CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Idegenvezetés
Idegenvezetés
Megközelítés: Te és a kutyák
Igen, Homérosz!
Ékírás egy elfeledett táblán
Melegszünk, mint a favágók
Gyönyörű telem
Zene
Pillanatok
Szerelmesvers
Elégia, darazsakkal
És láttad-e
Utószó
Kapunk elé állnak
Semmiségeket
Váratlan vers a karácsonyról (idill)
Létezik: kő
Pasztorál
Csillagpor
Capriccio
Kláris
Kiegészítés
Muszter
Tűnő erdőmben
Szél ez...
Emlékkönyvbe
Hiába forgatom
Kerekedik
Régi dal
Füstjelek
New Age
Biedermeier
Családi kör
Hol nem volt
Hívogató
Éjfél
Várlak
Telelő
Blues
Elrontott haiku
Három lélegzet
Szombaton bál van
Ünnepre
Házunk horzsakőből
Fivéreink
Áll a fal
Már nem kötöz le
Félbehagyott mondatok
Fehér tollak
m-ORATÓRIUM
Körben állnak
Vers egy platánlevélre
"A közelítő tél"
Elköszönő
Változat
Földetérő
Tükörrel, virággal
Eliot úr nyakkendője
Csöndes óda Juhász Ferencnek
Játékaim
Télvégi zsoltár-töredék
Miatyánk
Fekete csillagok
Nyolc sor az ébredő halálhoz
Üzenet Estragonnak
Götz utolsó esküje
Fekete csillagok
Vázlat
Találkozás a könyvtárban
Hej, Váci Miska!
Igazolatlanul
A gyorsfénykép hátuljára
Hová?
Nem üzensz
Maradjatok
Hajnali ajtók
Társak, volt társak
Városok emléke
Vödre-sincs világ
Névjegy
A holdkóros éjszakája
Vegyeskor
Triptichon
Szép voltál
Rövid a tél
Vers egy széttépett papírról
Tíz sor egy balladáról
Közhelyek körforgalma
No csak no lám
Munkások reggele
Vasárnap
Burleszk
Szép új világ
Örökösök
Etűd
Utolsó vasárnapi vers
Aquincumi ősz
Lectori salutem
Aquincumi ősz
Elődeim, rómaiak
Florália
Ünnep előtt
Impromtu a Keled utcából
Óbudai holdasvers
Stúdió K: Catullus
November
Madaras dal
Római nászinduló
Légiós ének
Nem emel égbe
Visszatérés Na'Conxipánba
Ismertető
Gyimesi László a gazdag kultúrtörténeti anyagot versbe szövő költők közé tartozik, és azok közé, akik pontosan tudják, a szellemi élet, az irodalom, a líra nem velük kezdődött, nem is ők teljesítik be, ők csak állomásai - ámbár nélkülözhetetlen láncszemei és interpretálói - az egyetemes műveltségnek, a világlíra menetének. Erre utalnak korábbi kötetei, amelyekből e kiadvány számára készített kisded válogatást (Visszatérés Na'Conxipánba; Aquincumi ősz). Újabb versei tovább tágítják a gazdag versvilág panorámaképét, azt dokumentálva, ahogyan mélyre néző tekintettel és kidolgozott formakultúrával látja és láttatja a világ átélt részleteit, vonatkozásait, intellektuálisan megragadható, érzelmileg földolgozható szegmenseit, azt a konkrét teret és időt, amelyben maga él (Idegen vezetés; Kiegészítés; Muszter; Hívogató; Családi kör stb.), vagy azt a kultúrhistóriai teret, amelyet oly bensőségesen ismer (Ékírás egy elfeledett táblán; Zene; Emlékkönyvbe; "Közelítő tél" stb.).
Gyimesi láthatóan mindent tud a ma termékeny költői formákról, a poétikai alakzatok alkalmazásáról: pasztorál és haiku, lépcsős alakú és szabadvers, zsoltáros parafrázis és dalforma - egyaránt a kezére áll, és valamennyit eredeti képekkel tölti ki; rutinosan épít föl terjedelmesebb kompozíciókat (m-Oratórium) és epigrammaszerű strófákat: "havas ágra ül az isten, / nem didereg, arca nincsen / virágsujtás nő szívéből / kardot teremt és belédől" (Miatyánk). Sokszólamú, gazdag motivikájú, képgazdag, asszociatív értelmezésekre lehetőséget adó költészet Gyimesi Lászlóé, amely az örökölt, átvett kultúrhistóriai elemeket is eredeti módon jeleníti meg (Triptichon). Komoly, de nem nyomasztó, történelmi-irodalmi ismeretekkel átszőtt, de nem pusztán reflexív költészet ez, hanem annak tükre, ahogyan egy művelt, poétikailag iskolázott, minden tekintetben mértéktartó verselő a világot, a maga belsővé avatott világát próbálja alkotásokká transzponálni.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk