|
|
Mircea |
|
![]() |
31 Kihullt egy fogam, ó de furcsa Tenyeremen remeg, virágom Kicsiny, fehérlő, könnyű álom Helye nem is fáj. Kinő újra Észrevétlenül, tolvajmódra Ne siess, kérleltem, el ne hagyj Nem lehet, súgta, életemnek |
|
32 Táncos párom volt az óvodában, ő fürgén ropta, én botorkáltam. Dúdolt is közben Mintha csak bábut, Sikerünk is volt, Hogy volt! - újráztak, s úgy megszédültem, |
![]() |
|
![]() |
33 Kertünkben szilva s alma ért Mélyén meg ribizlik bő sora Sugaras fényküllők otthona A bólogató sok levél Hűvösség várt rám, száz virág A vén almafa ágain Mi szilva s alma volt a fán! |
|
34 A víz, a part, a nap, a gát: miénk volt egész nyáron át! Ki nem bírta a víz alatt, A többi meg, a békanép ugrott, sikoltott, libegett senki se mondta: állj, vigyázz! a víz lett a mi elemünk, s ha nagyon hiányzunk nekik, |
![]() |
|
![]() |
35 Mezítláb jártam sok-sok nyáron át Melengessen a föld, a füvek selyme Kiszaladtam a rétre, surrogott A tarló, mintha súrlókefe lenne Az úti por bársonya rásimult Talpamon át a nap melege áradt Mint bolygó árnyék keringett az ölyv Prédára lesve, kiterített szárnnyal Feledtem mindent, vonzott a berek Hegyipatak, a sok merész kanyarral Vizébe léptem, lángra gyúltam én S tűzként sodort, a fodrozódó habbal Lábam egyre csak síkos kőhöz ért Közöttük fürge pisztrángok cikáztak Csöndes füzek és juharfák alatt Vize ma is csobog, mossa a gátat Nyáron mezítláb jártam mindenütt Talpamon át a nap melege áradt Izzó gömbje prédára lesve ring A falu fölött, kiterített szárnnyal. |
|
36 Álmodtam: lesz egy mozdonyom mely sín nélkül is boldogul, füttyentek neki, ott terem, száguldhatok, föl nem borul, bejárom az udvart vele, miénk az utca, a város, Hová mész, gőzös? - egyre kérdem, |
![]() |
|
![]() |
37 Nyáron a hegyen kóricáltam én A falu elmaradt a völgyben, távol A házak csilló gyöngyök, hímzővásznon Kézikönyv mélyén ködlő tünemény A sűrű erdő befogadott, óvott Végenincs, pompás levélpalota Résein át a napfény aranya Színes özönnel a fejemre csorgott Ültem a fűben, majszoltam egyre-másra Az áfonyát, hűvös volt és fanyar Betakart az erdő árnyaival Mint senki fiát, elnyomott az álom Kék csönd honolt, sehol egy árva lélek Voltam egy napra szóló kis vadóc Múló pillanat, állj, ne foszladozz Örökkön élj, ameddig én is élek! |
|
38 Volt egyszer egy népünnepély, mire elmúlt, leszállt az éj, rakétacsillag hullt reánk, fénybe vonva az éjszakát. Aludni kell, ébren vagyok, Táncol az utca, a liget, s mintha az áradó zene |
![]() |
|
![]() |
39 Cseresznyefák közt egy madárijesztő, seregélyek réme Rajta nagyapó bő és molyette Régi posztóruhája Tán még viselte fiatalon. Most ágak között Csüng, belseje csupa szalma És vigyorog. Szörnyűség, borzong nagyanyó Öltöztetnéd másba Mintha téged látnálak odafönt Nagyapó kuncog. A madárijesztő Karjával int, a seregélyek tovaszállnak És a piros cseresznyék tavasszal Érnek. |
|
40 Utazunk, mondja apukám, s mert neki mindig igaza van, bőrönddel teli a szoba, bujkálok köztük boldogan. Az állomásra érkezünk, Menedékem egy útitáska, Jegyet lobogtat, ideadja, |
![]() |