Egy hírközlési rendszer általános felépítése


Információ- Rendeltetési forrás Adó Vevő hely /-------\ /-------\ /-------\ /-------\ | | | | /----\ | | | | | |-->-| |---------->--| |----------->-| |-->-| | \-------/ \-------/ Jel \----/ Vett \-------/ \-------/ Üzenet /|\ jel Üzenet | /-------\ | | | | \-------/ Zajforrás Az információforrás egy sor lehetséges közül választja ki a küldeni kívánt üzenetet. Az adó ezt jellé alakítja, amely a hírközlő csatornán jut a vevőhöz. A vevő egyfajta fordított adó, mely a leadott jeleket üzenetté alakítja vissza, és ezt a rendeltetési helyre továbbítja. (Ha beszélek valakihez, akkor az agyam az információforrás, a másik ember agya a rendeltetési hely, a hangképző szerveim jelentik az adót, a másik ember füle és a hozzá tartozó idegek a vevőt, a hírközlő csatorna a levegő.) Az átvitel jellegzetessége, hogy a jelhez zajok is társulnak (telefonhang torzulása, légköri zavarok a rádiózásban, a tv-kép színeinek torzulása). Ha az átadott információ értelmezését is figyelembe akarjuk venni, akkor a rajzot kiegészíthetjük egy "szemantikus vevő" és egy "szemantikus zaj" feliratú dobozzal.
C.E. Shannon - W. Weaver (1949) [irodalom.txt -Weaver]