A visszavonulás évei. Nagy Lajos, a regényíró

1934 tavaszán jelent meg a Kiskunhalom, ugyanezen év nyarán írója útnak indult Illyés Gyulával együtt Moszkva felé, hogy részt vegyen a Szovjet Írók I. Kongresszusán. A meghívás a harcos baloldali írónak szólt, akit a Szovjetunióban élő kommunista magyar emigráns írói csoport küzdőtársának tekintett. Élményeikről Illyés Oroszország című kötetében, Nagy Lajos pedig Tízezer kilométer Oroszország földjén című riportsorozatában számolt be a Szabad-{400.}ság hasábjain. Ezek a riportok joggal keltettek csalódást a baloldali olvasókban. Apróságokban megbotló, a nagy egész irányát és értelmét szem elől tévesztő felfogással íródtak a cikkek. Mégis tévedés lenne Nagy Lajos pályájának változását kizárólag erre az útra visszavezetni. Okok és hatóerők egész rendszeréről van szó, amelyek együttesen idézték elő, hogy a harcos író hangja a következő években lehalkul, írásaiban a rezignáció felerősödik, a megfáradás jelei is megmutatkoznak. Nagy Lajosban a kézzelfogható tények tisztelete és a forradalmi romantika és optimizmus is együtt és egymás ellen lakoztak. Megírta a Razziát és az 1919 Májust, de ugyanakkor nem vállalta a bécsi Agis-Verlag megbízását, hogy a munkásosztály győzelemrejutó harcáról írjon regényt. Írói talentumának mindig is egyik igen lényeges összetevője volt a szigorú gondolatisággal feleselő ösztönösség, s ez csak megerősödött akkor, amidőn a baloldali értelmiségi körökbe behatolt a marxizmus és a freudizmus összekapcsolásának ideája. Ezek az eszmék azt sugallták neki, hogy az osztályelnyomás farkaserkölcsei is csupán megjelenési formái egy az emberben mélyen lakozó szadista vágynak, a butaság és gonoszság elemi erőinek. A gazdasági válság lezajlása után a munkásmozgalom is visszavonul egy időre, a baloldali pártok sorait ellentétek zilálták széjjel. Németországban hatalomra került a fasizmus, megcsappantak a remények és megsokasodtak a gondok, szerte Európában a baloldali értelmiség válságának évei ezek. Nagy Lajos a népiesekkel együtt rövid időre az Új Szellemi Frontnak, az új kormányzat szociális demagógiájának hálójába kerül, majd csalódottan visszavonul. Emberileg is megfáradt, már a hatodik évtizedet taposta. Eredendően demokratikus eszméit ezután sem adta fel, de a bátran kiálló harcossal egy ideig nemigen találkozunk.

A Kiskunhalom után egymás után jelennek meg regényei, majdnem évenként. A három Baumgarten-díj (1932, 1935, 1938), a beérkezettség, élete külső körülményeinek rendezettsége lehetővé tették, hogy megvalósíthassa régi tervét, a regényírást. Az 1936-os Budapest Nagykávéház és az 1937-ben megjelent A falu álarca azonban még mindig nem igazi regények a fogalom hagyományos értelmében. Tovább él bennük a Kiskunhalom szerkesztési elve, a mozaiktechnika, talán csak a filmszerű leltárfelvétel időbeli keretei tágasabbak, s lényegileg más a bennük munkáló világszemlélet. A Budapest Nagykávéház cselekménye 1935 júliusában játszódik, lazán összefonódó néhány szálon fut, s ezek a szálak itt, a nagyablakos fényes kávéházban keresztezik egymást; itt zajlik le a pesti kis- és nagypolgárság egy részének élete, üzletkötések és apró kölcsönök, a nemzetközi és a hazai élet jelenségeinek értékelése, nyílt és kendőzött prostitúció, s mindenekelőtt a sajtó és az irodalom körül nyüzsgő bizonytalan egzisztenciák küzdelmei. Szatirikusan eltorzított és csúfolódva formált sorsuk némiképpen Nagy Lajos egykori osztályostársaival szemben érzett kiábrándultságának, csalódottságának is tükre. A világot akarja megváltani néhány lobogóhajú fiatalember; lapot akarnak alapítani, de pénzük nincs, a proletariátust vélik képviselni, de a konspiráció elemi szabályait sem tartják be és minduntalan elárulják kicsinyes önös érdekeiket, amiket a különféle frakciók elleni éles belső "harccal" lepleznek. Az író rokonszenve e regényben is az alulmaradtaké, az útszélre került szegényeké, mégis oltalmazó és támadó kedvének vitriolos könyörtelenségével már nem találkozunk, a pártos egyszempontúságot meghomályosítja a bizonytalankodó {401.} relativizmus, a jellemek és magatartások belülről történő igen finom, de inkább megértő, mint bíráló vizsgálata. A legnyugtalanítóbb azonban, hogy eltűnt immár a regényből az a fény is, amely korábban a legnehezebb időkben is bevilágította a novelláiban megjelenített sivár életet. Ez a rezignált és megfáradt reménytelenség méginkább megcsap bennünket A falu álarca lapjairól. A regény színhelye ugyanaz, mint a Kiskunhalomé, de szempontjai már mások. Az író a freudizmus bűvöletében mind a népiesek, mind a marxisták ellenében úgy gondolja, hogy "a falu egész élete, gazdasági és társadalmi szerkezete magyarázható az emberi lélekből, pontosabban az ember ösztönéletéből", hogy a parasztok "ösztönélete, mélylélektani minősége meghatározza azt a külső szerkezetet, amelynek alkatelemeiként ismerjük őket". Az Együttben 1927-ben közzétett cikkei (A pszichoanalízisről szociológiai perspektívában) még arról igyekeztek meggyőzni olvasójukat, hogy a nemi élet rendezetlenségéből származó egyéni és társadalmi neurózisok alapja éppen a társadalom igazságtalan berendezésében rejlik. Itt most már úgy találja, hogy a társadalom egymás ellen feszülő osztályait egy mélyen a tudatalattiban és az ösztönökben görcsösödő közös rettenet: a szadizmus és mazochizmus fogják össze. Miközben a parasztasszonyok szorongásos álmaiból igyekszik megfejteni tetteik rugóit, szembetalálja magát nemcsak a hisztériával, hanem a kegyetlen önzéssel, az öregek útszélre lökésével s más megannyi vigasztalan jelenséggel is. S mivel itt a "közös" baj gyökereit keresi, mindhiába, megbillen a régi biztonság is az állásfoglalásban, s marad a nyugtalan szomorúság. Nagy Lajos e két regényét a polgári sajtó érthetően melegen üdvözölte, nem úgy azonban a baloldal. A Gondolat, a Korunk s az emigráció sajtója is (Párisi Munkás, Uj Hang) aggodalommal figyelte a megzavarodott világban megingott hitű író útját.

Ő maga is érezte, hogy el kell igazodnia a bonyolult világ jelenségei között. 1939 nyarán Nagy Lajos különvéleménye címmel (Június, Augusztus, Szeptember alcímmel) néhány folyóiratszámot adott ki, amelyeket nagyrészt ő írt tele novellával, irodalompolitikai cikkekkel. Ezek a cikkek is a "tárgyilagos igazságot" keresték, egy olyan korban, amikor az igazság már csak egy oldalon volt található. S mi több, írásai feltűnnek az egykor megvetett Új Idők hasábjain is; a Singer és Wolfner cég adja ki 1938-ban első "igazi" regényét, a Három boltoskisasszonyt. Témája az emberi rosszakarat és a mégis felülkerekedő jószándék. A szorgos, derék boltoskisasszonyt kiforgatják mindenéből rosszindulatú testvérei, de végül mégis minden rendbe jön. A társadalomkritika halk hangon szól itt csupán, annál örvendetesebb viszont, hogy az elbeszélő erő megizmosodását figyelhetjük meg, cselekmény bonyolódik előttünk, jellemek fejlődnek, könnyedén pergő olvasmányos művel van dolgunk, éppúgy, mint a Híd 1940-es évfolyamában közölt (és a gróf Károlyi család nyomására félbeszakított) Egy lány a századfordulón című kisregény esetében. A gróf törvénytelen gyermekét polgári "szülők" nevelik, s amikor a nevelőapa vagyona elúszik, őmaga meghal, s nyomorúságos sorra jut a család, az élhetetlen kis kontesz varrással keresi kenyerét. Aztán Zsuzsánna elherdálja a reménytelenül szerelmes szobaúr vagyonát, majd a tüdőbaj megöli a rokonszenves, tisztaszívű, de egzaltált teremtést. Az elbeszélésből színes és érdekes korrajz bontakozik ki, tovább mélyül a jellemábrázolás. Mégis maga a téma olyannyira lényegében elütő Nagy Lajos korábbi felfogásától, hogy ennek {402.} következményei óhatatlanul kiütköznek. Az érzelmek rajzát érzelmesség hígítja fel, engedmény ez mindenképpen az úri középosztályból kikerülő olvasóknak. Éppúgy csak a kitűnő jellemábrázolás menti meg az érdektelenségtől A fiatalúr megnősül (1941) című regényt is, hiszen ebben nemcsak hogy a szegény lány – gazdag vőlegény annyiszor kicsúfolt témáját dolgozza fel, hanem még az önként adódó társadalomkritika lehetőségeivel is csínján bánik az író. A polgári-kispolgári szereplők szájába adott szavak és tetteik, noha a polgári olvasó számára "természetesnek" látszhatnak, egyben azonban nevetségessé is teszik ezeket a hősöket, de ennek az érzékeléséhez már másfajta osztályízlésre van szükség. A háború alatt Nagy Lajos még vagy egy tucatnyi kisregényt jelentetett meg különféle sorozatokban, lapokban. Külön színt nem nyújt ezekben, többnyire régebbi témáit variálja bennük. Írt egy vígjátékot is Az amerikai címmel, ez azonban mind mostanáig nem jelent meg nyomtatásban.