Tasnádi István

KÖZELLENSÉG

(KOHLHAAS)

Zenés uszítás Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán.

 

JELENETEK
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28

 

SZEREPLŐK

Kohlhaas Mihály
Kanca
Csődör
Lisbeth
Luther Márton, Herse
János Frigyes fejedelem, Várnagy
Vencel, Nagelschmidt, Antónia nővér
Kallheim, Ügyvéd, Sintér, Szomszéd
Siegfried, Kunz, Apáca I., Csikós I.
Günther, Hinz, Apáca II., Csikós II.

 

"Az állat, mellyel a következőkben foglalkozni fogunk, egyike a leghasznosabb háziállatoknak. Eltekintve testének anyagától, melyet az ember sokféleképpen szintén a hasznára fordíthat, ez az állat különösen életében nyújt az embernek hasznos és kellemes szolgálataival olyan segitséget, a milyet egyetlen más állat sem." (Lótenyésztő kézikönyv, 1889)

 



1. JELENET

Drezdai sintértelep. Egy láda, egy hatalmas fémtepsi és a plafonról láncon kampó. A ládán két ló ül. Koszlott, fejlógatós gebék. Minket néznek. Bánatos nagy szemükben bágyadt érdeklődés. A Csődörön necctrikó, zokni és hosszú alsónadrág, a Kancán szakadt harisnya és kombiné. Csönd. A Csődör elénk áll.

CSŐDÖR
Mi csak tévedésből vagyunk itt... átmenetileg... ez egy átmeneti helyzet... félreértés, ami tisztázódni fog... (Kancához) ugye?! (csönd) Köszönjük szépen! (visszaül, csönd) Mi nem panaszkodunk... Miért, okunk? (csönd) Engem az emberi nem feltétlen tiszteletére neveltek! Tisztelem is az embert, persze... pedig... (csönd) Nem, nem vagyunk rabszolgák! A feltétlen engedelmesség még nem zárja ki az önérzetet! Igen! A külső kényszer, az... az belső szabadság! Úgy értem, attól. Amikor kívül ütnek, én belül erősödök! Igen! Én büszke állat vagyok, aki nem tűr meg bárkit a hátán, aki nem iszik zavaros vizet...

KANCA
Fejezd már be!

CSŐDÖR
Nem iszik...

KANCA
Kit érdekel, hogy innád vagy nem innád, ha nincs mit?!

CSŐDÖR
Nem iszik...

KANCA
Fejezd már be! Nem hallod?! Fejezd már...

A Kanca köhögő rohamot kap.

CSŐDÖR
(nekünk) Semmi baj! Nem fertőz! Kutya baja! (lapogatja a Kanca hátát) Csak félrenyeltél valamit!

KANCA
Hülyeség! (abbahagyja a tomboló köhögést) Tessék, a szőröm megfakult, a sörényem csomókban hullik, a bordáim kiállnak...

CSŐDÖR
Nagyon is jól nézel ki... (felénk fordul) ugye?!

KANCA
És miért végezzük így?!

CSŐDÖR
(csitítaná, halkan) Nagyon kérlek...

KANCA
Elvek, elvek! (Mert egyeseknek elveik voltak!)

CSŐDÖR
(felcsattan) Ő miattunk áldozott fel mindent!

KANCA
Két korcs kutyáért is végigcsinálta volna!

CSŐDÖR
Nem tehetett mást!

KANCA
Talán kényszerítette valaki?

CSŐDÖR
(nekünk) Ő volt a legderekabb ember, akit valaha ismertem!

KANCA
(a Csődörnek) Gőgös ember volt!

CSŐDÖR
Nagytudású...

KANCA
Ostoba!

CSŐDÖR
Kifejezetten eszes...

KANCA
Nyomorult!

CSŐDÖR
Életrevaló...

KANCA
Szerencsétlen balek!

CSŐDÖR
Hős volt!

KANCA
Balek volt!

CSŐDÖR
Hős volt!

KANCA
(üvölt) Balek, balek, balek! (csönd) Lecsókolbász leszek, nem érted?!

CSŐDÖR
(bizonytalanul) Rémeket látsz...

KANCA
Bizony, bizony, te is fel leszel dolgozva, öregem! Persze te öntudatos kolbász leszel... elves leves... tartás mártás!

CSŐDÖR
Hagyd már abba!

KANCA
És ki a te hóhérod?

CSŐDÖR
(befogja a fülét) Nem... nem igaz!

KANCA
(üvölt) Kohlhaas Mihály!

A Kanca ásít, ledől a vackára, a fal felé fordulva tüntetőleg szuszog. A Csődör egy ideig nézi, aztán felénk fordul.

CSŐDÖR
Kohlhaas Mihály... ő volt a mi gazdánk. Pontosabban a tenyésztőnk. A tenyésztő több mint gazda...

KANCA
Muszáj üvölteni?!

CSŐDÖR
(halkabban) Erre a rendkívüli férfiúra harminc éves koráig mindenki úgy nézhetett, mint a jó állampolgár mintaképére. Gazdasága volt egy faluban, ami azóta is az ő nevét viseli. Szépen és jól éldegélt mesterségéből, a lókereskedésből. A kis... kis... (keresi a szót) Na nézd már! (a Kancához fordul) Te, hogy mondják a kiscsikót embernél?

KANCA
Gyerek.

CSŐDÖR
Gyerek! A gyerekeket, akikkel embertársa megajándékozta, az új vallás szellemében nevelte szorgalomra és tisztességre. Egy sem akadt szomszédai között, aki nem élvezte volna jótékonyságát és igazságszeretetét...

KANCA
(felpattan) Te voltál Kohlhaasenbrück legszebb csődöre, az egyetlen tenyészmén egész Brandenburgban! Erről beszélj, erről! (kinyitja a ládát, csillogó lakkcipőt és frakkot vesz ki belőle, a Csődörhöz vágja) Azt mondták, olyan vagy, mint a szárnyas Pegazus, mint a táltos unikornis, mint... mint...

CSŐDÖR
Mint egy vattába csomagolt ébenfa csikó!

KANCA
Igen!

CSŐDÖR
(nekünk) Naná, hisz Kohlhaas Mihály volt az én tenyésztőm! Úgy is mondhatnám: a teremtőm. Ő választotta ki a csődört és azt a sárló kancát, akiknek nászából létrejöhettem, ő határozta meg a fogantatás időpontját, ő vezette be édesanyámba apám hímvesszejét, majd ő segített a világra mellső lábamnál fogva egy nem túl gyengéd, ám jótékony mozdulattal.

Ezalatt a Csődör felveszi a frakkot és a lakkcipőt, a Kanca pedig belebújik egy fekete estélyibe. Végigmérik egymást.

CSŐDÖR
Szép lovak voltunk.

KANCA
A legszebbek! (egy mészdarabbal két párhuzamos vonalat húz a földre) Ez a lipcsei út.

CSŐDÖR
(két farönköt tesz egymástól másfél méterre, támlájukra ráfektet egy seprűt) Kohlhaas Mihály abrakján nőttünk fel, az ő mezein tanultuk a vágtát, s az ő keze által nyertük bőrünkre azt a fájdalmas billogot, amit azóta is büszkén viselünk.

KANCA
Te büszkén.

CSŐDÖR
Én büszkén.

KANCA
Ez az az út, ami Kohlhaasenbrückből Lipcsébe vezet.

CSŐDÖR
Úgy másfél éve...

KANCA
Húsz hónapja.

CSŐDÖR
Tucatnyi testvérünkkel...

KANCA
Tizenöt.

CSŐDÖR
Tizenöt testvérünkkel külső országba kocogtunk, mikor egyszer csak...

KANCA
A Lipcse felé vezető úton, Brandenburg és Szászország határán, már szász oldalon... (csönd, a Csődörhöz) Most mi van?! (csönd)

CSŐDÖR
Egy pompás lovagvárhoz értünk.

A lovak a háttérben álló ládához lépnek.

CSŐDÖR
A világnak mindörökké áldania kellett volna Kohlhaas Mihály emlékezetét, ha egy napon...

KANCA
Meg nem hülyül.

CSŐDÖR
Az egyik erénye el nem hatalmasodik fölötte.

 

2. JELENET

A lovak kinyitják a ládát. Zene. A ládából kilép Kohlhaas, aztán Herse. Kohlhaas elindul a közönség felé, de a székekre tett seprű az útját állja. Odainti Hersét.

KOHLHAAS
Herse!

HERSE
(nézi, körbejárja a sorompót) De hát ez nem lehet itt! Ennek nem kéne itt lennie! Húsz éve járok erre, de soha nem volt itt sorompó!

KOHLHAAS
Bizonyára nem véletlen, hogy most viszont itt van. Menj föl a várba, és kerítsd elő a kapust!

HERSE
Én azt mondom, uram, ez csak valami faág, keresztbe esett itt az úton, rúgjuk arrébb, és menjünk tovább.

KOHLHAAS
(derűsen, de nyomatékkal) Herse!

HERSE
Jól van, jól van... (morogva el)

KOHLHAAS
(utána kiált) Vizet is hozzál!

Herse elindul a láda felé.

KOHLHAAS
(a sorompó felé mutat) A vár arra van!

HERSE
A vödör meg erre.

Herse kiveszi a vödröt a ládából és a vár felé el. Kohlhaas a Kancához lép, paskolja az oldalát.

KOHLHAAS
Jól van, szépség, mindjárt megyünk tovább! Lábat! (ütögeti a lábát, hogy emelje föl) Lábat! (vizsgálja a patáját)

VÁRNAGY
Állj! Azonnal megállni! Álljon meg az a lócsiszár!

A várnagy feldúltan közeledik, gombolja a nadrágját.

KOHLHAAS
(kedéllyel) Hiszen állok!

VÁRNAGY
Nem látod a sorompót?!

KOHLHAAS
Mondd, miféle új szokás ez?

VÁRNAGY
Földesúri kiváltság. A tronkai Vencel úrfi kapta.

KOHLHAAS
Vencelnek hívják az urad? Hát az öreg báró?

VÁRNAGY
Meghalt.

KOHLHAAS
Kár érte. Rendes öregúr volt. Egyszer töltést emeltetett, mert az egyik kancám a lábát törte. Tavaly vagy tavalyelőtt, amikor...

VÁRNAGY
Vámot kell fizetned!

KOHLHAAS
Vámot?

VÁRNAGY
Baj?!

KOHLHAAS
Végül is számítottam rá, hogy előbb-utóbb itt is lesz védővám. Most, hogy már a szászok is tenyésztenek.

VÁRNAGY
Lovanként két garas.

KOHLHAAS
(pénzt ad) Fogd, itt van, harmincnégy. És még egy, az egészségedre.

VÁRNAGY
(dünnyögve nézi a pénzt) Tizenhét lovad van, mi? Tizenhét...

A várnagy elteszi a pénzt. Csöndben állnak.

KOHLHAAS
Nem nyitod fel a sorompót?

VÁRNAGY
(sértett méltósággal) Várnagy vagyok!

KOHLHAAS
Csak amíg áthajtom a lovakat! (csönd, kiált) Herse!

Csönd. Kohlhaas a sorompóhoz lép, hogy felnyissa, de a várnagy odarohan.

VÁRNAGY
Hé, hé, hé! Passzusod van?

KOHLHAAS
Passzus? Minek?

VÁRNAGY
Lovakat... át a határon... engedély nélkül?

KOHLHAAS
Már többször jöttem erre, de sose kértek tőlem ilyen iratot!

VÁRNAGY
Nincs?

KOHLHAAS
Ismerem a mesterségemre vonatkozó tartományúri rendelkezéseket, de ilyen passzusról nem hallottam! (csönd) Kérlek, ma még messzire kell eljutnom!

VÁRNAGY
Vagy kiváltod itt helyben, vagy mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél! (nyújtja a markát)

KOHLHAAS
Kiváltom Drezdában.

VÁRNAGY
Ahhoz, hogy eljuss Drezdába, előbb át kell jutnod ezen a sorompón.

KOHLHAAS
Ez méltánytalan!

VÁRNAGY
Micsoda, a kufárok megkopasztása?!

A vár tornácán Vencel és barátai bukkannak fel összekapaszkodva, üvöltve énekelnek.

VENCELÉK
Azt írja a Biblia,
hogy Jézus az Úr fia,
Vízen járt és prédikált,
ha szomjas volt, bort csinált.

Könyörgünk Jóistenünk,
szánd meg szomjas nemzetünk,
A Rajnát, a Majnát
Változtassad borrá!
Az Elbát, az Oderát
Változtassad borrá.

Volt egy pap, egy nagy piás,
Úgy hívták, hogy Júdeás...

Siegfried észreveszi Hersét, aki egy vödör vizet hoz a lovaknak.

SIEGFRIED
Hé, te! Gyere csak ide! (Herse odamegy) Adj egy kis bort a vödrödből!

HERSE
Ez víz...

VENCEL
Adj hálát Istennek, paraszt! Tudod, kivel találkoztál? Én vagyok a nagy csodatévő tronkai Vencel! Akarod, hogy borrá változtassam a vizedet? Akarod?

HERSE
(bizonytalanul) A lovaknak viszem...

VENCEL
Akarod!

Günther kiveszi a vödröt Herse kezéből. Vencel a vödör fölé áll, a sliccével babrál.

VENCEL
Jöjj csak nagy, jöjj csak nagy transzmutáció,
Nyílj csak meg, nyílj csak meg égi régió,
Történj meg kétes
atomi rebellió!

Günther beledugja a mutatóujját a vödörbe, majd a középső ujját megnyalja.

GÜNTHER
Mennyei!

SIEGFRIED
Kánai furmint!

GÜNTHER
Gecsemáné tramini!

VENCEL
(Hersének) Igyál!

HERSE
Nem!

Günther és Siegfried röhögve lefogják Hersét, hogy Vencel beleönthesse a szájába a vizet. Kohlhaas odasiet.

KOHLHAAS
Uram, ha elfogyott az italotok, én szívesen adok! Eladni való borom nincs, de ha meg nem sértelek...

GÜNTHER
Odanézz, Vencel, lovak!

Vencelék körülállják a lovakat.

SIEGFRIED
(nézi a Csődör fogait) Hány éves ez a herélt?

KOHLHAAS
Csődör az, uram. Négy múlt.

GÜNTHER
Nekem inkább ez a kanca tetszik!

SIEGFRIED
Nem rossz...

GÜNTHER
Ragyogó állat!

SIEGFRIED
Jó sok földet kitakar!

GÜNTHER
Olyanok ezek, mint a szarvasok! Különbeket még Bécsben sem látni!

KOHLHAAS
A lovaim nem különbek azoknál a lovagoknál, akik majd megülik őket. (kissé meghajol)

VENCEL
(Güntherhez) Tetszik neked?

GÜNTHER
Iszonyúan!

VENCEL
(Kohlhaashoz fordul) Mennyiért adod őket?

KOHLHAAS
Harmincöt arany.

VENCEL
Húsznál nem érnek többet.

KOHLHAAS
Fél évvel ezelőtt harmincat kínáltak értük.

VENCEL
Mondom, húsz.

KOHLHAAS
Adj értük harmincat, és tiéd a két állat!

GÜNTHER
Annyit megérnek, Vencel!

VENCEL
A húsz arany is sok értük.

KOHLHAAS
Lipcsében megkapom értük a negyvenet is.

VENCEL
Akkor menj Lipcsébe!

Vencel indul kifelé. Günther és Siegfried követi.

KOHLHAAS
(int, hogy induljanak) Herse!

VÁRNAGY
(eléáll) Passzust!

KOHLHAAS
(Vencel után kiált) Uram, még egy pillanatra, megbocsáss! (Vencel visszafordul) Csak most értesültem az új vám-rendeletedről... még nem tudtam beszerezni a szükséges passzust.

VENCEL
Milyen passzust?

VÁRNAGY
Tudod, uram, a passzust!

VENCEL
És?

KOHLHAAS
Kérlek, uram, ez egyszer még tekints el ettől!

VÁRNAGY
Uram, passzus nélkül nem mehet tovább!

KOHLHAAS
Drezdában kiváltom a jegyzőnél!

SIEGFRIED
(a várból) Vencel!

VENCEL
Jól van már! (a várnagyhoz) Hadd menjen! (indul)

VÁRNAGY
(Vencel után lohol) De uram, mi a biztosíték, hogy valóban kiváltja? Én azt mondom, tartsuk vissza zálogul a két feketét! Ha kiváltja, viheti őket, ha meg nem...

KOHLHAAS
Én azért vagyok úton, hogy a lovakat eladjam!

SIEGFRIED
Vencel!

VÁRNAGY
Látod, uram, ennek semmi se jó!

GÜNTHER
(a várból) Vencel, gyere már!

VENCEL
Jó, akkor hagyja itt a lovakat, különben nem mehet tovább!

Vencel a többiek után siet. Csönd.

VÁRNAGY
A szabály az szabály.

KOHLHAAS
(pénzt ad Hersének) Vigyázz rájuk, mint a szemed fényére! El ne mozdulj mellőlük! Beszerzem ezt a... aztán jövök értetek.

HERSE
(keserves képpel áll) Mikor? (a távozó Kohlhaas után kiált) Mikor?!

 

3. JELENET

A Csődör egy citromot ráz ki a nadrágja szárából, és a várnagy felé rúgja. A várnagy hurkot vet a lovak nyakába, és egy ostorral nógatni kezdi őket. A lovak küszködve vonszolják a ládát. A várnagy ledől egy nyugágyba.

LOVAK
Ki harcimén nyakába húz igát,
és hámokat, mi elszorít gigát,
az rossz cseléd, az vétkezik nagyot
- úgy homlokon rúgnám a várnagyot!

A kéz, amely nógatva ostoroz,
ki élvezé, ha fájdalmat okoz,
ki bőrömön örök nyomot hagyott
- úgy homlokon rúgnám a várnagyot!

Ki éjjel-nappal másokat zrikál,
ki durva zablával domesztikál,
ki sokat kér, de nem ad sok zabot
- úgy homlokon rúgnám a várnagyot!

A lovak lerogynak a földre.

 

4. JELENET

Kohlhaas jön, egy papírt tart elé a várnagy orra elé.

KOHLHAAS
A szabály az szabály...

VÁRNAGY
(bele sem olvas a papírba) Mi van?!

KOHLHAAS
A drezdai jegyző végzése.

VÁRNAGY
Mi?!

KOHLHAAS
Tronkenburgban senki nem köteles kiváltani semmiféle passzust!

VÁRNAGY
Miféle passzust? (hosszan néz Kohlhaas szemébe) Lusta dögök, vidd őket a fenébe!

Kohlhaas meglátja a kimerülten szuszogó lovakat.

KOHLHAAS
Ki engedte meg tronkai Vencelnek, hogy a lovaimat munkára fogja?!

VÁRNAGY
Csak leszolgálták a zabot, amit kaptak.

KOHLHAAS
Hagytam én pénzt abrakra!

VÁRNAGY
Kinél?

KOHLHAAS
A szolgámnál.

VÁRNAGY
Á, szóval ezért volt mindig részeg...

KOHLHAAS
Kicsoda?! Herse?!

VÁRNAGY
Átkozott paraszt! Dacoskodott, visszapofázott, mindent fölforgatott itt nekem! Még szerencse, hogy hamar elette innen a fene!

KOHLHAAS
Herse elment?!

VÁRNAGY
(röhög) Megugrott az öreg a pénzzel.

KOHLHAAS
Hazudsz!

VÁRNAGY
Hé, vigyázz a szádra!

KOHLHAAS
(a lovakhoz lép) Még soha nem voltak befogva!

VÁRNAGY
Fogd a dögöket és takarodj!

KOHLHAAS
(végigsimít a Kanca hátán) Ütötted őket?!

Vencel szalad ki a várból, a falnak támaszkodva okádik. Kohlhaas odalép hozzá.

KOHLHAAS
Uram! Én nem ezeket a gebéket hagytam itt! Az én lovaim negyven aranyat értek!

VENCEL
Mi van?

VÁRNAGY
Azt állítja, hogy ezek nem az ő lovai!

KOHLHAAS
Inkább átadom őket a sintérnek, mint hogy szégyen szemre így vigyem haza őket!

VÁRNAGY
Nem akarja visszavenni a lovait!

VENCEL
Akkor ne vegye!

VÁRNAGY
Megtartsuk őket?

VENCEL
Tőlem...

KOHLHAAS
Uram...

Günther és Siegrfied okádva be.

KOHLHAAS
Uram, engem itt már egyszer megkárosítottak!

VENCEL
Kicsoda?

KOHLHAAS
Te, uram, te!

VENCEL
Na állj el innen!

KOHLHAAS
Alázattal kérlek, tronkai Vencel...

VENCEL
Szedjétek már le rólam ezt a kupecet!

VÁRNAGY
Nem hallottad, takarodj!

KOHLHAAS
Uram...

VENCEL
Rád uszítsam a kutyákat?!

Günter és Siegfried veszetten csahol Kohlhaas felé.

KOHLHAAS
Ne feledd, tronkai Vencel, olyan államban élünk, ahol egy kupec is érvényesítheti a jogait, akár egy úrral szemben is, ha nála az igazság!

Vencelék röhögve ki. Csönd. Kohlhaas a lovait hátrahagyva el.

KANCA
Ez meg hova megy?! (utána kiált) Kohlhaas! Kohlhaas Mihály, itt felejtettél minket!

A várnagy bezárja a lovakat a ládába, csak a fejük látszik ki.

 

5. JELENET

Ülnek a ládában. A Kanca sírva fakad. Sír. Zokog. Bömböl.

CSŐDÖR
Ne zajongj már! Hallod?! Vissza fog jönni, nem hagy itt minket! Ő nem olyan, hallod?! Vissza fog jönni!

KANCA
Nem azért zajongok!

CSŐDÖR
Hát miért?

KANCA
Maga miatt.

CSŐDÖR
Mi?!

KANCA
Igen, mert maga olyan... olyan...

CSŐDÖR
Mi a probléma?

KANCA
Észre se vesz!

CSŐDÖR
Én nem szoktam kancákkal diskurálni!

KANCA
De mást... mást szokott velük csinálni! (csönd)

CSŐDÖR
Mit képzelsz te magadról?! Ide figyelj! Majd akkor foglalkozok veled, ha eljön az ideje. De addig várj szépen a sorodra! Szépen, türelemmel. És csak akkor beszélj, ha kérdezlek!

KANCA
De hát soha nem kérdez!

CSŐDÖR
Erről van szó!

 

6. JELENET

Lisbeth dalol a gyerekeknek. A két gyerek két kispárna.

LISBETH
Ha jó tanuló leszel,
finom tyúkot eszel,
ám aki rossz tanuló,
megeszi a vaddisznó.

CSŐDÖR
Luther doktor stúdiumokra való buzdítása gyermekeknek.

LISBETH
Ki nem viselkedik,
pálcával elverik,
ám aki szófogadó,
szereti az oktató.

Kohlhaas lép be, Lisbeth felugrik, a nyakába borul, hosszú, néma ölelés.

KOHLHAAS
Herse? Itthon van?

LISBETH
Itthon, szegény. Most már talán megmarad.

KOHLHAAS
Miért? Beteg?

LISBETH
De jó, hogy itt vagy!

Kohlhaas lefejti magáról az asszony karjait, a ládához lép, kinyitja.

KOHLHAAS
Mit műveltél Tronkenburgban? Nem vagyok veled túlságosan megelégedve! (csönd) Hogy hagyhattad ott a lovakat?!

HERSE
(a ládából) E-ke-ge-te.

KOHLHAAS
Mi van?!

LISBETH
Elkergették.

KOHLHAAS
Mi van, be vagy rúgva? Beszélj rendesen!

Herse előmászik a ládából - a feje be van kötve, csak a szeme és a szája látszik ki.

KOHLHAAS
Úristen, hogy nézel ki?!

LISBETH
El van törve az álkapcsa.

KOHLHAAS
Micsoda?! Hogy tört el? Eltörték?

LISBETH
Hagyd most, szegényt...

KOHLHAAS
Ki törte el?

LISBETH
Gyere! (húzza a karjánál fogva) Lipót, Henrik, itt van édesapátok!

HERSE
(biceg utánuk és gesztikulálva magyaráz) Tongai encel... eg a árnagy... tongai... tongai...

KOHLHAAS
Tronkai Vencel?

HERSE
Eg a árnagy.

KOHLHAAS
Várnagy? Megvertek?!

HERSE
(bólogat)

KOHLHAAS
Nyilván rászolgáltál! Részegeskedtél, visszapofáztál!

HERSE
(rázza a fejét, nyögve tiltakozik) Eeenee...

KOHLHAAS
Hát akkor?! Miért vertek meg? Mit műveltél Tronkenburgban?!

HERSE
Ínozzák a ovagat... ovagat! (eljátssza, hogy a lovakat befogták hámba, és szántottak velük) Ántani... ántani a ovagat!

KOHLHAAS
Lovakat?! Szántani? Egy kis munkába még nem pusztultak volna bele! Azért lovak, hadd szántsanak! Te meg nem hagytad, mi?! Jól tették, hogy megvertek!

HERSE
(rázza a fejét, hevesen tiltakozik) Én ántottam... ántottam!

KOHLHAAS
Te szántottál?! Akkor meg miért vertek meg?!

HERSE
(négykézlábra ereszkedik, röfög) Isznóóó... óla... isznó...

KOHLHAAS
Mi van?

LISBETH
Disznó.

KOHLHAAS
Disznóól?

HERSE
(bólogat) Ovagat ele... ele ólba... ovagat...

KOHLHAAS
Ki kellett pucolnod a disznóólat?

HERSE
(rázza a fejét) Ovagat... ovagat!

LISBETH
A lovakat bevitték a disznóólba?

HERSE
(Lisbethre mutat, hevesen bólogat) Ovagat!

KOHLHAAS
Ugyan már, Lisbeth, lovakat a disznóólba?!

LISBETH
Biztos nem volt hely az istállóban!

HERSE
Ozos a ó... ozos a ólba... (mutatja, hogy a lovak bepiszkolódtak az ólban) Én... ittem ovagat... údadóhoz...

KOHLHAAS
Vitted a lovakat... Hova vitted?

HERSE
Údadóhoz. (eljátsza, hogy fürdeti a lovakat)

KOHLHAAS
Úsztatóhoz. Levitted a lovakat az úsztatóhoz.

Herse némán mutogat.

KOHLHAAS
A kapunál... nem engedtek ki a kapun. Elkaptak... lerántottak a nyeregből... ütöttek... botokkal... nagy botokkal. Micsoda, ráderesztették a kutyákat?!

Csönd. Herse a földön fekszik, nyöszörög, liheg. Kohlhaas odalép hozzá, felsegíti.

KOHLHAAS
Jól van, öreg... ne haragudj! Lisbeth, hozz neki egy üveg bort!

Herse visszamászik a ládába. Kohlhaas áll, háttal Lisbethnek. Lisbeth szótlanul figyeli. Hosszú csönd.

LISBETH
Ne menj oda! Ezek állatok! Ne kezdj ki velük! Soha nem lesz vége!

KOHLHAAS
No nézd már, majd' elfelejtettem! (egy szelencét akaszt Lisbeth nyakába) Vásárfia! (a gyerekekhez lép) Légy jó, Henrik, te is, Lipót! Fogadjatok szót édesanyátoknak!

LISBETH
Hisz még csak most jöttél!

KOHLHAAS
Menni kell! Muszáj!

Kohlhaas indul, de az ajtóban megáll. Csönd.

LISBETH
Siess haza hozzám!

KOHLHAAS
Madárkám!

Kohlhaas el.

 

7. JELENET

Tronkenburg. A várnagy elővezeti a lovakat.

GÜNTHER
Tíz arany a csődörre!

VENCEL
A kanca nyer!

GÜNTHER
Siegfried?

SIEGFRIED
Húsz arany.

GÜNTHER
Melyikre?

SIEGFRIED
Mindkettőre és egyikre sem.

GÜNTHER
Micsoda?!

SIEGFRIED
Holtverseny.

GÜNTHER
Hülye vagy, Siegfied?! Nincs esélyed!

VENCEL
Látszik, hogy nem a saját pénzeden játszol!

SIEGFRIED
Kinek van itt saját pénze, gyerekek? (röhögnek)

A lovak közben beleguggoltak egy-egy lavórba.

VENCEL
Na, csapjunk a lovak közé!

A várnagy ostorral végigver a lovak hátán, akik a lavór oldalát fogva megpróbálják előre lendíteni magukat.

VENCELÉK
Fogadok, hogy fej lesz
Fogadok, hogy írás.
Fogadok, hogy nevetés,
Fogadok, hogy sírás.

Fogadok, hogy harminc,
Fogadok, hogy nulla.
Fogadok, hogy alszik.
Fogadok, hogy hulla.

Fogadok, hogy Hágen,
Fogadok, hogy Trisztán.
Fogadok, hogy fröccsnek,
Fogadok, hogy tisztán.

Fogadok, hogy szűzlány,
Fogadok, hogy némber,
Fogadok, hogy üzbég,
Fogadok, hogy héber.

Fogadok, hogy Káin,
Fogadok, hogy Ábel.
És ha mégis vesztek,
Fogadok, hogy más nyer.

 

8. JELENET

ÜGYVÉD
A jogeset világos. Az a körülmény, hogy a lovakat törvényellenesen fogták ott, döntő lehet az ügyben. A követelés, hogy a lovakat egészségesen adják vissza, még abban az esetben is jogos volna, ha valaki föltételezi, hogy a lovak csak véletlenül betegedtek meg. Nem lesz nehéz dolgunk.

KOHLHAAS
Szigorú, de méltányos kártérítést kívánok!

ÜGYVÉD
(tollat vesz elő, jegyzeteli) Azaz?

KOHLHAAS
A bűnösök törvényes megbüntetése, a lovaknak előző állapotukba való visszaállítása, és a kár megtérítése, amelyet én és Herse szolgám a tronkai Vencel által elszenvedtünk.

ÜGYVÉD
A szolgának mennyi jár?

KOHLHAAS
Ami a várban maradt. Négy váltás fehérnemű, kengyel, nyereg.

ÜGYVÉD
Az annyi mint?

KOHLHAAS
Talán tizenöt arany.

ÜGYVÉD
Nem hallgathatom el, hogy maga a perköltség ennél többre is rúghat.

KOHLHAAS
(jókora pénzeszacskót tesz az asztalra) Előlegnek elég lesz?

 

9. JELENET

Még mindig a lóverseny. A kimerült lovak vonszolják lavórjukat a cél felé. Vencelék vedelnek és rekedt üvöltésekkel bíztatják őket.

GÜNTHER
Gyere, gyere, gyere, gyere!

VENCEL
Úgy, ahogy vagytok! Úgy ahogy vagytok! (mert a Kanca vezet)

GÜNTHER
Mozogj már!

VENCEL
A tied már nem bírja!

GÜNTHER
A csődör nyer!

VENCEL
A kanca!

SIEGFRIED
(röhög) Holtverseny...

GÜNTHER
Hagyd már ezt a hülyeséget!

VENCEL
(a várnagyhoz) Sózz már oda neki!

A várnagy végighúz rajtuk ostorral. A lovak ki. Vencelék hujjogva utánuk.

 

10. JELENET

KALLHEIM
Olvastam a beadványod. Gyalázatos história.

KOHLHAAS
Valóban az, kancellár uram.

KALLHEIM
Miért nem fordultál ügyvédhez?

KOHLHAAS
Drezda legkitűnőbb jogtudósát bíztam meg az üggyel, uram.

KALLHEIM
És?

KOHLHAAS
Akár kútba is dobhattam volna a pénzem.

KALLHEIM
Elügyetlenkedte a dolgot?

KOHLHAAS
Benyújtottuk a periratot, aztán hónapokig semmi. Akárhányszor érdeklődtem, az ügyvéd nyugtatgatott, de a végzés csak nem érkezett meg. Január elején aztán a tudtomra adta, hogy a panaszt felsőbb utasításra teljesen elsüllyesztették.

KALLHEIM
Kicsoda?!

KOHLHAAS
Bizonyos Hinz és Kunz urak. Mint megtudtam, mindketten rokonságban állnak a tronkai Vencellel.

KALLHEIM
Utána nézünk.

KOHLHAAS
Az ügyvéd azt tanácsolta, hogy ne fárasszam magam tovább, vegyem át a lovaimat úgy, ahogy vannak. Végül azt is hozzá-tette, hogy amennyiben ebbe nem nyugodnék bele, a további megbízatástól kíméljem meg őt, s keressek más ügyvédet.

KALLHEIM
A disznó!

Kallheim almával kínálja Kohlhaast.

KOHLHAAS
Köszönöm, nem... Kérvényemmel ezért fordulnék magához a fejedelemhez.

KALLHEIM
És nagyon jól teszed! Őszinte felháborodással olvastam a beadványod, s biztos vagyok benne, hogy a fejedelem sem lesz ezzel másképp. Tolmácsolni fogom a kérésedet.

KOHLHAAS
Örök hálám, uram!

KALLHEIM
És most térj vissza otthonodba! Ígérem, a fejedelem kegyes hatalma által nem sokára jóvátétetnek az ellened elkövetett sérelmek.

 

11. JELENET

A lóverseny a célegyenesbe ér. A lovak már alig vonszolják magukat.

GÜNTHER
Mozogj már!

VENCEL
Emeld a segged!

GÜNTHER
Már csak pár méter!

VENCEL
Gyere, gyere, gyere, gyere!

GÜNTHER
Kibírod!

VENCEL
Szaladj, kis kancám, szaladj szépen!

GÜNTHER
Na még egy kicsit!

A lovak egyszerre érnek a célba.

VENCEL
(a várnagyhoz) Na?!

VÁRNAGY
Nem is tudom... talán a... nem, nem... Holtverseny!

VENCEL
Micsoda?!

VÁRNAGY
Holtverseny, uram.

VENCEL
Ez képtelenség! Ilyen nincs!

GÜNTHER
(Siegfriedhez) Ördögöd van, barátom! (fizet)

SIEGFRIED
(elteszi a nyereményt) Ugyan már! Csak megfigyeltem, hogy amióta igáslovak lettek, mindenhova fej-fej mellett mennek.

VENCEL
Ez csalás!

Kallheim gróf, aki eddig félrehúzódva figyelte az eseményeket, előlép.

KALLHEIM
Ugyan már! A szerencse alapja a jó megfigyelés. Vencel!

VENCEL
(szalad felé) Kallheim! (átöleli)

Az urak kimennek, a lovak énekelnek.

CSŐDÖR
Ha megegyező a fejhossz,
Úgy hívják, hogy holtverseny.

KANCA
Ha nekem nem jó s neked rossz.
Úgy hívják, hogy holtverseny.

EGYÜTT
Ha minden versenyző megholt,
Úgy hívják, hogy holtverseny.

Elterülnek a földön.

 

12. JELENET

Kohlhaas az asztalnál olvas, Lisbeth terít.

KOHLHAAS
Hallgasd csak, mit ír Luther doktor! (felolvas) Ha egy nagyúr zsarnoki módra, törvénytelenül cselekszik, akkor a többiekkel egyenlővé válik, lemond a személyét illető felsőbbségről, vagyis méltán elveszíti jogát alattvalóival szemben, per naturam relativorum, a viszonyok természeténél fogva. Mert az úr és a szolga kölcsönösen vannak egymásnak összekötelezve. (behajtja könyvet) Hallod?! Kölcsönösség!

LISBETH
Gyere enni, Mihály...

KOHLHAAS
Kismadaram, figyelsz te rám egyáltalán?

LISBETH
Úgyis tudom, miről beszélsz. Vagy Luther Márton vagy tronkai Vencel.

KOHLHAAS
Luther doktor mondta azt is, hogy ha még egyszer nősülnöm kéne, kőből kéne faragni magamnak engedelmes asszonyt!

LISBETH
Mondott ennél szebbeket is.

KOHLHAAS
Bizony, sok szépet mondott!

LISBETH
Isten a nőket kis fejjel és széles csípővel teremtette, mert kevés a bölcsességünk, de sok a ganajunk.

KOHLHAAS
(nevet) Lisbeth!

LISBETH
Ja, meg hogy finggal kell elűzni az ördögöt.

Herse lép be.

HERSE
Levél jött, uram!

KOHLHAAS
(mohón a levél után nyúl) Honnan?!

HERSE
Drezdából!

LISBETH
Végre!

KOHLHAAS
(miközben feltépi a borítékot) Látod, Herse, az uralkodó végtelen kegyelme még az ilyen öreg dohogó parasztocskákra is kiterjed! Így becsüld meg magad ezután!

HERSE
Visszakapom a gatyáimat!?

LISBETH
(a gyerekeknek) Most minden megint olyan lesz, mint régen!

Kohlhaas beleolvas a levélbe, elkomorodik.

LISBETH
Mi az? Mit ír? (csönd)

KOHLHAAS
(Hersének) Szólj át Jünger úrnak. Beszédem van vele!

HERSE
Fehérneműről nem ír?

KOHLHAAS
Menj!

Herse kimegy. Kohlhaas papírt és tollat vesz elő, írni kezd.

LISBETH
Mihály...

KOHLHAAS
Csomagolj össze a gyerekeknek! Elutaztok Schwerinbe, édesanyádhoz.

LISBETH
Schwerinbe?! (csönd, Kohlhaas ír) És te? (csönd) És te?

KOHLHAAS
Elintézek egy-két dolgot, aztán megyek utánatok.

LISBETH
Mikor? (csönd) Mit akarsz csinálni? (csönd) Haza kell hoznod a lovakat! (csönd) Ha nem hozod haza a lovakat...

KOHLHAAS
(ráüvölt) Ez nem a te dolgod!

Belép Jünger tiszttartó.

SZOMSZÉD
Adjon az Isten egészséget!

KOHLHAAS
Adjon!

SZOMSZÉD
Mikor jöttél?

KOHLHAAS
Gyere, ülj le!

SZOMSZÉD
Megyek a malomba, kinn vár a szekér...

KOHLHAAS
Csak egy perc! (megragadja Jünger karját, és lehúzza maga mellé egy székre)

SZOMSZÉD
Jó hír?

KOHLHAAS
Lisbeth, hozz bort!

SZOMSZÉD
Visszakapod a lovakat?! (csönd; Lisbethhez fordul) Gyerekek jól vannak?

KOHLHAAS
Tudom, hogy régóta tervezed a majorságoddal határos földek megvásárlását. (csönd) Mennyit adnál a szászországi és brandenburgi birtokaimért? Házért, földért, ingóért és ingatlanért mindenestül.

SZOMSZÉD
Elköltöztök?

KOHLHAAS
(odatolja elé a szerződést) Már csak az összeget kell beírni... meg persze a bánatpénzt, ami neked jár, ha az alkutól négy hét alatt visszalépnék. Mondj egy árat!

SZOMSZÉD
Nem is tudom...

KOHLHAAS
Mondj egy árat! Bármit!

SZOMSZÉD
(nézi a szerződést) Fogalmam sincs...

KOHLHAAS
Én ezerhatszázért vettem. Neked odaadom... mondjuk... a negyedéért.

SZOMSZÉD
Mihály...

KOHLHAAS
Négyszáz arany.

SZOMSZÉD
Csak az itteni földed ér annyit!

KOHLHAAS
A lovaimat persze megtartom. Meg néhány fegyvert. (csönd) Csak alá kell írnod! (a kezébe adja a tollat)

Jünger Lisbethre néz. Lisbeth Kohlhaast nézi merev arccal. Csönd. Jünger valamit kisatíroz a szerződésben.

SZOMSZÉD
A bánatpénzről szóló pontot kihúzom. Négy hétig még szabadon meggondolhatod magad. (aláírja a szerződést)

KOHLHAAS
Nem fogom meggondolni.

SZOMSZÉD
Előleg?

KOHLHAAS
A vételár negyede.

SZOMSZÉD
Estig összekaparom.

Kezet fognak. Jünger ki. Lisbeth közben fölemeli az asztalról a szerződést, nevetve tépkedi. Kohlhass meglátja, odarohan, ki akarja csavarni a kezéből a szerződést. Dulakodnak.

KOHLHAAS
Mit csinálsz?! Add ide! Lisbeth! Lisbeth!

LISBETH
(hisztérikusan) Ha szeretsz még, engem és a gyerekeket, akiket szültem neked, ha máris el nem taszítottál bennünket...

KOHLHAAS
Lisbeth!

LISBETH
(kiabál) Értelek én, semmi se kell már neked, csak lovak meg fegyverek, minden mást elvehet tőled, aki akar!

Kohlhaas megragadja Lisbethtel, rázza, ordít az arcába.

KOHLHAAS
Lisbeth! Isten megáldott engem asszonnyal és gyerekekkel, kívánjam talán, ma először, hogy ez bárcsak másképp volna?!

Csönd. Kohlhaas elengedi Lisbethtet, aki a földre rogy. Kohlhaas támolyogva elindul az ajtó felé. Az ajtóban megáll. Hosszú csönd.

KOHLHAAS
Lisbeth... Ezek engem kiröhögtek! Ezek rámuszították a kutyákat! (csönd) Mondd, tényleg azt akarod, hogy menjek el Tronkenburgba, kérjem meg azt a hülyét, hogy adja vissza a lovaim, és szégyen szemre kullogjak haza hozzád? (megfordul, ránéz) Tényleg ezt akarod?

KANCA
Igen!

CSŐDÖR
Pszt!

Lisbeth sírva rázza a fejét. Kohlhaas odasiet hozzá, hevesen magához szorítja.

KOHLHAAS
Látod, látod!

LISBETH
Ha a fejedelem elé járulsz a kérelmeddel, szerényen, ahogy illik...

KOHLHAAS
A kancellár is tronkai!

LISBETH
De a fejedelem!

KOHLHAAS
Képtelenség hozzá bejutnom! (csönd) Menj szépen, csomagolj!

LISBETH
Nekem talán sikerülne.

KOHLHAAS
Neked, madárkám? Hogy csinálod, beröpülsz hozzá?

Kohlhaas az összegyűrt szerződést rendezgeti.

LISBETH
Schwerinben volt egy gyerekkori barátnőm, aki Drezdába ment férjhez, a fejedelem szakácsához.

KOHLHAAS
És?

LISBETH
Egyszer üzent, hogy látogassam meg.

KOHLHAAS
Hol laknak ezek a te barátnődék?

LISBETH
Hát hol?

KOHLHAAS
Bent? Bent a rezidenciában?!

LISBETH
Ott, ott!

Kohlhaas zihál, a hirtelen jött örömtől szólni is alig tud.

KOHLHAAS
És akkor az lehet, hogy... hogy a szakács... a kérvényt... az ebéddel együtt... (Lisbeth nyakába borul, összecsókolja) Lisbeth! Madárkám!

LISBETH
Látod, Mihály, látod?!

Kohlhaas csókolva vetkőzteti Lisbethet, aki szenvedélyesen viszonozza csókjait.

KOHLHAAS
Mindent odaadok neked! Mindent! Mindent odaadok! A periratot, az ügyvéd feljegyzéseit, a törvényszék és a kancellária válaszlevelét! Szólok Hersének, hogy fogja be a két pejt! A leggyorsabb lovaimat adom neked! Angyal!

Kohlhaas hirtelen abbahagyja a szeretkezést, és sietve ki. Lisbeth néz utána.

 

13. JELENET

Gyászzene. A lovak leterítik a ládát egy fekete lepellel, Lisbeth felül rá, a ruháit rendezgeti. Herse jön, karján a két kispárna. Kohlhaas lép be, lassan közeledik a ravatalon ülő Lisbethez - nézik egymást.

HERSE
A szakácsot már vagy éve kirúgták. Egy fogadóban kellett megszállnunk. Másnap elmentünk kihallgatást kérni a fejedelemtől, de csak a kapuig jutottunk. Anyátok sírt, hogy úgy látszik már, dolga végezetlenül kell hazajönnie. Egyszer csak, ahogy ott állunk, kinyílt a kastély kapuja, és kigördült rajta a fejedelmi hintó. Anyátok odaugrott, hogy bedobja a kocsiba az írást... de egy rohadék gárdista lenyúlt a bakról és lándzsanyéllel mellbe vágta szegény anyátokat. Ölben vittem a fogadóba. Amíg magánál volt, a Bibliát lapozgatta... a körmével aláhúzott egy sort.

A Kanca odaviszi Lisbethhez a nyitott Bibliát, Lisbeth aláhúz benne egy sort, és lefekszik. A Kanca odaviszi Kohlhaashoz a Bibliát.

HERSE
Bocsáss meg a te ellenségeidnek, tégy jót azokkal is, akik gyűlölnek.

Kohlhaas elhajítja a Bibliát.

KOHLHAAS
Úgy ne bocsásson meg nekem soha az Úr, mint ahogy én a tronkai Vencelnek megbocsátok!

A lovak beleteszik Lisbethet a ládába. Herse a ládát leszögeli.

CSŐDÖR
Úgy temette el, akár egy hercegnőt. Selyem szemfödél, ezüst-rojtos párnák, érccel gazdagon kivert tölgyfakoporsó, nyolc könyék mély, terméskővel és mésszel kibélelt sírgödör, faragott márvány fejfa, hetven siratóasszony, hatszázötven, félkilós viaszgyertya...

KOHLHAAS
Herse! Hajlandó vagy velem Tronkenburgba jönni, a négy sarkánál felgyújtani a várat, s hajánál fogva vonszolni bitó alá a tronkai Vencelt?

HERSE
És a várnagy?!

KOHLHAAS
A tiéd.

 

14. JELENET

Vencel sütkérezik. Güntherék szórakoztatják. Siegfried énekel, Günther táncol.

SIEGFRIED
A szarvasok között a nő,
A zsenge húsú kis ünő.
Vigyázz, ünőcske jól vigyázz,
Hátulról lő a nagy vadász!

Felajzza máris jó nyilát,
Ő trófeát és kéjt kíván.
Biztos kezekkel célba lő,
S így esdekel a kis ünő:

GÜNTHER
Ne hagyj kínlódnom szász legény,
Vessződet újra döfd belém,
Vessződ még egyszer döfd belém!

Günther slusszpózba merevedik. Vencel bambán nézi. Csönd.

VENCEL
Rosszul csináljuk, fiúk! Egyszerre inni és vizelni... zabálni és közben beleélvezni egy nőbe... simogatva leszúrni a nyulat...

SIEGFRIED
Ez az, menjünk vadászni!

VENCEL
(hirtelen izgalommal) Uramisten, mikor ettem utoljára vajaskenyeret?!

SIEGFRIED
(kiabál) Lovakat! (Vencelhez) Most én megyek a csődörön!

VENCEL
Tudjátok ti egyáltalán, mi az? Vajaskenyér!

GÜNTHER
Vajaskenyeret akarsz enni?!

VENCEL
Az egy csoda!

SIEGFRIED
(feltápászkodik) Mindig a Güntheré a csődör!

VENCEL
Kezet akarok csókolni egy parasztlánynak! Csak kezet! És aztán elpirulni. Pirulni akarok!

GÜNTHER
Hülye vagy te, Vencel!

VENCEL
Forrásvizet inni! A vajaskenyérhez... Hol a vajaskenyerem?

SIEGFRIED
Vencel...

VENCEL
(megragadja Siegfried ruháját, arcába üvölt) Vajaskenyerem!

Vencel hisztérikusan levágja magát a földre, fetrengve zokog. Siegfried és Günther döbbenten és tanácstalanul nézik. A várnagy jön kötőféken vezetve a lovakat. Vencel lassan lecsillapodik. Siegfried odalép Vencelhez, megpaskolja a vállát.

SIEGFRIED
Gyere, vadászunk egy jót!

VENCEL
(nyöszörög) Nem... nem kell...

GÜNTHER
Lóverseny?

SIEGFRIED
Mit szólnál egy lóversenyhez?

VENCEL
(halkan) Hagyjatok!

GÜNTHER
Akadályugrás?

SIEGFRIED
Ez az! Díjugratás! Az még nem volt!

VENCEL
Unom. Mindig én nyerek.

SIEGFRIED
Naná! Fogadok, hogy nyerni fogsz, és aztán hagylak nyerni, így aztán a pénzemnél maradok! (nevet)

GÜNTHER
Ennek így tényleg nincs semmi értelme!

SIEGFRIED
Tíz aranyat teszek rá, hogy a kanca öt lépésről átugorja a sorompót.

GÜNTHER
Húszat a csődörre, hogy négy lépésről megcsinálja!

VENCEL
(felnéz, könnyes szemmel méregeti a sorompót) Tartom.

SIEGFRIED
Ez az! Günther, mérd ki az öt lépést!

GÜNTHER
Négyről is megcsinálja!

Günther ötöt lép a sorompótól, Siegfried odaállítja a Kancát. Dobpergés.

SIEGFRIED
Felkészülni... egy, kettő, háááá...

Kohlhaas bukkan fel, kezében balta. A dobpergés elhallgat. A másik oldalon Herse lép be, kezében fáklya.

KOHLHAAS
(üvölt) Tronkai Vencel!

VENCEL
(üvölt) Kaput!

Vencelék szaladnak a várkapu felé. Kohlhaas végez Güntherrel és Siegfrieddel. Herse leteperi a Várnagyot, és odakötözi a ládához. Vencel felszívódik. A várban tüzek lobbannak, dobpergés, üvöltés. Kohlhaas berohan a várba, majd vissza.

KOHLHAAS
Tronkai Vencel!

HERSE
(pofozza a várnagyot) Hol a Vencel?!

VÁRNAGY
Nem tudom.

KOHLHAAS
Vencel! (odalép a várnagyhoz) Hol van?

VÁRNAGY
Nem tudom...

HERSE
Hazudik.

KOHLHAAS
Látom én is.

VÁRNAGY
Nem hazudok, uram! Nem hazudok! Esküszöm a gyerekeim életére!

KOHLHAAS
Szavadon foglak! Herse!

Herse felemel két sárgadinnyét, zsonglőrködik velük: a várnagy iszonyattal nézi az attrakciót.

KOHLHAAS
Hol van Vencel?

VÁRNAGY
A szobájában...

KOHLHAAS
Néztem.

VÁRNAGY
A kápolnában... talán... igen, igen, a kápolnában!

KOHLHAAS
Nem akarsz nekem segíteni!

VÁRNAGY
Esküszöm, uram...

KOHLHAAS
Tudom, a gyerekeid életére... (kiált) Herse!

Herse odadobja a sárgadinnyéket, amiket Kohlhaas szétloccsant a láda sarkán. A várnagy üvölt, zokog.

KOHLHAAS
Utoljára kérdezem.

VÁRNAGY
(zokog)

KOHLHAAS
Hova bújtattátok?

VÁRNAGY
(zokog)

KOHLHAAS
Mi legyen vele?

HERSE
Karó.

Herse a sorompónak használt seprűnyelet kezdi hegyezni. A várnagy hirtelen elcsendesedik, iszonyodva nézi a seprűnyelen egykedvűen ügyködő Hersét.

VÁRNAGY
Van egy titkos ajtó... a hátsó falnál.

KOHLHAAS
Ezt most kell mondani?

VÁRNAGY
Most jutott eszembe...

KOHLHAAS
Hova szökhetett? Van a közelben, barátja, rokona?

VÁRNAGY
Antónia nővér.

KOHLHAAS
A nővére?

VÁRNAGY
Nagynénje... Az erlabrunni apácakolostor főnökasszonya. (csönd) Kegyelem, uram!

KOHLHAAS
Ha kell, porig égetem azt a kolostort, Jézus menyasszonyaiból rakatok hozzá máglyát, s a feszület lesz a gyújtósom. A te lelkeden szárad, hogy Isten ellen kell lázadnom!

Kohlhaas int Hersének, elkezdődik a karóba húzási procedúra. Kohlhaas felemel egy hatalmas, érett dinnyét.

VÁRNAGY
(kapálózik, visít) Ne...

KOHLHAAS
Látod, testvér, ha ez a darab fa az erdőben maradt volna, nekem is meg neked is jobb lett volna.

Herse átdöfi a dinnyét a seprűnyéllel. A dinnye kétfelé reped.

 

15. JELENET

KANCA
Dal a kegyes lelkek tisztítótűztől való megmentéséről.

CSŐDÖR
Tetzel prédikátor nyomán...

Apácák énekelnek.

APÁCÁK
Mikor a pénz a ládikába hullik,
A lélek a tűzből menten kiugrik.
Bűneidet megválthatod
- adakozzatok, adakozzatok!

Kiégetjük a salakot a fémből,
Terád is vár a tisztítótűz végül.
Még megmenthet bűnbánatod
- adakozzatok, adakozzatok!

A lélek a mennybe csak jeggyel jut át
- vegyétek, vegyétek a búcsúcédulát!

Jön Antónia nővér.

KOHLHAAS
Hol van Vencel öcséd?

ANTÓNIA
Dicsértessék az Úr neve!

KOHLHAAS
Hol van?!

ANTÓNIA
Wittenbergában.

KOHLHAAS
Gyújtsd föl!

ANTÓNIA
Kohlhaas Mihály! Légy istenfélő, és ne kövess el jogtalanságot!

KOHLHAAS
Én nem félek!

ANTÓNIA
De én igen! És jobban félem Isten szigorú jóságát, mint a te nyegle gonoszságod! Soha nem hazudnék.

KOHLHAAS
Ugyan már! Hazudsz, aztán meggyónod. Kéz kezet mos.

ANTÓNIA
Üdvösségemre esküszöm, hogy nincs itt az öcsém!

Mennydörgés - a Kanca állítja elő egy vaslemezzel. A Csődör közben egy szélgépet teker.

HERSE
Igazat mond, uram! (csönd)

KOHLHAAS
Pápista szuka! Szülj gyerekeket, hogy legalább a nőt tisztelhessem benned! (köp)

 

16. JELENET

Egyre erősödő dobpergés. Kohlhaas áll a magasban, kezében balta. Mellette Herse fáklyával.

KOHLHAAS
Wittenberg polgárai! Egy birodalomtól és világtól független, egyes-egyedül az Istennek alávetett hadúr szól hozzátok! Ha napnyugtáig nem szolgáltatjátok ki tronkai Vencelt, a négy sarkánál felgyújtom a várost! Elhamvasztom lakhelyeteket, még a falak közé sem kell néznem, hogy megtaláljam azt a lónyúzó férget! (csönd)

KANCA
Pünkösd előestéjén Kohlhaas felgyújtotta Wittenbergát.

Gyújtogatnak.

CSŐDÖR
A tartományi kormányzó kirendelt egy ötven főnyi csapatot Kohlhaas megfékezésére. Gazdánk csapata közben több mint harminc főre duzzadt.

Herse egy farönköt tesz le a földre, Kohlhaas a baltával kettéhasítja.

CSŐDÖR
A vereség után a tartományi kormányzó egy százötven fős hadtest élén maga vonult Kohlhaas ellen, kinek ekkor már százkilenc embere volt.

Herse az előzőnél jóval nagyobb rönköt tesz a földre, Kohlhaas egyetlen csapással kettészeli.

CSŐDÖR
A meisseni herceg küldött egy ötszáz főből álló csapattestet. Közben a kormányzó maga is elindult egy háromszáz fős csapattal, hogy a herceg seregével az Elbánál egyesüljön.

Herse egy hatalmas és egy valamivel kisebb farönköt tesz a földre. Kohlhaas vágja a rönköket.

CSŐDÖR
Kohlhaas már aznap éjjel lerohanta a meisseni herceget, és kemény csatában, nyílt terepen tönkreverte, majd virradatkor a kormányzó felmentő seregét kergette szét!

KANCA
Ebben a csatában vágták le Hersét.

Herse kimegy. Kohlhaas csillapíthatatlan dühhel csapkodja a farönköket, zihál, fújtat, forgácsok repülnek mindenfelé. A dobpergés hangereje az elviselhetetlenségig fokozódik.

CSŐDÖR
Kohlhaas, mivel úgy tudta, hogy Vencel ott bujkál, az éjszaka leple alatt felgyújtotta Lipcsét.

KOHLHAAS
Imhol vagyok... Mihály arkangyal helytartója... eljöttem, hogy a hamisságot, melyben a világ leledzik, tűzzel-vassal megtoroljam azokon, akik Vencel mellé álltak! Csatlakozzatok hozzám... a dolgok jobb rendjének megvalósítása érdekében... csatlakozzatok! E parancs kiadatott ideiglenes világuralmunk székhelyén, Lipcse városában! Imhol vagyok... imhol vagyok...

Kohlhaas üt-vág. Luther Márton jelenik meg a lipcsei vár mellvédjén, egy harangot ráz.

 

17. JELENET

LUTHER
Kohlhaas! Mit művelsz, te dögvész, te átkozott?!

KOHLHASS
(kezéből kifordul a balta, térdre esik) Luther Márton!

LUTHER
Istentelen és szörnyű ember! Mire vetemedtél, te elvakult, a szenvedélyed tébolyában?! Egy haszontalan semmiség miatt acsarogva rontasz a békés közösségre, mint a puszták farkasa?!

KOHLHAAS
Főtisztelendő uram...

LUTHER
Elfajzott, te! Lázadó vagy, hentes vagy!

KOHLHAAS
Atyám, én a te istenes útmutatásaid szerint jártam el!

LUTHER
Takarodj innen, sátán!

KOHLHAAS
Atyám...

LUTHER
Takarodj, vagy rádfingok!

KOHLHAAS
Én a te tanítványod vagyok!

Luther döbbenten elhallgat.

LUTHER
Mit mondasz?

KOHLHAAS
Te tanítottad, atyám, hogy ostorozni kell a hatalmasságokat, ha alattvalóik jószágát megrontják!

LUTHER
Ostorozni, igen! Isten szolgáinak, a szószékről, szavakkal! Én sosem bujtogattam erőszakra!

KOHLHAAS
Az ellent szúrjátok, vágjátok, öljétek...

LUTHER
Én ezt nem mondtam! Nem ezt mondtam...

KOHLHAAS
Rekkentsétek el, ki minden zsarnoknál förtelmesebben tombol!

LUTHER
Én ezt a pápára mondtam! Kiforgatod a szavaimat!

KOHLHAAS
Te írtad, atyám, hogy mindenkinek meg kell védenie magát az igaztalan erőszaktól!

LUTHER
Polgárok vagyunk, kiket véd és ítél az igazságos felsőbbség!

KOHLHAAS
Azt írtad, a felsőbbség csak úgy vigyáz ránk, mint macska az egérre.

LUTHER
Most meg azt mondom, amikor a felsőbbség büntet, Isten cselekszik általa!

KOHLHAAS
De nem cselekszik! Tronkai Vencel nekem az adósom!

LUTHER
Igen?! És ki adta a jogot, hogy fegyverrel törj a békés közösségre, ami védelmezi őt?!

KOHLHAAS
A háború, amit én az emberi közösség ellen vívok...

LUTHER
Ki adta a jogot?!

KOHLHAAS
Atyám, én csak meg akarom kapni azt, ami az enyém!

LUTHER
Két lovat?! Te szerencsétlen, hogy vagy képes ilyen semmiség miatt...

KOHLHAAS
És a feleségem?!

Kohlhaas leül egy kőre, arcát eltakarja. Csönd.

LUTHER
Tudd meg, hogy a panasz, amit benyújtottál, ismeretlen a fejedelem előtt! Ha az állam szolgái pereket sikkasztanak el, az még nem jogosít arra, hogy lázadj az állam ellen!

Csönd. Luther lejön a mellvédről, felveszi a földről a baltát, forgatja, nézegeti.

LUTHER
Értelek én! Tudod, régebben sokat tépelődtem azon, vajon miért adott erőt az Úr, ha azt várja el tőlünk, hogy ne használjuk?! Hiszen olyan jó erősnek lenni! Olyan jó néha odacsapni! Alantas öröm... lenne, ha nem a jó nevében cselekednénk! De a jó nevében nem bűn odacsapni! No persze az, akinek odacsapunk, általában szintén meg van győződve, hogy ő a jó, s hogy ő majd a jó nevében fog visszacsapni! Hallelúja, mondom én, megpöckölöm a római pápa orrát. Hallelúja, mondja ő, és megrángatja a fülcimpámat. Még tíz hallelúja, és a földön fetrengve harapdáljuk egymás valagát! (leül Kohlhaas mellé) Jézus Krisztus erősebb volt, mint mi valahányan, és mégis mert gyengének mutatkozni! Kohlhaas! Te most fiatal oroszlán vagy a cirkusz porondján, ahol az ő testét tépik. Gyönyörűek a fiatal oroszlánok, de te keresztény vagy, Kohlhaas! (csönd) Mondd, nem lett volna jobb, ha megbocsátasz annak a fiúnak, fogod a lovaid, és szépen hazaviszed őket?

KANCA
Erről van szó!

CSŐDÖR
Pszt!

KOHLHAAS
Ha tudtam volna, hogy ez lesz... De most már menjen minden a maga útján! (csönd) Atyám, biztosíts nekem szabad utat Drezdába, hogy a panaszom még egyszer beterjesszem az ország bírósága elé!

LUTHER
Ha megkapod az amnesztiát, fel kell oszlatnod a sereged!

KOHLHAAS
(bólint) Legyen!

LUTHER
Szót emelek érted a fejedelem előtt. (indulna)

KOHLHAAS
Atyám! Pünkösd óta nem gyóntam. Kegyeskednél a szentség jótéteményében részesíteni engem?

LUTHER
Az Úr, akinek a testét óhajtod, megbocsátott az ellenük vétkezőknek. Te kész vagy-e megbocsátani az embernek, aki megsértett?

KOHLHAAS
Megbocsátok a fejedelemnek, a várnagynak, Hinz és Kunz uraknak, a kancellárnak... mindenkinek, aki ebben az ügyben megbántott. De tronkai Vencelnek fel kell hizlalnia a lovaimat!

LUTHER
A Mindenhatóval nem alkudozhatsz! Közben járok érted, János Frigyesnél, de nem az Istennél. (ki)

 

18. JELENET

A Csődör előkészíti a terepet a következő jelenethez.

CSŐDÖR
Az államtanács bevonul!

KANCA
Csináljon nekem kiscsikót!

CSŐDÖR
Hogy jön ez most ide?!

KANCA
Úgy! Fedezzen be!

CSŐDÖR
Nem ez jön!

KANCA
(magyarázza nekünk) Amíg ezek itt vitatkoztak, mi lenn legelésztünk az Elbánál, és fajfenntartással foglalkoztunk. Csináljon nekem kiscsikót! Mondtam én. Mire te? (csönd)

CSŐDÖR
Nem csinálok!

KANCA
Annyi kancának csináltál már!

CSŐDÖR
Nem én csináltam...

KANCA
Láttam!

CSŐDÖR
Nem én csináltam, általam lett csinálva. Óriási különbség!

KANCA
Nekem az mindegy, csak rakja belém a lőcsét!

CSŐDÖR
Kancák, kancák, kancák, mindig ugyanaz a nóta!

KANCA
Kiscsikót akarok!

CSŐDÖR
Nem kapsz!

KANCA
Miért nem?!

CSŐDÖR
A gazda nélkül nem megy!

KANCA
Szerintem megy. Próbáljuk ki!

CSŐDÖR
Ez egy komoly dolog, ezt nem lehet csak úgy...

KANCA
Na!

CSŐDÖR
És ha nem illik össze a vérvonalunk?

KANCA
Micsodánk?

CSŐDÖR
Minősített csődör vagyok, semmi kedvem selejteket nemzeni!

KANCA
Mindegy az, csak fedezzen be!

CSŐDÖR
Na ez az! Neked mindegy, én viszont nem adhatom akármihez a nedvemet!

KANCA
Most miért ilyen?! Na, jöjjön, szagolgasson! Na! Szagolgasson!

CSŐDÖR
Tenyészmén vagyok, téma lezárva!

 

19. JELENET

CSŐDÖR
Az államtanács bevonul! János Frigyes, Szászország választófejedelme. Kallheim gróf, tartományi kancellár. Hinz pohárnok, Kunz kamarás.

Az államtanács bevonul. Luther késve érkezik.

CSŐDÖR
Ja, és Luther Márton doktor.

KUNZ
Az államtanács tegnap úgy döntött, hogy megfelelő haderő összevonása után végérvényesen leszámolunk a zendülővel.

FEJEDELEM
Ám tekintettel régi barátságunkra s a nagyrabecsülésre, melyet irántad érzek, hajlandó vagyok újra tárgyalni az ügyet.

LUTHER
(ültében kissé meghajol) Felség!

FEJEDELEM
Hallottátok Luther Márton javaslatát. Hinz?

HINZ
Úgy gondolom, nem árt megfontolnunk a főtisztelendő úr indítványát. Az utóbbi napokban a közvélemény érezhetően Kohlhaas mellé állt. Felgyújtja házaikat, mégis bálványozzák. Szabadsághőst látnak benne, aki tűzzel-vassal írtja a nép elnyomóit.

KUNZ
Nem hinném, hogy helyes lenne tárgyalásokba bocsátkozni egy zendülővel, aki polgárháborút szít.

LUTHER
Ez az ember az ellene folytatott méltánytalan eljárás révén kívül helyeztetett az állami köteléken. Inkább tekinthető hát egy külföldi hatalomnak, aki rátört az országra, mint lázadónak, aki a trón ellen támad.

FEJEDELEM
Úgy tudom, nem szász alattvaló.

HINZ
Brandenburgi.

KUNZ
Mi magunk legitimálnánk, ha úgy tárgyalnánk vele, mint valami háborús hatalommal!

LUTHER
Kohlhaas jogorvoslatért fordult az államhoz, de csalódnia kellett. Ezt a zendülőt épp a kamarás úr legitimálta, amikor elsüllyesztette a beadványát!

FEJEDELEM
Igaz ez, Kunz?

KUNZ
Felség... valóban visszatartottam az iratot.

FEJEDELEM
Igen?!

KUNZ
Felség... akkori ismereteim alapján az a panasz teljességgel megalapozatlannak tűnt! Felség, engem félreinformáltak!

LUTHER
Kicsoda, az unokaöcséd?! (csönd)

FEJEDELEM
Ha a kereskedő panasza jogos, kárpótolnunk kell őt.

KUNZ
És ki kárpótolja a felgyújtott városokat, Lipcsét, Wittenbergát, hűséges polgárainkat, akik nem ragadtak fegyvert az állam ellen?!

HINZ
Kohlhaasnak bűnhődnie kell, ez világos!

LUTHER
Világos! De előbb Hinz és Kunz urakat kell felelősségre vonni! Csakis az ellenetek emelt bűnvád jogosítaná fel az államot Kohlhaas megsemmisítésére!

KUNZ
Azért ez egy kicsit erős! (csönd)

LUTHER
Ha most megölitek Kohlhaast, támad a helyébe száz új Kohlhaas, felkel az egész ország, Drezda is égni fog, úgy ám! Ti meg kaptok egy szép vastag karót a valagatokba, az lesz kicsit erős! (felpattan) Mi kicsit erős, mi kicsit erős?!

Luther lefingja az államtanácsot.

FEJEDELEM
Márton!

LUTHER
(morogva leül) Kicsit erős...

Tanácstalan, rosszkedvű csönd, csak halk rágcsálás hallatszik - Kallheim eszik egy almát.

FEJEDELEM
Kallheim? Alszol?

KALLHEIM
Felség, azért hallgatok, mert meg vagyok lepve. Megvallom, felfoghatatlan a számomra, hogy kerülheti el az itt összegyűlt bölcs férfiak figyelmét a nyilvánvaló megoldás. Kohlhaas megígérte, hogy ha menlevelet kap Drezdába, szélnek ereszti a seregét. Ebből azonban még nem következik, hogy kegyelemben kellene részesülnie. Itt két jogi fogalomról van szó, amit, úgy látszik, az urak összekevernek. Miután a drezdai törvény-szék ítéletet hoz a lovak ügyében... hogy mi lesz az ítélet, az most közömbös...

LUTHER
(torkát köszörüli)

KALLHEIM
(nyomatékkal Luthernek) Közömbös. A tárgyalás után semmi akadálya nem lesz, hogy Kohlhaast gyújtogatásai és rablásai miatt felelősségre vonják. Ez egy politikai bölcsességről tanúskodó megoldás lenne, ami egyaránt figyelembe venné a vallási és az állami érdekeket, egyesítené az urak véleményét, és méltán számíthatna az utókor tetszésére.

Csönd. Az urak fürkészik egymás arcát. A fejedelem feláll.

FEJEDELEM
Mi, Szászország választófejedelme, különösen kegyes tekintettel arra, hogy Luther Márton előttünk szót emelt érte, Kohlhaas Mihály brandenburgi lókereskedőnek, azzal a feltétellel, hogy jelen rendelkezés vételétől számított három napon belül leteszi a fegyvert, tartományúri védelmet, valamint ügyének kivizsgálása érdekében szabad utat biztosítunk Drezdába.

Fanfárok. Az államtanács kivonul.

 

20. JELENET

Vencel a sarokban gubbaszt. Hinz és Kunz undorral nézi.

HINZ
Mondd, most mit csináljunk veled?

VENCEL
Én nem tehetek róla, Hinz bácsi!

HINZ
Vencel, kínos helyzetbe hoztál minket!

VENCEL
Én nem akartam! Én nem tudtam...

KUNZ
Mit nem tudtál, mi?! Te nyomorult hülye! Azt hiszed, hogy minden szarból ki foglak húzni? Nem, barátocskám, ennek vége, leveszem rólad a kezem!

VENCEL
Én nem értek semmit!

KUNZ
Mit nem értesz, mi?!

VENCEL
Nem csináltam semmit!

KUNZ
Nézz a szemembe! A szemembe, te kis takony!

VENCEL
Félek, Kinz bácsi! Nagyon félek! Wittenbergában meg akartak lincselni, Lipcsében majdnem rámgyújtották a házat! (sír)

KUNZ
Kár, hogy csak majdnem...

HINZ
Vencel, szedd össze magad!

Vencel zokog. Hinz egy tiszta zsebkendőt ad neki.

HINZ
Mi már nem tehetünk semmit!

KUNZ
Kohlhaas itt van a városban. A legjobb ügyvédeket vette meg. Mindennap a fejedelemnél ebédel...

HINZ
Vencel, a pert el fogod veszíteni. Bocsánatot fogsz kérni tőle.

KUNZ
A gebéket már kerestetjük. Föl kell hizlalnod őket! A saját kezeddel!

VENCEL
Ezt hogy érted?

HINZ
Magadnak köszönheted!

KUNZ
Keféled a szőröket, bolhászod a sörényüket...

VENCEL
Rajtam fog röhögni mindenki!

KUNZ
Egy tronkain!

VENCEL
Könyörgöm, ne!

HINZ
Sajnáljuk, Vencel.

Vencel magába roskadtan ül. Kunz és Hinz kifelé menet beszélgetnek.

KUNZ
Egy hétig nálad lakik, egy hétig nálam. Te kezded.

HINZ
Miért én?

KunzMert én nem bírom elviselni.

HINZ
Én sem bírom elviselni!

VENCEL
De hát hogy? Hogy, amikor megdöglöttek?!

KUNZ
(megtorpan) Mi van?!

VENCEL
A lovak. Megdöglöttek. Benn égtek az istállóban!

KUNZ
Micsoda?!

HINZ
Biztos vagy benne?!

VENCEL
Ott voltam... láttam... ezzel a két szememmel... láttam!

HINZ
(Kunznak) Ha a lovak már nem élnek, kiválthatjuk pénzzel!

KUNZ
(Vencelnek) Benn égtek, biztos?!

VENCEL
Biztos, biztos!

KUNZ
(nevetve) Megint piszok szerencséd van!

HINZ
(ő is lelkes) Kiváltjuk pénzzel, és megússzuk a szégyent!

Egy sintér jön, kötőféken vezeti a lovakat.

SINTÉR
Kunz urat keresem.

KUNZ
Én vagyok. Mit akarsz?

SINTÉR
Meghoztam a pacikat a csontbányából!

Zene.

LOVAK
Wilsdurfi csontbánya,
Dögből van a tárna,
Háziállat kriptája.

Nincs ottan kövület,
Érdekes őslelet,
Mi az idők hőse lett.

Kiszolgált állatok
Teteme rohad ott,
Mind, mi ehetetlen volt.

Wilsdurfi csontbánya,
Itt teszik lapátra,
Ki az embert szolgálta.

A szteppszám végén a lovak fejüket csüggesztve állnak.

SINTÉR
Hahó! Meghoztam a pacikat!

KUNZ
Pacikat... Kinek?

SINTÉR
Kinek, kinek?! Aki kérte!

KUNZ
Mindjárt kapsz egy pofont, beszélj rendesen!

SINTÉR
Hát a Kunz úrnak!

KUNZ
Nekem? Minek?!

SINTÉR
Én nem tudom, kezit csókolom, nekem az lett mondva, hogy hozzam ide a lovakat a Kunz úrnak. Meg hogy meg lesznek térítve a költségeim.

HINZ
Honnan hoztad ezeket a lovakat?

SINTÉR
Wilsdurfból, kezit csókolom, a csontbányából. A döbbeli kondás adta, ő fogta be őket valahol. Megfizettem értük! Meg fel is hizlaltam, mert úgy el voltak ezek fogyva, kérem, hogy fél kila szalámi nem jött volna ki belőlük!

HINZ
Mit mondott neked az a kondás, honnan szedte őket?

SINTÉR
Nem mondott az semmit, kezit csókolom! Csak azt, hogy ezek azok a lovak, amin a sátán nyargalászott Szászországban.

HINZ
Tehát azt állítod, hogy ezek Kohlhaas Mihály lovai, akik a tronkenburgi tűzvészből menekültek.

SINTÉR
Nem állítok én semmit, nagyuram! Csak azt tudom, amit mondtam, meg hogy meg lesznek térítve a költségeim. (csönd) Igaz, ami igaz, picit meg voltak pörkölődve, ennek a sörénye, annak meg a farka... itt ni, még látszik is...

VENCEL
Ezek nem azok a lovak!

HINZ
Nem hát!

VENCEL
Ezeket én sose láttam! Ezek nem azok a feketék!

KUNZ
Az anyád úristenit! (a sintér felé rúg) Azt hitted, hogy rám tudod sózni ezeket a dögöket?!

VENCEL
(ő is rúg) Rühes disznó!

Rugdossák kifelé a sintért. Kohlhaas és a fejedelem lép be.

KOHLHAAS
Íme a szörnyek, amik megingatták az államot!

Vencelék kikotródnak.

LOVAK
(énekelnek)
Halleluja, halleluja,
Itt van újra, itt van újra!
Vége már az unt ínségnek,
Hála a kegyelmes égnek!
Sorsunk tőle fordul jobbra,
Itt van újra, itt van újra,
Halleluja, halleluja!

Kohlhaas és a fejedelem ki. A lovak boldog tánca.

 

21. JELENET

A tánc után a Csődör liheg, fújtat.

CSŐDÖR
Olyan furán vagyok. Olyan... Te nem érzed? (csönd, a Kanca merően nézi) Te, te kanca... ne nézz így rám! (odalép a Kancához) De jó szagod van, te! Te... ide figyelj... te ...

Csönd. A Csődör lassan odamegy, és gyöngéden megsimogatja a Kancát. Két lovászfiú ront be.

LOVÁSZ I.
Hé! (odaszalad) Nyugi már!

LOVÁSZ II.
Összetöri!

LOVÁSZ I.
Nyugi már!

LOVÁSZ II.
Eddig semmi baja se volt!

LOVÁSZ I.
Sárlik a kanca.

LOVÁSZ II.
(odaszalad) Szétharapja!

LOVÁSZ I.
Fogd a szárat!

LOVÁSZ II.
Elhúz!

LOVÁSZ I.
Erősen! (kiabál) Gyertek már!

LOVÁSZOK
(egyszerre) Hozzátok a roncsollót!

A Csődör rúgkapál, üvölt.

CSŐDÖR
Állj! Állj! Menjetek a picsába! Mindenki menjen a picsába!

A lovászok ki. Csönd.

CSŐDÖR
(nekünk, halkan) Elnézést! (csönd) És akkor kiheréltek. (csönd) A lóherélésnek két ismert és elterjedt változata létezik. Az egyszerűbb s így népszerűbb módszer a herezacskó roncsoló-ollóval... más néven emaszkulátor... történő levágása. Tudvalevő, hogy a roncsolt szélű seb jobban gyógyul. Mivel azonban a nagy vérveszteség az állatot hosszú időre munkaképtelenné tette, az ember kifejlesztett egy kímélőbb módszert. A here-zacskó tövére egy háromágú vaskapoccsal erős gumigyűrűt csúsztatnak. A vérkeringést leáll, és a herezacskó néhány hét alatt leszárad. (csönd) Láttak már herélt lovat?

A Csődör dühödten vetkőzni kezd, lehányja magáról a frakkot, a lakkcipőt, már az alsónadrágját is majdnem lehúzza, de akkor leáll. Csönd.

KANCA
Na mi van? (csönd) Kohlhaas Mihály a kancelláriában.

 

22. JELENET

KOHLHAAS
Kallheim! Tegnap éjszaka katonák vették körül a házamat! Azt mondták, a védelmemre rendelted ki őket.

KALLHEIM
Így is van. Kérsz almát?

KOHLHAAS
Kérdeznék tőled valamit.

KALLHEIM
Parancsolj!

KOHLHAAS
Elhagyhatom a várost?

KALLHEIM
Semmiképpen.

KOHLHAAS
És miért nem?

KALLHEIM
Nem lenne biztonságos.

KOHLHAAS
Kancellár uram, a kormány megszegte az amnesztiát, melyet Luther Márton eszközölt ki számomra a fejedelemnél.

KALLHEIM
Ugyan már!

KOHLHAAS
Ha fogoly vagyok, követelem, hogy ez nyíltan deklaráltassék! Kormányod ismerje el a szószegést!

KALLHEIM
Az amnesztia feltétele az volt, hogy feloszlatod a sereged.

KOHLHAAS
Így is lett! A fegyvereket letétbe helyeztem egy Lipcsei raktárba az összes hadizsákmánnyal együtt. Az igazoló papír ott van az ügyvédemnél!

KALLHEIM
És Nagelschmidt?

KOHLHAAS
Kicsoda?

KALLHEIM
A bandád egy részét feloszlatod, a maradékot pedig arra használod, hogy ráijessz a kormányra, és kicsikard a számodra kedvező ítéletet. Alábecsülsz minket, Kohlhaas!

KOHLHAAS
Nem értem, miről beszélsz!

KALLHEIM
Az egyik tiszted, bizonyos Johann Nagelschmidt a te nevedben újra fosztogatni kezdett a falvakban.

KOHLHAAS
De hát ki ez a Nagelschmidt?!

KALLHEIM
Csakis a te intésedre vár, hogy az erdőkből előtörjön, és ránk gyújtsa Drezdát.

KOHLHAAS
Nem volt ilyen nevű tisztem!

KALLHEIM
Nem innál valamit?

KOHLHAAS
Most hallom a nevét először! Nem tudom, ki az a Nagelschmindt!

KALLHEIMEz végül is mindegy is... Képzeld, tanuk jelentkeztek, akik azt állítják, hogy a lovaid már betegek voltak, amikor Tronkenburgba kerültek. Állítólag kehesség kínozta őket.

KOHLHAAS
Ez nem igaz!

KALLHEIM
Ez végül is mindegy is... Képzeld, találtunk egy tizenkét évvel ezelőtti választófejedelmi ediktumot, ami megtiltja a lovak behozatalát Szászországba!

KOHLHAAS
Soha nem volt ilyen ediktum!

KALLHEIM
Dehogynem, a dögvész miatt.

KOHLHAAS
Az csak pár hónapig tartott!

KALLHEIM
Csakhogy a törvényt elfelejtették érvényteleníteni. Ezek szerint Vencelnek nemcsak hogy joga volt, hogy feltartsa a lovaidat, hanem kötelessége is.

KOHLHAAS
Kötelessége?! (csönd) Lefagyasztanám a mosolyt a pofádról!

Kallheim lenyeli a csutkát és ki.

 

23. JELENET

NAGELSCHMIDT
Vezérem!

Kohlhaas megfordul, nézi a férfit.

NAGELSCHMIDT
Nem ismersz meg, uram? Én vagyok az, Nagelschmidt! Együtt harcoltunk Damerow-nál! (csönd)

KOHLHAAS
Emlékszem... Futár voltál.

NAGELSCHMIDT
Uram, csapataid jókívánságait hozom...

KOHLHAAS
(odalép hozzá, és pofon vágja) Ki adott rá felhatalmazást, hogy a nevemet a zászlódra tűzve újra összegyűjtsd a sereget?!

NAGELSCHMIDT
Uram, tudtam, hogy csapdába csalnak!

KOHLHAAS
Ez a hely csak tőled lett csapda! Takarodj innen!

NAGELSCHMIDT
Uram...

KOHLHAAS
Hívom az őröket!

NAGELSCHMIDT
Hívjad, legalább veled halok, vezérem! (csönd)

KOHLHAAS
Mit akarsz?!

NAGELSCHMIDT
Uram, tudjuk, hogy fogoly vagy! A nép tudja, hogy mi történt veled! János Frigyesék megszegték a szavukat, úgyhogy te sem tartozol nekik semmivel! Uram, állj újra a sereged élére!

KOHLHAAS
Nekem nincs semmiféle seregem!

NAGELSCHMIDT
Hogyne volna! Ezer és ezer éhező nyomorult! A nép, uram!

KOHLHAAS
Nekem csak zsoldosaim voltak.

NAGELSCHMIDT
Ez nem igaz! Te a vezérünk vagy! Vezess minket, uram!

KOHLHAAS
Hová?

NAGELSCHMIDT
Most elszakadhatnánk a pápa seggét nyaló császártól, megalapíthatnánk a szász parasztállamot, Jézus köztársaságát!

KOHLHAAS
Minek?

NAGELSCHMIDT
Hogy minek?! Mi van veled, uram?! Mit csináltak veled?! Nem így ismertelek meg Damerow-nál! Hol az a tündöklő hérosz, az igazság őrjöngő angyala, kitől a zsarnok retteg, kit az elnyomott nép imád?!

KOHLHAAS
Semmi közöm hozzátok!

NAGELSCHMIDT
Uram, amíg te nem jöttél, azt hittük, hogy a világ eredendően olyan amilyen, hogy mindig így volt, és örökre így marad! Te megmutattad nekünk, hogy igenis lehet változtatni a dolgokon! Kitártad előttünk a szabadság kapuját! És most bevágod az orrunk előtt?! Te ígértél nekünk valamit, uram! Nem hagyhatod félbe a munkád! Tartozol nekünk! (csönd) Uram, ha itt maradsz, ezek megölnek! Tüzes trónon megsütnek! Uram, nem akarok enni a húsodból!

Kohlhaas elfordul. Csönd. Nagelschmidt elindul kifelé.

KOHLHAAS
Hány embered van?

NAGELSCHMIDT
Sok. És a te neveddel egy hét alatt megtriplázzuk.

KOHLHAAS
Mi a terved? Lefizeted az őröket?

NAGELSCHMIDT
Pénzünk nincs. A külvárosban bujkál tíz jó emberem. Ma éjjel megcsináljuk. (csönd)

KOHLHAAS
(halkan) Legyen.

Nagelschmidt egy papírlapot tol Kohlhaas elé.

KOHLHAAS
Mi ez?

NAGELSCHMIDT
Toborzóparancs. (csönd) Írd alá, uram! Kell, hogy higgyenek nekem!

Kohlhaas átolvassa a papírt, és némi tétovázás után aláírja. Két oldalról Kallheim, Kunz és Hinz lép a szobába. Énekelnek. Közben Nagelschmidt odaadja az aláírt nyilatkozatot Kallheimnek, és ő is beáll a kórusba.

KALLHEIM
Ép testben a lélek ép,
és mivel véges a lét,
igyunk mindig almalét,
abban van az egészség.

Májad, léped orvosa,
a veséd is kimossa,
kipucolja beleid,
összes odvas szerveid.

EGYÜTT
Alma reggel, alma este,
alma kell a renyhe testbe,
napi három kiló alma,
hosszú élet a jutalma.

KALLHEIM
Ki az almát szereti,
a csumát is megeszi,
héját, magját, valamint
a rengeteg vitamint.

Csecsemőnek reszelve,
az öregnek felszelve,
sültalmát a leánynak,
kompótot a nyanyának.

EGYÜTT
Alma reggel, alma este,
alma kell a renyhe testbe,
napi három kiló alma,
hosszú élet a jutalma.

Aki almát nem eszik,
hamarább eltemetik,
kurta lesz az élete -
hulljon hát a férgese!
Hadd hulljon a férgese!

A dal alatt Kohlhaast a lábánál fogva fellógatják a kampóra.

KALLHEIM
Csináltad volna végig, vagy maradtál volna otthon a seggeden!

Kimennek.

 

24. JELENET

Kohlhaas lóg fejjel lefelé, teste hintázik a láncon. Csönd. Dúdol.

KOHLHAAS
Fából... van a ló...
gyereknek... az való...

Lisbeth jelenik meg a magasban.

LISBETH
Fából van a ló,
gyereknek az való,
táltos hintaló,
repítő-ringató.

Gyerekszobában,
előre-hátra,
egyhelyben állva,
világot látva.

Az volna újra jó,
a táltos hintaló,
repítő-ringató,
repítő-ringató.

Kohlhaas kinyújtja a kezét Lisbeth felé.

KOHLHAAS
Lisbeth... madárkám... madárkám!

A látomás eltűnik.

 

25. JELENET

A Kanca felpattan a helyéről, leveszi a fekete estélyit, lerúgja a körömcipőt.

KANCA
Elég volt, hagyjuk abba!

CSŐDÖR
De hát...

KANCA
Elég volt!

CSŐDÖR
Mindjárt vége! Legalább a végét!

KANCA
A többit ki lehet találni!

CSŐDÖR
Ha már egyszer elkezdtük...

KANCA
Nincs kedvem! Fejezzük be!

A Kanca félre vonul, ledől a vackára, a Csődör nézi.

CSŐDÖR
Mi bajod van? (csönd) Mi a baj? (csönd) Hallod?! Mi a baj?! (csönd, elénk lép) Elnézést... van itt olyan... olyan ivarérett... aki képes... aki hajlandó... (csönd) Barátaim! Ez a kanca szeretne egy kiscsikót.

A Kanca talpra ugrik.

CSŐDÖR
Nagyon lekötelezne az, aki... Nagy örömet szereznének vele. Kérem!

KANCA
(halkan) Ne csináld ezt!

CSŐDÖR
Ezt akartad, nem?

KANCA
Nem.

CSŐDÖR
Jobb lesz így... nekem is.

KANCA
Nagyon kérlek...

CSŐDÖR
Neked még lehet kiscsikód!

KANCA
Nem kell!

CSŐDÖR
(rámutat valakire közülünk) Vannak még jó csődörök!

KANCA
Nem kell!

CSŐDÖR
Ne gyerekeskedj!

KANCA
Nem kell!

CSŐDÖR
Ezt nem te döntöd el! (felénk fordul) Senki?

KANCA
(kiabál) Nem kell, nem kell, nem kell! Mástól nem kell! Tőled kell! Tőled vagy senkitől! Tőled kell! (csönd)

CSŐDÖR
Tőlem nem lehet.

KANCA
Akkor nem kell!

CSŐDÖR
Miért?

KANCA
Csak.

Csönd. Zavartan, csodálkozva nézik egymást.

 

26. JELENET

KANCA
Dal az utolsó vacsoráról.

Megszólal a zene.

LOVAK
Egyszer mindenki jóllakik,
Ha gyilkol, csal és hazudik.
Mielőtt felakasztanák,
Csaphat egy pazar lakomát.

Hasát degeszre megtömé,
Hogy jól feszüljön a kötél,
Ha majd hajnalban elviszik,
Hogy mind lerója bűneit.

Amivel most tömöd magad,
Örökre már tiéd marad,
Veled rohad a lakoma,
Az utolsó vacsora.

A dal alatt leszedik Kohlhaast a láncról. Megfésülik, ruháját megigazítják, előkészítik az ítélethozatalhoz.

KANCA
Az államtanács ítélethozatalra...

Luther hangja szakítja félbe a bejelentést.

LUTHER HANGJA
Sírjál csak! Ne szégyeld! Hadd folyjon! Néha hagyni kell a lelket is vizelni!

Luther érkezik nagy lendülettel. Kohlhaas merev arccal nézi.

LUTHER
Kohlhaas! Tudnod kell, hogy szót emeltem érted a fejedelem előtt. Érted és magamért. Hisz végül is én kezeskedtem a szabadságodért, engem járattak le, mikor az amnesztiát megszegték! Tudnod kell, hogy nekem ehhez semmi közöm! Tudnod kell! (csönd) Mi van? Mit nézel így? Te is tehetsz róla! Nem kellett volna leállnod a csőcselékkel! Te tehetsz róla! Te rúgtad fel az egyezséget, csakis magadat okolhatod! (csönd) Ha így, ha úgy, most már édes mindegy. Elegem van, nem érdekel! Akarsz gyónni? (csönd) Tegnap a vacsoránál azt mondta az egyik diákom, hogy reméli, még legalább százötven évig élek. Hát tudod, ha még annyit kéne élnem, inkább fogadnék egy hóhért, hogy a fejemet lecsapja! Bizony. El kell múlni! Ami születik, elenyészik. Ez a dolgok rendje. Tudod, Istennek legalább annyi munkája van a dolgok megsemmisítésével, mint a megteremtésükkel. Csodálom, hogy a világ nincs rég égig teleszarva. (csönd) De jó lenne otthon lenni! Egyedül. Kettesben az én Istenemmel. Irogatni, kúrálni magam. Rosszak a beleim, Mihály! A fejem... a fejem is rossz. Annyi minden fáj már bennem! Megöregedtem. Úgy látszik.

KOHLHAAS
Nem akarlak sürgetni, tisztelendő atyám, de oly kevés az időm, és oly töméntelen a bűnöm!

LUTHER
(felélénkül) Gyónni akarsz, fiam?!

KOHLHAAS
Nagy és erős elszánás van bennem, atyám!

LUTHER
Nincs nagyobb diadal és öröm Isten szolgájának, mint egy megtért bűnöst a szent áldozás jótéteményeiben részesíteni!

Kohlhaas letérdel Luther elé. Luther keresztet vet.

LUTHER
Hallgatlak, fiam! Mik a bűneid?

KOHLHAAS
Bűnös vagyok, mert bíztam államom törvényeiben, lelki atyám szavaiban, uralkodóm esküjében. Bűnös vagyok, mert nem védelmeztem elég kíméletlenül a saját érdekeimet, mert veszni hagytam a jólétet, amiben éltem. Bűnös vagyok, mert nem irtottam ki ellenségeimet, nem gyújtottam fel városaikat. Bűnös vagyok, mert nem oltottam bosszúszomjamat tronkai Vencel vérével. Bűnös vagyok, mert meg akartam felelni Istennek, magamnak és a többi embernek. Bűnös vagyok, mert túlságosan hiú voltam ahhoz, hogy gonosz legyek. Bűnös vagyok, mert erősebbek tudtatok lenni nálam.

Dobpergés.

 

27. JELENET

A fejedelem, Kallheim, Hinz és Kunz be.

KALLHEIM
A császár nevében! Kohlhaas Mihály, eljött a nap, mikor igazságot szolgáltatunk neked! Kihirdetem: Tronkai Vencel bárót az ellened és jószágaid ellen elkövetett törvénytelen erőszak bűntettében vétkesnek találtuk, és ezért ötven arany fájdalomdíj kifizetésére köteleztük. Itt van a pénz, és minden, amitől a tronkai várban téged erőszakosan megfosztottak, s ami megfellebbezhetetlenül téged illet. Itt vannak a lovak, a nyereg, a szolgád ingei és fehérneműi.

A holmikat Hinzék leteszik a lovak lába elé.

KALLHEIM
Kohlhaas Mihály! A birodalmi törvényszék által megkaptad az elégtételt. Most készülj fel rá, hogy ő császári felségének az általa életbe léptetett közbéke megszegése miatt a magad részéről elégtételt adj! A birodalmi törvényszék hazaárulás bűntettében vétkesnek talált. Büntetésed: pallos általi halál, és fölnégyelés.

Dobpergés. Hinz és Kunz egy makett guillotine-t hoz be. Kallheim fog egy almát, beteszi egy guillotine alá. Intésére a guillotine működésbe lép, de a penge félúton megakad. Hinz és Kunz megpróbálja megszerelni a guillotine-t.

KALLHEIM
Büntetésed: pallos általi halál, és fölnégyelés.

Kallheim újra int, a guillotine működésbe lép, de a penge újra elakad. Kohlhaas visszamászik a ládába, a lovak rácsukják a láda fedelét. Kallheim kikapja az almát a guillotine alól, és idegesen négy felé töri. Az első szeletet bókkal odaadja a fejedelemnek, a második szeletet Kunznak, a harmadikat Hinznek - az utolsó szeletet odadobja Luthernek. Luther habozik, de aztán bekapja az almát. Állnak, rágják az almát. Majd mind ki.

 

28. JELENET

A lovak a ládán ülnek. Megint ugyanabban a koszos alsóruhában vannak, mint a játék elején. Csönd. Megszólal a zene. A Csődör felkéri a Kancát. Keringőznek.

LOVAK
Mikor már vége,
akkor kéne.
Mért van ez így?

Ami már múlik,
szebbnek tűnik.
Mért van ez így?

És minél messzebb,
csak annál szebb lesz.
Mért van ez így?

És ha már késő,
úgy kell a végső.
Mért van ez így?

A "talán" holnap
már "kellett volna".
Mért van ez így?

Mikor már vége,
akkor kéne.
Mért van ez így?
Mért van ez így?

A zene elhallgat.

CSŐDÖR
Hát így kerültünk Kohlhaasenbrückből a tronkenburgi vár és a wilsdurfi csontbánya érintésével a drezdai sintértelepre.

KANCA
És ti?

Néznek minket.

VÉGE