Történeti és vitézi énekek | TARTALOM | Pásztor- és betyárdalok |
A bujdosóénekek szoros kapcsolatban állnak a kuruc kor megfelelőivel, máskor a betyár- és katonadalokkal csengenek össze. Ezekben is sok a félnépi eredetű dal, mely többé vagy kevésbé folklorizálódott, kisebb vagy nagyobb területen elterjedt. A különböző, társadalmon kívül rekedt emberek: katonaszökevények, árvák, csalódott szerelmesek keserves érzéseit beszélik el, rendszerint első személyben, ezek a félig lírai, félig epikus alkotások. Mikor idegen környezetről szólnak, nem kell közvetlenül külföldre gondolnunk, legtöbbje csak a szülőföldtől való keserves elválást dalolja.
Tartalmukat tekintve a búcsú keservét, az országtól, a szeretőtől, a családtól való elválást, az idegenben érzett bizonytalanságot énekli:
Elindultam szép hazámból: |
Híres kis Magyarországból. |
Visszanéztem félutamból, |
Szememből a könny kicsordult. |
Bú ebédem, bú vacsorám; |
Boldogtalan minden órám. |
Nézem a csillagos eget, |
Sírok alatta eleget. |
Jaj istenem, rendelj szállást, |
Mert meguntam a bujdosást: |
Idegenföldön a lakást, |
Éjjel-nappal a sok sírást. |
Gyula (Békés m.) |
Ezt a dalt, legalábbis részleteiben, már a XVIII. század elejétől kezdve ismerjük, sok változata él, elsősorban a nyelvterület keleti felében.
A bujdosás okai között gyakran szerepel valami bűntény, amit már nem lehet jóvátenni:
Sürü, ködös idő, felnevelő szellő. |
Gondolok egy órát: van ezer esztendő. |
Úszik a hold világ az ég fellegébe, |
Bujdosik a fiu világ mezejébe, |
Édesapám, anyám sokat kért a jóra, |
De mint egy rossz fiu, nem hajlottam szóra: |
Elhagytam falumat, bujdosóvá lettem; |
Egy rablócsapatnak vezetője lettem. |
Palócföld |
Már a múlt század negyvenes éveiben feljegyezték, és erősen érződik rajta Petőfi egyik népdalszerű versének hatása. Ezekben a dalokban nagyon sokszor találkozunk az elveszett kedves iránti vágyakozással, a madárral, mely talán a kapcsolatot jelenti:
Országszerte ismeretes, változatai alig különböznek egymástól. A madárposta nagyon gyakori a bujdosóénekekben, melyet sokszor a XVIXVIII. századig tudunk követni:
Imhol kerekedik egy fekete felhő, |
Abba tollászkodik egy fekete holló. |
Állj meg, holló, állj meg! Vidd el levelemet |
Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak! |
Ha kérdik: hogy vagyok Mondjad: beteg vagyok; |
Idegen országban csak bujdosó vagyok. |
Akiket szeretek, csak egyszer láthatnám, |
Árva szivem bánatival mindjárt megnyugodnám. |
Diósad (Szilágy m.) |
Néha megcsillan a hazatérés reménye is, máskor pedig látomásszerűen látogat haza a bujdosó a szülői házba:
Hazám, hazám, édös hazám |
Bárcsak határodat látnám! |
Látom füstjit, de csak alig, |
Hogy az égön lengedezik. |
Anyám, anyám, gyúts gyertyára, |
Hozzád mönyök vacsorára! |
Fórraj neköm édös tejet, |
Aprits belé lágy kenyeret! |
Hadd ögyem egy víg vacsorát, |
Milyet édösanyám csinált. |
Székelyföld |
A rabénekek, másképpen, börtöndalok, a bujdosódalokkal rokonok, egyiket-másikat egészen a XVIII. századig követhetjük. Ezek is első személyben szólnak, és a börtönélet keservein, a szülőföldtől, a családtól, a kedvestől való elszakadáson búslakodnak. Gyakran a betyár- vagy katonadalokhoz kapcsolódnak, de még így is önálló csoportként tarthatjuk őket számon, mert állandó keretet biztosít szárasukra a börtön, a szabadság elvesztése. Sok epikus vonást is találunk bennük, különösen, amikor a bírósági tárgyalást, a börtön mindennapi életét mondják el. Némelyik ilyen dal három versszakban, epikus hitelességgel, de népdali fordulatokkal számol be a börtönélet kezdetéről és végéről:
Mikor mentem Komáromba: |
Kezem-lábam kurtavasba, |
Sírdogálnak már a lányok, |
Hogy engömet vason látnak. |
Ne sirjatok, ti leányok, |
Hogy engömet vason láttok! |
Meg fogok még szabadulni, |
Nem fogok mindig rab lönni. |
Egyet ütött már az óra, |
Börtönőr ur jön ajtóra. |
Szedd föl, betyár, mindönödet, |
Kitöltötted rabidődet! |
Alsóegerszeg (Baranya m.) |
{H-469.} Általában a börtöndalokban csak ritkábban esik szó arról, hogy miért is kell a rabnak szenvednie, de egyszer-egyszer erre is sor kerül
Boldogtalan sorsa egész életemnek: |
Árad napról napra bánata szivemnek; |
Árad napról napra bánata szivemnek, |
Mert végére jártam szabad életemnek. |
Ülöm a tömlöcöt hat szilaj tinóért, |
Zörgetem a vasat nyerges paripákért, |
Az én égő gyertyám: kigyók, békák szeme; |
Takaródzó párnám: tömlöcöm teteje. |
Ne csudálkozz rózsám, hogy én sárga vagyok: |
Kilenc esztendeje, mióta rab vagyok. |
A kilenc esztendőt töltöm a rabságban, |
Tizenegyet kaptam mellé ráadásnak. |
Sárköz (Tolna ni.) |
A rabénekek valóságos összefoglalása a következő dal, melynek első versszaka a középkortól kezdve állandó lírai közhely, a második egyik legrégibb magyar rabének része, míg a harmadik egyik legkedveltebb dalrészlete a vármegyeházán raboskodó szegénylegények nótakincsének:
Tisza-viz, Duna-viz, ha mind tinta vóna, |
Erdőn a falevél, mind papiros vóna, |
Mezőben a fűszál, ha mind penna vóna, |
Az égen a csillag iródeák róna: |
Mégis én panaszim le nem irhatná a. |
Bihar vármegyében estem a fogságba, |
Bé is tettek éngem az egyes szobába. |
Tömlöcnek teteje az én szemfedelem, |
Vasaknak csörgíse az én harangjaim, |
Kigyóknak szemei az én lámpásaim. |
Leszállott a páva vármegye kutjára, |
Sok szegény legínynek szabadulására. |
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok; |
A jóisten tudja, mikor szabadulok. |
Rab vagy, rózsám, rab vagy, én meg beteg vagyok; |
Ha te kiszabadulsz, én is meggyógyulok. |
Nagyszalonta (Bihar m.) |
A rabénekek általában onnan kerültek elő, ahonnan a pásztor- és betyárdalok. A Dél-Alföldről ismerjük a legtöbbet, ahol 18681871 között Ráday Gedeon gróf betyárirtó törvényszéke működött. Ez a terület összeesett a legintenzívebb korai népdalgyűjtéssel. Igaz, hogy Erdélyből és Moldvából is kerültek elő rabénekek, olyan helyről is, ahol betyárnótákkal csak kivételesen találkozunk, de ezek hangulata, formája sokkal régiesebb.
Történeti és vitézi énekek | TARTALOM | Pásztor- és betyárdalok |