SZAKIRODALOM
[idz12]
Hogy zajlik a tudományos kommunikáció ?
Francis Crick Nobel-díjas tudós mondta: "A tudomány lényege |
a kommunikáció". A kutatók az idők során összegyűlt ismeretek |
elsajátításával kezdik tevékenységüket, s aktív munkájuk során |
is meghatározó szerepe van a szakmabeli társaikkal való |
kapcsolattartásnak (a másoktól megszerzett tudás inspirálóan hat |
a gondolkodásra és megelőzi a párhuzamos kutatásokat). Sokáig a |
tudományos kommunikáció személyes találkozásokon, levelezéseken |
alapult. Azután megjelentek a könyvek, majd a 17. század közepétől |
a folyóiratok és egyéb formális csatornák [S 7]-Hogyan osztályozzák |
a szakirodalmat ?). |[dtl25]
|
Az új tudományos információk nagy része (60-80 %) jelenleg is |
az informális csatornákon terjed egy viszonylag szűk csoporton |
belül (közvetlen párbeszéd, intézmények, kiállítások látogatása, |
felszólalások, előadások, konferenciák és a szünetekben folytatott |[sta03]
beszélgetések, levelezés, vázlatos kézirat körözése, előnyomatok, |
beszámolók, belső kiadványok, kirándulásvezetők). Az itt megjelenő |
információk részben még előzetes eredmények, ellenőrizetlen |
hipotézisek, formába nem öntött elméletek, de a kutatás élvonalában |
dolgozóknak elsősorban ezekre a nem publikált, új ismeretekre van |
szükségük (a leghíresebb szakembereket látni a legritkábban a |
könyvtárakban). Egy adott szakterületen belül általában több ún. |
"láthatatlan egyetem" vagy "láthatatlan közösség" alakul ki, |
gyakran egy-egy neves tudós köré szerveződve, melynek tagjai bár |
szétszórva dolgoznak a világban, mégis meglehetős rendszerességgel |
tartják egymással a kapcsolatot. Az ilyen, néhány száz vagy néhány |[dtl16]
ezer fős közösségek kialakulását a számítógépes hálózatokon folyó |
elektronikus konferenciák megjelenése tovább erősíti [J 17]-Milyenek |
lesznek a jövő információhordozói ?). |[gra10]
|
Az informális szakasz a kutatás kezdetétől számítva általában |
kb. 2-3 évig tart, majd az eredmények bekerülnek az ellenőrzött, |
ún. formális kommunikációs csatornákba. A téma vagy egyes részei |
lezárásakor kutatási jelentés készül, amelyben a kutatócsoport |
beszámol az eredményekről az intézmény vezetőségének vagy a |
kutatást finanszírozó intézménynek. Ha a kutatás tárgya indokolja, |
akkor szabadalmi bejelentés is készül, s elfogadása esetén |
szabadalmi leírás lesz belőle. Ha a kutató tudományos fokozatot |
akar elérni, akkor az eredményeket disszertáció formájában teszi |
közzé. Az új ismeretek több folyóiratcikkben is megjelenhetnek, és |
esetleg könyv is készül belőlük. Ezek a formális dokumentumok már |
többszöri ellenőrzésen, lektoráláson, javításokon mentek keresztül, |
általában nyomtatásban jelennek meg, s többnyire jól dokumentáltak, |
visszakereshetők, feldolgozzák őket a másodlagos dokumentumokban |
[S 9]-Hogy történik a szakirodalom feldolgozása ?). |[gra11]
|
A folyóiratban való publikálás nem a kommunikáció miatt fontos, |
hanem hogy a kutató jelezze létezését a társainak és elsőbbségét |
egy adott felfedezésre (a publikálás ellenére fontos felfedezések |
nem kerültek be a tudományos vérkeringésbe, ha egy ismeretlen, |
rendszertelenül megjelenő folyóiratban jelentek meg, esetleg |
valamilyen ritkább nyelven). A tudományos folyóirat másodlagos |
célja a közös tudás rendezése és fenntartása. |
|
A formális csatornákat elvileg bárki használhatja, a nem formálisak |
csak szűk kör számára elérhetők. Ezt a helyzetet a számítógépes |
kommunikáció megjelenése alapvetően megváltoztathatja, a hálózatokon |
folyó elektronikus levelezések sokkal demokratikusabb alapokon |
szerveződnek (neves szakemberek mellett egyetemi hallgatók is |
egyenrangú félként vesznek bennük részt), az egyre nagyobb számban |
megjelenő elektronikus folyóiratoknál viszont még most alakulnak |
azok a megoldások, melyekkel a kellő ellenőrzést biztosítani lehet, |
meg lehet akadályozni az értéktelen információk elszaporodását. |
|
Mi jellemzi a szakirodalmat a 20. század végén ?
Úgy tűnik, hogy korunk szakirodalmának legfontosabb jellemzője a |
mérete és gyors növekedése (legalábbis erről írnak a legtöbbet). |
Valójában amióta a tudomány kialakult, mindig is hasonló volt a |
helyzet. Minden korban minden kutató elmondhatta, hogy az addig élt |
összes tudós 90 százaléka kortársa, és jogosan érezhette úgy, hogy |[ane02]
belefullad a szakirodalom tengerébe [H 9]-Mi az információrobbanás |
hatása a tudományokra ?). Most állt viszont először elő olyan |
helyzet, hogy a publikációk számának exponenciális növekedése több |
objektív ok miatt sem tarthat már hosszú ideig. Az évi kb. 60 millió |
oldalnyi (40-50 ezer tudományos folyóirat, 200 ezer szakkönyv) |[gra05]
publikált szakirodalom megközelíti azt a határt, amelynél sokkal |
többet a jelenlegi megoldásokkal sem megjelentetni, sem feldolgozni, |
és elolvasni sem lehet. Paradox módon az egyre kifinomultabb |
módszerekkel dolgozó szakirodalmi tájékoztatás a sokféle mutatóval, |
bibliográfiával, referátummal, katalógussal maga is jelentősen |
tovább növeli a nyomtatott információk tömegét [S 9]-Hogy |
történik a szakirodalom feldolgozása ?). |[gra17]
|
A mennyiségi növekedéshez minőségi romlás járul, sok olyan cikk is |
megjelenik, amelyet senki nem olvas el. A könyvtárak statisztikája |
azt mutatja, hogy a könyveknek és folyóiratoknak alig a tizedrészét |[sta07]
használja az olvasók több mint 80 százaléka. A szerzők ugyanazt |
az információt különböző vagy ugyanolyan csomagolásban többször |
is eladják. Újabban a kongresszusok összes előadását válogatás |
nélkül kiadják, így sokszor teljesen értéktelen anyagok látnak |
nyomdafestéket. Miután a kutatók értékét a megjelent publikációk |
számában mérik és a tudományos fokozatokhoz is elengedhetetlenek, |
ezért kialakult egy gyakorlat, amit angolul "publish or perish"-nek |[sta05]
("publikálj vagy elpusztulsz") neveznek. Ráadásul a tudományok |
gyorsuló fejlődésével a szakirodalom gyors elavulása jár együtt. |
A legdinamikusabb tudományágakban a publikációk 5-10 év alatt |
többnyire teljesen elértéktelenednek. |
|
A kiadói tevékenységet a tudós társaságok egyre kevésbé képesek |
ellátni, pénzügyi lehetőségeik nem elegendőek a publikálási igények |
kielégítésére. Emiatt a tudományos kiadványok előállítását egyre |
inkább nagy kereskedelmi cégek veszik át. Ezek egy-egy területen |
monopolhelyzetet tudnak elérni, és akadálytalanul tudják az árakat |
emelni, míg a szerzők minimális honoráriummal is beérik azért, hogy |
megelőzzék a riválisaikat. A szakirodalom ára jelenleg nyugaton évi |
10-15 %-kal növekszik (magasan az ottani inflációs érték felett), a |
volt szocialista országok folyóirat- és könyvárai az átalakulás után |
több száz százalékkal ugrottak meg. |
|
További problémák forrása, hogy a szakosodás és integrálódás |
következtében a cikkek több mint 80 %-a összetett témájú. A nyelvi |
gondok is hatványozottan jelentkeznek, míg korábban a tudomány |
nyelve a latin volt, ma 65 nyelven jelennek meg folyóiratok. Az |
angol nyelvű szakirodalom mennyisége 50 % alá esett a sok fejlődő |
ország bekapcsolódása következtében, egyre fontosabb lesz a japán és |
a kínai. Megértési problémákat okoz a szaknyelvek specializálódása |
is (a kémia nyelvét lassan már csak a kémikusok értik). |
|
Hogyan osztályozzák a szakirodalmat ?
A szakirodalmat elsődleges (új információkat közlő) és másodlagos |
(az elsődleges dokumentációkat feldolgozó) kategóriákra szokás |
osztani. Az első csoportba többek között a következők tartoznak: |
|
- jegyzőkönyvek, statisztikai felmérések |
- műszaki leírások, prospektusok |
- kutatási jelentések, vállalati-szervezeti kiadványok |
- konferenciaanyagok |
- folyóiratok és egyéb periodikák |[def01]
- disszertációk, értekezések |
- szabványok, szabadalmak |
- térképek, audiovizuális anyagok |
|
A második csoportba sorolt publikációk a primer dokumentumok, ill. |
az azokban közölt információk feldolgozásával, rendszerezésével |
készülnek: |
|
- szakkönyvek, kézikönyvek, tankönyvek |
- enciklopédiák, lexikonok |
- szótárak, értelmező szótárak |
- szakfordítások |
- tömörítvények, összefoglaló (review) cikkek |
- referátumok, annotációk |
- bibliográfiák, katalógusok, gyorsindexek |
|
Egyre több olyan kiadvány jelenik meg, amelyik egy harmadik |
kategóriába sorolható: pl. folyóiratok és könyvek címjegyzéke, |
a bibliográfiák bibliográfiája, számítógépes szakirodalmi |
adatbázisok katalógusa stb. Természetesen a fenti csoportosítás |
eléggé mesterséges: sok folyóirat közöl elsődleges és másodlagos |
irodalmat egyaránt, egyes kutatási jelentések a téma nagyon alapos |
bibliográfiáját is tartalmazhatják, a tankönyvekben megjelenhetnek |
korábban nem közölt adatok, elméletek. |
|
A legfontosabb tudományos információk a kutatási jelentésekben |
és az értekezésekben találhatók. Olyan részleteket tartalmaznak |
(kísérletek, készülékek leírása, negatív eredmények), amelyek a |
folyóiratcikkekbe nem kerülnek bele, de ezekhez a legnehezebb |
hozzájutni. A nyilvános jelentéseket és a disszertációkat külön |
erre szakosodott intézmények gyűjtik, s fénymásolva vagy mikrofilmen |
szolgáltatják őket. A már ellenőrzött, rendszerezett ismeretek |
legjobb forrásai a kézikönyvek és a szaklexikonok. A legfrissebb |
információkat a hírlevelekben és a gyorsindexekben találjuk, közülük |
ráadásul egyre több jelenik meg számítógépes formában [J 4]-Hogyan |
lehet tájékozódni az exponenciálisan növekvő szakirodalomban ?). |
|
Hogy történik a szakirodalom feldolgozása ?
A szakirodalom megjelenése után könyvtárakba és dokumentációs |
intézményekbe kerül, ahol rendszerezik, feldolgozzák és |
szolgáltatják a publikációkat. Az első lépés a begyűjtendő és |
feldolgozandó dokumentumok kiválasztása. A legtöbb intézmény |
egyes témákra, dokumentumtípusokra és/vagy országokra, nyelvekre |
szakosodik, ezen belül igyekszik a legfontosabb anyagokat |
kiválasztani (a világon működő kb. 3400 kivonatoló szolgálat |
becslések szerint a szakirodalomnak csak a felét dolgozza fel). |
A publikáció előállításához szükséges idő és szellemi munka |
összemérhető a feldolgozásához (kijelölés, címleírás, szakozás, |
revízió, szerkesztés, kivonatolás, fordítás, indexelés) felhasznált |
idővel és munkával. A dokumentációs szolgáltatások költségei |
világviszonylatban több száz millió dollárt tesznek ki. |[erd20]
|
Az UNESCO több szervezetet tart fenn a tudományos tájékoztatás |
koordinálására: IFLA (International Federation of Library |
Associations), FID (Fédération Internationale de la Documentation), |
UNISIST (United Nations Information System for Science and |
Technology), de az egyetlen, egységes világméretű dokumentációs |
központ terve - bár többször felvetődött és sok előnye lenne - |
valószínűleg nem fog megvalósulni. |[dtl28]
|
A feldolgozási tevékenységek két fő csoportra oszthatók: |
|
Az analitikus feltárás során a dokumentumok jellemző jegyeinek |
kiemelése és rögzítése történik (katalóguscédulán, mágneslemezen), |
így előáll a dokumentum modellje. Ezekből készülnek a katalógusok, |[erd15]
bibliográfiák, gyorsindexek, referátumok, s ezek alapján el tudjuk |
dönteni, hogy egy adott feladathoz alkalmas-e a dokumentum, illetve |[dtl15]
elő tudjuk keresni a publikációk tengeréből. A könyvtáros a modell |[dtl06]
elkészítéséhez elsősorban makroanalízist végez, formai jegyeket |
vesz figyelembe [J 7]-Hogyan működnek a könyvtárak, milyen |
szolgáltatásaik vannak ?). A dokumentarista viszont tartalmi |
mikroanalízist készít, minden új és értékes információt megpróbál |
feltárni, amely a dokumentumban található. |
|
A szakirodalmi tájékoztatás egy menetrend nélküli vasúthoz hasonló, |
a dokumentációs intézetek elküldik az információt, de nem érdekli |
őket, hogy hová jut el, "összeütközik-e" más szerelvénnyel, nem |
"romlik-e" meg útközben, milyen hasonló "rakományok" vannak úton. |
|
A szintetikus feldolgozás során egy-egy konkrét feladathoz (új |
kutatás indítása, vezetők tájékoztatása) kell összegyűjteni a |
legfontosabb szakirodalom összefoglaló szintézisét. Ide tartoznak |
a tömörítvények, a témafigyelő szolgáltatások, az irodalomkutatás, |
az elemző tanulmányok készítése. Ilyen szintetikus feldolgozáshoz |
nemcsak a szakirodalmat és a külföldi szaknyelvet kell alaposan |
ismerni, hanem az adott témát is. Az ilyen típusú feladatokat egyre |
gyakrabban ún. "information officer" (információs szakember) végzi, |
akinek kizárólagos feladata, hogy a másodlagos információforrásokat |
figyelemmel kísérve felhívja munkatársai figyelmét az új, számukra |
fontos szakirodalomra, személyre szabott tájékoztatást nyújtson. |
Így a kutatók már elolvasott, lefordított, értékelt és részben |
feldolgozott "félkész terméket" kapnak. A jövőben a mesterséges |[gra18]
intelligenciával rendelkező számítógépes programok is átvehetik |
majd részben ezt a feladatot [J 17]-Milyenek lesznek a jövő |
információhordozói ?). |
|