Előszó

Nagy örömmel láttam mindig a nyári vasárnap délelőttönkint a boldogarcú kerékpáros fiatalságot. Örömmel figyeltem meg, hogy még az öregebb bácsik sem tudtak igazán megharagudni a sokszor bizony igen vadul és bizonytalanul száguldozó fiúkra. Lebilincselte őket a fiatalság kipirult arcáról sugárzó igaz öröm.

De bizony sokszor felhő borult a derüs égre. A sokszor bizony a kölcsönzőből kiváltott gépnél jött egy kis defekt, valami kis jelentéktelen hiba és már vége volt az örömnek.

Mindig bizonyos csendes lenézéssel szoktuk nézni a még gyanusan tiszta és rendes, új gép birtokosát, ha arra gondolunk, hogy mit fog csinálni az első gumidefektnél.

Melyik régi kerékpáros nem érzett még olyan bizonyos, kicsit kaján örömöt, amikor a felkérés nélkül versenyezni mellészegődött, ifjú vasárnapi kerékpáros, az első fellocsolt utcában lemarad.

Hogy ti, kedves cserkésztestvéreim, minél kevesebbszer vakargassátok tanácstalanul izzadt fejeteket, azért írtam ezt a kis füzetecskét.

Fogadjátok azzal a szeretettel, amivel írtam. Most pedig jó mulatást az első bakancsszegig.