Pásztor- és betyárdalok | TARTALOM | Agrárproletár-dalok |
A szerelem és a tréfás dalok után jelentőségben és számban egyaránt a katonadalok következnek. Közeli rokonai a történelmi, vitézi és bujdosóénekeknek, de leginkább az idegenben szolgáló magyar katonák nehéz sorsát: életét és halálát mondják el. Igazában a XVIII. századtól kezdve keletkeztek, de döntő többségük mégiscsak a XIX. század második feléből való, és megújulásuk nagyjából az első világháború végével lezárult. Hangjuk borongós, elkeseredett, hiszen a szabadságharcokat kivéve a magyar katonáknak mindig idegen érdekekért kellett véröket ontaniok.
A katonadal nagyon sokrétű, és tartalmilag legkülönbözőbb irányba kapcsolódik, vagyis szinte minden dalcsoport felé nyitott. Egy jelentős részük tulajdonképpen még a polgári életről szól, a sorozásról, a bevonulásra való előkészületről, az elkeseredés is hangot kap benne, mert a társadalmi megkülönböztetés még itt is érvényesült:
Édösanyám, mi annak az oka, |
Hogy a szögény legény mind katona? |
Édös fiam, nem töhetek rúla, |
A szögénnek nincsen pártfogója. |
Magyarszentmárton (Torontál m.) |
{H-475.} Az már inkább csak saját vigasztalás, hogy a szegény, az árva milyen jó katona lesz:
Vásárhelyi megyeházán, |
Ott álltam a mérték alá; |
Ott álltam a mérték alá, |
Ott váltam be katonává. |
Császárkörte nem vadalma; |
Árvából lesz jó katona; |
Árvából lesz jó katona, |
Mert nincs annak pártfogója. |
Hódmezővásárhely (Csongrád m.) |
A sorozás még ünnepnek számított, ott még inkább az szégyellte magát, aki nem vált be, de bevonuláskor már elbizonytalanodtak, az édesanyák pedig éppen úgy elsiratták fiaikat, mint a kedves halottjukat:
Katona vagyok én, |
Ország őrizője, |
Sír az édesanyám, |
Hogy elvisznek tőle. |
Sír az édösanyám, |
A rózsám mög gyászol: |
Fekete gyászvirág |
Búsul ablakából. |
Isten veled rózsám! |
Én immár elmegyök, |
El ne felejts engöm, |
én se felejtlek el! |
Egyházaskér (Torontál m.) |
A XIX. század első felében még a katonákat verbuválták (vö. 434436. l.), vagyis nótaszóval, zenével, de többnyire erőszakkal igyekeztek rábírni, hogy sokszor hat, de néha tizenkét évig is katonáskodjanak:
Megütik a dobot, |
Város közepibe, |
Felteszik a zászlót |
Torony tetejibe. |
Sok szegény embörnek |
Most kell elindulni, |
Sok szegény mönyecskét |
Özvegyön kell hagyni. |
Hervad az a rózsa, |
Kinek töve nincsen, |
Bágyad az a madár, |
Kinek párja nincsen. |
Okorág (Baranya m.) |
A kaszárnyai kiképzésről szóló dalok a rabénekeket idézik, mások viszont a bujdosóénekekkel tartanak szoros rokonságot, hiszen a bujdosás vagy a messze földön, sokszor idegen országban való katonáskodás oly sokban rokon egymással:
Meguntam már a bujdosást, |
Hegyen-völgyön a mulatást; |
Papot illet a Szentirás, |
Szegény legényt katonaház. |
Napnyugaton fordul a szél; |
Padovából jön a levél: |
Katonának kell elmenni, |
Ujra háboru fog lenni. |
Nem szép élet, nem gyöngy élet, |
Aki mindig otthon élhet, |
Mer ugyis csak meg kell halni, |
Betegágyban elhervadni. |
Katonaság az uraság, |
Tiszteli az egész világ; |
Nincsen gondja sóra, borra, |
Nagy pompára, koporsóra. |
Nem látja az édesanyja, |
Nem sir a kedves galambja; |
Siratják majd a pajtások! |
Hazahallik a sirásuk. |
Kisdobsza (Somogy m.) |
A katonaélethez tartoznak a félnépi verses levelek is, melyek nyomtatott és kézzel írt levelezőkönyvek segítségével terjedtek, csiszolódtak.
{H-476.} A csata-, háborús, menetelő-, hadifogolydalok egyaránt szomorú hangvételűek. Már tréfásabbak azok, melyek a fegyvernemek közötti különbségeket ecsetelik, és természetesen akárcsak a pásztoroknál azok tartják magukat legtöbbre, akik lovon járnak:
Huszár vagyok, nem bakancsos katona, |
Mer a bakancs nem illik a lábomra! |
Rám illik a sárga zsinóros mente, |
Sok kislánynak megáll rajtam a szeme. |
Bésorozott a német katonának, |
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak; |
Adott alám kesely lábu paripát, |
Azon járok kis angyalom, tehozzád. |
Köröstarcsa (Békés m.) |
A katonadalokban sok az epikus vonás is, némelyik egészen balladás jellegű: az erőszakos katonafogdosásról, a nehéz menetelésről, a súlyos büntetésekről, a csatákról szólnak. Mindenki csak a leszerelés napját számolta, várta, amikor már nem parancsolnak nekik a tisztek:
Ha pedig háborúba kellett menni, akkor mindenki csalt annak végét várta. Ezek a békedalok nagyobbrészt kimaradtak a gyűjteményekből hiszen tartalmilag ellenkeztek az uralkodó osztály érdekeivel, így hát általában csak titokban dalolták:
Odesszai kikötőben áll egy hadihajó, |
Tetejében ki van tűzve nemzeti lobogó. |
Fujja a szél, fujja, hazafelé fujja … |
Imádkozzunk, magyar lányok, legyen béke ujra! |
Oroszország homokjába árok van épitve, |
Virággal és babérággal van felékesítve. |
Fujja a szél, fujja, hazafelé fujja … |
Gyüjtik már a babérágat (a) békekoszorura. |
Áj (Abaúj m.) |
Pásztor- és betyárdalok | TARTALOM | Agrárproletár-dalok |