Az északi fény királya

A huszonöt éves Gusztáv herceget a párizsi operában, d'Egmont grófnő páholyában érte a szomorú hír. Haga grófja fájó szívvel vett búcsút. - "Az emberek ritkán találnak igazi barátokra, a királyok soha." - Gusztáv, mint Svédország és Finnország királya, Pomeránia, Schleswig és Holstein hercege tért haza, és habozás nélkül aláírta azt az oklevelet, melynek értelmében a svéd birodalmi tanács őt a fennálló alkotmány pontos betartására kötelezte.

1772-ben a franciák váratlanul megvonták az anyagi támogatást a kalaposoktól. (Gusztáv nem vesztegette hiába az idejét Párizsban). III. Gusztáv először visszaszerezte a rendektől a testőrség parancsnoka címet, majd 1772 augusztus 19-ikén a palotaőrség segítségével letartóztatta az éppen ülésező kormány tagjait. Rövid beszédet tartott, országa sorsáért a kalaposokat és a sipkásokat vádolta, akik csak egyben értettek egyet: a haza szétrombolásában! Az ablakokon bekandikáló, füstölgő kanócú ágyúk minden ellenvetést feleslegessé tettek. Az országgyűlés tagjai sorban az uralkodó elé járultak, és kézcsókkal bizonyították a haza iránti hűségüket. Egyetlen lövés nélkül sikerült megszakítania a rendek ötven év óta tartó hatalmát. Új alkotmányt fogadtatott el, mely visszaállította a királyi hatalmat. Uralkodása alatt az igazságszolgáltatás humánusabb lett, betiltották a foglyok kínzását, a pálinkafőzés állami monopóliummá vált. Az "orvfejésen" rajtakapottak büntetését megszigorították: a nyilvános megszégyenítés helyett hat pár vesszőütés várt a más tehenét lopva megfejőre.

Európa a felvilágosodás korát élte, a nagyhatalmak élén II. József, Nagy Frigyes (Gusztáv nagybátyja), és Nagy Katalin (Gusztáv unokatestvére) álltak. Gusztáv példaképe XIV. Lajos (1638-1715) francia király volt, ennek megfelelően a svéd királyi udvarban franciául beszéltek. Nem beszélt jól svédül - a szülei is franciául beszéltek - de ez nem akadályozta meg Gusztávot abban, hogy a svéd nyelv ápolására és megvédésére megalapítsa a Svéd Akadémiát (1786), mely nem tévesztendő össze a Királyi Tudományos Akadémiával. Az Óváros Nagyterén levő Börze épületében ülésező Svéd Akadémia feladata a svéd nyelv ápolása mellett, az irodalmi Nobel-díj odaítélése.

III. Gusztáv nyolc külföldi útjával csúcstartó volt a korabeli uralkodók között. Rómában találkozott a pápával és II. József császárral. Megmászta a Vezúvot, ellátogatott Pompejibe, ahol rengeteg ókori műtárgyat vásárolt. Párizsban XVI. Lajos és Marie Antoinette vendége volt, és a svéd-francia barátság jegyében a jelentős anyagi támogatás mellé ajándékba kapta a nyugat-indiai Saint Barthélemy szigetét. A sziget egyedüli értéke az a szép és természetes kikötő volt, melyet szabadkikötővé léptettek elő a rabszolgákkal megrakott hajók számára. Megalakult a Nyugat-Indiai Társaság, amelynek legnagyobb részvénytulajdonosa a királyi ház volt. (A rabszolga-kereskedelemben való részvételt svéd állampolgárok számára csak 1813-ban tiltották meg.)

1777-ben III. Gusztáv Nagy Katalin vendége volt Szent Péterváron. Annak ellenére, hogy unokatestvérek voltak, és mindketten erőszakkal szereztek abszolút hatalmat, a két egyeduralkodó szívből utálta egymást. A 48 éves Katalin megbízhatatlannak, ellenségével, a szultánnal egyenrangú despotának tartotta a 31 éves, impulzív Gusztávot. Nem tévedett nagyot.

Külföldi útjairól hazatérve III. Gusztáv hozzáfogott a dicső előd, a "Nagy" Gusztáv Adolf birodalmának helyreállításához. Legfőbb célként Nagy Péter cár területi hódításainak visszaszerzését tűzte ki. Az országgyűlés beleegyezése nélkül nem indíthatott háborút, ezért meg kellett várnia Oroszország hadüzenetét. Nagy Katalin éppen háborúban állt Törökországgal, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy más konfliktusba is szeretne bocsátkozni.

III. Gusztáv stílszerűen az opera fantáziavilágába illő cselhez folyamodott: az opera szabójával kozák egyenruhákat varratott, és az azokba bújtatott katonáit az orosz határhoz szállíttatta, azzal a szándékkal, hogy látszattámadást mímeljenek a finn-svéd helyőrség ellen. A színházi kozákok azonban eltévedtek, és igazi orosz csapatokkal keveredtek tűzharcba. Az incidenst egyik fél sem akarta megtorlás nélkül hagyni, ezért az "egészen véletlenül" a Finn-öbölben tartózkodó svéd hajóhad a Helsinkitől keletre fekvő Högland szigeténél összecsapott az oroszokkal. Az erőviszonyok nagyjából egyenlők voltak, ezért a muníció fogyta után a harcoló felek szétváltak, és az ütközetet mindkét fél saját győzelemként könyvelte el. Karl herceg, a svéd hajóhad főparancsnoka, a parancsnoki kajütben kiállott rémületekért Rosersberg kastélyát kapta ajándékba az örömhírtől bőkezűvé vált bátyjától.

A tengeri csatákban a vezérhajóról zászlójelekkel adták ki a tengernagy utasításait. Az első lövések eldördülése után olyan összefüggő füstfüggöny lepte el a küzdő feleket, hogy gyakorlatilag semmit sem lehetett látni. - "Azt a böhöm nagy, fekete hajót lőjétek, ne a kékvitorlást! - Vigyázz, ellenség került a hátad mögé! - Visszavonulás! - Ebédszünet!" - parancsokat futárcsónak vitte hajóról hajóra. Ha a futárcsónakot találat érte, akkor mindenki a saját szakállára vívta a csatát. Nem volt könnyű dolog, az biztos. A legénység nem tudott úszni, a cifra ruhás parancsnokok nagy része az első kereszthullámtól tengeribeteg lett. És egyáltalán, van-e fék egy vitorláson? És amikor hirtelen szél támad, és a fél hajóhad csak napok múlva kerül elő?

A fél-sikertől megpendült III. Gusztáv lelkesen szervezte a következő összecsapást, ami nem váratott sokat magára. 1790 júliusában a svéd hajóhad Svensksundnál csapott össze az oroszokkal. A svédek királyuk - és Carl Olof Cronstedt tengernagy - vezetésével hatalmas veszteségek árán, de szétverték orosz flottát. Meg nem erősített jelentések szerint 52 orosz hajót süllyesztettek el, és 6000 foglyot ejtettek. III. Gusztáv győzedelmes hadvezérként térhetett vissza Stockholmba. A Skepsbro-n lépett partra, ott, ahol ma a szobra áll. Volt nagy hurrázás, és Te Deum a Nagytemplomban.

Amilyen otthonosan mozgott III. Gusztáv az operában, annyira gyámoltalan volt a hitvesi ágyban. Tizenegy évvel az esküvő után nyoma sem volt trónörökösnek. Egy monarchia trónörökös nélkül nem monarchia, ezért a király szorult helyzetében a sokgyermekes Munck lovászmesterhez fordult szakmai tanácsért. Munck kezébe vette az... ööö... ügyet, és hipsz-hopsz megvolt a trónörökös. A mogorva hírében járó királynő kivirult, kedves, mosolygós asszonnyá vált, és Munck az egyik kitüntetést a másik után kapta...

Franciaországban kitört a forradalom. III. Gusztáv már hónapokkal azelőtt megszakította - tisztességes, érzelmek nélküli, nyári-forradalom útján - a nemesség hatalmát, és sorozatos intézkedésekkel nyesegette a nemesség privilégiumait. A "Szabadság, egyenlőség és testvériség!" veszélyesen hangzott, ezért Gusztáv minden tőle tehetőt megtett, hogy XVI. Lajost kimenekítse a forradalmárok kezéből. A Párizsban tartózkodó ifjabb Axel von Fersen svéd gróf, Marie Anoinette állítólagos szeretője, 1791 nyarán, kocsisnak öltözve menekítette a királyi párt. III. Gusztáv hiába várta a hintó feltűntét a német határnál. A menekülőket Varennesben feltartóztatták, Aachenbe csak Axel von Fersen érkezett meg.

A látványos sikerek, a színpompás épületek, a hangulatos angolparkok mellett egyre nőtt az elégedetlenkedők tábora. A nemesség nem felejtette bukását, a tisztek nem felejtették el a svensksundi csata óriási veszteségeit. 1793-ban Pechlin tábornok, Ribbing és Horn grófok és Anckarström kapitány összeesküvést szerveztek. Március 16-ikán, a stockholmi Opera-bálban, Anckarström közvetlen közelről a király hátába lőtt. - "Ay, Ay! Je suis blesse!" (Eltaláltak!) - kiáltott fel Gusztáv. Az összeesküvők ekkor tüzet kiáltottak, de érdekes módon, nem tört ki pánik. A sebesült uralkodót egy közeli padhoz támogatták, majd a jelenlevők sorban a rendőrfőnök elé járultak, és felfedték az arcukat. (A történet alapul szolgált Verdi Álarcosbál című operájához.)

A padlón heverő revolvert másnap azonosította egy fegyverkovács, és Anckarström kapitányt rövid nyomozás után elfogták. Anckarström beismerte tettét, de társait nem árulta el. A kivégzésre Skanstull terén került sor. A bitó felé vezető úton, a Götgatan és a Folkungagatan kereszteződésénél, a mai Göta Lejon színház helyén állt a Hamburg-pince. A hagyomány szerint a kordé megállt, és az elítélt leszállt, hogy felhajtson egy utolsó pohárkával. Maga a kocsmáros szolgálta fel az utolsó kortyot. Az üres pohárra rávésték az elítélt nevét, aztán egy kék szekrény polcára helyezték, miközben a szerencsétlen folytatta utolsó útját. Az idők folyamán szép kis gyűjtemény kerekedett a poharakból.

Anckarström lefejezett testét felkoncolták, belső részeit, nemi szervét az akasztófa alatt ásták, testét négy darabba szabták, fejét és jobb kezét az akasztófára szegezték. (A forgatókönyv kísérletiesen hasonlít a szabadkőműves legendákból ismert Adorinam gyilkosainak kivégzéséhez.)

III. Gusztáv fegyvertöltet okozta vérmérgezésben, negyvenhat éves korában hunyt el. Színész volt a színpadon és az életben egyaránt. A hálás utókor szobrot emelt a Svensksundi győzelem hírével hazatérő "a törvényhozó, a győztes, és a béke helyreállítója" jelzőket kiérdemlő királynak. A szobor leleplezésére 1808-ban került sor. Az ünnepi beszédet maga a szobrász, Tobias Sergel mondta.

- "Uraim! - Fogjatok már meg ti disznók! - A nap vérbe fúlt, de újra feltámadt, hogy egy másik világban ragyogjon... Vigyen el az ördög, ha nem III. Gusztáv volt az örök fény sugara... A hasonmása, amit én alkottam róla... Egy nagy szar! De mi a szívünkben hordjuk képét... Ott fog élni, amíg egy csepp vér folyik ereinkben... Emelem poharam apánk, és jótevőnk, III. Gusztáv emlékére!"




Kezdőlap