A testkultúra

A sporttal kapcsolatos szerteágazó publicisztika szükségessé teszi, hogy az eligazodást némi fogalmi előzetessel megkönnyítsük.

A kultúra oldaláról közelítve a testkultúrát, mint az emberiség társadalomtörténetileg meghatározott értékalkotó tevékenységét, illetve e tevékenységek és normák eredményeinek olyan ellentmondásos egységeként értelmezhetjük, amely közvetlenül az ember egyre bonyolultabbá váló szomatikus alkalmazkodóképességének és mozgásműveltségének tökéletesítésében jut kifejezésre. Vizsgálatának holisztikus szemlélete feltételezi, hogy az adott testkulturális folyamatot, mindig az azt létrehozó, fenntartó és a vele élő társadalom sajátos értékrendjében és dimenzionális keretei között elemezzük.

A testkultúra fogalmát azonban nem szűkíthetjük le az ember fizikumának tökéletesítésére irányuló tevékenységek empirikus eredményeire, mert ez a jelenség mibenlétének külső, tárgyi formáját is csak részben foglalná magába. A testkultúra totális tevékenységtartalma csak akkor válik érthetővé, ha azt az emberiség kialakulásának, önszabályozásának és fennmaradásának nélkülözhetetlen tartozékaként értelmezzük.

Ebből adódóan a testkultúra és a történelmi folyamat lényegi összefüggéseinek kérdéseit is csak úgy tárhatjuk fel, ha magát a testkultúrát, mint az emberiség fejlődéselemét vizsgáljuk.

A testkultúrába sorolható főbb fogalmak:

A testi nevelés (szomatikus nevelés): a nevelés olyan sajátos feladatköre, amely a felnövekvő emberi szervezet harmonikus fejlesztésével, a változó környezethez való bioszociális alkalmazkodóképességének kialakításával járul a személyiség kiteljesedéséhez.

A testnevelés tervszerűen irányított intézményesített forma, amelynek közvetlen feladata, hogy a testgyakorlatok eszközeivel elősegítse a felnövekvő nemzedékek sokoldalú testi képzését, mozgásműveltségének és a társadalmi szükséglet által igényelt személyiségvonásainak kialakítását. A tervszerűen irányított és szervezett nevelési folyamat olyan alkotórésze, amelynek sajátos műveltségtartalma (mozgásos játékok, testgyakorlatok, sportági cselekvések) elsajátítása nélkül a sokoldalúan képzett személyiség kialakítása elképzelhetetlen.

A rekreáció: az ember életrendjébe épített, önkéntesen választott, tudatosan irányított önkarbantartó aktivitás, amelyet elsősorban a cselekvésből származó elégedettség és örömérzet motivál. A testkultúra eszközein kívül magában foglalja az erre alkalmas munkamozgások, a művészetek, a turisztika, az utazások, az üdülések, a szellemi játékok, az ünnepségek, a hobbi jellegű cselekvések és a társas szórakozások regeneráló hatását is.

A sportrekreáció: az ember önkarbantartó aktivitásának olyan sajátos megnyilvánulása, amely elsősorban a fizikai mozgás – a sportágak, játékok, kirándulások és társas szórakozási formák által kiváltott – hatásának irányított és célszerű alkalmazását segíti elő.

A sport: a közvetlen termelési folyamattól elkülönült, emocionális töltésű, feszültségkeltő és levezető, főként vetélkedés jellegű cselekvésforma, amely a történelmi tapasztalatok alapján kialakult normáival és teljesítményfokozataival képes kibontakoztatni a személyiségben rejlő energiát, és kifejezni annak az adott kor színvonalán jelentkező szabad játékát. Visszatükrözi az életmód, az egészségügy, a termelés és a technika szükségleteit, {III-576.} hozzásegíti az embert mozgásműveltségének tökéletesítéséhez. Konkrét megközelítésben csak mint élversenyzői, „szabadidős” és nevelői játéktevékenység formájában értelmezhető.