Ismertető

A kecskeméti Lehoczki Károly nemrég megjelent első kötetének hangütését folytatva ezúttal változatosabb témákat és formákat jelenít meg és alkalmaz. Feltűnően erős a napi élet változásait szemmel tartó társadalmi érdeklődése (Jó idő). Látása, a tényeket összegző gondolatvilága illúziótlan, de asszociációiban és következtetéseiben többnyire nyomonkövethető a költői képzelet igényes működése (Temető a város szivében, Kiegyenesitett partszakasz). Formakezelésében olykor elsietettség, pongyolaság is tapasztalható (Ez az ország), másutt viszont mintha tudatosan kerülné a tiszta ritmust, a jól hangzó megfogalmazást (dörmögöm magamnak nem vers versemet"). Némelyik verse olyan, mint a még forrongó must (Ősz); ugyanakkor feltűnik egy ütemváltásokkal eredetien megoldott dalforma, mely a kortárs líra legjobb darabjaival vetekedhet (Kitől remélhetsz, Téged kutatva). Helyenként merész képeket szerepeltet: "szökőkút kocsonya rezdül, sikoltó fényeken lépkedek keresztül" (Augusztus vasárnap); "s ha körbefordult hazugságod Möbius-szalagja" (Hazug tavasz). A kötet végén olvasható szerelmi költemények a férfi-nő kapcsolat mai problémáiról is tanulságosan szólnak (A túloldalon. Mint tebenned, Hitveshez). A kötetzáró Névnap a szerző nyelvi leleményének gazdagságát, fejlődőképességét bizonyítja. - Az új magyar líra és a költőindulások iránt érdeklődőknek ajánlható.

Forrás: Új könyvek, 1990. 17. szám