Egy hírközlési rendszer általános felépítése
Információ- Rendeltetési
forrás Adó Vevő hely
/-------\ /-------\ /-------\ /-------\
| | | | /----\ | | | |
| |-->-| |---------->--| |----------->-| |-->-| |
\-------/ \-------/ Jel \----/ Vett \-------/ \-------/
Üzenet /|\ jel Üzenet
|
/-------\
| |
| |
\-------/
Zajforrás
Az információforrás egy sor lehetséges közül választja ki a küldeni kívánt
üzenetet. Az adó ezt jellé alakítja, amely a hírközlő csatornán jut a
vevőhöz. A vevő egyfajta fordított adó, mely a leadott jeleket üzenetté
alakítja vissza, és ezt a rendeltetési helyre továbbítja. (Ha beszélek
valakihez, akkor az agyam az információforrás, a másik ember agya a
rendeltetési hely, a hangképző szerveim jelentik az adót, a másik ember
füle és a hozzá tartozó idegek a vevőt, a hírközlő csatorna a levegő.)
Az átvitel jellegzetessége, hogy a jelhez zajok is társulnak (telefonhang
torzulása, légköri zavarok a rádiózásban, a tv-kép színeinek torzulása).
Ha az átadott információ értelmezését is figyelembe akarjuk venni, akkor
a rajzot kiegészíthetjük egy "szemantikus vevő" és egy "szemantikus zaj"
feliratú dobozzal.
C.E. Shannon - W. Weaver (1949) [irodalom.txt -Weaver]