztet 1778-ik évig, mikor Eszterházy püspök, az országos tanügyi bizottmány elnöke, Vörös Antal és Zuri Fülöp ciszterczi-rend apátja között létrejtöt megállapodás szerint a volt jezsuita gymnasium, összes épületei és felszereléseivel, a ciszterczi-rendnek adatott át, mely megállapodás József császár 1784. aug. 14-iki oklevéllel hagyatott jóvá, ugy azonban, hogy az előirt tanrendszer szigoruan megtartandó volt.

IV. A ciszterczi-rend pásztói apátságának ügyét, a század elején már ismertettük. Ősi birtokaikat végre sok viszály után visszafoglalták. Egy 1749. év okt. 18-án kelt összeirás szerint a pásztói apátsági birtok állománya a következő volt: Pásztón volt 48 jobbágya, mely jobbágyok Pásztón, Nádasd, Teske és Csontfalva püsztákon szolgálták urbéri tartozásaikat. Volt két malom, pálinka- és sörfőzőház és két korcsma. Zálogos jobbágyállománya volt 29. Hasznoson 8 jobbágya volt, Bátonyban 23, Musla pusztán részbirtok. Tiribisen mintegy 28 kilás földet szántottak, a kaszálót részben bátonyiak és verbélyiek használták. Lengyeld, Verebély, Hartyán, Csécsén, Nádasdon szintén részbirtokok és jobbágytelkeik voltak. A jövedelem a szerzet szükségletei fedezésére forditatott. Volt templomuk, mely mintegy 25 évvel ezelőtt emeltetett ki romjaiból, és kétemeletes zárda, ezelőtt 38 évvel épitetett. A zárdában ez idő szerint volt négy szerzetes; egyikök Tót-Verebélyen szolgált a hivek lelki épülésére, a négy közül három magyar és egy dalmata volt. 2)

A ciszterczi-rendben akkor nagy mozgalom volt a czélból, hogy a magyarországi rész szakitassék el a Morvában levő Wellehradi apátságtól, 1764. jan. 6-án kelt helytartótanácsi leirat tudatja ezt a vármegyével, hogy a Morvában székelő wellehradi ciszterczi-rend abbatiájától a pásztói és pilisi apátság Magyarországra különválni kiván; e végből szükséges lévén a magyar apátsági birtok és vagyon illetőségének kimutatása, felhivatott a vármegye, hogy a területén levő apátság állását, jövedelmeivel, épületeivel stb. irja össze és terjeszsze fel.

A vármegye a fent ismertetett 1749-iki összeirás alapján terjesztette fel most a kivánt kimutatást.

Az elválás azonban akkor nem történt meg. A szerzet mint fent ismertettük, 1778-ban átvette az egri gymnasium vezetését királyi jóváhagyással. Itt használjuk fel az alkalmat, hogy a további eseményeket is röviden felsoroljuk. Midőn ezen jóváhagyó okirat készült már akkor a ciszterczi-rend élete felett a koczka el volt vetve. József császár 1784. jul. 16-án irta alá a wellehradi ciszterczirendü apátság eltörlését, melynek része volt a pásztói és egri rendház is. A pilis-pásztói apátság és egri convent eltörlése 1797-ben hajtatott végre. A rend életben levő tagjai azonban, az akkori tanrendszer szerint állami fizetéssel, az egri államivá tett gymnasium tanári karába meghagyattak, és a tagok világi tanárokkal vegyest mint állami tanintézeti tanárok tölték le életöket. 1802. jul. 25-én kelt királyi leirat helyezé be ismét a rendet az egri gymnasium birtokába, miután a rend Magyarországban visszaállitatott. 1814-ben. a pilis-pásztói apátság végre a wellehraditól elválva a zirczivel egyesitetvén, az egri gymnasium jövöje ezzel végleg biztositatott. A rend vezetése alatti gymnasium ez idő szerint 6 osztályu volt. A két bölcsészeti, vagyis 7-ik és 8-ik osztály a lyceumban volt elhelyezve a theologiai facultással. Szólanunk kell e helyen az egri lyceum épületéről, mely gróf Eszterházy Károly püspök, korát tulszárnyaló nagyszabásu alkotása.

Eszterházy Egerbe jövetelekor, a közmüvelődési intézmények alapjai már lerakva voltak. A jezsuiták gymnasiuma a már felépült szép és szakszerü berendezett épületben állott; a két humanior osztály a foglár féle jogi tanfolyam és a theologia azonban, külön-külön épületekben elszórtan voltak, a mi arra inditá a nagy nemzeti eszmékben gazdag, és kivitelben erős főpapot, hogy az összes magasabb intézmények egész sorára szóló épületet alkosson. Saját lángeszü konceptiója alapján fogott nyomban a ma is páratlannak mondható egri lyceum épitéséhez. 1765-ben kezdett nevét megörökitő műve alkotásához, husz éven át épült, 1785-ben lett készen, a midőn József uralma alatt, a tudományoknak emelt fényes renaissence-palota, az akkori rendszer szerint, hivatásának alig felelhetett meg, miután a felsőbb tanintézetek ekkor Egerben megszüntetve lettek.



Az épület a magasabb tudományosságnak a század felfogása és szelleme szerint minden főbb kellékét összpontositotta. Az épület keleti részén emelkedik a csillagvizsgáló-torony 60 láb magasságban, az akkori tudományosság eszközeivel felszerelve. Külön természettani muzeum, és a hires Krakker remek frescóival, falfestményeivel ékes gyönyörü könyvtár mellett, a díszterem és kápolna egy-egy remekei az alkotásnak. A díszterem, vagyis a defensoria sala falfestménye Sigrist Ferencz, a kápolnáé Maulperts Antal müve. Az iskolák befogadására alkalmas tantermek mellett egy tágas, néző és előadó szintérrel és az akkori idők kivánalmai szerinti felszereléssel ellátott szinterem is állott a közmüvelődés rendelkezésére. E szép, antikszerü tágas világos folyosókkal s meglepő inposans lépcsőházzal ellátott épületben központosult József császár korszaka után a magasabb közmüvelődés minden tényezője. Itt helyeztetett el a két bölcseleti iskola, a jogi és theologiai facultás, a könyvnyomda, később a tanitóképezde, az elemi iskolákkal. Ez épület, mint a 18-ik századnak hazánkban páratlan kultur-alkotása, a jövő századokban is hirdetni fogja alkatójának nagy nevét. Nemcsak Egervárosának, de hazánknak is egyik nemzeti büszkeségét fogja képezni a messze jövőben is.

V. Az urbéri viszonyok mérvét és természetét, ugy a mint azok az előbbi századokban mutatkoztak, munkánk előző köteteiben ismertettük. Hevesvármegyében a mult század folyamán, midőn a jobbágy urbéri szolgáltatása két földesur, a török és magyar által volt igénybe véve, szó sem lehetett szabályosabb rendezéséről, miután ehhez a magyar mellett, a török hatóságnak is hozzájárulni kellett volna, a mi a viszonyok folytán sokszor kivihetetlen is volt. Később a törökök elvonulásával, annyi birtokkérdés merült fel, kezdve az uj szerzeményi és fegyverjog czimén keltett fiskális követelésektől; a Rákóczy-korszak restauráló, majd ismét a reactio minden szinezetén átmenő önkényes birtokkobzások és adományozásokig, hogy nemcsak az urbéri szolgáltatások rendje, hanem általában magának a birtoklásnak alapja is, főleg e század első felében, bizonytalan volt. A neoaquistica bizottság működése, mint tudjuk, az 1741. 21-ik tczikkel szüntettetett meg. Mig ez fennállott, a birtokjog ennek önkényétől függött. Bizonytalan volt a birtokjog ezen ingatag helyzeténél fogva a jobbágyok állapota is. Az uj birtokos jobbágytelkeiről elűzte a régi birtokos által behelyezett jobbágyokat, uj telepitések alkottattak ujabb müvelési ágakkal gyarapodott a gazdasági élet, melyek a jobbágy-szolgáltatásoknak régibb rendszerét megváltoztatták. Ily viszonyok, kétségkivül csak nehezitették a birtok kérdéseknek országgyülési tárgyalását. Még csak a neoaquistica intézménynyel sem volt képes leszámolni a nemzet 1741-ig, mely az intéző nemességnek létele felett a bécsi kormányszék democles-kardját lebegteté. E körülmények szem előtt tartásával kell mérlegelni azt, hogy e században tartott hat országgyülésnek módja sem volt a közgazdasági élet fontos részét, az urbéri viszonyokat szabályozni, a mi a rendszeresebb adózás kérdésének is alapul szolgált volna. A bécsi politika rendszeresen odázta el az országgyüléseket, hogy igy megfelelő törvényes intézmények hiányában, rendeleti uton, léptesse életbe a nélkülözhetlen kormányzati szükségleteket.

A Rákóczy-korszak utáni első országgyülés 1715-ben, a sok teendő közepette, a 101-ik tczikkben emlékezik meg az urbéri szolgáltatásokról, a mennyiben csak azt mondja ki, hogy a jobbágyok a régi hátralékért ne zaklattassanak. A Rákóczy-mozgalmak folytán birtokairól menekült nemesség visszatérve, követelte jobbágyaitól régi tartozásait. Ennek megfékezésére szólott az idézett törvény. 1723-ban a puszták benépesitésének kérdése foglalkoztatta a rendeket, hogy tulságos követelésekkel ne tegyék lehetetlenné a birtokosok a telepedést. A többi négy országgyülés mi intézkedést sem tett, a napirenden levő visszásságok és panaszok ügyében. Láttuk, hogy akkor egyéb közjogi és honvédelmi ügyek foglalkoztatták a rendeket, és ezek megoldásával rögtön bekövetkezett a feloszlatás. Az 1764/5-iki országgyülés után, Mária Therézia megragadta az alkalmat, hogy ez ügyet is, mint sok más, a kor kivánalma által felszinre hozottat, országgyülésen kivül, önkényüleg rendezze, és ugy a birtokos-nemességet, mint a jobbágy-telkeken élő földmüvelő népet, az érdekek reményszálain saját politikája és kormányzati rendszerétől tegye függővé. E végből egy rendszert dolgoztatott ki, melylyel az urbériséget szabályozza. Ennek keresztülvitelére királyi biztosokat nevezett ki.

1770. márcz. 8-án kelt helytartótanácsi intimatummal Heves és K. - Szolnok, Nógrád és Borsodmegyék urbéri rendezésére Brunczvik Antal magyar udvari tanácsos küldetett ki mint királyi biztos azon utasitással, hogy april 1-től szept. közepéig a munkálat befejezve legyen. A vármegye ezen év april 3-án tartott ülésében meghagyta a szolgabiráknak, hogy az urbéri telkek és szolgáltatások összeirásait megyeszerte teljesitsék, még pedig a királyi biztossal értekezve, a tőle nyerendő utasitás szerint. Az összeirás a következő módon volt teljesitendő: nem köblös, hanem hold számra jelöltessék a telek. A hol több közbirtokos van, külön-külön jegyeztessék azok neve után a jobbágy, zsellér, vagy bárki ott tartózkodó s annak anyanyelve. A kuriális ház és az ott levő zsellérek nem vétettek jegyzékbe. A több helyen birtokos földesur, mindenütt feljegyzendő és egy jegyzékbe külön is feltüntetendő volt. A telek a következő minőség szerint iratott körül: termékeny talaju, elég legelője van vagy silányabb; a szőlő a bor minősége szerint; megjelölendő volt a malom közelsége, a bornak és egyéb terménynek közeli piacza, az értékesités könnyüsége. A vármegyei közgyülés, ezen elvek szerint történt összeirás után, következő megyei urbéri rendezést ajánlott a királyi biztosnak. Legyen négy osztály; az első osztályu jobbágytelkek 14, a második 16, a harmadik 18, a negyedik 20 holdból álljanak. A rétek, a mint kaszálni lehet, 4-6-8 szekeres terület szerint osztályoztassanak. A vármegye ezen terv szerint a területén levő 144 községet négy osztályba sorozta, hét község kivételével, mint Bessenyő, Farmos, Vezekény, Csász, Csépa, Szelevény, Szajol, hol csupán nemesek laktak és birták a földeket, akképen ott urbéri szolgáltatások nem teljesitettek.

A királyi biztos a vármegye ezen tervezetét nem fogadta el; hosszasabb érintkezés után végre a helytartótanács a következő osztályozást állapitott meg: az elsőben 26, a másodikban 28, a harmadikban 30, a negyedik osztályban 32 hold számolandó, 8, 10, 12 szekér szénásterületű rétekkel.

A jobbágytekek ekképeni berendezése után az urbéri szolgáltatások megállapitása, a mennyire a helyi termelési viszonyok engedték, szintén egységes szabályok szerint, a régi törvények értelmében, az érték megjelölésével történt. Egy telek urbéri terhe volt tehát: 52 munkanap, fele nyáron, fele télen leszolgálandó; a nyári 26 nap értéke napi egy frtra, a télié 50 denárra állapitatott meg. Azonfelül minden telek után censusként 1 frt volt fizetendő. Egyéb termények és baromfiak, mint turó, méz, tyúk, kacsa stb. után a helyi körülmények szerinti hányad, melynek értéke telkenként 80 denárra tétetett. Szolgáltatandó volt még négy napi fuvar, 6 frt értékben. Három napi vadászaton hajtó-kötelezettség napi 10 denárral, 30 denár értékben. Egy ölfa beszállitása 50 denár értékben. Borju vagy barány 5 denar értékben. Ekképen egy telek után járó jobbágy-szolgáltatás maximalis értéke 47 frt 65 denarban állapitatott meg. Fél-, negyed-, nyolczadtelekre ez arányosan volt megosztandó. Ez volt irányadó a hivatalos eljárásnál, melyen belől a, földesur és jobbágy között a szabad egyezkedésnek tere volt felhagyva, természetesen a termény-illetéknek a helyi viszonyokhoz mért megszabásával, a mennyiben más termelési viszonyok voltak például a Tisza vagy a Mátra mentén. Ezen szabály szerint például Szolnokon 164 1/2 jobbágytelek lévén, a szolgáltatás értéke telkenként 47 frt 65 denárral 7838 frtot tett ki. Szabad egyezkedés után, oly szogáltatási mennyiség állapitatott meg Szolnokon, a kincstár mint földesur és a jobbágyok között, hogy tulajdonképen értékben évi 2800 frtra ment. Mező-Tárkányon a 47 frt 65 denár hivatalos érték telkenként, szabad egyezkedéssel 37 frt 55 denárra szállott le stb.

A helytartótanács ezen megállapitás után utasitotta a vármegyét, hogy ezen osztályokba sorozván a községeket, mindenütt ekképen rendezzék az urbéri telkeket, és az ezekre eső egyéb urbéri szolgáltatások, egész-, negyed-, vagy nyolczad-telkekként számoltassanak ki és arányositassanak.

Az idöközben a földesurak és jobbágyok között felmerült urbéri perek és panaszokra nézve, ennek folytán határoztatott, hogy az urbéri ügyek ezen rend szerint megállapitatván és nyomban szabályoztatván, ezzel befejezettnek vétessék.

A községenkénti osztályozás és összeirás az 1771. jul. 3-án Brunczvik kir. biztos elnöklete alatt tartott közgyülésen tárgyaltatott, melyre megállapitatott, hogy a szolgabirák most már az egyes falvakban kihirdetvén, az urbéri összeirás példányát a községnek adja át.

Az osztályozás ez volt:

Első osztályú falvak:
Solymos
Halász
Hort
Réde
Szűcsi
Fancsal
Szurdokpüspöki
Szent-Jakab
Tar
Pásztó
Török-Szt. - Miklós
Tur
Maklár
Visonta
Domoszló
Szóláth-Verpeléth
Eger-Szalók
Kerecsend
Felnémet
Bakta
Pétervására
Bodony
Balla
Szent-Domonkos

Második osztályúak:
Saár
Apcz
Pata
Atkár
Poroszló
Sarud
Roff
Nagy-Kürü
Erdőtelek
Hatvan
Hasznos
Ecséd
Csány
Ványa
Abád
Tiszabő
Pély
Füged
Tarján
Gy. - Püspöki
Adács
Györk
Ivánka
Tisza-Szalók
Földvár
Mező-Tárkány
Feldebrő
Tófalu
Visznek
Karácsond
Markaz
Erk
Recsk
Bátor
Mikófalva
Heves
Zsadány
Ugra
Kaál
Vécs
Várasszó
Aranyos
Bátony
Tarna-Örs
Ludas
Felső-Nána
Tarna-Szt. - Miklós
Sirok
Erdő-Kövesd
Szarvaskő
Dorogháza


Harmadik osztályúak:
Tisza-Halász
Igar-Örs
Várkony
Kőtelek
Detk
Szaránk
Halmaj
Parád
Maczonka
Szajla
Csehi
Derecske
Kömlő
Kürt
T. - Nána
Kenderes
Füzes-Abony
Boczonád
Kápolna
Kompolt
Bekölcze
Szent-Erzsébet
Szék
Szucs
Fedémes
Kisköre
Szolnok
Füred
Nagy-Ivány
Deménd
Méra
Átány
Lelesz
Terpes
Ivád
Bocs
Füzes
Nádujfalu

Negyedik osztályúak:
Oroszi
Derzs
Alattyán
Inoka
Czibakháza
Bod
Szuha
T. - Szőllős
Vezseny
Saár
Ugh
Szent-Ivány
Szent-Mari
Mindszent
Szent-Imre
Bura
T. - Püspöki
Nagy-Rév
Dormánd
Aldebrő
Istenmezeje


Ezzel kezdetét vette a községekben, az előirt osztályozás alapján, a földesurak és jobbágyok között levő jogviszonynak, a telkekhez alkalmazott törvényes szolgáltatások rendjével való egyénenkénti összeirása, még pedig ugy, hogy ennek alapján a földesur és jobbágy között, a szolgabiró hozzájárulásával, uj jobbágy-egyezség és szerződés állapitatott meg. A nagy munkálat, a felmerült vitás esetek törvényszéki eldöntésével, több évet vett igénybe. Ott, hol az előirt rend szerint a földesurak és jobbágyok között barátságos egyezség jött létre, ezen egyezségek, jóváhagyás végett a törvényszéknek mutattattak be. A vitás esetek felett a törvényszék itélt. Igy péIdául: Atkár jobbágyai panaszt emeltek, hogy a földesurak, a megfelelő jobbágytelkeket, mely a 2-odosztály szerint 28 holdból áll, a mocsáros részen adták ki, a rét sem felel meg az előirt osztálynak. A vizsgálat nem igazolta a panaszt, elvettetett. Apcz jobbágyságának egyezsége visszautasitatott, mert a kiadott rendnek nem felel meg, a szolgáltatások pontosan előirva nem voltak. Hasonló okból adatott vissza a hatvani egyezség is, mely németül volt felvéve, és a hold szerinti szolgáltatás nem volt világosan előirva. Ujabb contractus megállapitása hagyatott meg. Ekképen revideálta az e czélból tartott urbéri törvényszék kerületenként az egyes községek urbéri felvételeit és intézte el a panaszos eseteket. Ott, hol a jobbágyok és földesurak között barátságos kiegyezés nem jött létre, a törvényszék hivatalból járt eI és állapitotta meg az urbéri jogviszonyt. Ezen urbéri rendezésről minden évben jelentést kellett tenni a helytartótanácsnak, hogy hány községben lett befejezve, egyezség utján-e vagy törvényszéki döntéssel, és a felmerült esetek elősorolandók voltak.

VI. Ezek után csak természetesnek tünik fel, hogy a királyné a legfontosabb ügyben, az adóügyben is érvényesitette reformáló irányzatát. 1772. jul. 30-án a helytartótanács utján adatott ki az uj adózási rendszer, mely a hadi és házi adó kivetésére a dikák megállapitásában, tetemes változást foglal magában, főleg az irányban: hogy a jobbágy tehetőségének számbavétele mellett, a fundus is, vagyis a jobbágyház és föld adó-alapul osztályoztatott, melynek felvétele ellen oly erős küzdelmet folytatott a nemesség.

Az uj dika-szabályozás szerint egy-egy dikát képezett: négy jobbágyfő, 8 figyermek, 16 leánygyermek, zsellér 4, lakos 16, szolga 8, szolgáló l6, igásökör 8, fejőstehén 8, üsző 16, kocsiló 8, juh 40, sertés 20 stb. A házak és földek osztályokba soroztattak. Elsőosztályu házból 24, másodosztályuból 32, harmadból 40 tett egy-egy dikát. A föld négy osztályba soroztatott ekképen: 24-32-40-48 hold vétetett egy-egy dikának. A rétből 32-40-48 kaszás tett egy-egy dikát. A szőlőböl szintén osztály szerint 24-32-40 kapás tett egy-egy dikát. A káposztás, dohányos földek, kertek dikákba osztattak. Tehát a ház és telek is ezzel adó-alapul jelöltetett. Egy-egy dikának volt számolandó, az iparosokból három osztály szerint 2-4-8, kereskedőkből 1-2-4, napszámos 16-24-32 képezett egy-egy dikát. Mintegy 90 minőségü dika állapitatott meg ekképen, mely után évenként a 78524 frtra menő hadi, és 28286 frtra menő házi adó, miután ebből az armalisták és molnárok dikája után taksa alakjában beszedett mintegy 744 frtr a menő összeg lerovatott, - kirovatván, beszedetett.

Ezen dikális rendszer szerint az összeirás megtörténvén, 1773-ban 23299 dika került elő, melyre egyenként a fentjelölt hadi és házi adóösszegből 3 frt 38, illetőleg a házi adóra 1 frt 21 denár esett. A dikánként 3 frt 38 denár hadi adót repartiálván a fent elsorolt személyek és tárgyak szerint osztályozott dikákra, kitűnik: hogy a 3 frt 38 denárból esik egy jobbágyfőre 84, egy figyermekre 42, leányra 28, szolgára 42, szolgálóra 28, egy ökörre 42, lóra 42, juhra 7, sertésre 16, a fent osztályozott föld holdjára19-16, 15-14,egy kapásszőlőre hasonlóképen osztály szerint 16-15-14 denár adóul. Továbbá egy első osztályu kereskedőre, miután egy kereskedő 1 dikát képezett, esett 3 frt 38 kr hadi adó; két első osztályu iparos tevén egy dikát, esett egyre 1 frt 69 denár, első osztályu napszámos 16 számoltatván egy dikában, esett egyre 22, a másodosztályura pedig 14 denár.

Korcsma-ház 2170 volt, száz képezett egy dikát, tehát esett egyre 5 denár; de a korcsmabérlők ismét külön csoportositattak, volt ilyen 3669, ezekből is 100 képezett egy dikát, esett fejenként egyre 5 denár. Mint látjuk, a korcsmák adója, a többiekhez hasonlitva, csekély volt. Hasonlóan csekély volt a mészárszékek adója is, ezekből is száz képezvén egy dikát, valamint a mészárosok, szintén százanként csoportositattak.

A méh-köpükből 24 számoltatott egy dikában, esett egyre 14 denár, a mi elég nagynak mondható. A méhészet el is hanyatlott, ugy hogy csak 177 köpü volt adó alá összeirva az egész megyében.

A bor-törköly, kendercsomók, dohány mázsánként külön-külön dikákba irattak; 24 mázsa dohány tett egy dikát, esett mázsánként 7 denár hadi adó. A törköly 100 ládánként egy-egy dikát tevén, esett egy ládára 5 denár.

1773-ik évben az adóköteles személyek és tárgyak összeiratván, találtatott az egész megyében, Egervárosa kivételével, mely külön kezelte adóügyét:

jobbágyfö
7100
fiú
3138
leány
525
testvér
1070
zsellér és lakó
4718
szolga
2165
szolgáló
185
összesen adóköteles személy
18901
igás ökör
17492
fejős tehén
12368
üszők és borjuk
24871
lovak
16068
csikók
4148
sertés
16689
juh
49466
jobbágyföld a négy

osztályban összesen
67872 hold
rétföld
35332 kaszás
szőllő
24624 kapás
Ezenfelül legelő-marha,
és pedig ló
77534
tehén, ökör, tinó, borju
71866
kereskedő összeiratott
92
kézműves
921
korcsma
2170
mészárszék
449
napszámos
3243



VII. A megyei tisztujitások ügyét Eszterházy idejében is ép oly rendszertelennek találjuk, mint volt elődje, Barkóczy püspök alatt. 1762. évben történt beiktatása után, 1766-ik évben tartatott alatta először tisztujitó-szék. Ez év decz. 9-én tartott közgyülésen alispánul jelöltettek: Taródy József, Hegyi Gábor, Almásy József és Murányi István. Egyhangulag Taródy József választatott meg. Helyettes alispánul megválasztatott Hellebronth Ferencz. Jegyzőül kineveztetett Hegyi Gábor. Főbiztosul a három jelölt közül Gosztonyi Pál választatott meg. Pénztárnokul, a külön választott hadi kasszára Szentgyörgyi János, a házira Szeleczky Márton. A hadi és házi pénztár tehát ekkor ketté választatott. Szolgabirákká megválasztattak: a gyöngyösi járásban Orczy Sándor, a tiszaiban Vratarics György, a tarnaiban Brezovay Imre, a mátraiban Kovács Márton. Megválasztattak még az esküdtek; a megyei ügyész most mint kinevezett Rakovszky György volt.

Csak hét év mulva, 1773. april 19-én tartatott ismét tisztujitó-szék, melyen a szokásos jelölés után megválasztattak: alispánnak Taródy József, h. alispánnak Kállay László, Szolgabiráknak: a Gyöngyösi járásban Gosztonyi Pál; a tiszaiban Radics György, a tarnaiban Ugronovics Kristóf, a mátraiban Kovács Márton. Ügyésznek megválasztatott Rakovszky György, tehát ismét választás utján töltetett be. Ez alkalommal központi pénztárnoknak Orczy Sándor választatott meg, és kerületenként szintén pénztárnokok választattak. Doktorok és chirurgusok Egerben és Gyöngyösön levő székhelyekkel választattak. Táblabirákul 38 előkelő nemes neveztetett ki. A főbiztosi intézmény helyett tehát most a kerületi pénztárnokság rendszeresítetett. A választási szabadság is tágitatott, a kinevezés csak a jegyzői karra és a kezelő személyzetre alkalmaztatott.

1778. april 28-án tehát öt év mulva tartatott ismét tisztujitó-szék Eszterházy püspök-főispán elnöklete alatt. Megválasztattak a szokásos jelölés után: alispánnak ismét Taródy József; hely. alispánnak Halasy Márton, szolgabiráknak a gyöngyösi járásban Gosztonyi Pál első, Farkas János másod-szolgabirónak. A tiszaiban Radics György fő-, Radics Mihály és Martin János alszolgabiráknak. A tarnaiban Ugronovics Kristóf fő-, Csányi Lajos alszolgabirónak. A mátraiban Marsó György fő-, Rottenstein János alszolgabirónak. Esküttek hasonló módon választattak. Választattak az ügyészek is. Rakovszky György fő-, Radics János alügyésznek. Főpénztárnoknak Ferenczi Imre választatott, a négy kerületben külön pénztárnokok választattak. A jegyzők most is kineveztettek, ugy a táblabirák is. Az utakhoz négy biztos neveztetett ki. Várnagy kinevezését most találjuk először. Orvos és sebész szintén neveztetett ki. Ezután tisztujitó-szék nem tartatott 1784-ig, mely is József császár idejében utolsó volt.




1) 1758. nov. 20-án tartott megyei közgyülésen hirdettetett ki az okt. 10-én kelt intimatum, a mellékelt pápai brevével, hogy a pápa megengedte illetőleg megerősitette az "apostoli" czimnek a királyi czimek közé felvételét.

2) Az okmányok a megyei ltárban találhatók.