Román költők

 


AUREL GURGHIANU
 
   

Sz. 1924-ben a Maros megyei Kisiklandon. Előbb a marosvásárhelyi, majd a balázsfalvi tanítóképző növendéke. A kolozsvári egyetem bölcsészkarának végzőse. Megalapítása óta a kolozsvári Steaua c. irodalmi folyóirat munkatársa. Elmélkedő költő, számos versfordítása ismeretes a világlíra gyöngyszemeiből.


 

NAGYAPÁM

Kivándorolt paraszti nagyapám
Erdélyből, Ohiót megjárta,
legürcölt ott egynéhány évet
(ma sem igen tudom, miben)
az első világháború előtt.
Nagyanyám várta, egyre várta,
de a bankókat, legfőképp
hogy felnőhessenek az apróságok.

Milyen betegség,
miféle erő
hozhatta haza nagyapámat,
mi hajthatta olyan szerényen is
átvágni a fájdalmak óceánját?
Megcsömörlött, elfáradt volna tán ott
nagyapó, ki fiatalon egy "gyöngyszem"
(csúfnév is ez maradt reá)
gintől,
görlöktől menekedett volna,
haza, haza, csupa egy veríték,
a trágya ősi
illata nyomán?

Bocsáss meg, nagyapám,
de nagyanyót nem kellett volna verni.
Kétéves voltam,
 amikor örökre útra keltél.
Maroson át, 
Potomacon is át,
és át a Sztüx vizén is,
s így jóval később tudtam meg csupán
tréfálkozásod
hogy nekem hagyod majd pipád
s hozzá két skatulya gyufát.
O.K. hát, nagyapa,
vén csont, kiből vagyok.

Létay Lajos fordítása
 

 
 

ERDŐK SZINTÉZISE

Gitárok, brácsák, hegedűk - s mennyi minden:
Hangzó-dobozba zártuk erdők szellemét...
Be könnyedén, tisztán futtatom ujjaim e bűvös fán!
Így teremtődtük tehát, látom, így illesztődik össze
Leheletlényetek
Itt, hol százan meg százan
Néktek adják naponta perceik.

S mintha megtelne dallamokkal a hegyi város.
Furcsákat dúdol az eső a leveleken.
Lágyan, borzongatón
Jár a szél a juharfák között.
Vajon ki adta össze zöld érintésben a fenyőket?
Szárnyak lobogózó suhogása...
Fatörzseken tiktakol a harkály.
Hallga csak! Éjjel, Régen erdőségeiben
Fölhangzanak a magas fák
Holdsugarak vonója alatt.

Hegedűvel be szeretnék messze barangolni,
Dalaimat elvetni szerte a falvakon s a városokban,
Vagy fölkeresném a szerelemtől megszakadó szívűeket
S a hegedűm minden érzelmek hegedűje lenne.

S amikor elfáradnék, erdők árnyasába húzódnék,
S hegedűm megtelne újból új dallamokkal.

Bodor Pál fordítása
 
 

MÁJUS

A cserebogarak elaléltak röptükben
a fáradtságtól,
kemény makk-koppanással
zuhantak a fűbe,
mint megannyi zavaros küklopsz-könnycsepp.
Májusi cserebogarak -
kupacokba gyűjtöttük
s játékos mondókákkal
bűvöltük őket, hátha felélednek.
Ők az én küldötteim,
velük tértem vissza a földre,
miután az állatöv útján
oly hosszan elidőztem.
Amikor emlék-alakban visszatalálok
régi egem alá,
veszek magamhoz egy szélkereket - 
cserebogarak pörgetik majd
az utolsó vámig, a hallgatás
tengerén átkelőben.

Jánky Béla fordítása
 
 

A SZABADSÁG VÉGE

Búcsúzz el Marianától, a szelíd mókustól,
búcsúzz az összekoccantott kövektől, amivel odacsaltad
diódhoz, mogyoródhoz.
Hagyakozz a forrásoknak is, buzogjanak tovább.
gyógyszeres flaskádat bőrönd mélyére rejted.
Mellette kis füzet új címekkel, 
amiket maholnap elfelejtesz.
Induláskor talán sóhajtasz egyet,
és valakit vigasztalsz, hogy jövőre újra, itt.
De addig
még előtted az egy hónapja megszakított élet.
Újulnak a régi, beidegződött mozdulatok,
elalszik újra a gondolat, a kétely.
A tartalékból futja még egy heti friss levegőre.
Barátaidnak gondja lesz rá, hogy tovább őszülj (ha tudsz még)
egy keveset.
Gombold be őszies viharkabátod.
Távozás előtt a hegyekben mindig beborul.

Cseke Gábor fordítása
 


  
Román költők