KOSSUTH LAJOS
VÁLOGATOTT MUNKÁI.

 

ÖSSZEÁLLÍTOTTA ÉS BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA:
KOSSUTH FERENCZ.

 

 

BUDAPEST.
LAMPEL RÓBERT (WODIANER F. ÉS FIAI)
CS. ÉS KIR. UDV. KÖNYVKERESKEDÉSÉNEK KIADÁSA.

 

AZ ATHENAEUM R.-T. BELEEGYEZÉSÉVEL.
Budapest. Az Athenaeum irod. és nyomdai r.-t. könyvnyomdája.

 


 

TARTALOM

BEVEZETÉS.

1830-1849.

I. Beszéd a sajtószabadság tárgyában Zemplén megye gyűlésén.
II. Emlékbeszéd József nádor halála fölött.
III. Beszéd 1848 julius 11-én a képviselőházban a haderő megajánlása ügyében.
IV. Kiáltvány a néphez.

1850 - 1866.
FELOLVASÁSOK ANGLIÁBAN.

Bevezetés.
I. A magyarok liberalitása a nem magyar fajú lakosok iránt.
II. Nyelvkérdés.
III. Horvátország és a panslavismus.
IV. Visszapillantás a harczot megelőzött reform-mozgalomra. Demokratikus reformok.
V. Az alkotmány biztosítására hozott törvények.
VI. Császári hála: császári forradalom és annak czéljai.
VII. Adatok a császári forradalom politikai történelmének jellemzéséhez.
VIII. Egy nevezetes adat a harcz végének történelméhez. - Az angol kormány magaviselete Magyarország iránt.
IX. Párhuzam európai fontosság szempontjából Austria s Magyarország közt.
X. Magyarország önállási képessége.
Befejezés.

1867-1880.

I. Nyílt levél Deák Ferenczhez.
II. Levél dr. Schwarz Gyulához.
III. Levél Herman Ottóhoz.
IV. A debreczeni függetlenségi pártnak.
V. Levél Helfy Ignáczhoz Deák Ferencz halála alkalmából.
VI. Levél Simonyi Ernőnek.
VII. Levél Simonyi Ernőnek.
VIII. Levél Nyújtó Pál czeglédi választási elnöknek.
IX. Beszéd a czeglédi százas bizottsághoz.
X. B. Molnár Samu orsz. képviselőnek.
XI. B. Molnár Samu orsz. képviselőnek, Czegléd.

1881-1894.

I. Előszó az "Irataim" I-ső kötetéből.
II. Napóleon császárral való második találkozásom.
III. Az október 20-ki diploma.
IV. Befejezés.
V. A dualizmus értéke.
VI. Levél Kis-Kun-Félegyházának.
VII. Kossuth Lajos utolsó nyilvános beszéde 1889 június 5-én, a Turinba jött 845 magyarhoz.


 

BEVEZETÉS.

Irta: KOSSUTH FERENCZ.

Kossuth Lajos beszédeit és iratait egy kötetbe szorítani nem lehet. A ki ezt megkisérli, lehetetlenségre vállalkozik.

Az óczeán vize nem fér bele a Balaton medrébe; Kossuth Lajos remek iratai és szónoklatai nem férnek bele egy kötetbe. De némi képet adni működéséről, annak legjellemzetesebb oldalait egy-egy munkájában feltüntetni: ezt meg lehetett kisértenünk.

E beszédekkel és iratokkal ébresztette fel a magyar nemzetet; ezekkel alkotta meg mint főtényező a magyar újjászületés korszakát; ezekkel varázsolt elő névtelen hősöket a haza földjéből, a kikkel megmentette a nemzet létjogát és jövőjét; ezekkel tette ismertebbé, tiszteltebbé a magyar nevet az egész művelt világon, mint volt bármikor azelőtt; ezekkel tartotta fenn a nemzetben a függetlenség iránti vágyódást; ezekkel hatott és alkotott; ezekkel teremtett szabadságot és dicsőséget; ezekkel fűződtek össze tettei, melyek a magyar nemzet jelenét és jövőjét biztosították.

Kossuth Lajos életrajzát mindenki ismeri. Ezt részletezni fölösleges.

Született Monokon, Zemplénmegyében, 1802 szeptember 19-én.

Atyja udvardi és kossuti Kossuth László, anyja tyrlingi Weber Karolina, az eperjesi vértanu ivadéka. Neje meszléni Meszlény Teréz.

Családja egyike a legrégibb magyar nemesi családoknak. Már 1263-ban, mint túróczi nemes család, új adománylevelet kapott IV. Bélától. A család leszármazása Gyula erdélyi vezérig vezethető vissza.

E régi nemes család ivadéka volt az egyenlőség és a népjog megteremtője; ő ébreszté fel az alvó nemzetet; ő vezette rá a szabadság terére; az ő kezének műve volt, inkább mint bárki másé, Magyarország újjászületése.

Az 1825-27-diki országgyűlésen jelent meg először mint ablegatus absentium; és ugyanebben a minőségben lett az 1832-diki Dietára is kiküldve.

Korszakalkotó munkássága ekkor kezdődött. Az irott országgyűlési tudósítások, országszerte nagy feltűnést keltettek.

A Dieta 1836-ban véget érvén, a törvényhatósági tudósításokkal folytatá ébresztő munkáját, melynek hatása oly rohamosan növekedett, hogy megdöbbent tőle az aulikus kormány és börtönbe vetette Kossuth Lajost. Innen az 1840-diki országgyűlés erélyes fellépése szabadította őt ki. Ekkor a Pesti Hírlap szerkesztését vette át, és e lap hasábjain tollával, a pestmegyei gyűléseken pedig szavával a nemzeti ébredésnek élére állott, és ellenállhatlan erővel vezette előre a szabadság útján a nemzetet. Tollat a felső hatalom 1844-ben ismét kicsavarta kezéből, de tevékenysége a közgazdasági téren áldásosan tovább folyt. Az 1847-diki országgyűlésre Pestmegye követté választá s az utolsó rendi Dieta ellenzékének azonnal elismert vezérévé lett. Az 1848-diki halhatatlan alkotásokban legnagyobb része volt, olyannyira, hogy ezek az ő nevéhez fűződnek elválaszthatlanul.

Az első magyar felelős miniszteriumban pénzügyminiszterré lett; s midőn a király esküjével szentesített alkotmányt fegyveres erővel támadta meg a bellázadás és az önkény, Kossuth Lajos volt az önvédelem megteremtője, lelke és vezetője.

Később, 1849-ben, midőn Magyarország államiságát egy császári rendelet eltörölte, a mire a nemzet detronizáczióval felelt, a függetlenné lett Magyarország Kossuth Lajost választá meg kormányzónak.

A magyar szabadságharcz dicsőséges volt; a zsarnokság le volt verve, úgy, hogy az orosz czártól segélyt kérni kényszerült. De hasztalan voltak a nyert csaták, a régi átok: a pártviszály, az irigykedés, a csüggedés: Világoshoz vezették a vérző nemzetet.

Kossuth Lajos kibújdosott, de mint hontalan, a művelt világ szine előtt tovább harczolt leigázott nemzetéért. Mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták a népszabadság apostolát, a ki varázs-szavával magasabbra emelte a magyar név hírét és tiszteletét, mint volt Nagy Lajos vagy Mátyás király korában. A gyászba borult nemzet alakja köré fényes glória fonódott, melyet a hontalan Kossuth Lajos kezei fontak.

Kétszer nyilt még alkalma Kossuthnak a cselekvés terére lépni: 1859-ben, midőn Napoleon franczia császár, és 1866-ban, midőn Viktor Emánuel olasz király szövetkezett vele; de a francziák váratlanul gyors győzelme 1859-ben és a poroszoké 1866-ban meghiusították utolsó honfireményeit, melyeket könnyelmű koczkáztatáshoz fűzni nem akart.

Midőn 1867-ben az ország többsége kiegyezett az elgyengült kényuralommal, Kossuth Lajos elítélte a kiegyezést. Intő szava elhangzott azonban a jobb létre vágyódó nemzet közönyében; ő pedig visszavonult remeteszerű magányba, előbb Baracconéba, később Turinba, hol életének utolsó két évtizedét tölté. Itt a természettudományok művelésében keresett és talált szórakozást, melyben előrehaladott kora daczára nagyfokú jártasságot ért el.

Csendes magányában megírta Iratainak öt első kötetét és honfitársaihoz számos örökbecsű szózatot intézett, melyek a hazafiság, a törhetlen elvhűség s a magyar remekírás csodálatra méltó gyöngyei lesznek örökké.

Érzelmi világát jellemzi az, hogy életéből negyvennégy évet töltött mély gyászban, hazájáért, nejéért, leányáért; és az, hogy soha senkitől semmit el nem fogadott, még fiaitól sem.

Késő öreg koráig munkás életet élt, mint az önállóság és függetlenség eszméjének egyéni és honfiúi megtestesülése.

Meghalt 1894-ben, márczius 20-dikán. Halálát az egész nemzet megsiratta. A magyar nép pedig édes atyjának nevezte el Kossuth Lajost.




Előre