Debreceni S. János

A születőben levő népszerű politikai költészetnek Debreceni Szappanos János († 1614 k.) személyében egy félig-meddig hivatásos művelőjét is ismerjük, rajta keresztül a szerzők legfontosabb típusát is meghatározhatjuk. Feltehetőleg alacsonyabb sorból származott és műveltségét hazai iskolákban szerezte. Talán már a 16. század végén a váradi káptalan levéltárosa lett, s az is maradt haláláig. Írt egy – elveszett – magyar históriát, melynek kiadására Bocskay 200 forintot hagyott végrendeletében, s írói talentumáról tanúskodik a Christianus suspirans című kegyességi munka már említett szép fordítása. Hogy a politikai költészet művelője lett, azt a jelek szerint a hajdúkkal való szoros kapcsolatának köszönhette. Munkásságának középpontjában éppen a hajdúkat befolyásoló, egyúttal érdekeiket is kifejező versek állnak. Fennmaradt öt éneke feltehetőleg csak kisebb része életművének. Verseiben öntudatosan poétának, versszerzőnek nevezi magát; egy elveszett versének is fennmaradt a híre. Első énekében, egy – Várad 1598. évi pusztulásáról szóló – szép jeremiádban (Jaj szép hazámnak ékes palotája ..., Lipcsei-k.) még nincsen politikai vonatkozás, a továbbiakban azonban már feltűnően gyorsan reagál a politikai eseményekre. Politikai költészetének nyitánya és kiemelkedő emléke egy 1604 decemberében szerzett, Bocskayt üdvözlő ének (Militaris congratulatio comitatus Bihariensis (Bihar megye katonai szerencsekívánata), Debrecen 1605)). A Balassi-strófákban írt vers Bocskay érdemeit méltatja, erősen Habsburg- és katolikus-ellenes hangot ütve meg. Néhány versszakában a korábbi katonaénekek stílusában lendületesen buzdít az ellenséggel való harcra:

Dobunkat perdítvén,

Trombitát zendítvén

Jézust Jézust kiáltsunk,

Gyakran könyörögjünk,

Vitéz módon éljünk,

{97.} Országvesztőket rontsunk,

Szegény szép hazánkért,

Magyar koronánkért

Ideje vagdalkoznunk.

Újdonsága, hogy nem általában a vitézekhez, hanem azok egy meghatározott csoportjához, a Bihar megyei hajdúkhoz szól és Bocskayt is ezek nevében, "szolgai ruhában, katona formában" köszönti. Egy másik versében (Az idvezült fölséges Bocskai Istvánnak ... haláláról, Szepsi Laczkó-kr.) Bocskay váratlan halálát is a "megvénhült katonák, fizetetlen szolgák" nevében siratja és csendes gúnnyal írja le a koporsó körüli "udvari nép" pompáját. Ez utóbbinak a verselése kissé erőltetett; az irodalmunkban először itt jelentkező, ritka versforma: a metszetnél is rímelő négysoros tizenkettes, kissé daráló jelleget ad az éneknek. Úgy látszik, hogy a halotti búcsúztató műfajában Debreceni S. János különösen ki akart tenni magáért és versszerző leleményét itt akarta leginkább fitogtatni; 1613-ban szerzett, Hodászi Lukács püspököt búcsúztató verse (Így sír a fejér hattyú Neander vize partján ...) különösen nyakatekert és suta, a komplikált versforma erőltetett képekkel és hasonlatokkal jár együtt.

Legterjedelmesebb énekében ő is a históriás ének műfaját alakította át a politikai mondanivaló céljaira. Az ének tárgya az a sikertelen összeesküvés és merénylet, melyet a katolikus erdélyi főurak 1610-ben Báthori Gábor ellen szerveztek Kendi István vezetésével. (Innen latin címe: Conspiratio Kendiana (A Kendi-féle összeesküvés)). Az összeesküvés történetét Debreceni S. János ugyanoiyan tendenciózusan mondja el, mint Szerdahelyi Mihály az 1595. évi összeesküvést: a főurakat igyekszik minél gyűlöletesebbé tenni, és az eseményeket néhol nem a valósághoz híven írja le. Az éneket valószínűleg Imrefi János kancellár megbízásából írta, propagandacélból,

Hogy ez világon szélljel elhírhedjék,

Ártatlansága urunknak kitessék,

Álnokságokat pártosoknak értsék,

Magok mentését sohul be ne vegyék.

Debreceni S. János ebben az énekben kerüli a cifra, cikornyás stílust és a históriás énekek száraz elbeszélő modorában ír, csak némely részlet tűnik ki naiv, közvetlen szemléleten alapuló frisseségével. Ilyen például a szebeni szászok rideg, ellenséges magatartásának leírása, ezt a részletet Móricz Zsigmond is felhasználta Erdélyében. Ez a fontos propagandavers, mely még a megírás évében nyomtatásban is megjelent, a nemzetközi nyilvánosság elé is eljutott: Szenci Molnár latinra fordította és németországi ismerősei között terjesztette.