|
|
Mircea |
|
![]() |
11 Akkora benn a csönd, akár a ház Özönlik a lágy fény minden ablakon Kék vizet buggyant rámán és tokon Hol hervadóban már a jégvirág Saint-Éxupéry könyvét lapozom Melyben a kis herceg életre kel Künn havazik, míg bennem énekel Az alma illata a polcokon Apa közeleg, hallom lépteit A fel-felcsillanó nagy pelyhek mögül Lelkem mindent felejt, lélegzik, örül Egész éjszaka szépet álmodik. |
|
12 A fésülködés átok volt nekem: kusza egy boglya ült fejemen, ahány hajszálam, szerteágazott, egyik sem ismert alázatot. Anyám, ha rámszólt, beletúrt kezem, Én is futottam volna, ha igen-igen-igen-igen, |
![]() |
|
![]() |
13 Két kakas küzd, tombol a fűben Egy veres, egy kendermagos Egyik a másikra tapos Elvakultan és lelkesülten Tollu röpdös, szállongó pelyhek Egymásra néznek, hosszan, fújva Mi történt, kérdi tőlük bátran A harag mintha múlna máris A gyermek kérdi: szent a béke |
|
14 A cipőfűzés komoly tudomány, tanították otthon s az óvodában. Nagyon figyeltem, s azt hittem, tudom. Mégis fűzőre tapos a lábam. Rakoncátlan giliszta! - így neveztem Telik az idő, s mindegyre kurtább, Menten kidobtuk. Új fűzőm került. |
![]() |
|
![]() |
15 Nőtt-nőtt a tészta a szuszékban Vígan aludta édes álmát Néztem a lángok fürge táncát A hőtől már-már elaléltam Orrom előtt búbos kemence Anyám két keze lisztfehéren Én tettem őket falapátra Sütőkemencém, te búbosom |
|
16 Reggeliztünk. Ízlett nagyon a sok fogás az asztalon. Hivogatott Némán nézett, Koldus volt a Anyu korholt: Bodri bezzeg és mert neki barátságunk |
![]() |
|
![]() |
17 Ha letépem, a kis virág Kezemben fáklyaként világol És minden ragyogó sugártól Fényesebb lesz a napvilág Ablakomban szépen lobog Gyermekkori éjszakákon Varázsgömb, benne magam látom Akkor is, ha ébren vagyok Remegő színes csillagom Mint egy hegedű, búgva zengett Éjszaka ma is megijeszthet Illatától nem nyughatom.
|
|
18 Azt mondják, hogy majom vagyok, pedig én csak grimaszkodok, s nem tudok a fára mászni, az ablakon ki-bejárni. Hogyha tudnék, nem tagadnám, Addig mondják: majom! majom!, földre többé le nem szállok, kapok majd egy jó ketrecet, |
![]() |
|
![]() |
19 Sütött a nap s én játszottam a téren Bódítottak a tűző sugarak Körültáncoltam torz árnyékomat Hol óriássá nőtt, hol eltűnt egészen Tócsákon át szökellve, kábulatban Aztán a nap szép csöndesen lelépett |
|
20 De szívesen eltűnnék hirtelen, hipp-hopp, ahogy mondja a varázslat, igéket mormolnék szűntelen, megrémítve apámat-anyámat, s kacagnék, amint keresnének Köhintenék, anyám meghallja, |
![]() ![]() |