CÍMLAP
Charles Dickens
A Pickwick Klub

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

I. KÖTET

Első fejezet
A pickwickisták

Második fejezet
Az utazás első napja és az első este kalandjai; továbbá a kalandok következményei

Harmadik fejezet
Egy új ismerős. A vándorszínész elbeszélése. Kellemetlen fordulat és egy kínos találkozás

Negyedik fejezet
Táborozás és hadgyakorlat. Újabb ismerősök. Meghívást kapnak vidékre

Ötödik fejezet
Egy rövid fejezet, amely egyebek közt arról szól, hogy Pickwick úr miként vállalkozott egy kocsi hajtására, Winkle úr pedig lovaglásra; s hogyan ütött ki ez a vállalkozásuk

Hatodik fejezet
Régimódi kártyaparti. A lelkész versei. A fegyenc hazatérésének története

Hetedik fejezet
Winkle úr ahelyett, hogy a galambra célozna és a varjút lőné le, varjúra lő és a galambot sebzi meg. A Dingley Dell Krikett Klub All-Muggleton ellen játszik, All-Muggleton viszont Dingley Dell költségére vacsorázik; s egyéb érdekes és tanulságos dolgok

Nyolcadik fejezet
amely azt példázza, hogy az igaz szerelem nem megy olyan simán, mint a gőzvasút

Kilencedik fejezet
Felfedezik a szökést, és üldözni kezdik a szökevényeket

Tizedik fejezet
mely eloszlat minden kétséget (ha ugyan fennforgott ilyen kétség) Jingle úr jellemének önzetlenségét illetően

Tizenegyedik fejezet
melyben szó van egy másik utazásról és egy régiségtani fölfedezésről, s amely hírül adja Pickwick úr elhatározását, hogy részt vesz egy képviselő-választáson; továbbá közli az öreg lelkész kéziratát

Tizenkettedik fejezet
mely leírja Pickwick úrnak egy nagyon nevezetes lépését; amely lépés nem csupán az ő életében, de egyúttal ebben a történetben is korszakot alkot

Tizenharmadik fejezet
Egy kis beszámoló Eatanswillről és az odavaló pártok küzdelmeiről; meg egy képviselő-választásról ebben az ősi, hűséges és hazafias kerületben

Tizennegyedik fejezet
mely röviden leírja a Pávában összegyűlt társaságot, és közli a vigéc elbeszélését

Tizenötödik fejezet
amely leírja két jeles egyéniség hű képmását; továbbá egy nagy villásreggeli az ő portájukon; s ez a nagy reggeli alkalmat nyújt egy régi ismeretség felújítására és egy új fejezet megkezdésére

Tizenhatodik fejezet
melyben annyi minden történik, hogy pár szóval el sem lehet mondani

Tizenhetedik fejezet
mely azt igazolja, hogy a meghűlés bizonyos esetekben a találékony elmét fokozott tevékenységre ösztönzi

Tizennyolcadik fejezet
amely kétféle dolgot bizonyít röviden - először a sírógörcs hatalmát, másodszor pedig a látszat bizonyító erejét

Tizenkilencedik fejezet
Egy kellemes nap, amely kellemetlenül végződik

Huszadik fejezet
amelyből kitűnik, hogy Dodson és Fogg urak mennyire értik a hivatásukat, írnokaik mennyire kedvelik a szórakozást; továbbá, hogy milyen megható találkozás folyt le Weller úr és rég nem látott apja közt; végül, hogy milyen jeles emberek gyűltek össze a Szarkában, és hogy milyen remek fejezet lesz a következő

Huszonegyedik fejezet
melyben az öreg Jack Bamber nekiiramodik kedvenc témájának és elmeséli egy furcsa ügyfél történetét

Huszonkettedik fejezet
Pickwick úr Ipswichbe utazik, ahol regényes kalandba keveredik egy javakorabeli hölggyel, aki sárga papírtekercset visel a hajában

Huszonharmadik fejezet
melyben Samuel Weller kezd nekigyürkőzni, hogy Trotter úrral szemben lerója régi tartozását

Huszonnegyedik fejezet
amelyben Peter Magnus urat gyötörni kezdi a féltékenység, a javakorabeli hölgyet pedig a félelem, s ez a pickwickistákat a törvény karmai közé juttatja

Huszonötödik fejezet
mely egyéb mulatságos dolgok közt elmondja, hogy milyen méltányos és pártatlan volt Nupkins úr; hogyan dobta vissza Samuel Weller Job Trotter toll-labdáját ugyanolyan erővel, mint ahogy hozzávágták; s azonfelül még egy dolgot, mely megtalálható lesz a kellő helyen

Huszonhatodik fejezet
mely röviden beszámol a Bardell kontra Pickwick pör további fejleményeiről

Huszonhetedik fejezet
Samuel Weller elzarándokol Dorkingba és találkozik a mostohaanyjával

Huszonnyolcadik fejezet
amely egy vidám karácsonyi fejezet, s egy lakodalomról szól, azonfelül egyéb mulatságokról, amelyeket a mai romlott időkben már nem tartanak meg olyan lelkiismeretesen, bár a maguk nemében éppen olyan dicséretes szokások, mint maga a házasodás

Huszonkilencedik fejezet
A sírásó története, akit elvittek a rosszlelkek


II. KÖTET

Harmincadik fejezet
Hogyan ismerkedtek meg és miképp barátkoztak össze a pickwickisták két derék fiatalemberrel, akik tudományos pályán működnek; hogyan szórakoztak a jégen; s miként végződött a látogatásuk

Harmincegyedik fejezet
melyben nem esik szó egyébről, mint a törvényről és különböző kiváló jogtudósokról

Harminckettedik fejezet
mely az udvari tudósításoknál is sokkal részletesebben számol be egy legénylakomáról, Bob Sawyer úr lakásán, a Borough-ban

Harmincharmadik fejezet
Idősb Weller úr kritikai véleményt mond az irodalmi stílusról, és fiának, Samuelnek segítségével egy kis elégtételt szerez magának a vörös orrú tisztelendő úrral szemben

Harmincnegyedik fejezet
mely kizárólag a nevezetes Bardell kontra Pickwick pör kimerítő és hű leírásával foglalkozik

Harmincötödik fejezet
melyben Pickwick úr legokosabbnak véli, ha elutaznak Bathba, minélfogva el is utaznak

Harminchatodik fejezet
mely főképpen Bladud herceg legendájának egy hiteles változatáról szól, továbbá egy roppant különös balesetről, amely Winkle úrral történt

Harminchetedik fejezet
mely becsülettel kimagyarázza Weller úr távollétét egy estély leírásával, amelyre hivatalos volt, s ahol meg is jelent; elmondja továbbá, hogy Pickwick úr milyen fontos és kényes természetű titkos küldetéssel bízta meg

Harmincnyolcadik fejezet
amelyből megtudjuk, hogy Winkle úr milyen szépen került csöbörből vödörbe

Harminckilencedik fejezet
Samuel Weller urat szerelmi postával bízzák meg s ő el is jár küldetésében; hogy milyen sikerrel, az hamarosan kiderül majd

Negyvenedik fejezet
mely Pickwick urat az élet nagy drámájának egy új és nem érdektelen színterére vezeti el

Negyvenegyedik fejezet
Mi történt Pickwick úrral a Fleet-börtönben, milyen foglyokkal találkozott és hogyan töltötte az éjszakát

Negyvenkettedik fejezet
amely az előbbi fejezethez hasonlóan igazolja azt a régi közmondást, hogy balsorsában furcsa lakótársakkal ismerkedik meg az ember. Egyúttal egy rendkívüli és meglepő kijelentést is tartalmaz, melyet Pickwick úr tett Weller úrnak

Negyvenharmadik fejezet
melyből megtudjuk, hogy került Samuel Weller úr csávába

Negyvennegyedik fejezet
amely a Fleet-börtönben lefolyt különböző kisebbrendű eseményekről szól, valamint Winkle úr rejtélyes viselkedéséről; továbbá elmondja, hogy miként szabadult ki végül a Kancellária foglya

Negyvenötödik fejezet
amely leírja, hogy Samuel Weller úr miképpen lett tanúja egy megható családi jelenetnek. Pickwick úr egy körutazást tesz a kis világban, ahol lakik, és elhatározza, hogy a jövőben olyan ritkán fog belevegyülni, amennyire csak lehetséges

Negyvenhatodik fejezet
mely beszámol egy gyengéd és megható, de azért némiképpen mulatságos jelenetről, melynek Dodson és Fogg urak voltak a szerzői és végrehajtói

Negyvenhetedik fejezet
mely főképp üzleti ügyeknek van szentelve, s azt bizonyítja, hogy itt e földön a haszon Dodson és Fogg uraké. Winkle úr furcsa körülmények között ismét előkerül, Pickwick úr jó szíve pedig erősebbnek bizonyul, mint a makacssága

Negyvennyolcadik fejezet
amely beszámol arról, miként igyekezett Pickwick úr Samuel Weller segítségével Benjamin Allen szívét meglágyítani és Robert Sawyer haragját lecsillapítani

Negyvenkilencedik fejezet
A vigéc nagybátyjának a története

Ötvenedik fejezet
Hogyan járt el Pickwick úr a küldetésében, s miként kapott mindjárt az elején egy váratlan segítőtársat

Ötvenegyedik fejezet
amelyben Pickwick úr találkozik egy régi ismerősével, s az olvasó ennek a szerencsés véletlennek köszönheti az alább következő érdekfeszítő részleteket, amelyek két tekintélyes és hatalmas közéleti férfiúról szólnak

Ötvenkettedik fejezet
mely előadja, hogy milyen komoly fordulat állt be a Weller családban, továbbá beszámol a vörös orrú Stiggins úr korai bukásáról

Ötvenharmadik fejezet
Jingle úr és Job Trotter búcsúlátogatása; továbbá egy dolgos nap a Gray's Inn Square-en; végül pedig kopogtatnak Perkerék ajtaján

Ötvennegyedik fejezet
amely néhány adattal szolgál a szörnyű dörömbölésre és egyebekre vonatkozólag; továbbá bizonyos érdekes felvilágosításokkal Snodgrass úrról és egy fiatal hölgyről; amely felvilágosítások éppenséggel nem közömbösek történetünk szempontjából

Ötvenötödik fejezet
Solomon Pell úr egy kocsisokból összeválogatott bizottság segédletével eligazítja idősb Weller úr ügyeit

Ötvenhatodik fejezet
Pickwick úr fontos tanácskozást tart Samuel Wellerrel, akinek szülőatyja is jelen van. Váratlanul betoppan egy dohányszín ruhás öregúr

Ötvenhetedik fejezet
amelyben a Pickwick Klub végleg feloszlik, és a történet mindenkinek a megelégedésére véget ér



Fülszöveg

Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, három barátja és klubtársa kíséretében felkerekedik, hogy Anglia-szerte tanulmányozza az emberi természetet. Pickwick úr jegyzőkönyvébe már a postakocsi-állomásra menet a lehető legfigyelemreméltóbb adatok kerülnek: a bérkocsis lova negyvenkét éves és két-három hétig húz egyvégtében, mert ha kifogják, menten összeesik. Érdekes információit a kocsis néhány ökölcsapással is megtoldja - ugyanis rendőrségi besúgónak nézi a jegyzetelő díszelnököt. De a lelkes pickwickistákat az efféle megpróbáltatások - melyek pedig sorozatosan érik őket - nem riasztják vissza a tudomány felvirágoztatásától és a műveltség terjesztésétől, amelynek mint a Pickwick Klub Levelező Csoportja a szolgálatába szegődtek. A jóságos és rettenthetetlenül naiv Pickwick úr, a szerelmi diadalokra vágyó és az első megsavanyodott vénkisasszonyba belehabarodó Tupman, Snodgrass, a lánglelkű fűzfapoéta és Winkle, a kétbalkezes álsportember roppant változatos és mulattató kalandokat élnek át, a vidéki és a londoni élet különféle érdekes figuráival ismerkednek meg, és végül is minden bonyodalomból kivágják magukat Pickwick úr inasának, a végtelenül leleményes és rendíthetetlenül jó kedélyű Sam Wellernek a segítségével. A Pickwick Klub egy csapásra Anglia legolvasottabb írójává tette a fiatal újságírót, akit a kiadó eredetileg tréfás rajzok kísérő szövegének írására kért fel. Későbbi műveiben Dickens mélyebbre hatolt az emberi sorsok és a társadalmi állapotok ábrázolásában, de szenvedélyes mesélőkedve és gazdag humora talán sehol sem tündököl úgy, mint A Pickwick Klub lapjain.