CSEKE GÁBOR & MIRCEA FLORIN SANDRU: SZÍNES KENGURU

Vissza


Cseke
Gábor

 

Mircea
Florin Sandru
 
41

Bükkerdő szélén két árva nyírfa
Úgy jártam oda, mint aki
Palotába lép; odabent
Ezüst zene szállongott termeiben
Elillant a nyitott ablakon át
Fény-árnyék ringott a villámló folyó hátán, a málna
Fájdalmasan illatozott nyelvem hegyén
Ültünk a fűben, felhők kergetőztek
Szél vágtatott az ágak között
Leveleik, e tágra nyílt zöld szemek
Mind-mind engem néztek
Ismerj meg minket, szóltak a levelek
Unszoltak a fák, a nyírek mindenek előtt
És árnyékuk nagyra nőtt
Ismerj meg minket, biztattak az élőlények
Világító szemük rám tapadt
Kukkot se szóltam, és értettem őket
Mintha tükörben látnám magam.

42

Összegyűlünk a dombtetőn
örök hűséget fogadva,
velünk vannak állataink,
és velünk van a labda.

A bokrok árnyán táborunk
mintha otthonunk lenne,
üljünk össze bár százan is,
vígan elférünk benne.

Úgy suhannak el napjaink,
mint fölöttünk a felhők,
őrizzük lenti városunk,
így lesz belőlünk felnőtt.

A szél ma bogáncsot cibál,
szorongva várok rátok:
gumilabdánk az égbe szállt,
ki megy utána, srácok?

 
 
43

Ménes a hegyen, feléje tartok
Erdő alatt, hol szekérút kanyarog
Mintha tóból áradó fényözön
Kúszik a völgyeken, fázósan vacog
Már-már lebegtem, fennen, könnyedén
Szárnyaim nőttek s ezüstcsövek benne
Így másztam óriás hegyeket is
A kaptató mintha selyemből lenne
Lovakat láttam a füstködön át
Akárha rajzon, mit a víz eláztat
Kitartón legeltek a zöld mezőn
Tüzes szemükben csillogó varázslat
Szólított minket túl a léceken
Úgy lopakodtunk, gyermek után gyermek
Mint akik tilalmas kertben járnak
És akiket addig senki se vert meg
Hószín karám, istálló, széna, csűr
Kavicsos sétány, mészcsíkok, sövények
Fürödtek a fényben, erdő ölén
A patacsattogás bűvöletében
A kerítéslécnek dőlve álltunk
Egy órát, száz évet, ki tudhatja már
Egy remegő ló közelgett felém
Kezembe fúrta táguló orrlikát
Vágtatott a ménes körbe-körbe
A lobogó sörények mint a lángok
A falu szélén állt egy méntelep
Idő mélyén, lepik erdei árnyak.

44

Mindenen kacagok, s hogy miért, nem értem,
a világ csupa tréfa, huncutság, mosoly.
Félre, szomorúság, senkitől se félek,
s vígságomra hangos nevetés válaszol.

Mintha a cirkusz örök bohóca lennék,
képem grimaszos, és fülig ér a szám,
de lassan lekopik arcomról a festék,
holnap már senki se emlékszik reám,

pedig volt egy bohókás fiú, hova lett,
mókás kedve oda, derűje tovaszállt,
merre van vihogása, lelkes vigyora,
s ki adja itt nekünk a szelíd ostobát?

 
 
45

Megjött az ősz, rosszkedvű hegyi állat
Fény-árnyék úszott a folyó vizén
Körül minden arany és gyantaillat
Levélmáglyák füstje a kert szivén
Földre hullt száraz lomb selyemágya
Hívogatott, hogy feküdnék belé
Puffanva érkeztek, fűbe találva
A hulló szilvák hamvas ezrei
Felszedegettük mindet, háncskosárba
Kifejtettük aranyló magvaik
Pocakos üstünk csak nyelte magába
Torkos kedvünk húsos gyümölcseit
Anyánk a konyhában lassan kavarta
Ami a vasedényben sercegett
A padláson száradó dió, gomba
Sok-sok hagymakoszorú zizegett
Mily furcsa ősz ez, izgatott, gyermeki
Fénylő, melenget, mint a rőzsetűz
Nyelvem hegyén, csoda, mintha ma lenne
Édesen omló, sűrű szilvaíz.
46

Öcsikém lesz, szól nagymama,
dundi, nevetős, kicsike.
Azóta reggelente kérdem:
hol van már az az öcsike?

Mama ideges, nehezen
jár-kel, többnyire csak pihen,
s akárcsak fürge nagymamánk,
én is egész nap segítem.

Nagyapa térdén lovagolnék,
de mindketten beleununk.
Öcsikémről ábrándozok,
mindannyian rá gondolunk.

Keveset szólunk. A hallgatás
olyan lett nálunk, mint a szó:
senki meg nem haragszik érte,
s legalább könnyen kimondható!

 


 
47

Faródli, vasalt tobogán
Padlás homályán, elhagyatva
Ócska holmikkal körülrakva
Sötétlő titkok alkonyán
Faródli, vasalt tobogán
A gyermekkor padlászugain
Könyvek és papírok halmain
Kosárnyi dió oldalán
Faródli, vasalt tobogán
Az első hó, ha megjön csöndben
Alászállunk a hóözönben
Egy fagytól dermedt délután
Faródli, vasalt tobogán
A makulátlan, vattás havon
Tovasiklanak ezüst utakon
Léteztek-e egyáltalán?


48

A fán a lomb
néma kolomp,

ringatja szél,
hozzá se ér,

sátra nekem
jó rejtekem.

Rátör a fagy,
lombom, maradj,

kolompom, szólj,
hozzám hajolj.

Ha tél csapong,
szunnyad a lomb,

s benne a fák,
hű paripák.

Bizakodunk:
lesz tavaszunk!

 
 
49

A fű közé vékony vessző került
Ujjongva mondtuk: jó lesz startvonalnak
Mint végtelenre nyíló tágas ablak
A mezők fölött párák füstje ült
Testünk remeg, a pillanatra várunk
Lőtt nyílvesszőként röppenünk elő
Versenyzünk, feszül bennem az erő
Szilaj csikótánc a mi nyargalásunk
Célszalag helyett odvas vén fa várt
Mióta már, dacolva pusztulással
Mi csak szaladunk, botladozó lábbal
Nyár van, érezzük a széna szagát
Hová tűntetek? Közös volt a vágta
A zöld mezőn, gyerekként, egykoron
Mind visszatér majd egyszer, jól tudom
Ha kit megbír még vihartépdeste szárnya.

50

Elindultam hazulról,
az úton könnyű por,
ha elfárad a lábam,
megállok valahol.

Mindenki jön-megy, járkál,
s mint erdő közepén
addig lézengek ottan,
hogy eltévedek én.

Nem tudom, hol van észak,
kelet, dél és nyugat,
s mikor lelem meg újra
az elhagyott utat.

Sírok, lapulok árván,
fészke vesztett madár,
ami volt, vissza nem jön,
és nem lesz soha már.

Megtanulom lassanként
az égtájakat megint,
s barátom lesz a nyárfa:
ablakomon beint.

A régi tájak éhe
álmomban tör reám,
szelíden korhol, biztat,
mint egykor az anyám,

s látom a régi udvart,
amit a fű benőtt.
Derengő másnapunktól
remélek új erőt.

 



A fényképek szerzői:

Agabrian, Mircea (7)
Agarici, Mariana (12)
Agarici, Paul (10)
Andreescu, O. Florin (50)
Andron, Alexandru (30)
Barta Lajos (25)
Bálint Zsigmond (47)
Berdeli, Emil (41)
Bíró Károly (46)
Butnaru, Liviu (6)
Cahane, Osephe (15)
Faggyas Tibor (22)
Feleki Károly (36)
Gaina Gerendi Anikó & Dorel (20, 23, 37)
Haragos Zoltán (9)
Iancu, Gheorghe (45)
Imreh Albert (13)
Imreh S. István (48)
János Dénes (39)
Jánosi Csaba (5)
Kakas Zoltán (34)
Knapp Antal (42)
Löffler Hedy (11, 35, 40)
Mihu, Constantin (17,26)
Molnár Zoltán (49)
Murvai György (4)
Olenici, Nicolai (1)
Petru, David (3)
Rizeanu, Gheorghe (21)
Romfeld Ákos (44)
Simionescu, Viorel (16, 28)
Socaci, Anton (38)
Szakács V. Sándor (31)
Szentes B. Lajos (8)
Székely Sándor (2, 19, 24, 33, 43)
Varga László (32)
Vas Géza (18)
Vastag Michael (27)
Vatasoiu Pál Dorin (14)
Vinte Constantin (29)
romániai fotóművészek

Mircea Florin Sandru
verseit
Cseke Gábor
ültette át magyarra.

Vissza