F
FÁGYNI - Tihany - így ejtve: "fánynyi" pld.: "erigy hálót fánynyi", az az: a kihúzott hálót ismét kivetésre rendberakni; l. Fejni.
FÁGYÓKÖTÉL - Balaton-Füred - vékony, rövid kötél, a melylyel a háló húzókötelét a jég alatt járó vezérhez (rúdhoz) kötik. A tihanyi halászarticulusban büntető szerszám is.
FAHEGYKESZEG - Abramis Brama L., közepes; rügyfakadáskor ívik, innen a neve; Balaton-Füred.
FAJKESZEG - Körös mentén - azok a keszeg-fajok, a melyek 10-12 fontig is megnőnek; megkülönböztetésül azoktól, a melyek aprók maradnak.
FAJ TOK, Acipenser schypa GÜLD.
FAJTOKOK - Antacei, mint csoport.*
FAJZÓ HAL - Janua 1729 - szaporító hal.
FAL - Nagy-Bereg - a csíkvarsa vagy kas tömlöczrésze.
FAR - általánosan - a hajó vége.
FÁRADT HAL - Lázi, Ipoly - csenevész, hitvány hal (palócz).
FARHÁM - Komárom - heveder, melylyel a parton haladó laptáros a bejáró kötelet a mataknál fogva tartja.
FARKALÓ - Körös-Tarcsa - az a kő, vagy tégla, mely a hosszú kecze végébe van kötve, hogy a hálót feszítse.
FARKARÓ - Csongrád - a csónak farán tartogatott rövid, hegyes, karvastagságú czölöp, a gyors kikötésre való. A nyargaló apacs vontatására siető legénység a farkarót hirtelen beveri, hogy a csónakot hozzákötve a vontatáshoz láthasson; l. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó, a melyhez a szárnyasvarsa farka kötve van.
FARKARÓ MADZAGJA - Börvely - az a madzag, a melylyel a szárnyas varsa vége a farkaróhoz van kötve.
FARKASFŰTEJ - Székelyföld vizei - Euphorbia esula és cyparissias L. Ezt a mérges füvet a székely kéveszámra szedi, a víz színe alatt kövön kővel összezúzza, így megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne élő halat.
FAROK - Komárom - a vízbe hosszan benyúló partrész, vagy szigetvég.
FAROS - Bodrogköz - a ki a csónakot kormányozza, tehát a ladik farán áll.
FAROSBÁRKA - Szolnok - kis bárka, a melyet a keczés a ladik után szokott kötni, hogy halászás közben a fogott halat élve elrakhassa.
FAROSLEGÉNY - Bodrogköz - annak a dereglyének a kormányosa, a melyen a gyalom van.
FARTŐKE - általánosan - a ladik hátulját alkotó erős fa, melyhez az oldalak és fenék erősítve vannak.
FATTYASPARA, - Komárom - az, mely egy kitört para helyébe köttetik - tehát nincs fölfűzve.
FATTYÚ-HERING - Mátyus után Grossinger - Alosa vulgaris TR.
FATTYÚLAPTÁROS, - Komárom - kisegítő laptáros, l. Kurtulászni.
FATTYÚÓLOM - Szolnok - ha sebes a víz, jobban súlyozzák az öregháló inát s ezt a rendesnél több ólmot mondják "fattyú"-nak.
FECSKEFARKÚ - Máramaros, Visk - Alburnus bipunctatus HECK.
FEDELÉK - Tóth Pál, BONNET fordításában - a suboperculum értelmében.
FEDÉLKÖTŐ, a csíkputtony fedelének lekötésére való.*
FEHÉRHAL - Komárom - keszeg, paducz stb.: "csak fehérhalat fogtunk" azaz: csekély értékű, szálkás halat.
FEHÉRHÚSÚ CSUKA - Galeottinál - nyilván a süllő, Lucioperca Sandra.
FEHÉRKÉS MARÉNA - Szirmay Andr. - Coregonus albula L. a magyar vizekre csak ráfogva.
FEHÉRSZÁRNYÚ KESZEG - P. K. - Abramis sp. Velenczei tó.
FEJ - Komáromban a szák keretének felső része; lásd Hajtovány; a vejszéknél - Keszthely, Hegykő, Dobrony, Latorcza - az a rész, a melyben a hal megfogódzik, így: "vejsze feje, kürtő feje, lésza feje."
FEJELÉS (háló) - általánosan valamely hálónál oly igazítás, mely az egészre kiterjed s némely részeket egészen felújít.
FEJÉR KESZEG - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - Alburnus. Ugyanígy az Orbis pictus 1708-iki kiadásában.
FEJÉRKESZEG - P. K. - Alburnus lucidus HECK. - Körös (Szarvas táján).
FEJÉRKE - H. O. - olvasott embereknél meglehetősen elterjedve: Alburnus lucidus HECK.
FEJÉR KESZEG - Janua 1729 - Alburnus in genere.
FEJES DOMOLYKÓ, Squalius dobula L.
FEJESHAL - Grossinger - Squalius dobula L.
FEJES PONTY - Szirmay Andr. - Squalius dobula L.
FEJKŐ - Komárom - az a kő, a melylyel a fenékhorgot elsülyesztik.
FEJLÁNCZ - Szeged - az a láncz, a melylyel az állóbárka macskáját a sárkányhoz kötik.
FEJMADZAG - Komárom - az, a mely a fenékhorog csíptetőjére van kötve s a melynél fogva a horgot viszik vagy fölakasztják.
FEJNI - Bodrogköz, jég alatt való halászat - a kijáró kötelet kifejik a lékből, azaz: a jobb és bal kézzel fölváltva kihúzgálják; a tehénfejésre emlékeztet; Balaton-Füreden a hálóról is; Keszthelyen egyértelmű a tihanyi "fágyni" szóval.
FEJSZÉS LEGÉNY - Bodrogköz - a jégalatti halászatnál, l. Jegellő.
FEKETE FARKU HAL - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - Melanurus, sepia; itt nyilván belejátszott a német "Tintenfisch," mi tudvalevőleg a Sepia officinalis; nem hal.
FELADNI MAGÁT - Keszthely - a pontyról: "mikor a mély vízből feladja magát" - ekkor szigonyozzák.
FELEHÁLÓ - Keszthely - a háló szárnyának felehossza, l. Beérkezik, Összevárni.
FELEKEZET - Balaton, őshalászat - l. Bokor. Miskolczi "Vadkertjében" a faj értelmében használva.
FELEPÁLHA, l. Felepóta.*
FELEPÓTA - Keszthely - nagyobb gyékény-úszó, mely a háló szárnyának felehosszát jelezi; v. ö. Túzsér.
FELESHAL - B. Szabó Dávid - sok hal értelmében.
FELFÉRGELNI - Tápé - a horgot, azaz: gilisztával, lótetűvel halfogásra felszerelni.
FELHALAZNI - Keszthely - a horogra apró halat tűzögetni; l. Felférgelni.
FELIBE HALÁSZNI - Balaton, őshalászat - mikor a gazda a legénységet a kifogott halak felével fizeti.
FELIN, - Balaton - az öregháló felső, parás kötele, háló föle.
FELINAS - Bodrogköz - az a halászlegény, a ki a pálhás inat húzza.
FELINHÚZÓ - Karád - a jég alatt való halászatnál az a legény, a ki az ajtóléken kijövő háló parás inát húzza.
FELJÁRNI A TŐRT Keszthely - a régi czéhszabályban azt teszi: a fogásra kivetett szerszámot orozva végig vizsgálni s a fogott prédát elszedni.
FELJÁRÓ ŐR Bodrogköz - a téli vasas szák keresztőréhez kötött s a víz színét megütő fonal, melyhez a pedző van kötve; a hal jelenlétének árúlója.
FELKÖVELNI - H. O. - a hálót, fenékhorgot stb. a szükséges kősúlyokkal felszerelni.*
FELPILLANTÓ KÜLLŐ, Gobio uranoscopus AG.*
FELPÍSZTANI - Balaton-Füred - az odafagyott kötelet a czibék villásbotjával fölszabadítani.
FELSŐ ÁLLKAPOCS - os maxillare superius.*
FELSŐ ÍN, - az eresztőháló fölén, a melyre a jeles és többi póták reá vannak kötve.*
FELSŐ KARCSONT - humerus.*
FELSŐ NYAKSZIRTCSONT - os occiditale superius.
FELSŐSERTE - Komárom - a ponty sörényének első, fogassertéje; l. Bognár.
FELSŐ SZEMCSONT - os supraorbitale.*
FELSZÁLL - Ecsedi láp - a csík a láp fenekéről a víz színéig, hogy szelet foghasson. Erre az élettani sajátságra van fektetve a kassal való csíkfogás.
FÉLSZÁR, - Komárom - hálófoltozásnál két kiszakadt szem egyesítése.
FÉLSZÁRNYÚ - a kormányúszó mikor nem fecskefarkszerűen két egyforma félből való, mint pld. a vizánál; a tudományos mesterszó "heterocerk".*
FELSZEDNI A PIRITTYET - Kuthy - betakarítani.
FELÜTI - Miskolczi Gáspár - a delfin a fejét a tengerből; halra érti.
FELVÁGÓ - Szolnok - nagyhorgos bot kötéllel; a jég alatti halászatnál arra szolgál, a mire a Balatonnál a czibék, l. azt; különben apacshorog is, l. azt.
FELVÉSNI A HALAT - Fáy-féle szakácskönyv XVII-dik század - a 88-dik lapon a czompófőzésnél mondja "vesd fel es ved ki az belit"; - tehát kihasítás értelmében.
FENEKES - Szeged - fenékhoroggal halászó halász.
FENEKES-CSÓNAK, a melylyel a fenékhoroggal halászó jár.*
FENEKES HOROG - Balaton, Duna, Tisza - egyes horog, mely kővel sülyesztetik el; vagy 20-40 méteres ín, melyen peklék segítségével 60-80-150 horog van megerősítve s kőhöz kötve, elsülyesztve.
FENEKESZEG - H. O. - Aspius rapax L. Kis-Majtény.
FENÉKHAL - Duna mentén - azok a halak, a melyek leginkább a víz fenekén tartózkodnak, mint a csíkok, küllők stb.
FENÉKHORGÁSZAT, a fenékhoroggal űzött halászat.*
FENÉKHOROG - Komárom - l. fenekeshorog.
FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ, Gobio vulgaris CUV.*
FENÉKKÁVA, az, a mely a hálókon a feneket tartja, illetőleg feszíti.*
FENÉKVARSA - Záhony - szárny nélkül való, a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát raknak belé. Nem láttam.
FENTŐ - Komárom - kősúlylyal ellátott ágasbogas fa, melylyel a halász a fenekes horgokat fölszedi illetőleg a víz fenekén keresi; l. Katka. A T. Sz. tésztának s egyébnek is magyarázza.
FÉNYESBOGÁR - Szegeden - vízibogár: Gyrinus natator, mely a víz színén kisebb-nagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik. Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez a bogár a part felé szaladoz, ez áradást jelent.
FÉREGSZEDŐ DÖBÖN Komárom - hosszú pózna végére erősített, nyitott szájú és oldalú bödön, a melylyel a folyó iszapos fenekéről a harcsaférget szedik.
FÉRGELNI - Tápé - a horgot csalókával fölszerelni; l. Felférgelni.
FERTÁLY - Körös-Tarcsa, Balaton - huszonöt fontnyi rakásokba rakott és összekötött szárított hal.
FERTŐ - általánosan - kivált tavas helyeken oly pontok, a hol a víz csak néha üti fel magát és süppedéket alkot.
FERTŐ - Hegykő - így nevezik azt az ingoványt, mely a leapadt víz helyén marad.
FERTŐ-VEJSZE, a Fertőtó magyarságánál dívó vejsze, l. Kürtő.*
FÉSŰSHAL - H. O. - Perca fluviatilis L. Torna, Torna vize.
FÉSŰSSZÁRNYÚ HALAK - Acanthopteri, mint alrend.*
FESZÍTŐ - Erdővidék, Olt mentén - a seb háló ágas peczke.
FESZÍTŐ ÉK - a gyalázka pengéjének a nyélbe való megerősítésére szolgál.*
FESZÍTŐ PECZEK, az ollóhálón, a peczektől való megkülönböztetésűl.*
FEU - a régi okiratokban - pld.: Homfeu, Kapusfeu, egyértelmű vele a mai Balatonfő. Tó feje, háta v. dereka, feneke (Balaton fenék) = tó felső, középső, alsó része; különben a vejsze halászatnál is, l. Fej.
FIASÍTANI - Tápé - pld. a harcsáról, "az egyik ereszti az ikrát, a másik a tejet"; tehát termékenyítés.
FIGYELMEZŐ - Egyházas-Oláhfalu - a tollashorgon a középső két toll, a vezetőnél kisebb, a bekapónál nagyobb; ez a víz színén úszik s állítólag figyelmezteti a pisztrángot; reám a költött szerszám benyomását tette.
FIÓKGYÉKÉNY - Balaton-Füred - póta, a fattyúpara értelmében; l. azt.
784
785
786