A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jegyzettára
Matematika és Természettudományi Tanszék

 

Gönczy Sándor - Szalai Katalin

Geomorfológiai fogalomgyűjtemény

(oktatási segédanyag a földrajz szakos főiskolai hallgatók számára)

 

Kiadja a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség
Tankönyv- és Taneszköztanácsa

 

Beregszász
2004

 

Felelős szerkesztő:
Gönczy Sándor

 

Виготовлено
СП
"ПоліПрінт" м. Ужгород, вул. Тургенєва 2.

 


TARTALOM

Előszó

   A, Á    B    C, Cs    D    E, É    F    G, GY    H    I, Í    J    K    L    M
   N    O, Ó    Ö, Ő    P    R    S    Sz    T    U, Ü    V, W    Z, Zs

Felhasznált irodalom





Előszó

Főiskolánk egy évtizedes fennállása óta folyamatosan képez földrajz szakos tanárokat. E képzésben elsődleges szerepet játszanak az első és második évfolyamok által hallgatott alapozó tantárgyak. Az Általános Földtan c. kollégiumon belül a Geomorfológia két félévet ölel fel. Ez alatt az idő alatt a Földfelszín mikro-, mezo- és makroformáit, illetve az őket kialakító erőket, folyamatokat taglaljuk. E tudományághoz nyújt némi segítséget a "Geomorfológiai fogalomgyűjtemény", amely több, mint 700 fogalmat próbál röviden, tömören és egyszerűen tisztázni. Az egyes fogalmak magyarázatában található hivatkozások a téma jobb megértéséhez, illetve szélesebb körű áttekintéséhez nyújtanak segítséget.

Reményeink szerint a kiadványt a főiskolai hallgatókon kívül a már rövidebb-hosszabb tapasztalattal rendelkező, iskolákban oktató kollégák is tudják majd hasznosítani.

Jó munkát kívánva, tisztelettel

Gönczy Sándor,
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Szalai Katalin,
Debreceni Egyetem
Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

 


 


A, Á

abrázió: (lat. abrasio = levakarás, lefaragás, levésés) hullámveréses tó- és tengerpartokon a víz romboló munkája.

abráziós fülke: a hullámverés által a meredek → partokon kialakított, hosszan elnyúló félkör alakú bemélyedés. Az ~ a hullámverés hatására folyamatosan hátrál, ill. kismértékben fölfelé tágul, alátámasztás nélküli partszakaszokat hozva létre.

abráziós kapu: a hullámverés szelektív eróziójának köszönhetően az ellenállóbb kőzeteken kiugró, a hullámverésnek mindkét oldalon kitett kiszögellések képződnek, amelyekbe a két oldalról támadó hullámok → abráziós fülkéket vésnek, s ezek hátrálásából, majd átszakadásából ~ alakul ki.

abráziós sík: abráziós terasz.

abráziós terasz (abráziós sík): az → abráziós fülkék hátrálásával kialakuló alátámasztás nélkül maradt partszakaszok előbb-utóbb leomlanak. A leomlott anyagot a hullámzás szétteríti a → part előtt, a tenger felé enyhén → lejtő (1-2°) ~ formájában.

abráziós torony: a meredek → partok kiugró fokait a két irányból támadó hullámverés gyakran leszakítja a parttól, különálló ~t alakítva ki belőle.

agyaggerinc: jardang.

agyagsivatag: egykori tavak kiszáradt medencéiben képződött → sivatagtípus. Gyakran a nagyobb sivatagi medencék → hordalékkúpjait szegélyezik (pl. Dasth-e Kavir).

akkumlációs glacis: (fr. glacis = az erődítmények előterében kialakított félsík) a lenyesett → hegylábfelszínekhez csatlakozó, a → hegység peremétől távolodva egyre vastagabb törmeléktakaróval fedett → akkumulációs felszín.

akkumlációs terasz (kavicsterasz): ha a → folyóterasz a → folyó által korábban felhalmozott durva üledékből formálódott ki, akkor ~nak nevezik.

akkumuláció: felhalmozódás, lerakódás.

aklé: hálószerű dűnevonulatok.

aknabarlang: zsomboly

aktív örökfagy: fagyváltozékony réteg.

alacsony ártér: az → ártérnek az a része, amelyet a közepesnél kisebb áradások is elborítanak.

alacsony-hegység: olyan → hegység, melynek átlagos abszolút magassága nem magasabb, mint 400-600 m (pl. Dunántúli-középhegység, Mecsek).

álász: az → örökfagy olvadása során kialakult, lapos fenekű, enyhe → lejtőjű katlan. Kiterjedése néhány ezer négyzetmétertől néhány ezer négyzetkilométerig terjed. Jakutiában a legelterjedtebb, magát a szót is a helyi jakut megnevezésből vette át a → geomorfológia.

alföld: 0-200 m magasságban elhelyezkedő → síkságokat nevezzük ~nek.

alkalmazott geomorfológia: olyan → geomorfológiai kutatási, elemzési módszerek alkalmazása, amelyek az ember természeti környezetében jelentkező problémák megoldására irányulnak. Ide tartozik például az árvíz elleni védelem, az öntözés vagy a → lejtőstabilitás problémáinak megoldása.

állandó hőmérsékletű örökfagy (izoterm örökfagy): a → jégékek öve alatt húzódó réteg. A → passzív és az → aktív örökfagy határa.

állandófagy: permafrost.

allitos mállás: meleg, nedves éghajlaton, 6-8 pH-értékű környezetben a szilikát ásványok szerkezete agyagásvánnyá és alumínium-hidroszilikáttá bomlik, miközben a kovasav és a vas egy része más elemekkel együtt kioldódik. A maradék vas-oxid vörösre festheti a málladékot. Az ~ végterméke a laterit, így a folyamatot → laterites mállásnak is nevezzük.

álló redő: függőleges tengelyű, gyűrődéses formaelem. Viszonylag azonos erősségű erőhatások következtében jön létre.

allochton vízfolyás: tájidegen, nedves területről száraz területre érkező → vízfolyás (pl. Nílus).

állócseppkő: sztalagmit.

allogén karszt: olyan → karsztterületeket neveznek így, amelyeknek vízutánpótlása elsősorban nem karsztos felszínekről érkezik.

allogén vízfolyás: nem → karsztos területen található → vízfolyás.

alluvium: folyóvízi hordalékkal feltöltött, elegyengetett síkság.

alsómoréna: a → gleccser vagy → jégtakaró alsó részén, a plasztikus jégbe belefagyva szállított → moréna.

alsószakasz jellegű folyó (feltöltő folyó): a → hegységből → síkságra, → medencébe átlépő → folyó esése, ezért hordalékszállító képessége is csökken, durva hordaléka nagy részét lerakja. A lerakott hordalékból → zátonyok és → szigetek épülnek, amelyek az ~t ágakra bontják.

álterasz: nem → folyóvízi kialakulású, hanem az eltérő keménységű kőzeteken a szelektív → denudáció hatására képződött lépcsőfelszínek, elsősorban táblás vidékeken (pl. Colorado-fennsík - USA).

antecedens völgy: az → eróziós → keresztvölgyek egyik típusa. Kiformálódása a → hegység kiemelkedése előtt kezdődött meg, és bevágódása lépést tudott tartani a lassú emelkedéssel.

antidűne: olyan → homokzátony a → vízfolyás mederfenekén, amely nem a vízáram mozgásirányában, hanem azzal szemben mozog. Nagy vízsebességnél alakul ki, ha a → Froude-szám >1

antiklinális völgy: hosszanti → völgy, mely az → antiklinális tengelyét követi. A gyűrt → hegység kiemelkedése során előfordul, hogy a → völgyképződés a kissé lazább kőzetekből álló, összerepedezett antiklinális tengely mentén indul meg, az eredeti antiklinális gerinc teljesen letarolódik és nyomvonalában ~ jön létre.

antilklinális (redőboltozat): a gyűrődés során kialakuló → redő felemelkedő, boltívszerűen hajló része.

antropogén aprózódás: az ember a környezet átalakítása, gazdasági kihasználása során többféle kőzetfelaprózást is alkalmaz. Ilyen, pl. a bányászat, vagy az útalapozáshoz használt kőzet céltudatos felőrlése, de ide sorolható a tereprendezés is, vagy a rezgések okozta → aprózódás.

apálymeder: priel.

aprózódás (fizikai mállás): a kőzetek feldarabolódása → külső erők hatására, a kémiai összetétel megváltozása nélkül. Típusai: → hőingadozás okozta v. inszolációs aprózódás, → fagy okozta aprózódás, → sókristály-növekedéses aprózódás, → nyomáscsökkenés okozta aprózódás, → mozgó közegek kőzetaprózó hatása, → hidratáció okozta aprózódás, → biogén aprózódás, → antropogén aprózódás.

áramlási kagyló (oldásos fodrok): a → barlangok falain látható kagyló alakú bemélyedések, melyeket a turbulensen áramló víz (→ turbulens vízfolyás) alakít ki.

areációs zóna (leszálló karsztvízöv): karsztos területek → korróziós "B" zónáját, a → gravitációs "A" zónát és az → epifreatikus övet magába foglaló szint.

areális: felületi.

arid: száraz.

ároktó (csorgótó): hosszú, keskeny tó, amely a → jégtakaró haladási irányával párhuzamosan húzódik. A → jégalagutakban áramló, nagy hidrosztatikai nyomás alatt álló → olvadékvizek mélyítették ki medrét (→ meder). Az ~k hossza elérheti a több km-t is (pl. Saimaa, Olulujärvi).

ártér: a → vízfolyások medrét (→ meder) két oldalról kísérő, az év nagyobb részében vízmentes terület, amelyet a vízfolyás magas → vízállás idején elönt. Általában → alacsony és → magas ártér szinteket különböztetünk meg.

ártéri lösz: mint a neve is mutatja olyan területeken képződött üledék, amelyet gyakran borított → folyóvíz, így a valódi → löszökhöz folyóvízi üledékek keveredtek. Szemcseösszetétel tekintetében megfelel a valódi lösznek, de anyaga folyóvízi szállítású, rétegzett, illetve a valódi löszöknél magasabb agyagtartalommal bír.

ártéri síkság: a → folyómedrek közelében lerakott üledékből felépülő, enyhén hullámos felszínű terület.

árvíz: vízfolyások vízmennyiségének olyan mértékű megnövekedése, amelynek következtében medrükből (→ meder) a természetes → fokokon vagy a mesterséges csatornákon keresztül kilépnek az → ártérre.

ásványvízforrás: ha a → forrásvíz különböző kémiai elemekből vagy vegyületekből egy bizonyos értéknél (általában 1000 mg/l oldott anyag) többet tartalmaz, akkor ~ról beszélünk.

aszimmetrikus parabolabucka: a → félig kötött futóhomokterületek egy sajátos, → parabolabuckából kialakult formája, melynek egyik szára fejletlen. Ez annak köszönhető, hogy az uralkodó szélirány mellett más irányú munkaképes szelek is formálták őket. Száruk a széllel szemben áll. A luv lejtő 10°, a lee lejtő 26-32° (pl. Nyírség, Német-Lengyel-síkság).

aszimmetrikus völgy: a → völgy keresztmetszetében az egyik oldal meredek → lejtőjével szemben enyhe, menedékes lejtő áll. Az ~ létrejöhet szerkezeti, kőzetminőségbeli, hordalék-utánpótlásbeli, → expozíciós különbségek miatt vagy → mellékfolyó hatása, → meanderezés stb. következtében.

aszóvölgy: szárazvölgy.

átfolyó vízfolyás: olyan → allochton vízfolyás, amely keresztülvág a számára "idegen", száraz környezeten, újra elérve a nedvesebb éghajlatot.

atoll: gyűrűzátony.

átöröklött meander: kényszerített meander.

átöröklött völgy: epigenetikus völgy.

áttolt redő (takaró redő): akkor beszélünk ~-ről, ha a kéregben ható ellentétes erők elszakítják a gyűrt részt és több km-re elvonszolják eredeti helyéről.

attríció: vízfolyások mozgásban lévő hordalékának egymással való ütközéséből eredő görgelékkopás.

autochton vízfolyás: a tájhoz illeszkedő, az éghajlati adottságokat tükröző → vízfolyás (pl. Amazonas).

autogén karszt: az elsősorban → karsztos területekről származó vízutánpótlással rendelkező karsztok elnevezése.

aven: vakkürtő.

azonális szigethegyek: tönkfelszíneken a → pajzsszigethegyek fölött magasodó, elszórt szigetcsoportokat alkotó, harang v. kupola alakú, → eróziósan kipreparálódott → tanúhegyek megnevezése.


B

bahada (glacis d'accumulation): száraz, félig száraz területek enyhe lejtésű, laza üledékekkel fedett felszínének megnevezésére. A ~ tulajdonképpen → akkumulációs glacis.

balka: (orosz. vízmosás) → teknőszerű löszvölgy.

barkán: szabadon mozgó futóhomok területeken kialakuló, félhold alakú forma, amelynek szárai a szélirányba mutatnak. Kialakulásához keményebb síkfelszín és mérsékelt homokutánpótlás szükséges. Két típusát írták le: a pajzs ill. a félhold vagy sarló alakú ~t.

barlang: hagyományos értelemben azokat a járható, természetes üregeket nevezik ~nak, amelyeknek a hossztengelye legalább 2 m. Korszerű felfogásban olyan felszín alatti üreget jelent, amelyben létrejöhet a víz turbulens (→ turbulens vízfolyás) mozgása (átmérője 5-15 mm).

barrankó: a → vulkáni kúpokat felszabdaló → eróziós vízmosások megnevezésére.

batolit (mélytömzs): (gör. bathosz = mélység, lithosz = kő) 5 km és 20 km közötti mélységben kikristályosodott, lefelé szélesedő, mélységi magmás kőzettest. Kiterjedése 100 km2-nél nagyobb.

batükaptúra (mélységi lefejezés): az a jelenség, amikor az allogén (→ allogén karszt) vízgyűjtő vizei az → autogén karsztosodással kialakított repedésrendszeren keresztül a → karsztba jutnak.

bázisszint-polje: az → epifreatikus öv hatása alatt álló, zárt, nagy méretű → karsztos mélyedés.

belső erők (endogén erők): a Föld felszínét belülről, a kéreg irányából alakító erők összefoglaló neve. Ide tartozik a vulkánosság, a törések, gyűrődések, vetődések és az epirogenetikus (→ epirogenezis) mozgások.

belső lefolyású terület: lefolyástalan terület.

bergschrund: a → cirkuszvölgyben a mozgó jég és a sziklafalhoz hozzáfagyott jég között keletkező → gleccserrepedés.

beszivárgási zóna: karsztosodó területek legintenzívebben fejlődő felső szintje, amely magába foglalja az → epikarsztot és a → gravitációs "A" zónát.

bevágó folyó: felsőszakasz jellegű folyó.

bifurkáció (kétirányú lefolyás): általában akkor alakul ki, ha → síksági vízválasztója van a területnek.

bifurkációs index: a ~ az n-ed rendű folyószakaszok számának és az eggyel magasabb, n+1-ed rendű szakaszok számának hányadosa. Ez a szám azt jelzi, hogy mennyivel több az n-ed rendű → vízfolyás, mint az n+1-ed rendű, vagyis az alacsonyabb rendű vízfolyások növekedését, tehát a szétágazást mutatja a → vízgyűjtő pereme felé.

biogén aprózódás: a ~ folyamán a növények gyökereikkel a kőzetek repedéseibe hatolva tovább repesztik azokat. A talajlakó állatok járataikkal, a nagytestű patások pedig taposással lazítják a puha kőzetek szerkezetét.

biológiai mállás: az élővilág anyagcseretermékeinek a környezetbe juttatásával kémiai változásokat okoz, ami megbontja a kőzetek szerkezetét. Talán a leglátványosabb ez a szukcessziós sort indító pionír növényeknél, amelyek e képességük miatt a puszta sziklafelszíneken is megélnek.

blokkcsuszamlás: olyan → csuszamlás, ahol az elmozdulás során a lecsúszó anyag nagyobb egybefüggő darabokra, blokkokra tagolódik.

bodden: sekély vizű, karéjos öböl. Általában a → jégtakarók visszahúzódása után elöntött → partokra jellemző, ahol a jég (→ gleccser, jégtakaró) nem tudta teljesen elegyengetni a felszínt (→ elegyengetett felszín).

bolsone: törmelékfolyással feltöltött → medencék elnevezése É-Amerika és Ausztrália → szemiarid területein.

bugor: (orosz. bucka, halom) a → fagyhalmok közé tartozó, 3-7 m magas, → periglaciális területen kialakult forma, amely a tőzeg gyors növekedésének eredményeként jött létre. Magja állandóan fagyott finomszemű üledék.

burkolóvonal: a → folyókanyarulatok külső íveihez (→ ívhossz) húzott egyenes.


C, Cs

cementjég: periglaciális területek törmelékes üledékét összecementáló jég.

cirkuszvölgy (kárfülke, kárvölgy): félkör alakú, meredek falú → firngyűjtő medence. A → gleccser képződésének helye, illetve néhány → gleccsertípusnál egyben tápláló terület is. Magashegységek szélárnyékos → völgyfőiben képződik → hófolterózióval.

cockpit: a → dolina trópusi megfelelője.

creek: Ausztráliában így nevezik a száraz és félig száraz területekhez köthető, csak epizodikusan vizet szállító medret (→ meder).

creep: kúszás.

csatlós folyó: a főfolyóval párhuzamosan kanyargó → mellékfolyó az → ártérben. A főfolyó mentén magasodó → folyóhát miatt a → mellékfolyó kénytelen azzal párhuzamosan folyni mielőtt a főfolyóba torkollik.

cseppkő: a csepegő, szivárgó → karsztvízből kiváló forma. Karsztvidékeken a repedésekben áramló, nyomás alatt álló, oldott állapotú meszet tartalmazó szénsavas víz a nagyobb járatokba érve nyomáscsökkenést szenved, mely hatására a fölös mésztartalom kicsapódik, s a falakon végigcsurgó víz kalcium-karbonát tartalma lerakódik, létrehozva a ~ képződményeket (→ sztalagmit, sztalaktit, sztalagnát).

cseppkőoszlop: sztalagnát.

csillag alakú dűne: ghourd dűne.

csiszolt peremlejtő: a → teknővölgy falai felett képződő lankásabb sáv. Egyes vélemények szerint a ~ rövidebb ideig volt kitéve a jég → eróziójának, mint az alatta lévő → teknővölgy, ezért értelemszerűen kisebb a → lejtőszöge.

csonthó (firn): a sorozatos fagyás és újraolvadás következtében kialakuló, 0,4-0,5 g/cm3 sűrűségű, a hó és a jég közötti átmeneti állapotú anyag.

csorgótó: ároktó.

csúcspediment: tetőpediment.

csuszamlás: a szállítóközeg nélküli lejtős → tömegmozgások egyik típusa, a → lejtők anyagának, a nyíróerők hatására egy ún. → csúszópálya mentén történő gyors, hirtelen elmozdulása.

csúszási tükör: a → csúszópálya felszínre kerülő része.

csúszópálya: olyan felszín, amely mentén anyagelmozdulásra, → csuszamlásra kerül sor. Ha a ~ a csuszamlás megindulásának pillanatában alakul ki → szingenetikus, ha előre kijelölt gyengeségi síkok mentén jön létre, akkor pedig → preformált ~ nak nevezzük. A csuszamlás pályájának magassága a → lejtőlábhoz képest lehet: 1. talpponti, ha a ~ a → lejtőlábon ér véget, 2. talppont feletti, ha a ~ a lejtőláb felett fejeződik be, 3. talppont alatti, ha a ~ a lejtőláb alá nyúlik. Ez utóbbi csak → szingenetikus csuszamlásoknál jellemző.


D

dambó: Afrika szavanna területein a felszínfejlődés, a felszín lepusztulása annyira gyors (→ kettős felszín-elegyengetés), hogy a → folyók nem képesek igazi → völgyet kialakítani, mivel a leendő → partok szinte ugyanolyan gyorsan pusztulnak, mint a leendő → folyómeder. Ezért a ~ legjobban úgy magyarázható, mint széles, lapos, a felszínbe alig bemélyedő, fejletlen, állandó → vízfolyás nélküli → völgy.

Davis ciklustana: Davis szerint a felszín fejlődése ciklusos. A korai juvenilis (fiatal) állapotot jelentő síkfelszín kiemelkedésével az → eróziós tevékenység erőteljessé válik, így mély, V-alakú, nagyesésű → völgyek szabdalják a területet. A késői juvenilis állapot során a magashegységi, tagolt felszín letarolódása tovább folyik, sűrű → völgyhálózat alakul ki, éles → gerincek őrzik a → tönkfelszín eredeti magasságát. Később, a letarolódás csökkenő mértékével a gerincek lekerekítődnek, alacsonyodnak, a völgyek nem mélyülnek, hanem szélesednek, ez a korai maturus (érett) állapot. A késői maturus állapot elérésekor a terület szelíd dombvidékké változik, a → folyók széles völgyfenekeken (→ völgytalp) kanyarognak, a → lejtők enyhék, a hátak lealacsonyodtak. Végül a térszín eljut az elaggott (szenilis) állapotba, amikor nincsenek jelentős szintkülönbségek, létrejön a kezdeti → peneplén. Így zárul egy eróziós ciklus.

defláció (kifúvás): a szélerózió (→ erózió) anyagáttelepítő tevékenysége.

deflációs lapos: a → félig kötött futóhomok területek gyengén tagolt, nagyterületű, 5-8 km átmérőjű kifúvásos formája. Általában fokozatosan megy át az előtte fekvő → akkumulációs homokmezőbe.

deflációs lépcső: réteglépcső típus. → Sivatagokban, → deflációs tanúhegyek oldalán kialakuló lépcsők, amelyeket a szél szelektív → eróziója alakít ki az eltérő ellenálló képességű kőzetrétegekből.

deflációs mélyedés: általában a nagyobb kiterjedésű, → félig kötött futóhomok-területekhez kötődik. Minden oldalról zárt mélyedés, ahonnan a szél kifújta azt a homokmennyiséget, amelyből a ~ környezetében képződött félig kötött formákat (→ félig kötött futóhomok területek) kialakította (pl. Észak-Nyírség).

delle: kis méretű embrionális → völgy, lapos teknő vagy tál keresztmetszetű felszíni bemélyedés, amelyet főleg → deráziós folyamatok formálnak ki.

deltatorkolat: ha a → folyó tóba vagy sekély és nyugodt tengeröbölbe, melléktengerbe ömlik, ahol a hullámok és áramlások a → torkolati → mederhordalékot csak kis mértékben dolgozzák át, ott a → folyó a tenger rovására saját hordalékából delta alakú formát épít. Olyan helyen alakul ki, ahol jelentős a folyó által szállított üledék, az árapály pedig viszonylag gyenge. Több típusa ismert: madárlábdelta (Mississippi), íves peremű delta (Niger), ékszerű delta (Nílus), gyengén fejlett delta (Zambézi), tölcséresedő delta (Gangesz).

denudáció: a felszín → külső erők által történő lepusztulása, elegyengetése.

denudációs lépcső: réteglépcső típus, amely lehet → denudációs terasz vagy → rétegborda.

derázió (lejtőmarás): a lejtős → tömegmozgások anyagmozgató, → domborzatletaroló folyamatai. A ~ számára a → periglaciális területeken a legkedvezőbbek a feltételek.

deráziós völgy: dombsági és → középhegységi területek kis esésű, tál vagy félhenger keresztmetszetű hosszanti → völgyei, amelyeket uralkodóan → lejtős → tömegmozgások formáltak ki, elsősorban a pleisztocén → periglaciális éghajlata alatt. A → völgy enyhe → lejtőit és talapzatát lejtőüledékek töltik ki.

diszlokáció: áthelyeződés.

divergencialépcső: a → teknővölgy tágulatainál a jég → eróziós képessége csökken. Ennek következményeként a → völgy esésével szemben ellenesésű lépcső alakul ki.

dnyeper jégkorszak: riss jégkorszak.

dolina (töbör): zárt, kerekded felszíni → karsztos mélyedés. Átmérője és mélysége néhány métertől több száz méterig terjedhet. Genetikailag három típusát különböztetik meg: → oldásos dolina, → szakadék dolina, → szuffóziós dolina.

domb: környezete felé minden irányban → lejtőkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága 30-100 m között mozog.

domború lejtő: olyan, a vízszintessel szöget bezáró felszínforma, amely a → lejtőváll és a → lejtőláb közé vont képzeletbeli síkhoz képest domború felszínnel rendelkezik. Pusztuló forma.

domborzat: a Földfelszín egyenetlensége, a felszínformák összessége.

draa dűne: több → ghourd-üsttel rendelkező → csillag alakú dűne.

dreikanter: sarkos kavics.

drift elmélet: Lyell szerint a Német-Lengyel síkságon található → erratikus blokkok a pleisztocén során kerültek oda Skandináviából úgy, hogy a → síkságot elborító tengeren úszó jéghegyekből kiolvadtak.

drumlin: (ír. dombhát) az egykori → jégtakaró mozgási irányával párhuzamosan húzódó → fenékmoréna halom. Hossza 150-4000 m, magassága 5-70 m. A jégtakaróval szemben fekvő oldal meredekebb. Kialakulása nem egészen tisztázott.

dzsebel (rétegborda): olyan forró sivatagi környezetben található → hegyre, → hegységre vagy → dombra használt arab kifejezés, ahol a felszínen található alapkőzet rétegei ferdén vagy meredeken emelkednek ki (pl. Jabal-Dafdat).


E, É

éghajlati hóhatár: éghajlati tényezők hatására kialakult → hóhatár. Az ~ felett az év folyamán több hó hullik, mint amennyi nyáron elolvad, így a domborzattól függően állandóan hó vagy → firn boríthatja a felszínt.

egyenes lejtő: olyan lejtő, ahol a → lejtőváll és a → lejtőláb is tört. Rendszerint kőzetrétegeken kialakuló, pusztuló felszín.

egyensúlyi folyó: középszakasz jellegű folyó.

egyszerű kanyarulat: Schoklitsh szerint akkor beszélünk ~ról, ha a kanyarulat → inflexiós pontjai közé húzott egyenesre fektetett félkör kerülete nagyobb, mint a kanyarulat íve (→ ívhossz, ívmagasság) a sodorvonal mentén.

egyszerű lejtő: homogén anyagú felszíneken kialakuló → lejtőtípusok. Az ~ lehet → domború, → homorú, → normális és → egyenes lejtő.

elegyengetett felszín: különböző éghajlati területeken eltérő felszínalakító folyamatok által kialakított → denudációs vagy → akkumlációs felszín.

elsődleges dűne: a → strandról kifújt homokból elsődlegesen olyan homoknyelvek jönnek létre, amelyek fokozatosan magasodnak és oldalirányban összeérnek.

elsődleges tönk: W. Penck "geomorfológiai analízis"-ében kimondja: "ha egy tenger alatti sík felszín vagy egy korábbi → denudációs felszín kiemelkedésének mértékével az → erózió lépést tud tartani, akkor nem történik lényeges változás". E kiemelkedő felszínt nevezte Penck ~nek.

elster jégkorszak: mindel jégkorszak.

elvesző vízfolyás: olyan → allochton vízfolyás, amely a számára "idegen" környezetben, egy száraz területen eltűnik a beszivárgás és párolgás hatására (pl. Chari, Okavango).

endogén erők: belső erők.

endrumpf: végső tönk.

eolikus löszelmélet: Richtofen fogalmazta meg, aki azt mondta, hogy a Kína északi részén ma is képződő → lösz származási helyét az északabbi → sivatagos területeken kell keresni, ahonnan a szél porviharok formájában szállítja el az anyagot.

eolikus: (Aiolasz - a szelek görög istene) a széllel kapcsolatos folyamatok és a szél által kialakított formák jelzője.

epifreatikus öv: magaskarszt.

epigenetikus karsztvölgy: fedett karszton kialakult → völgy átöröklődése a → karsztos alapkőzetre a nem karsztos fedő erodálásával.

epigenetikus völgy: az ~ vagy → átöröklött völgy vízfolyása eredetileg a jelenleginél magasabb felszínen, puha kőzeten folyt. A → völgyfejlődés során a → folyó a laza üledéktakaró alatti kemény kőzetbe is fokozatosan bevágja magát. A laza kőzet lepusztulása és a kemény kőzetborda exhumálódása révén képződik.

epikarszt (korróziós "B" zóna): a → beszivárgási zóna felső része, közvetlenül a talajszint alatt.

epirogenezis: (gör. épeirosz = szárazföld, geneszisz = keletkezés) Gilbert óta (1890) a kontinentális kéregrészek nagy területre kiterjedő, lassú süllyedését és emelkedését értjük alatta. Idős masszívumok (→ ősmasszívum), táblás területek (→ tábla), → pajzsok területén jellemzőek.

epizodikus omlás: ritkán és rendszertelenül, földrengések, villámcsapások hatására bekövetkező → omlások. Ilyen pl. a → hegyomlás.

erózió: szorosabb értelemben a lineáris → folyóvízi tevékenység pusztító hatásának megjelölésre használják. Tágabb értelemben a → külső erők lepusztító tevékenységének összefoglaló, tudományos neve.

erózióbázis: az a szint, amely alatt az → erózió nem tud hatni. A → folyók az ~ szintjéig mélyíthetik medrüket (→ meder).

eróziós árok: időszakosan vizet szállító vonalas vízhálózati forma. Szélessége és mélysége 1-15 m között mozog.

eróziós barázda: a felszíni víz által kialakított vonalas vízhálózati forma. Szélessége 1-2 m, mélysége 0,5 m.

eróziós glacis: szikla-hegylábfelszín előtt felhalmozódó, a hegylábfelszínnel együtt erodálódó, laza üledéken keletkező → glacis.

eróziós réteglépcső: kueszta.

eróziós terasz (sziklaterasz): ha a → folyóterasz szilárd kőzetekből vésődött ki, akkor ~nak nevezik.

eróziós völgy: a → folyóvízi → erózió hatására a felszínen kialakuló, az → eróziós ároknál nagyobb, hosszanti mélyedés.

eróziós-akkumulációs terasz: a → szikla- és → kavicsteraszok kombinációja.

eróziós-deráziós völgy: a → deráziós és → eróziós völgyek közötti átmeneti forma, amelynek létrejöttében lejtős → tömegmozgások és a → lineáris erózió is részt vesz.

erratikus blokk: vándorszikla.

esésgörbe: vízfolyások medrének (→ meder), illetve vízszintjének teljes vagy részleges → hossz-szelvénye. Az ~ egyenetlensége a → domborzattól és a felszíni kőzetek keménységétől függ.

evorzió: a → folyók medrében turbulensen áramló víz (→ turbulens vízfolyás) mozgásának egyik fajtája az örvénylés. A vízáram örvénylő mozgása a szállított hordalékkal jelentős → eróziós munkát fejthet ki a → mederfenéken vagy a → meder oldalán. A medereróziónak ezt a jelenségét ~nak nevezik, amely során → evorziós lyukak keletkeznek.

evorziós lyuk: többé-kevésbé kerekded mélyedés → vízfolyások sziklamedrében, amelyet az → evorzió alakít ki.

exhumáció: egy eltemetett felszín újbóli kitakaródása, a fedőüledékek lepusztulása.

exogén erő: külső erők.

expozíció (lejtőkitettség): a → lejtők égtáj szerinti megoszlása.


F

fagy okozta aprózódás: a kőzetek repedéseibe beszivárgó víz térfogata fagyáskor 9%-kal nő. A megfagyott víz a repedéseket tovább tágítva felaprózza a kőzeteket. Ez a térfogat növekedés -22ºC-nál a legnagyobb (22000 N/cm2).

fagyék: a → periglaciális területeken a talajból a felszínközeli kőzetekbe lenyúló, ék alakú repedés. Az erős téli lehűlés összezsugorító hatása következtében alakul ki. Szélessége 1-50 cm, mélysége 10-300 cm.

fagyemelés (jégtűemelés): amikor a talajban vagy kőzetben lévő víz megfagy, térfogata 9 %-kal megnő, jégtűk képződnek a talajrögök vagy kőzetdarabok között. Amikor a fagy felenged, összehúzódik és → lejtős területeken, a nehézségi erő hatására a részecskék, kavicsok néhány cm-rel lejjebb mozognak, alacsonyabb szinten kerülnek nyugalomba.

fagyhalom: felfagyással, a → fagyváltozékony rétegben keletkezett, néhány dm magas, rövidebb életű, fagyott maggal nem rendelkező kiemelkedések összefoglaló neve.

fagyos talajfolyás: geliszoliflukció.

fagyörvénylés (krioturbáció): faggyal való keverés. A fagyás és újrafagyás préselő hatása miatt bekövetkező függőlegesen irányított anyagátmozgatás, az üledék összekeverése.

fagyváltozékony réteg (aktív örökfagy): periglaciális területek felső vékony rétege, amely a rövid nyár alatt felenged.

fagyzárvány: periglaciális területeken a → krioturbáció és a → szoliflukciós folyamatok hatására egyes összefagyott üledéktömegek képződési helyüktől eltávolodnak, majd beágyazódnak az idegen környezetbe.

fazetta: réteglapokon kialakult egyenes → lejtőforma.

fedett glacis: törmeléktakaróval, elsősorban időszakos patakhordalékkal fedett → glacis.

fedett karszt: ~ról akkor beszélünk, ha a → karsztosodó kőzetet nem karsztos fedőréteg borítja, amely nem azonos a talaj vagy a karszt saját málladéktakarójával.

fekvő redő: vízszintes, vagy közel vízszintes tengelyű → redő. Akkor jön létre, ha az egymással szemben ható erők nagysága jelentősen különbözik.

félig kötött futóhomok területek: részben kötött futóhomok területek.

félsivatag: olyan száraz területeket értünk alatta, ahol az évi csapadékösszeg nem több, mint 150-300 mm.

felsőszakasz jellegű folyó (bevágó folyó): V keresztmetszetű, → domború lejtőjű → völgyet kialakító → vízfolyás. Ha a → mederben folyó víz munkavégző képessége nagyobb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges, akkor a → meder bevágódik, a → völgy állandóan mélyül.

felszálló forrás:forrás.

felszínalaktan (geomorfológia): a földfelszín formakincsének elemzésével, kialakulásával, rendszerezésével és térképezésével foglalkozó tudományág.

felszíni moréna: a → gleccser felszínén szállított → moréna (pl. Fedcsenko-gleccser).

feltorlaszolt végmoréna: a jég (→ gleccser, jégtakaró) előrenyomulásakor az útjába kerülő törmeléket, illetve a korábban lerakott → végmorénát maga előtt tolva feltorlaszolja.

feltöltő folyó:alsószakasz jellegű folyó.

feltöltődő meder: ha a → mederben több hordalék halmozódik fel, mint amennyit a → folyó adott idő alatt elszállít, akkor a → zátonyok a vízfelszínig nőnek, a meder szétágazóvá válik.

fenékmoréna: a → gleccserjég alja és a → teknővölgy között szállítódó → moréna. Jellemzője a kerekített szemcsealak és a gleccserkarcok.

fennsík: a tenger szintje felett 200 m-nél magasabban fekvő → síkság.

ferde redő: ferde tengelyű gyűrődéses forma. Olyan területeken jön létre, ahol a tektonikai erőhatások az ellentétes irányokban különböznek.

firn: csonthó.

firnfolt: kárfülkében felhalmozódó olyan → firntömeg, amely nem táplál → gleccsert, mozgása és → morénaképzése pedig elhanyagolható.

fiumara: a mediterrán területek szélsőséges → vízjárású → vízfolyása, amely a hosszú nyári szárazság idején alig szállít vizet, a csapadékos tél és a hóolvadás vizeitől viszont tél végén és kora tavasszal → medre vízzel telítődik, gyakran pusztító áradásokat (→ árvíz) okozva.

fizikai mállás: aprózódás.

fjell: nagy kiterjedésű, az erdőhatár fölött kialakult kopár → fennsík Skandináviában.

fjord: olyan → gleccservölgy, amelyet a jég (→ jégtakaró, gleccser) a tenger szintje alá mélyített és a jég elolvadása után a tenger elöntötte. (pl.: Trondheim-fjord, Hardanger-fjord).

fjordos tó: az Alpok hosszú, keskeny, → teknővölgyekben képződött tavai (pl. Wirvalstätti-tó, Comoi-tó).

flexura (térdránc): átmeneti forma a törések és a gyűrődések között. A kőzetrétegek S alakú gyűrődése.

fluviális: a → folyóvizekhez és → eróziós tevékenységükhöz kapcsolódó formák és folyamatok jelzője.

fluvioglaciális: az → olvadékvizekhez kapcsolódó formák és folyamatok jelzője.

fluviokarszt: olyan kevert karakterisztikájú → karszt, ahol a karsztformák mellett → eróziós völgyek és → vízfolyásrendszerek is kialakulhatnak.

fok: a → folyóhátakon → árvizek idején keletkező nyílások, amelyeken keresztül a → mederből kilépő → vízfolyás kiönt az → ártérre.

fokdelta: amikor az árvíz a → fokon keresztül kilép az → ártérre, munkavégző képessége csökken, így hordaléka egy részét delta (→ deltatorkolat) formájában rakja le.

folyás (jégtűs talajfolyás, szoliflukció): képlékennyé vált anyagok → lejtőirányú lamináris (→ lamináris áramlás) vagy turbulens (→ turbulens vízfolyás) mozgása.

folyásfejlettség: a → vízfolyások futásának (l), valamint a → forrás és a → torkolat közötti legrövidebb távolságnak (d) a különbsége: l-d/d. Minél nagyobb a két érték közötti eltérés, annál több a szerkezeti, illetve kőzetkeménységből adódó befolyásoltság.

folyási öv: sekélykarszt.

folyó: a 100-1000 km hosszú, 1000-150 000 km2vízgyűjtő területű → vízfolyások összefoglaló neve.

folyóhát (parti hát, levée): a → folyópartok fölé magasodó, az ellenkező oldalon lankásan ereszkedő alacsony vonulat. A folyómederrel párhuzamosan, a → part mentén futó, természetes eredetű gát, amelyet maga a → vízfolyás épít az → árvizek idején. A → mederből kilépve csökken a → folyó hordalékszállító képessége, így hordalékának egy részét ~ formájában rakja le a külső ívben, vagy az egyenes szakaszokon.

folyómagnitúdó: különböző → folyórendszerek összehasonlítására szolgáló → morfometriai jellemző. Shreve szerint elsőrendű a → forrás és az első → torkolat közé eső folyószakasz. Utána minden torkolatnál a → rendűségi értékek összeadódnak.

folyómeder: meder.

folyórendszer: az egymásba ömlő, tengerbe vagy lefolyás nélküli állóvízbe érkező → vízfolyások összessége.

folyórendűség: különböző → folyórendszerek összehasonlítására szolgáló → morfometriai jellemző. Horton szerint elsőrendű a → forrás és az első → torkolat közé eső folyószakasz. Azonos rendű szakaszok találkozásánál a rendszám eggyel emelkedik, eltérő rendszámok találkozásának esetében nincs rendszámemelkedés.

folyószakaszjelleg: vízfolyásszakaszok elkülönítése a → folyó munkavégző képessége szerint. Ez alapján megkülönböztetünk → alsó-, → közép- és → felsőszakasz jellegű folyókat.

folyóterasz (terasz): a → folyóvölgyek oldalát a → vízfolyással párhuzamosan kísérő, lépcsőzetes, párkányszerű sík(ok). Kialakulásának oka a → folyószakaszjelleg ugyanazon a helyen történő tartós, többszöri megváltozása. A szakaszjelleg módosulását, vagyis a bevágódás és az → oldalazó erózió váltakozását a → folyó esésének (tektonika) és/vagy vízmennyiségének (éghajlat) módosulása okozza.

folyótorkolat: torkolat.

folyóvízi korrázió: korrázió.

folyóvölgy: folyóvízi → erózió által létrehozott → völgy.

forrás: felszín alatti vizek felszínre bukkanása. A → leszálló ~ ok táplálóterülete magasabban fekszik fakadási helyüknél (→ talajvíz~ , → réteg~ , karszt~ ), míg a → felszálló ~ ok vize a hidrosztatikus nyomás vagy a bennük lévő gázok felhajtóereje következtében mélyről jut a felszínre. További típusai: → ásványvíz~ , → gyógy~ , → hév~ .

földfolyásos csuszamlás: ha a plasztikus anyag a mozgás során pépszerűvé válik, akkor a → csuszamlást → folyásos jelenségek is kísérik. Az átázás utólag is bekövetkezhet.

förde: jég alatti → olvadékvíz által kialakított árokban képződött, lapos partú, sekély, a kijárata felé folyamatosan szélesedő tengeröböl.

freatikus öv (vízzel telített öv): a közepes → karsztvíz-nívó alatti terület, amely magába foglalja a → sekélykarszt, a → mélykarszt és az → inaktív mélykarszt öveit.

Froude-szám: a tehetetlenségi és a nehézségi erő hányadosa. Azt fejezi ki, hogy egy áramló közegben az áramlási sebesség hogyan viszonyul a sebesség növekedése következtében kialakult örvények (kishullámok) sebességéhez.

futásfejlettség: a → vízfolyások futásvonalának (l) és → völgyének hossza (t) általában eltérő: l-t/t. Minél nagyobb két érték különbsége az adott vízfolyás annál nagyobb völgyel rendelkezik.

függőcseppkő: sztalaktit.

függővölgy: a fő → gleccservölgybe torkolló → mellékvölgy, amelynek talpa a fővölgy szintje felett végződik el. Ennek oka, hogy a mellékvölgyekben valószínűleg jóval kisebb → jégárak ereszkedtek le, amelyeknek az → eróziós képessége csekélyebb volt, mint a főgleccseré. A jég elolvadása után gyakran vízesések jelennek meg benne.


G, GY

garat: gyakori → omlások helyén a sziklafalban kialakuló félkör alakú, lefelé szűkülő, fokozatosan hátráló → eróziós forma.

garmada: a → szélbarázdából kifújt homok felhalmozódásokat nevezik így. Két típusa ismert: → parabolaszerű garmada és → hosszanti garmada.

gázló: kanyargó → folyó medrének az a szakasza, ahol a → sodorvonal két ellentétes irányú kanyarulat között az egyik → part felől a másik part felé csap át. A → meder itt a legsekélyebb, mert a ~ tulajdonképpen mederfenék → zátony.

geliflukció: geliszoliflukció.

geliszoliflukció (geliflukció, fagyos talajfolyás): periglaciális területek → lejtőin ható → tömegmozgásos folyamat, ami a felső, időszakosan felengedő → fagyváltozékony réteg mozgását jelenti az alatta lévő fagyott altalajon. Jellemző, hogy kis lejtőszög (1,7-2º) esetén is működik, így a periglaciális területek egyik legfontosabb → domborzat-elegyengetési folyamata (→ krioplanáció). Megkülönböztetünk → szabad és → kötött geliszoliflukciót.

geomorfológia: felszínalaktan.

geomorfológiai inverzió: a felszín szelektív lepusztulása során a kiemelkedések mélyedésekké vagy a mélyedések térszíni kiemelkedésekké alakulása.

geomorfológiai térkép: felszíni formákat és folyamatokat bemutató térkép.

gerenda ogiva: a → gleccserzuhatagok alatt képződő világosabb és sötétebb sávok a → gleccser felszínén. A világosabb sávok télen alakultak ki, a → jégzuhatagon keresztülhaladó sötétebb színű, piszkosabb részek, a tulajdonképpeni "gerendák" pedig a nyári időszakban jöttek létre.

gerinc: a → geomorfológiában ~ alatt hosszú, keskeny, két oldalról → lejtőkkel, illetve esetenként → völgyekkel határolt felszíni kiemelkedéseket értünk.

ghourd dűne (piramis v. csillag dűne): a → szabadon mozgó futóhomokformák közé tartozó, tisztázatlan eredetű sivatagi nagyforma (pl. Fachi-Bilma). A legmagasabb pontjához közel ún. → ghourd-üst alakul ki.

ghourd-üst: a → ghourd dűnék legmagasabb részéhez közel kialakuló mélyedés.

girlandos gyepterasz: a → periglaciális területek olyan → lejtőin jönnek létre ~ok, ahol a finomszemű talajtakarót gyep- vagy tőzegmoha fedi. A gyep ill. tőzegmoha takaró olvadáskor különböző vastagságban enged fel, így különböző mértékben vesz fel nedvességet. Újrafagyáskor a nagyobb nedvességtartalmú részek kidudorodnak, és az esetlegesen felrepedező gyep szakadásain keresztül a következő olvadásnál az üledék az alacsonyabb lejtőrészek felé folyik, teraszszerű formákat alakítva ki.

glaciális: 1. → gleccserekhez és a jég felszínformáló munkájához kapcsolódó formák és folyamatok jelzője. 2. a jégkorszak(ok) hideg fázisainak neve.

glacis d'accumulation: bahada.

glacis: (fr. enyhén kifelé lejtő) enyhe lejtésű → eróziós és → akkumulációs hegylábfelszínek megnevezésére.

gleccser (jégár): a → lejtőn lefelé mozgó plasztikus jégtömeg.

gleccseralagút (jégalagút): a → gleccser v. a → jégtakaró belsejében olvadással, illetve az olvadékvíz és az általa szállított → moréna eróziós munkájával kialakult üreg, amelyből a → gleccserpatak a → gleccserkapun keresztül kijut az előtérre.

gleccserasztal: a → jégár felszínén képződő forma. Vastagabb kőtömbök alatt a rossz hővezetés miatt a jég kevésbé olvad, mint a környezete, így egy jéglábon álló "asztal" keletkezik. A ~ addig létezik, ameddig a napsugarak be nem tudnak hatolni az asztallap alá.

gleccserhálózat: akkor jön létre, ha a → gleccserjég nem csak a → kárfülkéket, és → völgyeket borítja, hanem a → völgyek közötti → vízválasztókat is. Alacsonyan húzódó → hóhatár és nagymennyiségű csapadék szükséges a kialakulásához.

gleccserjég szerkezete: a → gleccserjégnél elsődleges rétegzettségről és leveles szerkezetről beszélhetünk. Az elsődleges rétegzettség a "tiszta" téli és a "piszkos" nyári hótömegnek a → firngyűjtőben való felhalmozódásából származik. A gyakran függőleges levelekbe rendeződő rétegzettség pedig nyomás hatására jön létre akkor, amikor a jég egy szűkebb → völgyszakaszba érkezik.

gleccserjég: 0,9 g/cm3 sűrűségű, a gyakori fagyás és újraolvadás, illetve a nyomás miatt kevés levegőt tartalmazó, kékes színű jég.

gleccserkapu: a → gleccseralagút végén található, általában rövid életű boltíves képződmény, amelyen keresztül a → gleccserpatak kilép az előtérre.

gleccserkarcolat: az alapkőzeten és a → fenékmorénán megfigyelhető karcok, amelyeket a → gleccser v. a → jégtakaró az általa szállított → morénával vés ki.

gleccsermalom: gleccserzuhatagok területén, az → olvadékvíz által a jégben, vagy az alapkőzetben kialakított függőleges tengelyű üreg, melynek alján → gleccserüst található.

gleccserpatak: a → gleccserek, → jégtakarók → olvadékvizeit levezető → vízfolyás.

gleccserrepedés: a → gleccser mozgása során keletkező egyenlőtlen húzófeszültségek miatt alakul ki. A gleccser nyelvét oldal-, keresztirányú, ívesen kifelé hajló és hosszanti repedések tagolják. A → jégár közepe gyorsabban mozog, mint a két széle, így az egyenlőtlen mozgásból származnak az oldalrepedések, illetve a gleccser homlokánál az ívesen kifelé hajló repedések. Keresztirányú repedések ott alakulnak ki, ahol a → gleccservölgy esése hirtelen megnő (pl. → teknővég). Hosszanti repedések akkor képződnek, ha a jég völgyszűkületből egy tágabb völgyszakaszba érkezik.

gleccsertípusok: formájuk és táplálóterületük szerint a → gleccsereket a következő típusokba lehet sorolni: → firnfolt, kárgleccser, lejtőgleccser, völgyi gleccser, jégsapkából és jégtakaróból táplálkozó gleccserek, hegylábgleccser, kúpgleccser és gleccserhálózat.

gleccserüst: a → gleccsermalom alján képződő üstszerű forma, melyet az → olvadékvizek és az általuk a ~be szállított törmelék (ún. őrlőkövek) alakítanak ki.

gleccservölgy (teknővölgy): magashegységek korábbi → folyóvölgyeiből a jég által átformált U vagy parabola alakú → völgy.

gleccserzuhatag (jégzuhatag): a → gleccservölgy meredekebb részeinél, ahol az esés hirtelen megnő, a mozgó → jégár feldarabolódik, egymásra zuhanó jégtömbökké esik szét.

glintlépcső: a negyedidőszaki → jégtakaró által kipreparált lépcső a Kanadai- és Balti-pajzsok, illetve a folytatásukban lévő táblás területek határán. A kipreparálódás oka, hogy a táblás vidékek a kristályos alapkőzetnél egy kb. 20-100 m-rel magasabb felszínt képezve nagyobb mértékű → eróziót okoztak amikor a jég útjába kerültek.

glinttó: a → glintlépcső okozta megnövekedett → erózió következtében a jég az átlagosnál jobban kimélyítette a felszínt a lépcső előtt. E kimélyített → medencékben az olvadás után tavak képződtek (pl. Ladoga-tó, Onyega-tó, Nagy-Medve-tó, Nagy-Rabszolga-tó).

glintvonal: a → glintlépcső peremi része. A ~ futását → glinttavak kísérik.

gombaszikla: keletkezését annak köszönheti, hogy a szél által szállított anyag legnagyobb része 15 cm alatt mozog. E magasság fölött a szél nem képes jelentős mértékben pusztítani a felszíni kőzeteket, így az ebbe a sávba eső részeket elpusztítva gombára emlékeztető formákat hoz létre.

görbületi sugár: a folyókanyarulatba, a → középvonal mentén beírható kör sugara.

gravitációs "A"-zóna: a → beszivárgási zóna alsó része. A → karsztos területek legintenzívebben fejlődő → korróziós "B" zónája alatt húzódó, csökkenő → karsztkorrózióval jellemezhető öv.

günz jégkorszak: alsó-pleisztocén (kb. 1,3 - 0,9 millió év) eljegesedés az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál eredő, a Duna egyik → mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai → nebraska, illetve a K-európai → narew jégkorszaknak.

gyapjúzsák: a gránit jellegzetes → mállási alakja. A hosszanti és haránt irányú repedések mentén a gránit aprózódik, melynek során legömbölyített tömbökre hullhat szét, ezek a ~ok.

gyepterasz: girlandos gyepterasz.

gyepvasérc: vaskiválás láptalajokban. Műrevaló mennyiségű limonit felhalmozódás.

gyógyforrás:ásványvízforrás.

gyűrthegység: nagyméretű tengeri üledékgyűjtőkben képződő, a lemezközeledések következtében különböző típusú → redőkből vonulatokká alakuló üledékes anyagú → hegység (pl. Alpok, Kárpátok).

gyűrűzátony (atoll): (maláj) valamilyen víz alatti magaslatra, elsősorban vulkánokra települt korallok által kialakított gyűrű alakú képződmény.


H

hágó: átkelőhely, a → hegygerinc lepusztulással lealacsonyított, → nyeregszerű része, amelyen valamilyen út visz keresztül.

halmazos csuszamlás: plasztikus anyagokon, laza üledéken kialakult → csuszamlás. A csúszás során az anyag széttagolódik és egyenetlen felszínt hoz létre.

halom: környezete felé minden irányban → lejtőkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága nem haladja meg a 30 m-t.

hálószerű dűnevonulatok ('aklé): tisztázatlan eredetű, → szabadon mozgó futóhomok területeken megjelenő forma. Olyan egymást merőlegesen keresztező dűnevonulatok, ahol a két különböző irányú dűnesor megközelítőleg azonos magasságú (pl. 'Aklé Avana).

hamada (kősivatag): sivatagi területeken a környezete felé lépcsőkkel leereszkedő, vízszintes vagy közel vízszintes rétegeken kialakult → fennsík (pl. Al Hammádah al Hamrá'). Lehet törmelékkel borított ("élő hamada") vagy csupasz sziklafelszín ("halott hamada").

hasadékvölgy (tektonikus árokvölgy): 1. az → óceánközépi hátságok hossztengelyében húzódó szerkezeti árok, a távolodó kőzetlemezek határa. 2. szilárd kőzetekben, tektonikus törések mentén, → folyóvízi erózióval átformált keskeny és mély → szurdokvölgy.

határ-polje: karszt-nemkarszt érintkezésnél kialakult forma, amelyen az → allogén vízfolyások dominálnak.

hátravágódó völgy (regressziós völgy): olyan → völgy, amely fokozatosan hátráló → erózióval keresztben réseli át a → hegységet.

hegy: környezete felé minden irányban → lejtőkkel határolt felszíni kiemelkedés, melynek viszonylagos magassága meghaladja a 100 m-t.

hegycsuszamlás: abban az esetben beszélünk ~ról, ha a lecsúszott anyag egy tömbben marad.

hegygerinc: gerinc.

hegylábfelszín (sziklahegylábfelszín, pediment): meleg, félig száraz területeken a → lejtők hátrálásával, a → hegyek, → hegységek lábainál keletkező, kifelé lejtő félsík, amely közel azonos szögben metszi el a hegységet felépítő kőzeteket és az előterükben lerakódott lepusztulás-termékeket.

hegylábgleccser (piedmontgleccser): abban az esetben beszélünk ~ről, ha a → völgyi gleccser kijut a → hegylábfelszínre és nagy területen szétterül (pl. Bering-gleccser, Murray-gleccser).

hegylábi lejtő (lejtőláb): a → lejtő alsó, homorú része, amely a → völgytalpba megy át.

hegyláblépcső (tönklépcső, Piedmonttreppe): különböző magasságban lépcsősen elhelyezkedő, a → hegység pereme felé lejtő → tönkfelszínek. A szakaszos kiemelkedés következtében alakul ki a tönk szegélyén, ahol a → folyók leghamarabb vágódnak be, helyi → erózióbázist képezve a felette lévő szakasz számára. Vetődések mentén is kialakulhat.

hegyomlás: földrengés, villámcsapás vagy antropogén beavatkozás hatására kialakuló, az → epizodikus omlásokhoz tartozó pusztító folyamat.

hegység: a földfelszín főleg hegyekből - és a közrefogott → völgyekből, → medencékből - álló, szomszédságától többé-kevésbé jól elkülönülő, kiemelkedő része. A tengerszint feletti magasság alapján megkülönböztetnek alacsony (400-600 m), közép (600-1500 m) és magas ~eket (>1500 m).

hegység: olyan felszíni kiemelkedés-csoportoknak, kiemelkedés-vonulatoknak az összefoglaló neve, amelyek abszolút magassága meghaladja a 100 m-t. Magasságuk alapján felosztható → alacsony~, → közép~, és → magas ~-re, kialakulásuk szerint → vulkáni~, → gyűrt~, és → rög ~re.

hegységközi völgy (interkollin völgy): két, egymástól független → hegység vagy hegyvonulat közti elsődleges, endogén eredetű hosszanti mélyedés.

hegyszoros: tágabb értelemben meredek partfalú átjáró, átvezető út valamely völgyszűkületen. Szűkebb értelemben a → vízválasztó hegygerincet átvágó szűk → völgyszakasz, áttörés, melyben rendszerint → vízfolyás is van.

helikoidális áramlás: 1. → vízfolyásokban kialakuló, dugóhúzószerű áramlás. 2. a levegő felmelegedése következtében keletkező függőleges tengelyű cellákat a felszínnel párhuzamosan fújó szél spirálissá alakítja.

hepe: szeletes csuszamlások egymás után következő szakadásfejei, a → hupák között létrejövő mélyedés, amelyből ha összegyűlik benne a víz, → hepetó keletkezik.

hévforrás: 20°C-nál melegebb, természetes eredetű → forrás.

hidratáció okozta aprózódás: a hidratáció folyamatában a dipólus vízmolekulák kapcsolódnak a kőzetalkotó ásványok ionjaihoz, ami a kötések lazulásához vezet és a kőzet → aprózódását okozza.

hidrogénkarbonátos (hidrokarbonátos) oldás: a → karsztformák legnagyobb részét kialakító oldásfolyamat. A víz oldott szén-dioxiddal szénsavat képez, amely mészagresszív vegyületként nagymértékben oldja a karbonátokat.

hidrokarbonátos oldás: hidrogénkarbonátos oldás.

hipszografikus görbe: a Föld magassági viszonyait bemutató görbe.

hófolterózió: niváció.

hóhatár: hegységekben az a magassági szint, amely fölött, a → domborzattól függően hó borítja a felszínt. Megkülönböztetünk → éghajlati, → időszakos, → tartós v. reális és → regionális hóhatárt.

holokarszt: olyan → karsztterület, amelyet a karsztformák kizárólagossága jellemez.

holtág (morotva): lefűződött vagy mesterségesen levágott → folyómeder kanyarulat.

holtjég: a → jégtakaró visszahúzódásakor leszakadozó inaktív jégtömegek.

homokdűne: homokbucka.

homokfodor (ripple mark): a homokfelszíneken fellépő → luv-→ lee hatás következtében kialakuló, a szélirányra merőleges, egymással párhuzamos kisformák. Az egyes → gerincek egymástól akkora távolságra vannak, amekkora pályát leírnak az ugráltatott homokszemcsék adott szélsebesség mellett. 10 m/s szélsebességig növekszik a magasságuk, további szélerősödésnél csökken.

homoklepel (lepelhomok): olyan → félig kötött futóhomok területeken képződik, ahol a szél az általa kifújt homokot nem rendezi formákba, hanem néhány dm vastagságú lepellel borítja a felszínt (pl. Belső-Somogy, Duna-Tisza köze).

homokzátony:zátony.

homorú lejtő: olyan a vízszintessel szöget bezáró felszínforma, amely a → lejtőváll és a → lejtőláb közé vont képzeletbeli síkhoz képest homorú felszínnel rendelkezik. Épülő forma.

homorú-domború lejtő: normális lejtő.

hordalékkúp: a → hegységből kilépő, enyhébb lejtésű területre érkező → vízfolyásfeltöltő szakaszjellegűvé válik és hordalékának jelentős részét legyező alakú ~ formájában rakja le.

horhos: löszszurdok.

hosszanti dűne: az egyik legjelentősebb → sivatagi homokforma. Kialakulása a → helikoidális áramlásnak köszönhető. Csak ott fordul elő, ahol erős egyirányú szelek fújnak (pl. a passzát-öv, Erg Igidi, Namíb-sivatag, Rub' āl-Hali). Három típusa ismeretes: a → szif v. szeif dűne, a → szilk-dűne és a kőzetfelszínen kialakult hosszanti dűne.

hosszanti garmada: a → szélbarázdából kifújt anyagot a szél, ellentétben a → parabolaszerű garmadával, nem közvetlenül a barázda előtt rakja le, hanem távolabb. Ezért az uralkodó szélirányban elnyúló, ellipszis alaprajzú homokforma képződik.

hőingadozás okozta aprózódás: inszolációs aprózódás.

hum: szerkezeti irányok szerint sorakozó → karsztos maradványhegyek megnevezése.

hupa: szeletes csuszamlások egymás után következő, kiemelkedő szakadásfejei.

húr: folyókanyarulat → inflexiós pontjait összekötő egyenes.


I, Í

időszakos hóhatár: a → hegységekben a → hóhatárnak egy adott időpontban elfoglalt helyzete, amely nem esik egybe az → éghajlati hóhatárral. Az ~ a különböző évszakokban nagyon eltérő magasságban húzódhat.

időszakos vízfolyás: periodikusan vagy epizodikusan történő mederbeli vízelvezetés. Jellemző mediterrán (→ fiumara), → sivatagi és → félsivatagi területeken (→ vádi, creek).

illinois jégkorszak: riss jégkorszak.

inaktív mélykarszt: a tartósan oldási egyensúlyban lévő → karsztvízzel borított terület, a → freatikus öv legalsó része amely, mint a neve is mutatja, nem vesz részt a karsztvíz hidrológiai körfolyamatban, ill. itt az oldás mértéke gyakorlatilag egyenlő a nullával.

inflexiós pont: vízfolyások medrében a → középvonal és a → sodorvonal metszéspontja.

inflexiós vonal: a → normális lejtők domború és homorú részét elválasztó vonal vagy sáv, amely egyben a → lejtő legmeredekebb része is.

ingókő: sajátos kőzetpusztulási forma. Az ~ alig kiegyensúlyozott, vagy annak tűnő kőtömb néhány másik tetején. Leggyakoribb a hűlési repedések mentén négyszöges hasábokra tagolódó mélységi magmás kőzetek körében, amelyek hasábjai éleiken, csúcsaikon erősebben pusztulnak.

inszolációs aprózódás (hőingadozás okozta aprózódás): a hőmérséklet ingadozásával az egyes kőzetekben térfogatváltozás következik be, ami a kőzet széteséséhez vezet. Ez a különböző ásványokból felépülő kőzeteknél az egyes ásványok más és más hőtágulási együtthatója miatt következik be. Homogén kőzet esetében is előfordulhat, ha az ásványai anizotrópok. A hőmérséklet ingadozás másik következménye, hogy a kőzetek rossz hővezetése miatt a felhevült sziklafelszín és a hűvösebb sziklabelső között húzófeszültségek ébrednek, így a kőzetfelszín hagymahéjszerűen lehámlik.

interglaciális: a → glaciálisokat elválasztó melegebb időszakok elnevezése.

interkollin völgy:hegységközi völgy.

intrapermafrost víz: periglaciális területeken az örökfagy-rétegben lévő, szilárd halmazállapotú, felszínalatti víz.

iowa jégkorszak: riss jégkorszak.

iszapárelmélet: Buch szerint a Német-Lengyel síkságon található → vándorsziklák az Alpokból kerültek a mai helyükre egy hatalmas iszapáradattal.

iszapfolyás: sárfolyás.

ívhossz: folyókanyarulat → inflexiós pontjai között, a → sodorvonal mentén mért távolság.

ívmagasság: folyókanyarulatok → húrjára állított legnagyobb merőleges hossza. A → húrtól a kanyarulat külső ívének legmagasabb pontjába állított egyenes.

izoterm örökfagy: állandó hőmérsékletű örökfagy.


J

jardang (agyaggerinc): az → agyagsivatagokban kialakuló, a széliránnyal párhuzamos forma. Keletkezését annak köszönheti, hogy a felszínt borító kemény kérget a szél itt-ott felszakítja, hosszú, párhuzamos barázdákat alakítva ki (pl. Tarim-medence).

jégalagút: gleccseralagút.

jégár: gleccser.

jégék: az állandóan fagyott (→ passzív örökfagy) örökfagyban képződött keskeny, V-alakú, jéggel kitöltött repedés. A fagy okozta összehúzódás következtében létrejött talaj- és kőzetrepedésekbe olvadáskor beszivárgó és ott megfagyó vízből jön létre. Csak olyan területeken képződik, ahol az évi középhőmérséklet -6°C - -8°C alatt van.

jégékek öve: a → jégkéreg öve alatt húzódó sáv, ahol az olvadás rendszertelenül, csak az átlagosnál melegebb időszakokban jelentkezik.

jégkéreg öve: az → állandófagy felső, az enyhébb periódusokban rendszeresen felolvadó része.

jégkörnyéki terület: periglaciális terület.

jéglencse: a → fagyváltozékony réteg alján kialakuló, különböző nagyságú jégtestek.

jégpiramis: sérac.

jégsapka: általában csapadékban gazdag → fennsíkokra, → hegycsúcsokra jellemző jégfelhalmozódás (pl. Vatnajökull).

jégsapkából és jégtakaróból táplálkozó gleccserek: a → völgyi gleccserekhez hasonlóan az ilyen típusú → jégárak is egykori → folyóvölgyekben mozognak, táplálóterületük azonban nem → kárfülke, hanem → jégsapka, illetve → jégtakaró.

jégtakaró: nagy kiterjedésű jégfelhalmozódás, amelynek a vastagsága elérheti akár az 1000-2000 m-t is. A pleisztocén → riss jégkorszakában a Földön 47 millió km2-t borított jég. Ma két jégtakaró található a Földön. Az antarktiszi 12,5 millió km2 kiterjedésű, átlagos vastagsága 2,2 km, legnagyobb vastagsága 4,25 km. A másik az 1,73 millió km2-es területű grönlandi, melynek átlagos vastagsága 1,6 km, legnagyobb vastagsága 3,4 km.

jégtűemelés: fagyemelés.

jégtűs talajfolyás: szoliflukció.

jégzuhatag: gleccserzuhatag.


K

kaldera: (sp. caldera = katlan, üst) vulkánok kúpján lévő, a → kráter beomlásával vagy kirobbanásával képződő nagyobb, katlanszerű mélyedés (pl. Mount St. Helens, Vezúv).

kalkret: főleg → karsztterületek talajaiban megjelenő mész felhalmozódás.

kame: (skót kame = domb v. hajlat) → holtjégtömegek közötti mélyedésben az → olvadékvizek által felhalmozott üledékből felépülő domb. A → fluvioglaciális eredetnek köszönhetően az uralkodó anyaga folyóvízi rétegzettséget mutató homok, de iszap és kavics is található benne.

kansas jégkorszak: mindel jégkorszak.

kanyargó folyó: középszakasz jellegű folyó.

kanyon: (sp. cañon = mély völgy) mélyen bevágódó, meredek falú, szűk → szurdokvölgy, amely főleg száraz éghajlaton, kemény, ellenálló kőzetekben alakul ki. A lejtőletarolódás üteme gyengébb, mint a → folyó mélyítő → eróziója.

kaptura: völgylefejezés.

karbonátos oldás: a → karsztformák kialakításában kismértékben résztvevő oldástípus. Lényegében a tiszta víz karbonátoldó hatása.

kárfülke: cirkuszvölgy.

kárgerinc: a → kárpiramisokat összekötő, a jég (→ gleccser) által kialakított éles, keskeny gerinc.

kárgleccser: kárfülkében képződő kezdetleges → gleccser, amelynél kezdetleges tápláló- és fogyasztóterület, illetve kismértékű mozgás és → moréna képződés figyelhető meg (pl. Vest-Skantbreen).

kárpiramis (kártorony, matternhorn): több oldalról → kárfülkékkel körbevett, a kárfülkék hátráló → eróziójával élesre faragott, meredek csúcs.

karr: a → karsztosodó kőzetek felszínén kialakuló 10 m-nél kisebb, oldásos → mikroformák gyűjtőneve. Az adott típust meghatározó fejlődési tényező alapján számos típusát ismerjük: rovátkakarr, lábnyomkarr, oldásgödörkarr, sziklafalkarr, meanderkarr, üreges (odvas) karr, csatorna (lefolyó) karr, csöves, gödrös karr, oldásbarázda, gyökérkarr, hornyolt karr, esőgödör, áramlási kagyló, hasadék (repedés) karr, csúcsos karr, lepelvízkarr, fitokarr.

karszt: (pre-indoeurópai karra (kő) szóból) elsősorban karbonátos kőzetből felépülő, uralkodóan oldásos folyamatokkal jellemezhető terület. Olyan nyílt rendszer, amelyet egy geokémiai és egy hidrológiai alrendszer működőképes egysége alkot. A karbonátokon kívül ismerünk homokkő és kvarcitkarsztokat (Sarisarinama-plató, Arhnem-föld), sókarsztokat (Har Sedom, Izrael), gipszkarsztokat (Optimisták-barlangja, Ukrajna; White Sands Nemzeti Park, USA).

karsztfennsík: planina.

karsztforrás:forrástípus, a → karsztvíz felszínre lépési helye.

karsztkorrózió: a karbonátos kőzetek lepusztulási folyamatai, → karbonátos és → hidrokarbonátos oldás révén.

karsztmorfogenetika: a → karsztok kialakulásával, a kialakulást befolyásoló tényezők vizsgálatával foglalkozó tudományterület.

karsztplató: planina.

karsztvíz: a → karsztosodásra hajlamos kőzetek járataiban, üregrendszereiben tárolt víz.

karsztvíznívó: nyitott → karsztvíztartó üregeiben lévő víz szintje.

kártorony: kárpiramis.

kárvölgy: cirkuszvölgy.

kavicssivatag: mai → sivatagi → medencék → folyóvízi eredetű → hordalékkúpjain képződő sivatagtípus. Kialakulása annak köszönhető, hogy a szél a finomabb szemcséket elviszi, így felszínre kerül a folyóvízi szállítású kavicstakaró. A sivatagok egykori nedvesebb éghajlatának egyik bizonyítéka (pl. Dasht-e Lút, Calanscio-szerir).

kavicsterasz:akkumulációs terasz.

kavicszátony:zátony.

kavir: agyagsivatag megnevezése az Iráni-medencében (Dasht-e Kavir).

kavitáció: nagy sebességű folyás esetén a vízben gyakran lép fel nyomáscsökkenés, aminek következtében gázbuborékok jönnek létre. A nyomáscsökkenés megszűntével a gázbuborékok összeroppannak, romboló hatást fejtve ki ezzel a → mederre.

kémiai mállás: mállás.

kényszerített (átöröklött) meander: ha a → folyó helyzeti energiája tektonikai hatásra hosszú időre erősen megnövekszik, akkor a bevágódás a → mederkitöltésen keresztüljutva az alatta fekvő alapkőzetben is folytatódik. A fennálló → meander alakzat rávetítődik az alapkőzetre, és belevésődik abba. A kialakuló ~ nem képes a folyás irányában vándorolni.

keresztirányú (transzverzális) dűne: az uralkodó szélirányra merőlegesen húzódó, a → szabadon mozgó futóhomokformák csoportjába tartozó forma. Olyan területeken jönnek létre, ahol a szélnek nagy tömegű homok áll rendelkezésére.

keresztvölgy: a → hegység csapásirányára merőleges → völgy.

kétirányú lefolyás: bifurkáció.

kettős felszín-elegyengetés: Büdel nevéhez köthető elmélet, amelyet a nedves trópusi lepusztulás folyamatait vizsgálva dolgozott ki. Ezeken a területeken (pl. Elő-India, Afrika) a felszín lepusztulása két szinten folyik. A felszínen a heves záporok alkalmával a felületi leöblítés a jellemző folyamat, míg a felszín alatt a vastag málladéktakaró feküjében a szálkőzetet a → mállás bontja.

kettős tomboló: turzásháromszög.

keveredési korrózió: az a jelenség, amikor két, önmagában egyensúlyban lévő, már oldásra nem vagy alig képes → karsztvíz összekeveredik, így újra oldóképessé válik.

kevir: kavir.

khabra: az → agyagsivatag arábiai neve.

kifúvás: defláció.

kipréselődött végmoréna: a → gleccser homlokából a kriosztatikai nyomás következtében kipréselődött → moréna alkotja.

kisvíz: egy bizonyos időszak legalacsonyabb → vízállása → vízfolyásoknál és állóvizeknél.

kliff:abráziós partfal, a szárazföldnek a hullámtörés által alámosott meredek partja.

kolluvium: a → lejtők lábánál felhalmozódó üledék.

konfluencialépcső: két → gleccser egyesülésénél alakul ki ott, ahol megnő a jég → eróziós munkája.

kontinentális lejtő: a kontinentális és óceáni litoszféra lemezek átmeneti zónája, amely a → selfek maximum 200 m mély vízborítású peremétől átlag 2500 m mélységig az óceáni medencék felé lejt. Lejtése 4-7°, de néha 40-45°-os is lehet. Szélessége rendszerint kisebb, mint 200 km.

konzekvens vízfolyás: a térszín általános lejtésének megfelelően futó → vízfolyás.

konzekvens völgy: a térszín általános lejtésének megfelelően kialakult → eróziós völgy.

korallzátony:zátony.

korrázió: ~-ról akkor beszélünk, ha valamilyen mozgó közeg (víz, szél), az általa szállított törmelékkel erodálja a felszínt.

korrelatív üledékek módszere: Penck morfológiai analízise.

korrózió: 1. folyóvízi ~: a víz kémiailag bontja a → meder anyagát 2. karszt~: a → karsztosodó kőzeteken végbemenő oldásfolyamat, amikor is a szilárd kőzet (pl. mészkő, gipsz) vizes oldatba megy át.

korróziós "B"-zóna: epikarszt.

kőbörc: monadnock.

kőfolyó: a → törmelékkúszás következtében kialakuló, hosszan elnyúló "folyó"-szerű felaprózott törmeléksáv.

kőhantsáv (kőpoligon, szerkezeti talaj): a → szabad geliszoliflukció következtében néhány dm-nél kisebb szemcseméretű üledéken a → lejtőirányban kialakuló, párhuzamos sávok. Az egyes sávok kialakítása a fagy különböző sebességű behatolásához köthető. Más ütemben fagy át a nagyobb nedvességtartalmú, finomszemű üledék, illetve a durvább, kevesebb nedvességet tartalmazó törmelék. Ennek következtében a két különböző üledéktípus poligonális alakzatban elválik egymástól úgy, hogy a sokszög keretét a durvaszemcsék, belső részét pedig a finomabb szemcsék alkotják. A lejtőn lefelé mozogva az egyes poligonok elnyúlnak, így alakítva ki a jellegzetes sávos elrendeződést.

kőlavina: az alhavasi övezetekben kialakuló fagyaprózta (→ fagy okozta aprózódás) törmelék-felhalmozódás gyors, hirtelen kioldódó elmozdulása.

köpenycsuszamlás (sík vagy transzlációs csuszamlás): a szálban álló kőzetet fedő málladéktakaróban kialakult → csuszamlástípus.

kőpergés: a → periglaciális területeken, illetve a trópusi egyszakaszos esők övében, a puszta sziklafalakon megfigyelhető folyamat. A periglaciális övben a fagyváltozékony időszakban a → fagy okozta aprózódás feldarabolja a sziklafalakat, így a peremi részeken a törmelék lehull. A trópusokon az esős és a száraz évszak közötti átmenetben figyelhető meg ugyanez. A szabályos periódusú → omlások csoportjába tartozik.

kőpoligon: kőhantsáv.

kősivatag: hamada.

kőtenger: a → törmelékkúszás következtében kialakuló nagyobb → lejtőfelszíneket borító törmelék mező.

kötött geliszoliflukció: a → periglaciális területek növényzettel borított (tundra, havasi rét) felszíneinek fagyos → talajfolyása.

közép moréna: két → gleccser találkozásánál az érintkezési sávban erős préselő hatás alakul ki. Az ennek hatására függőlegessé váló → alsó morénából illetve a két gleccser oldalmorénájából képződik a ~.

középhegység: olyan → hegység, melynek átlagos abszolút magassága nem haladja meg a 600-1500 m-t (pl. Kárpátok, Krimi-hegység).

középszakasz jellegű folyó (egyensúlyi, kanyargó vagy oldalazó folyó): a → folyó széles → völgytalpon, kanyargós, egyensúlyi → mederben folyik.

középvíz: a → vízfolyás vagy állóvíz átlagos → vízállása.

középvonal: vízfolyások medrében a két parttól egyenlő távolságra lévő pontok összessége.

kráter (gör. = keverőedény): a vulkáni → kürtő felső, tölcsér alakban kiszélesedő része.

kriodenudáció: a felszín periglaciális éghajlat alatt történő lepusztulása.

krioglacis: hideg, száraz éghajlaton, főleg → geliszoliflukcióval kialakult → glacis.

kriopediment: hideg, száraz éghajlaton kifagyással keletkezett → pediment. A → nivációs fülkék hátrálásával a → lejtő folyamatosan felemésztődik, illetve enyhébb lejtésű felszínné alakul, úgy hogy a fülkék bemélyedésével a lejtő, vagy annak egy része alátámasztás nélkül marad és leomlik. A leomlott anyagot a → tömegmozgások, elsősorban a → talajfolyás szállítja el.

krioplanáció: nivációval és → geliszoliflukcióval történő domborzat-elegyengetés.

krioturbáció: fagyörvénylés.

kueszta (eróziós réteglépcső): a → réteglépcsők egy típusa. Enyhe dőlésű rétegeken kialakult aszimmetrikus hát, amelyet a szelektív → erózió hoz létre. A hát rétegdőléssel párhuzamos lejtőoldala hosszú, lankás, míg a rétegdőlésre merőleges → lejtő meredek lépcsőt formál.

kunhalom: síksági területeken mesterségesen kialakított magaslat, amelyet lakóhelyül, őrhelyül vagy temetkezési helyül használtak.

kúpgleccser: a → hóhatár fölötti → hegycsúcsokon kialakuló → gleccsertípus (pl. Chimborazo, Ararát).

kúpkarszt: széles alapzatú, nem függőleges lejtőjű → karsztos formák. Kúp alakú → szigethegyes karszt trópusi szavanna és szubtrópusi éghajlat alatt.

kúszás (creep): a → lejtőt borító málladék 1 m-nél mélyebben nem ható, cm/év sebességű mozgása. A ~ a következő → kúszásmechanizmusok eredményeként jöhet létre: 1. hőtágulás, 2. → fagyemelés, 3. kiszáradás, 4. → aprózódás. Két típusa a → törmelékkúszás és a → talajkúszás.

kúszásmechanizmusok: a ~ lényege, hogy a → lejtőn az egyes törmelékdarabokra ható hőtágulás, kiszáradás, → fagyemelés és → aprózódás a gravitációnak megfelelően a → lejtőláb felé irányul. A hőtágulás során a melegben kitáguló és hidegben összehúzódó szemcsék minden egyes térfogatváltozás során néhány tized mm-t megtesznek a lejtőn lefelé. Ugyanez játszódik le a kiszáradásnál, annyi különbséggel, hogy a térfogatváltozást a nedvességtartalom határozza meg és elsősorban a jó nedvszívó képességű szemcsékre hat. Fagyemelés alkalmával a málladék alatt megfagyó víz 9 %-os térfogat növekedése következtében a lejtőre merőlegesen kiemeli az egyes szemcséket. Olvadáskor azonban nem az eredeti helyére kerül vissza, hanem a gravitáció következtében a lejtőirányban lejjebb. Aprózódás során a felaprózódó kőzetdarabok szintén a lejtő alacsonyabb szintjére kerülnek.

külső erők (exogén erők): a Földfelszínt kívülről alakító, a nehézségi erő vagy a napsugárzás hatására kialakuló erők összefoglaló neve. Ide tartozik az → aprózódás, a → mállás, a → folyóvíz eróziója, a → gleccserek és → jégtakarók felszínalakító munkája, illetve a → tömegmozgások.

kürtő: a → vulkánok központi részén kialakuló csatorna, amelyen keresztül a magma a magmakamrából a kráterbe jut.


L

lagúna: a → turzás és a → part között húzódó, vízzel borított, folyamatosan feltöltődő és fokozatosan kiédesedő sáv, de így nevezik az → atoll központi, vízzel borított részét is.

lahar: olyan → sárfolyás, amely tefra felhalmozódások vízzel való átitatódása révén jön létre.

lakkolit: (gör. lakkosz = árok, litosz = kő) üledékes környezetbe nyomuló, lencseszerű → szubvulkáni kőzettest.

lamináris áramlás: olyan lassú → folyások megnevezése, ahol a részecskék egymással párhuzamosan mozognak. Ha ez → mederben történik a víz érintkezésénél a sebesség gyakorlatilag nulla.

lápkitörés:folyástípus. Esős hegyvidékek dagadólápjain a dómszerűen felpúposodó, szilárd keretbe foglalt szemifluid tőzeg szétáramlása.

laterális erózió: oldalazó elegyengetés.

laterites mállás: allitos mállás.

lee lejtő: áramló közegek (pl. szél, folyóvíz) által létrehozott formák szélárnyékos → lejtője.

lefolyástalan terület (belső lefolyású terület): a kontinensek belső, száraz → medencéi, ahonnan a → vízfolyások nem érik el a világtengert.

lejtő: a domborzatnak az a része, amely a vízszintessel szöget zár be. Dőlése 2° és 40° közötti. Lehet → egyszerű, vagy → összetett lejtő.

lejtőcsuszamlás: olyan → preformált csuszamlás, ahol a → csúszópálya a lejtőlábhoz (→ hegylábi lejtő) képest magasabban található.

lejtőderék: a → lejtő középső, enyhén görbülő (2º-40º) vagy egyenes (>40º) része.

lejtőgleccser: kis táplálóterülettel rendelkező, gyengén mozgó, a lejtőn kifejlődő → gleccsertípus.

lejtőkitettség: expozíció.

lejtőláb: hegylábi lejtő.

lejtőmarás: derázió.

lejtőváll: a → lejtő felső, domború része, amely átmenetet képez a forma felső, közel vízszintes része felé.

lemezjég: a → fagyváltozékony réteg alján, az üledékes rétegek határán, párhuzamos síkok mentén → jéglencsék továbbfejlődése során képződött felszín alatti jég.

lepelhomok: homoklepel.

leszálló forrás:forrás.

leszálló karsztvízöv: areációs zóna.

levée:folyóhát.

lidó: a tengerparttól nagyobb távolságban, szakaszosan képződő → turzás.

lineáris erózió: vonalas erózió.

lokális pediment: a → hegységen belül, egyes → hegyeken kialakult kisebb helyi → hegylábfelszín.

lösz: szélhordta porszemcsékből képződött laza szerkezetű, de állékony kőzet, mely főleg kvarc- (60-70 %), földpát- (10-20 %) és mészszemcsékből (1-20 %) áll. Ha a levegőből leszitálódó por hűvös, száraz, rövid füvű mezőségekre ülepedik le, a pázsitfűfélék gyökérzete alatt a diagenezis során lösszé alakul. Egynemű, rétegzetlen, nagy porozitású, fakósárga színű üledékes kőzet (pl. Ordosz, Kerulen). A típusos ~ uralkodó szemcseátmérője 0,02-0,06 mm.

löszcirkusz: a → löszszakadékok előrehaladt fejlődési állapotát tükröző, páholyszerű → völgyfőkben kialakuló forma. Neve a valódi → cirkuszvölgyhöz való hasonlóságból ered.

löszdolina: a → lösz lepusztulása során létrejött kerekded vagy ovális alaprajzú, zárt mélyedés.

löszhíd: főleg ott keletkezik, ahol az eróziós → teknőszerű löszvölgybe beomló anyag teljes szélességében elzárja a → völgyet. Ennek következtében a lefolyó víz alagutat váj az omladékba, felette pedig ~ keletkezik.

löszkút: kialakulása első lépésben a → szuffóziónak, a továbbiakban a koncentrált mélybeszivárgás eróziós hatásának köszönhető. Minden esetben eróziós szakadékokkal, → teknőszerű löszvölgyekkel van összekötve föld alatti alagutakon keresztül.

löszmélyút: a → lösz egyik legjellegzetesebb, a → vonalas erózió okozta U keresztmetszetű lepusztulás formája. A lösz porózus szerkezetének elvesztésével nagyon könnyen erodálhatóvá válik, s így akár antropogén (pl. taposás), akár természetes eróziós folyamatok is kialakíthatják.

löszszakadék: a → löszmélyút továbbfejlődéséből keletkezik úgy, hogy az a → szuffózió és a → lineáris erózió következtében meredek falú, V alakú szakadékká alakul át.

löszszurdok (ovrag, horhos): a → löszszakadék továbbfejlődésével keletkezik. A löszszakadékban lefolyó víz elérve a → lösz feküjét, azt is erodálja ~ot alakítva ki. Általában → teknőszerű löszvölgybe csatlakozik.

lösztorony: általában két szomszédos → löszszakadék vagy → löszmélyút közötti → löszfal eróziójával keletkezik.

luv lejtő: áramló közegek (pl. szél, folyóvíz) által létrehozott formák szélverte → lejtője.


M

magas ártér: az → ártérnek az a része, amelyet csak az átlagosnál nagyobb → árvizek öntenek el.

magas hegység: olyan → hegység, melynek átlagos abszolút magassága meghaladja az 1500 m-t (pl. Alpok, Kaukázus).

magaskarszt (epifreatikus öv): ma kevésbé használt fogalom, az → areációs zóna alsó része.

malágy:árvizek során felhalmozódott → homok- vagy → iszapzátony, mely a lefűződött → meandert elrekeszti az új → medertől.

mállás (kémiai mállás): az ilyen típusú ~ során a kőzetek kémiai tulajdonságai változnak meg.

maradékgerinc: a → szélbarázdák között megmaradó, az eredeti felszínmagasságot őrző → eolikus forma (pl. Nyírség, Duna-Tisza köze).

matternhorn: kárpiramis.

meander: akkor beszélünk ~ről, ha a kanyarulat → inflexiós pontjain között húzott egyenesre fektetett félkör kerülete kisebb, mint a kanyarulat íve (→ ívhossz).

medence: minden oldalról → lejtőkkel határolt, többé-kevésbé zárt mélyedés.

meder: a → folyó középvize által elfoglalt hosszanti mélyedés.

mederzátony: a → meder tengelyvonalával párhuzamosan képződő, valamilyen akadály miatt feltorlódó fenékhordalék.

mellékfolyó: adott → vízgyűjtő területen egy főfolyóba ömlő másik → folyó, melynek a főfolyó az → erózióbázisa.

mellékvölgy: a fővölgy oldallejtőin kiformálódott oldalvölgy.

mélyfészkű csuszamlás: szingenetikus csuszamlás.

mélyföld: a tengerszint alatti → síkság.

mélykarszt: felszín alatt mélyen fekvő → karszt, melyet gyakran → holtkarsztnak is neveznek, mivel nincsenek közvetlen forrásai.

mélységi lefejezés: batükaptura.

mélytömzs: batolit.

mésztufa: travertínó.

mésztufagát: tetarata.

meza: (sp. asztal) száraz és félig száraz területek jellemző → tanúhegye. Olyan lapos tetejű, különálló → hegy, amelyet meredek → lejtők határolnak. Főleg vízszintes rétegződésű, de különböző keménységű kőzetekből felépülő területen alakul ki úgy, hogy a keményebb kőzet mintegy sapkaként védi az alatta lévő puhább kőzeteket az → eróziótól.

mindel jégkorszak: középső-pleisztocén (kb. 800 000 - 670 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál eredő, a Duna egyik → mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai → kansas, a K-európai → oka, illetve a Közép-európai → elster jégkorszakoknak.

mogote: szubtrópusi → karsztvidékeken előforduló, → síkságok fölé magasodó tornyok és oszlopok, kúp alakú magányos → hegyek.

monadnock (kőbörc): a → peneplén felszínéből kiemelkedő, nagyobb ellenállású, kemény kőzetekből álló → tanúhegy.

monoklinális völgy: ha a → folyó dőlt rétegeken vágódik be → aszimmetrikus völgy jön létre. A rétegeket átvágó oldal meredek, a rétegdőlésen fekvő vagy ahhoz hajló oldal lankás.

moréna: a → gleccser által szállított és lerakott osztályozatlan üledék. Típusai: → felszíni~, fenék~, alsó~, közép~, oldal~, parti~, belső~ és vég~.

morfometria: felszínformák alakjára vonatkozó adatok matematikai-statisztikai módszerekkel történő feldolgozása, kiértékelése.

morotva: a → meanderező folyó medrétől (→ meder) lefűződött, vagy levágott inaktív mederkanyarulat, holtág.

moszkvai jégkorszak: riss jégkorszak.

mozgó közegek kőzetaprózó hatása: a szállító közegek által mozgatott anyag szállítás közben egymásnak, illetve a felszín egyenetlenségeinek ütődve tovább darabolódik (→ korrázió).

mozor: kizárólag → korróziósan izolálódó → szigethegyes karszt.

mure: az Alpok területén így nevezik a → törmelékfolyást.


N

nalegy (rájegesedés): periglaciális területeken a tél eleji fagyáskor megfagyó felső réteg és az alatta húzódó → izoterm örökfagy közé szorult víz kriosztatikai nyomás alá kerül. Az így kialakult túlhűtött víz valamilyen repedésen keresztül, gyakran szökőkútszerűen a felszínre tör, hirtelen megfagy, ~et képezve.

narew jégkorszak: günz jégkorszak.

nebraska jégkorszak: günz jégkorszak.

niváció (hófolterózió): a hófoltok közvetlen környezetében, a kialakuló negatív mikroklíma következtében a → fagy okozta aprózódás időben jóval hosszabb ideig elhúzódik, mint a távolabbi környezetben. Az ily módon felaprózott törmeléket a → tömegmozgásos folyamatok elszállítják. Mivel itt hosszabb ideig tart az eróziós folyamat, különböző alakú és nagyságú üregek, mélyedések illetve szintek képződnek (pl. → nivációs fülke).

nivációs fülke: niváció.

nivációs gerinc: az egymással párhuzamosan képződő, hóval keveredett → kőlavinák az anyagátmozgatás következtében csatornákat hagynak maguk után. A csatornák közötti, a → lejtővel párhuzamosan húzódó gerinceket nevezzük ~nek.

normális lejtő (homorú-domború lejtő): a → lejtőváll és a → lejtőláb egyaránt folytonos. A felső, domború rész pusztul, az alsó, homorú pedig abból a törmelékből épül, amely a pusztuló felső részről származik.

nunatak: a → jégtakaróból kiemelkedő csupasz, jégmentes csúcsok.

nyereg: két kiemelkedést összekötő alacsonyabb, általában lankás → gerinc.

nyílt talik: az → örökfagyban található, valamilyen irányban nyitott víztartó.

nyíltkarszt: olyan → karsztos terület, amelyet nem borít más, karsztosodásra nem alkalmas kőzet. Azonban a ~ot is borítja talajtakaró, illetve vékony málladéktakaró, amely a → karszt el nem mállott részeiből áll.

nyomáscsökkenés okozta aprózódás: a nagy nyomás alatt lévő kőzetek a fedőüledékek lepusztulásakor folyamatosan közelebb kerülnek a felszínhez, így egyre kisebb nyomás hat rájuk. A megváltozott környezeti viszonyok következtében vízszintes irányú repedések alakulnak ki bennük, amelyek tevékenyen hozzájárulnak a kőzet darabolásához, a szállítás előkészítéséhez.


O, Ó

obszekvens völgy: a korábbi lefolyás irányával ellentétes irányú → keresztvölgy. Úgy keletkezik, hogy a → hegységvonulat csapadékosabb oldalán a → völgyfők erőteljesebben hátravágódnak és elhódítják a szárazabb lejtőoldal felső völgyszakaszait.

óceánközépi hátság: az óceánok középvonalában, a távolodó lemezek között húzódó → hegységszerű kiemelkedések, amelyeket az óceánfenékre ömlő bazaltos magma képez.

ogiva (sáröv): a gleccserjég felszínén képződő, a → gleccser elsődleges rétegzettségével (→ rétegogiva), illetve a leveles szerkezettel (→ valódi ogiva) kapcsolatban kialakuló olvadásforma. Speciális formája kialakulhat → gleccserzuhatagok alatt is (→ gerenda ogiva).

oka jégkorszak: mindel jégkorszak.

oldalazó elegyengetés (laterális erózió): azt a folyamatot, amikor a → folyó a külső íven alámossa a part anyagát, s ezáltal szélesíti árterét.

oldalazó erózió: oldalazó elegyengetés.

oldalmoréna: a → gleccser szegélyén kiolvadó és tovább szállítódó → alsó moréna.

oldásos dolina: karsztos területek oldódással keletkezett formája, amely a koncentrált vízbeszivárgások pontjain képződik.

oldásos fodrok: áramlási kagyló.

oldásos kürtő: szabálytalan alakú, több száz méteres mélységgel jellemezhető, törések által preformált → karsztos vízelvezető forma.

oldásos mállás: szilárd kőzet vízben való oldódása.

olvadékvíz: gleccserjég vagy hó olvadásából származó víz.

olvadékvízsíkság (sandr síkság): nagyobb → jégtakarók előterében az → olvadékvizek által szállított és lerakott üledékekből képződő feltöltött → síkság.

omlás: hirtelen kioldódó, nagy sebességű tömegáthelyeződés, amikor az anyag útjának egy részét szabadesésben teszi meg. Az áthelyezett tömeg mérettartományát 100 000 m3-ben maximalizálják, mivel e fölötti anyagáthalmozás esetén különböző módosító hatások, pl. légpárnajelenség lép fel (sziklaomlások, törmelékomlások).

omlásos dolina: szakadék dolina.

ovrag: (orosz. vízmosta árok) löszszurdok.

oxidációs mállás: a → kémiai mállás egyik típusa, amelynek során a légköri és a talajlevegőben található, valamint a vízben oldott oxigén reakcióba lép az alacsony vegyértékű elemet (elsősorban vasat vagy mangánt) tartalmazó ásványokkal és oxidokat, hidroxidokat hoz létre.

óz: olvadékvizek által a → jégalagútban felhalmozott üledékből képződött a → holtjégtakaró alatt. Az ~ok gerince gyakran hullámos. Anyaguk kavics, homok és kőzetliszt. Hosszuk néhány 10 m-től több km-ig terjedhet. Szélességük 50-200 m, magasságuk pedig 10-50 m (pl. Uppsala-óz, Svédország; Munro-óz, Kanada).


Ö, Ő

örökfagy: permafrost.

ősfolyamvölgy: a negyedidőszaki → jégtakarók kialakulásával és D-i irányú előrenyomulásával az É felé tartó → folyók K-Ny-i irányváltásra kényszerültek a jég frontjánál, széles → völgyet alakítva ki. Ugyanez a völgy vezette le az → olvadékvizeket is.

ősmasszívum: nagyon idős, a szilárd földi kéreg kialakulásának kezdeti szakaszából származó és az ezekhez hozzágyűrődött ó- és ősidei hegységek maradványaiból álló, lepusztult kéregdarabok (Dekkán, Arab-tábla).

összefüggő örökfagy: mint a neve is mutatja, horizontálisan és vertikálisan is összefüggő, egységes, fagyott terület. A -6ºC - -8°C-os évi izotermától É-ra található. A → fagyváltozékony réteg csak néhányszor 10 cm vastagságú.

összetett lejtő: különböző ellenállású rétegeken kialakult → lejtőtípusok összefoglaló neve. Az ~ lehet tört lejtő, domború és homorú szakaszokból összetett lejtő, szerkezeti teraszos lejtő, réteglapokból és rétegfejekből összetett lejtő.

övzátony: a → folyókanyarulatok belső oldalán, egymással párhuzamos, íves elrendeződésű → gerincek formájában felhalmozódó, keresztrétegzett üledék, → homokzátony.


P

padkatető: szikerózió által felszabdalt területen az erodálatlan felszín sziki gyepekkel borított szintje. Az erodált, "A" szintjétől megfosztott mélyedésekből kis tereplépcső, ún. → szikpadka révén emelkedik ki.

pajzs: idős, átkristályosodott, szilárd, merev, kontinentális kéregrészek, amelyek kiemelt helyzetben vannak (Balti-pajzs, Ukrán-pajzs).

pajzsszigethegy: a nedves trópusi területek vastag málladéktakarójából kiemelkedő, lapos tetejű → tanúhegyeket nevezi Büdel ~eknek. → zonális szigethegy sort alkotnak a → kettős elegyengetett felszín peremén.

paleokarszt: a → karsztokat kialakító geokémiai és hidrológiai alrendszerek megváltozásával kialakuló egység, amely általában megsüllyedve, fiatalabb fedőtakarót kapva őrzi meg eredeti formáját.

palsa: rossz lefolyású területek, vagy erdős tundrák jégmagvú tőzegdombjai. Elsősorban a → szaggatott örökfagy és a → szórványos örökfagy területein képződnek.

parabolabucka: a → részben kötött futóhomokterületek formája, mely úgy jön létre, hogy a szél egy ovális alaprajzú mélyedésből szélirányban és oldalirányban is anyagot fúj ki. Így egy olyan "parabola" alakú forma jön létre, amelynek szárai a széliránnyal szembe mutatnak (pl. Duna-Tisza köze).

parabolaszerű garmada: abban az esetben beszélünk ~ról, ha a → szélbarázdából kiszórt homok közvetlenül a barázda mögött rakódik le sarló alakban. → luv lejtője folyamatosan megy át a → szélbarázdába.

part: álló- és → folyóvizek szárazfölddel érintkező vonala. Tenger esetében a dagályok által keltett legmagasabb vízállás és az apály vízszintje közötti keskeny sáv (→ starand).

parti dűne: a → strandról kifújt homok felhalmozódás (pl. Balti-tenger partvidéke). Fejlődésében két fázist lehet elkülöníteni: 1. → elsődleges dűne, 2. → vándordűne.

parti hát: folyóhát.

parti moréna: a → gleccser szegélyén található, már lerakott, nem mozgó → moréna. Képződhet az → oldal moréna kipréselődéséből, kiolvadásából, illetve az oldalfalakról leszakadozó törmelékből.

partomlás: szabálytalan periodicitással jellemezhető, alámosott → folyó-, vagy tópartokon látható jelenség.

passzív örökfagy: soha fel nem engedő → örökfagy. Felső határa 8-30 m mélységben húzódik, de térben és időben nagyon változó.

pediment: hegylábfelszín.

pedimentáció: a felszín-elegyengetésnek a félig száraz területeken lejátszódó módja. Klasszikus értelemben a meleg, félig száraz területeken a → hegységek peremén a → lejtők lassú hátrálását jelenti. A felszín pusztulása során mindjobban szélesedő és egyre erősebben kifelé lejtő, lenyesett félsíkok keletkeznek, melyeket McGee (1897) → pedimentnek nevezett el.

pediplén: a → pedimentek fokozatos összeolvadásával kialakult nagy kiterjedésű → elegyengetett felszín.

Penck morfológiai analízise: olyan felszínfejlődési elmélet, amelyben a hangsúly az endogenetikus folyamatok (→ endogén erők) túlzott előtérbe helyezésén van. Helytelenül az endogenetikus mozgások mellett csak a → folyóvízi → eróziót és az általános → lejtőletarolódást tekinti hatékony felszínalakító tényezőknek. Viszont helyesen hangsúlyozta, hogy a belső és → külső erők mindig együtt és egyszerre hatnak.

peneplén: (lat. paene (majdnem), ang. plain (síkság)) → Davis ciklustanában a felszínfejlődés végső állapotát jellemző, közel a tenger szintjéig letarolódott, enyhén hullámos, → elegyengetett felszín, amelyet enyhe → lejtőjű, kiegyensúlyozott, kisesésű, széles → völgyek barázdálnak. E formát Penck → végső tönknek nevezi.

periglaciális formák: az állandóan fagyott területek formái.

periglaciális terület (jégkörnyéki terület): állandóan fagyott terület. Ott képződik, ahol télen mélyebben fagy meg a föld, mint amennyi nyáron fel tud engedni. A -1°C - -2°C-os évi izotermáktól északra található.

permafrost: állandófagy.

piedmontgleccser: hegylábgleccser.

Piedmonttreppe: hegyláblépcső.

pingó: (eszkimó. domb) talikokból táplálkozó, egyetlen jégmaggal rendelkező jégdombok. A mélyből felpréselődő víz a felszín alatt megfagy és felboltozza azt.

pingójég: a → pingók belsejében lévő jégmag.

pingótó: a → pingók pusztulásával kialakuló gyűrű alakú tótípus. A gyorsan növekedő → pingójég felett lévő vékony tőzegréteg felszakadása esetén a napsugaraknak kitett pingójég viszonylag gyorsan elolvad, kisebb tavat hagyva maga után.

piramis alakú dűne: ghourd dűne.

planina (karsztfennsík, karsztplató): földtörténetileg hosszú ideig tektonikai nyugalomban lévő, gyengén felszabdalt → karsztos fennsík.

playa: agyagsivatag Amerikában (pl. Playa Azul).

poligonális talaj: krioturbációs talajmozgások következtében a talaj finomabb és durvább alkotórészei elkülönülnek, amelyek a sík felszínen sokszöges formát hoznak létre.

polje: nagy kiterjedésű, meredek oldalú, zárt, lapos fenekű → karsztos felszínforma, amelynek karsztos vízelvezetése van. Három genetikai alaptípusát határozták meg: 1. → határ-polje, 2. → szerkezeti-polje, 3. → bázisszint-polje.

preformált csuszamlás: a különböző kohéziójú vagy belső súrlódási szögű rétegek határfelületein kialakuló → csuszamlás. Elsősorban akkor alakul ki, ha a → csúszópálya a → lejtő irányába dől.

preformált csúszópálya: előre jelzett → csúszópálya. Általában különböző kohéziójú vagy belső súrlódási szögű rétegek határfelületei. A → lejtő gyengeségi síkjai, amelyek mentén legkönnyebben oldódhatnak ki → csuszamlások.

priel (apálymeder): a → watt-partokba mélyülő, több méter mélységű medrek (→ meder), amelyeken keresztül apálykor a víz a nyílt tenger felé visszaáramlik.


R

rácssivatag: egymást merőlegesen keresztező → homokdűne vonulatok, ahol a két különböző irányú dűnesor különböző magasságú, ezért azt feltételezik, hogy kialakulásukat különböző erősségű és irányú szeleknek köszönhetik (pl. Tarim-medence, Kara-Kum).

rájegesedés: nalegy.

randkluft: a → cirkuszvölgy sziklafala és a sziklafalhoz fagyott → firntömeg közötti repedés.

reális hóhatár (tartós hóhatár): futását az → időszakos hóhatár helyi legmagasabb évi futásvonalának sokévi átlaga jelöli ki.

redő: a gyűrődés alapformája, melynek felemelkedő részét → redőboltozatnak, lesüllyedő részét pedig → redőteknőnek nevezik. Lehet → álló, ferde, fekvő vagy áttolt (takaró) redő.

redőboltozat: antiklinális.

redőteknő: szinklinális.

reg: a → kavicssivatag megnevezése a Ny-Szaharában.

regeláció: a nyomás hatására csökkenő olvadáspont miatt a nyomás alá került jégrétegek megolvadnak. Az újrafagyás akkor történik meg, amikor a nyomás csökken. Ez a magyarázata pl. annak, hogy a jég az általa erodálandó szikláknak nem a legkiugróbb, a → gleccserrel szembenálló oldalát szakítja le, hanem az ellenkezőt.

regionális hóhatár: egy nagyobb terület összes → tartós hóhatár értékének a terepformák és a → lejtőkitettség szerint súlyozott középértékéből megrajzolt → hóhatár futásvonala.

regolit: málladéktakaró. A szárazföldek felszínének 90 %-át borító, az → aprózódás és → mállás hatására kialakult laza réteg az üde kőzet felszínén.

regresszió: 1. a szárazföld emelkedése miatt bekövetkező tenger-visszahúzódás, amelynek révén újabb → parti területek kerülnek szárazra. 2. az → eróziós → völgyfő hátravágódási folyamata.

regressziós völgy: hátravágódó völgy.

relief: domborzat.

reliktumkarszt: a → karsztokat kialakító geokémiai és hidrológiai alrendszerek szétválásával kialakuló olyan egység, amely kiemelkedéssel nyerte el mai formáját, mintegy reliktumként őrizve az eredeti karsztformákat.

rendűség: folyórendűség.

részben kötött futóhomok területek (félig kötött futóhomok területek): olyan futóhomok területek, ahol némi növényzet is megél, miközben homokmozgás is történik. A homokmozgást, illetve a kialakult formákat a növényzet befolyásolja.

részben kötött futóhomokformák: a → részben kötött futóhomok területeken kialakult homokformák. Ide tartozik többek között a → parabolabucka, a → szélbarázda, a → garmada, a → maradékgerinc, a → deflációs mélyedés stb.

részeg erdő (táncoló erdő): periglaciális területeken figyelhető meg, hogy az állandóan fagyott altalaj miatt a fák gyökerei nem képesek mélyre hatolni, így a nagyobb szélviharok és a → talajfolyás a fatörzseket össze-vissza döntik, mintegy "táncoltatják" őket.

reszekvens mellékvölgy: a → szubszekvens völgy mellékvölgye.

rétegborda: dzsebel.

rétegcsuszamlás: alátámasztás nélküli, a → lejtőre szabadon kifutó rétegek tipikus → csuszamlás típusa.

rétegforrás: a rétegvizek felszínre lépési helye.

réteglépcső: különböző ellenálló képességű kőzetekből felépülő térszíneken a → külső erők szelektív pusztító munkája nyomán kialakult lépcsők. Típusai: 1. → denudációs lépcső, 2. → glintlépcső, 3. → deflációs lépcső, 4. → eróziós réteglépcső vagy → kueszta.

rétegogiva: a → gleccser elsődleges rétegzettségével (→ gleccserjég szerkezete) szorosan összefüggő olvadásforma. A télen esett hó fehérszínű, tiszta sávként halmozódik fel, ellentétben a nyáron képződő hóréteggel, amely sötétebb, piszkosabb sávot alkot a szél által szállított por, stb. miatt. A tulajdonképpeni → sárövet a "nyári hó" felszínre bukkanásai alkotják.

ria-part: olyan süllyedő → partokon alakul ki, ahol V vagy talpas V alakú → völgyeket öntött el a tenger.

ripple mark: homokfodor.

riss jégkorszak: felső-pleisztocén (kb. 400 000-235 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál eredő, a Duna egyik → mellékfolyójáról kapta. Megfelel az É-amerikai → illinois (Riss I) és → iowa (Riss II), a K-európai → dnyeper (Riss I) és → moszkvai (Riss II), illetve a Közép-európai → saale jégkorszakoknak.

rogen-moréna: a → jégtakaró mozgására keresztirányú, jég alatt képződő forma. Kialakulását a jég szakaszos mozgásának köszönheti. Ott halmozódtak fel, ahol a sok hordalék miatt csökkent a jég → eróziós képessége.

rotációs csuszamlás: szingenetikus csuszamlás.

röghegység: gyűrthegységből vagy → vulkáni hegységből képződik többszöri kiemelkedés, lepusztulás, tönkösödés (→ tönkfelszín) során (pl. Ural, Skandináv-hegység).


S

saale jégkorszak: riss jégkorszak.

sandr síkság: olvadékvízsíkság.

sárfolyás (iszapfolyás): nagyobbrészt finomszemcséjű, gyenge kohéziójú, vízzel telített anyagok → lejtőirányú mozgása. A ~ sebessége a → lejtőszög és a viszkozitás függvénye, elérheti a 2-4 m/s-ot is.

sarkos kavics (dreikanter): a szél az útjába kerülő akadályokat az általa szállított homokszemekkel lecsiszolja, éles peremeket alakítva ki rajtuk. Ha egy törmelék felszínen az egyes szemcsék, kavicsok elmozdulnak eredeti helyükről akkor a szél több lapot is kialakíthat rajtuk, s ezek a lapok "sarkok"-kal kapcsolódnak egymásba. Az olyan szemcséket, amelyeken több lap, illetve sarok alakul ki ~nak nevezik.

sarlólapos: az → övzátonyok íveit elválasztó, egymással párhuzamos mélyedések.

sáröv: ogiva.

sekélykarszt: a → karsztmorfológiából ismert, ma kevésbé használt fogalom, a → freatikus öv felső része. A közepes és az alacsony → karsztvíznívó átlagos magassága közé eső terület. Olyan karszttípusra is használják, ahol a vízzáró alapzat magasabban helyezkedik el a → völgyfenéknél, s a → karsztvíz ezen alapzat mentén felfelé áramlik, és a → völgyoldalon → rétegforrásként bukkan elő.

self: a kontinentális kéreghez tartozó, max. 200 m mély, sekélytengerrel borított kontinentális talapzat.

selfpermafrost: a pleisztocén folyamán a nagymennyiségű jégfelhalmozódás miatt a tenger szintje erősen csökkent. Ennek következtében egyes felszínre került korábbi selfterületek, periglaciális környezetbe kerülve, → állandófagy képződésnek lettek kitéve. A jégtakaró olvadásával ezeket a területeket újból elöntötte a tenger.

sérac (jégpiramis): a → gleccserzuhatag rendezetlenül egymásra zuhant jégtömbjei.

sík: a geomorfológiában (→ felszínalaktan) olyan felszíneket nevezünk ~-nak, amelyeknek a lejtése 2° vagy annál kisebb.

síkság: olyan csaknem vízszintes felszín, amelyen az 1 km2-re jutó magasságkülönbség a 200 m-t nem haladja meg. Ha a magasságkülönbség a 30 m/km2-t sem éri el, tökéletes síkságról, ha 30-200 m/km2 között van, tökéletlen síkságról beszélünk.

síksági vízválasztó: bizonytalan lehatárolású, általában mocsarakhoz köthető → vízválasztók, ahol a vizek több vízrendszert is táplálhatnak (pl. Pripjaty), így gyakran → bifurkáció alakul ki.

sivatag: 0-150 mm-es évi csapadékösszegű, száraz, talajtakaró nélküli, gyér állat és növényvilággal jellemezhető területek (pl. Szahara, Namíb-sivatag, Kara-Kum). Több típusuk ismert: → agyagsivatag, kősivatag, kavicssivatag.

skär: a jég által kipreparált szigetek megnevezése Észak-Európában.

slump: szingenetikus csuszamlás.

sodorvonal: a → vízfolyások legnagyobb sebességű pontjait összekötő vonal. Egyenes szakaszon a → meder közepén, kanyargó mederben a külső → part mentén fut.

sókristály-növekedéses aprózódás: a kőzetek repedéseiben a vizes oldatok általában sókat is tartalmaznak. A folyamatos párolgás következtében kicsapódó sókristályok nyomást gyakorolnak a repedések falára, tovább repesztve azokat.

soll: a visszahúzódó → jégtakarókból leszakadt → holtjégtömbök befedődnek a jégtakaró felől érkező üledékkel, amely gátszerűen körbeveszi azt. Olvadás után kis, kerekded tavak képződnek belőle.

strand: az → abráziós terasz időnként szárazra kerülő része. A minimum apályszint és a maximum dagályszint közötti terület.

subpermafrost vizek: periglaciális területeken az örökfagyréteg alatt lévő felszínalatti víz.

suvadás: szingenetikus csuszamlás.


Sz

szabad geliszoliflukció: a → periglaciális területek növényzet nélküli felszínein a fagy által felaprózott (→ faggyal való aprózódás) törmelék fagyos → talajfolyása.

szabadon mozgó futóhomok területek: sivatagokban kialakuló kopár, sík, növényzet nélküli futóhomok területek.

szabadon mozgó futóhomokformák: a → szabadon mozgó futóhomok területeken kialakult homokformák. Ide tartozik többek között a → hosszanti dűne, a → keresztirányú dűne, a → barkán vagy a → piramis alakú dűne.

szabályos periódusú omlás: évszakos vagy napszakos ritmusban jelentkező → omlások összessége. Ide tartozik a → kőpergés és a → szfinxek zenéje.

szabálytalan periódusú omlás: mint a neve is mutatja, szabálytalanul bekövetkező, a kialakító erőtől függő folyamat. Ide tartozik a → partomlás, a → törmelékomlás és a → kőlavinák.

szaggatott örökfagy: a -6º-os évi izotermától D-re húzódó olyan → periglaciális területek, ahol az állandóan fagyott üledéket kisebb-nagyobb olvadt térszínek szabdalják. A → fagyváltozékony réteg vastagsága 1-2 m.

szakadásfal: a → csúszópálya, illetve a → csuszamlás legmagasabb része, ahol elválik egymástól a → lejtő lecsúszó és helyben maradó anyagtömege.

szakadék dolina (omlásos dolina): nagyméretű felszínközeli üregek, → barlangok beszakadásából származó → karsztos forma. Meredek, függőleges, esetenként túlhajló falakkal jellemezhető.

szaltáció: ugráltatás.

szárazvölgy (aszóvölgy): állandó → vízfolyás nélküli kisebb → völgy. Ide tartozik a → karsztos vakvölgy, a → deráziós völgy és a folyóvízi eredetű → völgytorzók.

szebha: agyagsivatag a Szaharában.

szebka: agyagsivatag a Szaharában.

szegélyturzás: a hullámmorajlás által a tengerpart közvetlen közelében felépített törmelékgát. A ~ és a → part között nincs → lagúna.

szeif-dűne: szif-dűne.

szélbarázda: a → részben kötött futóhomok területek jellegzetes formája. Ott alakul ki, ahol a felszínt nem védi zárt növénytakaró, így a szélirányban elnyúló mélyedés keletkezik (pl. Nyírség, Duna-Tisza köze).

szeletes csuszamlás (talpponti típusú csuszamlás): olyan → csuszamlás típus, ahol a → lejtőn lecsúszó anyag mozgása során szeletekre tagolódik.

szeli: a → törmelékfolyás közép-ázsiai megnevezése.

szélkorrázió: szélmarás.

szélmarás (szélkorrázió): a szél az általa szállított szemcsékkel alakítja a felszínt úgy, hogy a felszíni egyenetlenségekbe, akadályokba ütközve pusztítja, korrodálják azokat (→ gombaszikla, szfinx-szikla).

szemiarid: félig száraz.

szerir: K-szaharai → kavicssivatag.

szerkezeti talajok: kőhantsávok

szerkezeti terasz: a → völgyoldalban előbukkanó kemény kőzetpadok okozzák a → teraszos lépcsőzetet.

szerkezeti völgy: alapvetően a → völgyforma kialakulását a szilárd kéreg szerkezeti mozgásai hozták létre. Három fő típusa a → szinklinális völgy, a → tektonikus árokvölgy és a → hegységközi völgy.

szerkezeti-polje: olyan → polje, melynek kialakulásában a földtani adottságok voltak meghatározóak (pl. törésekkel határolt → karsztterület, szerkezeti irányokban megnyúlt alak).

szfinxek zenéje: az → inszolációs aprózódás során a felmelegedő, majd hagymahéjszerűen leváló kőzetfelszín lepattogó darabjai által képzett sajátos "zene".

szfinx-szikla: vízszintesen rétegzett üledékes kőzeteken kialakuló, a → szélmarás által felszabdalt áramvonalas sziklák.

sziallitos mállás: nedves éghajlaton jellemző → mállás-típus, amely során 4 pH, illetve 9 pH körül az Al és Si kapcsolódik, alumínium-hidroszilikátokat képezve. A mállástermék valamilyen agyagásvány, pl. kaolinit, montmorillonit.

szif-dűne (szeif-dűne, sziouf-dűne): szélirányban elnyúló, éles, hajlott → gerincű, a → hosszanti dűnék csoportjába sorolható → sivatagi nagyforma. Hosszúsága elérheti a több száz métert.

sziget: folyóvizek esetében olyan → zátony, amelyen már megtelepedett a fásszárú növényzet. Nagyobb állóvizek (tavak, tengerek) esetében kisméretű, minden oldalról vízzel körülvett szárazföld.

szigethegy: trópusi területekre jellemző, alacsonyabb környezetéből magányosan kiemelkedő → hegy.

szigethegyes karszt: korróziósan izolálódó, → karsztos maradványforma csoport (pl. Dél-kínai-hegyvidék).

szikér: néhány dm mélységű, 1-2 m szélességű → lineáris eróziós kisforma → szikes talajú területeken. Csekély esésű, → meanderező, a szomszédos → szikerekkel gyakran fonatosan összekapcsolódó → meder, amely a szikes talaj rossz vízbefogadó képessége miatt a felszínen összegyűlő csapadékvizet a → helyi erózióbázisba levezeti. Környezetétől általában → szikpadkás tereplépcsővel válik el. A felszínen elfolyó csapadékvíz → eróziós tevékenysége alakítja ki a talaj könnyen erodálható "A" szintjének elmosásával.

szikes lapos: sziklapos.

szikes talaj: sós talajok összefoglaló neve, amelyekben nagy mennyiségű, főként a talajrészecskék felületéhez kötött Na-ion található.

szikes terület: olyan terület, amelynek felszínén a → szikes talajok és a hozzá kapcsolódó szikes formák a meghatározóak.

szikes tó: sekély, de gyakran nagy kiterjedésű egyensúlyban lévő állóvíz → szikes területeken. → Medencéje csekély lejtésű, gyakran → szikeróziónak köszönhetően létrejött, vagy folyóvízi → akkumuláció révén elgátolt mélyedés. Időnként teljesen kiszáradhat.

szikfok: szikpadkás területeken a padkaperem és az előterében lévő → sziklanka alatt elhelyezkedő, az → erózió folytán "A" szintjétől megfosztott talajfelszín. Mivel szolonyec talajok esetében a padkásodás során felszínre kerülő "B" szint tartalmazza a legtöbb sót, a ~ talajának fizikai és kémiai tulajdonságai a legkedvezőtlenebbek.

sziklahegylábfelszín: hegylábfelszín.

sziklanka: a → szikpadka előterében a → padkatetőtől az alacsonyabban fekvő talajfelszín irányába lejtő, néhány dm szélességű félsík. A szerkezetét vesztett "A" szint kovasavban gazdag, fakó szürke színű anyaga borítja be. Intenzíven hátráló padkaperem előtt általában növényzet sem borítja.

sziklapos (szikes lapos): a padkás erózió előrehaladott állapotában a → szikeróziós mélyedések összeolvadásával képződő, több száz m2 kiterjedésű sekély mélyedés. Az → erózió következtében felszínéről a talaj "A" szintje hiányzik, az eredetileg "B" szintet alkotó talajszint a felszínre kerül. Ennek kedvezőtlen tulajdonságai miatt a ~ok csapadékos időszakban vízzel telnek meg, csekély mélységük folytán azonban hamar ki is száradnak.

sziklaterasz: eróziós terasz.

sziklazátony: a meder szálkőzetéből képződött → zátony.

szikpadka: szikes talajú területen kialakuló → eróziós kisforma. A ~ pereme az ép talaj laza szerkezetű "A" szintjének lepusztulása révén folyamatosan hátrál. A ~ előterében a talaj tömör, → eróziónak ellenálló "B" szintje kerül a felszínre. Általában 5-30 cm magas, ritkán ennél nagyobb (50 cm). A padkás eróziót az állati tiprás, keréknyomok, csatornák kialakítása, vagy más mechanikai hatás jelentősen felgyorsíthatja.

szilikátok mállása: allitos mállás, sziallitos mállás.

szilk-dűne: szélirányban elnyúló, éles, egyenes → gerincű, a → hosszanti dűnék csoportjába sorolható → sivatagi nagyforma. Hosszúsága elérheti a 30-40 km-t is.

szingenetikus csuszamlás: homogén anyagban a pillanatnyi erőviszonyok függvényébe kialakuló → csuszamlás típus.

szingenetikus csúszópálya: homogén anyagban, a → lejtőre ható nyíróerők hatására kioldódó → csuszamlások pályája abban a pillanatban alakul ki, ahogy a csúszás elindul. A → csúszópálya útja a pillanatnyi erőviszonyok függvénye.

szinklinális (redőteknő): a gyűrődés során kialakuló → redő lehajló, lesüllyedő része.

szinklinális völgy: gyűrt → hegységekben a lejtésviszonyoknak megfelelően a szerkezeti → völgy összegyűjti a lefolyó vizeket, s az elsődleges ~ → eróziós völggyé alakul.

sziouf-dűne: szif-dűne.

szoliflukció (jégtűs talajfolyás): a → jégtűemelés következtében felemelt és átmozgatott anyag nagyon lassú (cm/év) → kúszása.

szoliflukció: folyás.

szórványos örökfagy: olyan → periglaciális maradvány terület, ahol az → örökfagy már csak elszórtan, kisebb foltokban jelentkezik. A → fagyváltozékony réteg vastagsága eléri a 3-4 m-t, az évi középhőmérséklet -1°C - -2°C.

szőnyegcsuszamlás: olyan → köpenycsuszamlás, ahol a lecsúszó anyag egyben marad, szőnyegszerűen borítva a → csúszópálya előtti területet.

szpeleotem: barlangokban másodlagos kiválással felhalmozódott vegyi üledékek formáinak összefoglaló neve.

sztalagmit (állócseppkő): karsztos → barlangok mennyezetéről lecsöpögő és az aljzaton kivált mészkőből felépülő forma (→ cseppkő).

sztalagnát (cseppkőoszlop): sztalagmit és → sztalaktit összenövéséből származó → cseppkőtípus.

sztalaktit (függőcseppkő): karsztos barlangok mennyezetéről lecsepegő karsztvízből kiváló függő karsztforma (→ cseppkő).

szubmarin: tenger alatti.

szubszekvens völgy: a → konzekvens völgymellékvölgye.

szubvulkán: a felszín alatt kis mélységben megrekedt magma kristályosodásával kialakult test, mely a fedőtakaró lepusztulása során kerülhet a felszínre.

szuffózió: az a folyamat, amikor a finomabb szemcsék oldódásával és elszállítódásával kialakuló anyaghiányos területek besüllyednek. Leginkább → löszterületeken figyelhető meg.

szuffóziós dolina: karsztosodó kőzeteket borító nem, vagy nehezen oldódó málladéktakarókon alakulnak ki oly módon, hogy a beszivárgó víz korrodálja a karsztosodó alapkőzetet, ill. az elszállított málladék miatt anyaghiányos részek alakulnak ki, s az alátámasztás nélkül maradt rétegek berogynak.

szurdok: olyan → völgy, melynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak. Ha a → lejtőletarolódás üteme gyengébb, mint a → folyó mélyítő → eróziója, a bevágódó → meder mély, szűk → szurdokvölgyet alakít ki magának.


T

tábla: két egymásra települt összletből álló szerkezet. Alsó részét idős, lepusztult kéreg alkotja, amelyre ennél fiatalabb üledékek települnek (pl. K-európai-tábla).

takaró redő: áttolt redő.

takir: az → agyagsivatag Közép-ázsiai megnevezése.

talajfolyás: a genetikai talajszinteket magába foglaló → folyástípus. Elsősorban a mérsékelt övben és a nedves trópusokon jellemző.

talajhatás: a → karsztokat fedő talajtakaróban, a talajlakó élőlények életfunkciói során viszonylag nagy mennyiségű szén-dioxid keletkezik. A talajtakarón átszivárgó és a karsztba jutó víz e szén-dioxiddal szénsavat alkotva nagy mértékű → karszrtkorróziót fejt ki, jóval nagyobbat, mint a talajtakaróval nem rendelkező karsztos területekre hulló vizek.

talajkúszás: a talaj olyan, max. 2,5 cm/év sebességű mozgását jelenti, amely a gyeptakaró felszakadása nélkül megy végbe.

talajpergés: kőpergés.

talajvízforrás: a talajvíz felszínre bukkanási helye.

talik: (orosz. fagymentes) az → örökfagyban található, túlhűtött vizet tartalmazó víztartó. Két típusát szokták megkülönböztetni, a → zárt talikot és → nyílt talikot.

talppont alatti csuszamlás: csúszópálya.

talppont feletti csuszamlás: csúszópálya.

talpponti típusú csuszamlás: csúszópálya.

táncoló erdő: részeg erdő.

tanúhegy: a környezetéből kipreparálódott, elkülönült kiemelkedés, amely tanúskodik a felszín eredeti magasságáról. A kipreparálódás okát az eltérő kőzetminőségben kell keresni. Ilyenek pl. a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyei.

tartós hóhatár: reális hóhatár.

teknőszerű löszvölgy (balka): általában → völgytalppal rendelkező, 20-30 km hosszú, → löszben kialakult → eróziós forma. A → lösszurdokok → erózióbázisa.

teknőváll: a → teknővölgy falai és a → csiszolt peremlejtő közötti átmeneti sáv, ahol hirtelen → lejtőszög csökkenés figyelhető meg.

teknővég: a → kárfülke és a → teknővölgy kapcsolódási sávja. Ebben a sávban a kárfülkéből kilépő → gleccser belepréselődik a teknővölgybe, aminek következtében megnövekszik a jég → eróziós teljesítménye és egy lépcső keletkezik.

teknővölgy: gleccservölgy.

tektonikus árokvölgy: hasadékvölgy.

tenger alatti kanyon: a → kontinentális lejtőbe vágódott, zagyárak által kialakított meredek → völgyek.

tenger alatti völgy: a sekély tengerrel borított → selfeken található, megsüllyedt, tengerrel elborított → folyóvölgy (pl. Kongó, Mississippi).

tengerszem: a → cirkuszvölgyekben a jég elolvadása után képződött tótípus (pl. Zöld-tó - Magas-Tátra, Zenoga-tó - Retyezát, Neszamovite-tó - Csornahora).

terasz: folyóterasz.

tetarata (mésztufagát): lépcsős felhalmozódású → travertínó.

tetőpediment (csúcspediment): hegységen belül, magaslatokon kialakult → pediment.

torkolat (folyótorkolat): folyónak tengerbe, tóba vagy egy másik folyóba való csatlakozási helye.

toronykarszt: függőleges oldalakkal rendelkező → karsztos maradványforma.

torrens: (olasz. időszakos vízfolyás) → szárazvölgyek időszakosan jelentkező heves, nagy erejű → vízfolyásai.

töbör: dolina.

tökéletes síkság: síkság.

tökéletlen síkság: síkság.

tölcsértorkolat: olyan → folyótorkolat, ahol az erős árapály elszállítja a → folyó hordalékát a nyílt tenger felé.

tömegmozgások: olyan felszínalakító folyamatok összessége, amelyek a nehézségi erő hatására szállítóközeg nélkül működnek.

tömzs: 2-20 km közötti mélységben kikristályosodott, 100 km2-nél kisebb, szabálytalanul kerekded, lefelé el nem határolható mélységi magmás kőzettest.

tönkfelszín: elegyengetett felszín.

tönklépcső: a → hegyláblépcső.

töréslépcső: vetődéssel keletkezett szerkezeti lépcső. A hosszú, tektonikus árkokat a ~k kísérik és gyakori forma a → röghegységekben is.

törmelékfolyás: durva törmelékek vízzel való átitatódás révén létrejött, zagyárszerű → lejtőirányú mozgása. Sebessége elérheti a 20-40 km/h-t is.

törmelékkúp: a → lejtőt pusztító → eróziós folyamatok által lepusztított és a → lejtők lábánál legyező alakban felhalmozódó felaprózott törmelék.

törmelékkúszás: meredek sziklafalak lábánál felhalmozódó törmelék felső részének lassú mozgása. A mozgást elsősorban a hőtágulás, a → fagyemelés és → aprózódás okozza (→ kúszásmechanizmusok).

törmeléklejtő: meredek sziklafal lábánál gravitációsan felhalmozódott törmelék.

törmelékomlás: szabálytalan periódusú omlás típus.

transzlációs csuszamlás: köpenycsuszamlás.

transzverzális dűne: keresztirányú dűne.

travertínó (mésztufa): karsztvizekből, szén-dioxid leadás következtében kialakuló karbonát kicsapódás.

trópusi tönkösödés: tipikusan a szavanna éghajlat alatt jellemző felszínalakító folyamat, mely gyors, egyenetlen letaroláshoz vezet. A ~ során a lejtőletarolás gyors, → areális. A szárazabb időszakban az → aprózódás miatt pusztul a felszín, a nedves viszonyok között a → mállás fejti ki hatását. Eredménye a dóm alakú, → szigethegyekkel tarkított → tönkfelszín.

tufur: a → fagyhalmok csoportjába tartozó, sík vagy enyhe lejtőjű → periglaciális területeken, finomszemű üledékekben létrejövő forma. Kialakulását a változó vastagságú gyeptakaró következtében egyenetlenül behatoló talajfagynak köszönheti. Átmérője kb.1 m, magassága 30 cm körüli.

turbulens vízfolyás: a → lamináris vízfolyások sebességnövekedésével a víz örvénylővé alakul.

turzás: a tengerparttal párhuzamosan képződő törmelékgát. Képződése a → partra kifutó hullámok és a visszaáramlás összjátékának köszönhető.

turzásháromszög (kettős tomboló): kétféleképpen is létrejöhet. Vagy úgy, hogy az → abráziós teraszon fekvő szigeteket → turzások kapcsolják a szárazföldhöz háromszög alakot véve fel, vagy egymással szemben mozgó hullámok és a → parti áramlások interferenciája következtében.

turzáskampó: a → parttal párhuzamosan épülő → turzás a partvonal irányváltoztatásakor még egy darabig egyenesen épül a parti áramlás miatt, majd lassan, kampószerűen a partvonal felé fordul.


U, Ü

ugráltatás (szaltáció): folyóvízi és → eolikus üledékek egyik mozgástípusa. Ha a szállító közeg eléri az ún. kritikus nyírási sebességet, akkor folyóvíz esetében a homokszemcséket (0,002 - 2 mm), szél esetében pedig a futóhomok szemcséket (0,08 - 0,2) felemelik. E szemcsék bizonyos ideig a felszín felett szállítódnak, majd a felszínbe csapódnak, ahonnan vagy visszapattannak és folytatják útjukat, vagy átadják mozgási energiájukat több szemcsének, amelyek ezzel a magasba emelkednek.

uvala: vonalasan meghosszabbodott → dolinák összekapcsolódásából kialakuló → karsztos felszínforma.

üledék-végmoréna: viszonylag mozdulatlan → gleccserek előterében figyelhető meg, hogy a nyári olvadáskor kiülepedett anyag folyamatosan halmozódik fel a gleccsernyelv végében, ~át alkotva.


V, W

vádi (creek): Afrikában így nevezik az olyan, elsősorban száraz és félig száraz területekhez köthető medret (→ meder), amely csak epizodikusan szállít vizet.

vakkürtő (aven): a → zsombolyhoz hasonló → karsztos forma azzal a különbséggel, hogy nem éri el a felszínt, csak repedésekkel kapcsolódik hozzá.

vakszik: a növényzetmentes, szikes talajfelszín köznyelvi elnevezése, morfológiailag a → sziklankához és a → szikfokhoz köthető, de kiszáradt → szikes laposokban, → szikes tófenéken is megjelenhet. Száradás közben összerepedező felszínét szolonyec talajon szürkés, porszerű, kovasavban gazdag por, míg szoloncsákok esetében gyakran sókivirágzások borítják.

vakvölgy: karsztvidékek jellemző → völgytípusa. A ~ kialakulhat → dolinák irányított összenövéséből vagy → barlangi járatok felszakadásából, időszakos vize föld alatti járatokba, barlangokba jut. Előfordul, hogy a nem karsztos felszínről a karsztba vezető völgy is hirtelen elvégződik a mészkőtömb előtt, ekkor vize → mélységi lefejezéssel a karsztba kerül.

valdaj jégkorszak: würm jégkorszak.

valódi ogiva: a → gleccserek végénél látható, a jég leveles szerkezetével (→ gleccserjég szerkezete) kapcsolatos forma.

vándordűne: abban az esetben alakul ki, ha a → strandról nagy tömegű homokot fúj ki a szél, így azt a növényzet nem tudja megkötni, és a szélirányra merőlegesen haladó, keresztirányú dűnék képződnek (pl. Vizcayai-öböl).

vándorszikla (erratikus blokk): a jég által nagy távolságra szállított, jelentős méretű kőtömb. Sok ~ ismert a Német-Lengyel-síkság és a Missisippi-medence területeiről, amelyek a Balti-, illetve a Kanadai-pajzsról jutottak mostani helyükre. Kalinyingrádi területről ismert 4 km hosszú, 2 km széles és 120 m vastag blokk is.

vásottszikla: pleisztocén eljegesedések folyamán legömbölyített sziklák, melyek oldalai simák, csak a jég (→ jégtakaró, gleccser) mozgásával szemközti irányban laposabbak, ellentétes oldalon meredekebbek.

végmoréna: a → gleccser, vagy → jégtakaró végében lerakott → moréna. Három típusát különböztetik meg: a → feltorlaszolt, az → üledék- és a → kipréselődött végmorénát.

végső tönk (Endrumpf): Penck értelmezésében nagyon hosszú tektonikai nyugalom során → hegységi területből lepusztult → elegyengetett felszín.

visztula jégkorszak: würm jégkorszak.

vízfolyás: akkor alakul ki, ha egy → mederben a vízbevétel meghaladja a párolgásból és beszivárgásból származó veszteséget.

vízfolyássűrűség: egységnyi területre (általában 1 km2) eső → vízfolyások összhossza kilométerben. Mértékegysége km/km2.

vízgyűjtő: az a terület, ahonnan egy → vízfolyás összegyűjti a tápláló vizeit.

vízhozam: a → meder keresztmetszetén egységnyi idő alatt átáramló víz mennyisége. Mértékegysége a m3/min vagy m3/sec.

víznyelő vonal: a → karsztos és nem karsztos területek határán képződik, ott, ahol az allogén vizek a karszt mélyebb rétegeibe jutnak.

vízválasztó: két → vízgyűjtőt elválasztó, a köztük lévő legmagasabb felszíni pontokat összekötő vonal (→ gerinc).

vízzel telített öv: freatikus öv.

vonalas erózió (lineáris erózió): a felszín leöblítése folyamán a felületi lefolyás vonalszerű.

völgy: hosszan elnyúló, egyik végén nyitott felszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló, többnyire párhuzamos lejtő fog közre. Felső, zárt vége a → völgyfő. Kialakulhat folyóvízi → erózió, valamint → tömegmozgásos, → glaciális vagy → karsztos folyamatoknak köszönhetően.

völgyfejlettség: a → völgyek fejlődése az egyenesen bevágódó, V alakú völgykezdeménytől a → meanderező folyót kísérő talpasvölgyig tart. E fejlődés során folyamatosan nő a → folyó völgyének hossza (t) és a forrás-torkolat (d) közötti távolság. A ~ = t-d/d.

völgyfenék: völgytalp.

völgyfő: a → völgyek felső zárt végének megnevezése. A völgy kezdete, melynek kiindulása rendszerint a → vízfolyás forrása fölött van.

völgyhálózat: a fővölgy és a → mellékvölgyek elhelyezkedése a → domborzaton.

völgyi gleccser: olyan → gleccsertípus, amely az eljegesedés előtt kialakult → folyóvölgyben halad lefelé a → lejtőn. Általában → kárfülkék a tápláló területei. Mozgásuk évente 30-150 m és jelentős a → morénaképződés is.

völgyi pediment: ha a peremi → hegylábfelszínek → völgyek mentén tölcsérszerűen benyomulnak a → hegységbe, keskenyebb ~ alakul ki.

völgyi vízválasztó: fiatal szerkezeti mozgások által befolyásolt → völgyeknél jön létre, abban az esetben, ha a → völgy úgy emelkedik meg, hogy a → vízfolyások az addigi egyirányú folyás helyett két különböző irányba futnak le.

völgykeresztmetszet: a → völgy hossztengelyére merőleges szelvény.

völgylefejezés (kaptura): amikor a hátravágódó folyó eléri a → hegység ellentétes lábánál folyó → konzekvens vízfolyást, akkor bekövetkezhet az utóbbi → völgy lefejeződése, ún. → kapturája.

völgylejtő (völgyoldal): a → folyó bevágódása, mélyítő → eróziója következtében két, egymással szembeforduló → lejtő keletkezik, amelyeken a kőzetminőségtől és az éghajlattól függően indul meg a letarolódás lejtőmozgások és felszíni leöblítés formájában.

völgyoldal: völgylejtő.

völgysűrűség: egységnyi területre (általában 1 km2) eső → völgyek összhossza kilométerben. Mértékegysége km/km2.

völgytágulat: völgykapu.

völgytalp (völgyfenék): völgylejtőkkel határolt hosszanti sík felszín, amelybe rendszerint → folyómeder vágódik be. A ~ vagy közvetlenül az alapkőzeten fekszik, vagy a → folyó által szállított és felhalmozott → alluviumon.

völgytorkolat: a → mellékvölgynek a fővölgy oldalában való elvégződése, betorkollása.

völgytorzó: kiemelkedés vagy → völgylefejezés következtében víz nélkül maradt völgyszakasz.

völgyváll: ha az → oldalazó elegyengetés túlterjed a feltöltött → síkságon, ~ak vésődnek a → völgyoldal alapkőzetébe.

vulkán: a magma felszínre jutásának helye.

vulkáni hegység: olyan → hegység, melynek anyaga nagyrészt → vulkáni működés eredményeként képződött (pl. Szinyák, Mátra).

watt-part: olyan folyamatosan feltöltődő, → prielekkel tagolt, sekély tengerpart, amely dagálykor sekély vízzel borított, apálykor pedig nagyrészt szárazra kerül.

wisconsin jégkorszak: würm jégkorszak.

würm jégkorszak: felső-pleisztocén (kb. 125 000 - 10 000 év) eljegesedés megnevezése az Alpokban. Nevét az Alpok É-i lábánál eredő Würm folyóról kapta. Megfelel az É-amerikai → wisconsin, a K-európai → valdaj, illetve a Közép-európai → visztula jégkorszakoknak.


Z, Zs

zárt talik: az → örökfagyban található, minden irányban zárt, túlhűtött vizet tartalmazó víztartó.

zátony: álló- vagy → folyóvizek aljzatáról a víztükör közelébe vagy kissé fölé magasodó kiemelkedés. Szilárd, tömör kőzetből áll a → szikla~ , koralltelepekből a → korall~ , laza üledékből az → iszap~ , → homok~ és a → kavics~ .

zonális szigethegyek: a → tönklépcsők szegélyén → eróziósan elkülönülő → tanúhegyek.

zsomboly (aknabarlang): olyan több száz vagy ezer m függőleges kifejlődésű → karsztos vízelvezető forma, amely a felszínt egy → barlanggal köti össze. A karszt felszíni és mélységi formái közötti átmeneti alakzat.

 


 

Felhasznált irodalom

Ádám L. - Pécsi M. (1985): Mérnökgeomorfológiai térképezés. Budapest. p.189.

Borsy Z. szerk. (1992): Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. p. 832.

Bulla B. (1954): Általános természeti földrajz, I-II. - Tankönyvkiadó, Budapest, p. 549.

Butzer K. W. (1986): A földfelszín formakincse. Gondolat Kiadó, Budapest. p. 531.

Cholnoky J. (1923): Általános földrajz, III. rész - A Danubia kiadása, Pécs-Budapest, 251 p.

Félegyházi E.-Kiss T.-Szabó J. (1999): Természetföldrajzi gyakorlatok. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. p. 170.

Gábris Gyula (2003): Övzátony vagy parti hát? - Földrajzi Közlemények CXXVII. (LI.) kötet, 2003. 1-4. szám, pp. 178-184.

Hevesi A. (1997): Természetföldrajzi kislexikon, Pannon Klett Könyvkiadó, Budapest. p. 194.

Karátson D. (1998): Vulkanológia I. Egyetemi jegyzet. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. p. 237.

Kozák M. - Püspöki Z. (1998): Geológiai kislexikon. Kézirat, DE, Ásvány- és Földtani Tanszék adattára. p. 1820.

Pécsi M. (1991): Geomorfológia és domborzatminősítés - MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. p. 296.

Sebe K. - Kovács J. - Tóth G. - Csiszár Cs. (2004): Angol-magyar geomorfológiai szótár, Pécs-Szombathely. p. 236.

Szabó József (1984): Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai fejlődésében, Kossuth Egyetemi Kiadó, KLTE Habilitációs Értekezések, Debrecen

Whittow, J. B. (1984): Dictionary of Physical Geography, Penguin Books.