AZ ORSZÁGOS KÖNYVTÁRÜGYI TANÁCS
KIADVÁNYAI
3



KÉZIRATOK
KATALOGIZÁLÁSA




ORSZÁGOS KÖNYVTÁRÜGYI TANÁCS
1958

BUDAPEST

ÖSSSZEÁLLÍTOTTA:
BERLÁSZ JENŐ

SZERKESZTETTE:
CSAPODI CSABA

LEKTORÁLTA:
J. HAJDU HELGA
és
CSAPODINÉ GÁRDONYI KLÁRA

Sajtó alá rendezte
az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani Osztálya

A kiadásért felelős az Országos Könyvtárügyi Tanács

Megrendelte: 1958. XI. 5. Példányszám: 100
Készült Rotaprint eljárással az MSZ 5601-54 Á és MSZ 5602-55 Á szabványok szerint 9,8 (Á/5) ív terjedelemben ábrával

FELSŐOKTATÁSI JEGYZETELLÁTÓ VÁLLALAT
Felelős: Heitter Imre
8-2999

HTML változat:
Király Péter
2000. kora nyarán
Jelen változatban a Tartalommutató a szöveg elejére került.
A
[110. o. típusú jelölések az oldaltörésre és -számokra utalnak.



TARTALOMMUTATÓ

Előszó [3]

BEVEZETŐ RÉSZ [7]
A KÉZIRATOK KÖNYVTÁRI KEZELÉSE
I. Szerzeményezés

1. Gyüjtés [9]
A kéziratbeszerzés sajátszerüsége [9]
a/ A kéziratok fajai [9]
Analekta, kéziratos könyv [9]
Kódexek [10]
Levelek /missilisek/ [10]
Iratok, oklevelek [10]
b/ A szerzeményezés módjai [11]
Felkutatás [11]
Felkínálás [12]
Vásárlás [12]
c/ Az átvétel módjai [12]
Ajándékozás [12]
Letétbehelyezés [13]
Vásárlás [13]
d/ Gyüjtőkör [14]
2. Állománybavétel [14]
a/ Növedéknapló [14]
b/ Lebélyegzés [16]
Kézirat-kötetek [16]
Kézirat-kötegek [16]
Kiskéziratok [17]
Levelek [17]
Grafikus ábrázolások, fényképek [17]
c/ Leltárinapló [17]
II. Tárolás, raktározás
Az anyag együtt-tartása [21]
1. Rendezés [21]
2. Raktári elhelyezés [23]
Régi raktárirend [23]
Egy-számsoros elhelyezés [24]
Két-számsoros elhelyezés [24]
Levelek és analekták elhelyezése [25]
3. Raktári számozás [26]
A jelzetfeltüntetése [26]
Raktári nyilvántartó [27]
III. Kéziratvédelem
1. Technikai eljárások [28]
Páncélszekrény [28]
Szekrények [28]
Raktárhelyiség [28]
Raktárgondozás [29]
Köttetés [29]
Tékázás [29]
Konzerválás, restaurálás [29]
Mikrofényképezés [30]
2. A kutatómunka szabályozása [30]
Helybeni használat [30]
Zárt anyag [30]
Lapszámozás [30]
Nagyértékű kéziratok [31]
Kölcsönzés [31]
IV. Katalogizálás
1. Korszerü katalogizálás [31]
Általános katalógus [31]
Utalórendszer [31]
2. A katalógus formája [32]

KÉZIRAT-KATALOGIZÁLÁS SZABÁLYAI [35]
I. KÉZIRATOK ÉS KISKÉZIRATOK KATALOGIZÁLÁSA
Általános utasítások
Főlap [37]
Utalólapok [43]
Részletes utasítások
A/ A mü leírása [50]
A szerző [50]
A cím [56]
A cím tartozékai [63]
A mü keltezése [65]
A mü nyelve [67]
B/ A kézirat alaki leírása
A kézirat jellege és formája [68]
A kézirat terjedelme [71]
A kézirat mérete [73]
A kézirat állapota és kötése [74]
C/ A kézirat tulajdonosai [75]
D/ A kézirat tartalmának részletezése [76]
E/ Bibliográfiai és egyéb megjegyzések [78]
II. LEVELEK ÉS EGYÉB KÉZIRATTÁRI ANYAG KATALOGIZÁLÁSA
Levelek [79]
Oklevelek, okmányok, iratok [88]
Zenei kéziratok [91]
Képes ábrázolások [92]
Kéziratos bejegyzésekkel ellátott nyomtatványok [93]
Hagyatékok összefoglaló leírása [94]
A címleírásban használt rövidítések [96]

TÁRGYMUTATÓ [98]
NÉMETNYELVŰ ÖSSZEFOGLALÁS [105]

[3. o.


Előszó

Közgyűjteményeink kézirattárosai régóta nélkülözik az olyan utmutatót, amely a kéziratkatalogizálás szabályait s e mellett a kéziratkezelésre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat foglalja össze. Leginkább a kéziratokat is őrző vidéki könyvtáraknak és muzeumoknak van erre szükségük. Az ott dolgozó kartársaknak ui. kevés alkalmuk nyilik arra, hogy valamelyik fővárosi nagykönyvtárban kézirattári gyakorlatot szerezzenek.

A kézirattári munka nagyjából ugyanazokat a feladatokat öleli fel, mint általában a könyvtári munka, tehát a beszerzés, raktározás, katalogizálás, használat és konzerválás feladatait, de a dolog természete szerint, számos lényeges eltéréssel. Mindem egyes feladatkörnek megvan a maga sajátos problematikája; valamennyinek tüzetes kifejtésére azonban itt nem térhetünk ki. Ez az utmutató csupán a katalogizálás területén kiván részletes eligazitást adni. Ami a bevezetőben a többi feladatról általánosságban szóba kerül, az inkább csak a katalogizálásnak a kézirattári munka egyéb fázisaival való összefüggését akarja megvilágitani. Csupasz meghatározások, definiciók, ugy véltük, nem elegendők a kézirat-leirásnál szóba kerülő fogalmak, feladat-részletek tisztázására, a katalogizálás egész rendszerének megértetésre; célszerű ezeket a munkafolyamat bemutatásával is szemléletessé tenni.

Az alábbiakban sorra vesszük tehát az egyes kézirattári munkafázisokat ugy, amint a gyakorlatban egymásután következnek, utoljára hagyva főfeladatunkat, a katalogizálást.

Mielőtt azonban tárgyunkra térnénk, meg kivánjuk jegyezni, hogy útmutatónk nem akar a „szabvány” kötelező [4. o. igényével fellépni, inkább csak a nagykönyvtárak kézirattári gyakorlatából leszűrt eligazitások, szaktanácsok foglalata kiván lenni. Célja nem az, hogy a helyenként kialakult kéziratkezelési eljárásoknak mindenestől való kiküszöbölésére indítson. Ellenkezőleg, hangsulyozni kivánja, hogy a régi kézirattári rendnek mindazokat a részleteit, amelyek ma is megfelelő kutatási lehetőségeket nyujtanak, könyvtártörténeti emlékekként is ajánlatos fenntartani. Különösen óvatosan kell kezelnünk a raktározás /felállitás/ kérdését; mégpedig mennél nagyobb gyüjteményről s mennél kisebb kézirattári személyzetről van szó, annál inkább. Régi kézirattárak raktározott anyagát csakis alapos mérlegelés, szakértőkkel való megbeszélés után s részletesen kidolgozott terv alapján szabad átrendezni. Ha, mindjárt alkalmatlannak tünnék is valahol a régi raktári rend, uj rendet akkor is csupán az uj szerzeményekre nézve tanácsos kialakitanunk s a régit a maga eredetiségében mint befejezett gyűjteményrészt ajánlatos meghagynunk. Erre nemcsak a történetiség tisztelete késztet s a kutatásnak az az érdeke, hogy a kutató a régi anyagot eredeti elhelyezésében, összefüggéseiben találja meg, hanem az a körülmény is, hogy a régi kéziratok szerzeményi eredetét sok helyen manapság már csak igen bizonytalanul lehet megállapitani; igy az általunk az alábbiakban ajánlott uj raktározási szempontok visszamenőleg ugyis nehezen volnának érvényesithetők.

Sokkal sürgősebb, szükségesebb feladat az uj katalogizálási rendre való áttérés. Bármilyen felállitásu ui. valamely kézirattár, ha anyagáról gondosan készitett, jó katalógus áll a kutatás rendelkezésére, használhatósága ezzel már biztosítva van. Az anyag biztos és gyors megtalálása tehát az a fő szempont, amelynek a kézirattári szolgálatot irányitania kell. De ezen tulmenőleg erőteljesen aláhuzza a korszerű katalogizálás általános meginditását az Országos Széchenyi Könyvtárnak az a nagyszabásu programja is, amely országos központi kézirat-címjegyzék felállitására irányul. Nyilvánvaló, hogy ez a nagyjelentőségü vállalkozás csakis egységes katalogizálási gyakorlat bevezetésével valósizható meg. Ez az oka annak, hogy utmutatónk legterjedelmesebb részét a katalogizálási szabályzat alkotja. Igen kivánatos lennie tehát, ha az ország valamennyi olyan közgyűjteményében, ahol kéziratokat [5. o. őriznek, mielőbb megindulna a korszerű katalogizálás, elsősorban az uj szerzemények terén, de ahol mód van rá, a régi anyag ujból való katalogizálására is kiterjeszkedve.

Ami végül a gyűjtőkörre, a gyűjtésre, a használatra, a megőrzésre és a konzerválásra vonatkozó tanácsainkat illeti, ezek többnyire olyanok, hogy alkalmazásuk nehézséggel nem jár s szerény körülmények között is megvalósitható.

Ilyen értelmű uj rend alapvetéséhez kiván segitséget nyujtani utmutatónk, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattára vezetőjének, Juhászné dr. Hajdu Helgának és h. vezetőjének, Csapodiné dr. Gárdonyi Klárának szives tanácsai szerint és közreműködésével állitottunk össze. Hasonlóképpen sok értékes segitséget kaptunk a szerkesztőtől, dr. Csapodi Csabától is. [7. o.


BEVEZETŐ RÉSZ
[9. o.

A KÉZIRATOK KÖNYVTÁRI KEZELÉSE

I. Szerzeményezés

1. Gyűjtés

A kéziratbeszerzés sajátszerűsége. Első teendőnek - a gyűjtőkör kérdésével kapcsolatban - a kézirattárban is a beszerzést tekinthetjük. Ez merőben másként történik, mint a nyomtatott művek szerzeményezése. Kéziratokat nem rendelhetünk meg kiadóvállalatoknál, kereskedőcégeknél, nem szerezhetünk meg nyilvános aukciókon. Magyarországon ui. a kéziratok ujabban általában nem tárgyai a könyvkereskedelmi forgalomnak; csak elvétve fordul elő, hogy valamely antikváriumban felbukkan egy-egy kézirat. A szerzeményezés tehát általában nem támaszkodhatik árverési vagy antikvár-katalógusokra. Rendkívüli esetként lehet csak számolni azzal is, hogy állami szervek révén jut hozzá valamely közgyűjtemény megszűnt intézmények kézirat-anyagához.

Honnan s hogyan kell tehát kéziratokat közgyüjtemények számára beszereznünk? Magánosoktól, magánemberektől.

Nyilvánvaló dolognak kell ezt tekintenünk, ha meggondoljuk, hogy a kézirat tulajdonképpen egyéni produktum, egyes személyek /jobbára írók, tudósok, szakirók/ szellemi teremtő munkásának terméke: írásba foglalt /kézzel, ujabban esetleg írógéppel irt/ szellemi alkotás.

a/ A kéziratok fajai

Analekta, kéziratos könyv. Forma szerint lehet egy-két vagy néhány lapnyi írás, un. analekta, [10. o. de lehet többszáz lapból álló köteg, esetleg könyv alakban összefűzött vagy bekötött kötet is, tárgya szerint pedig bármiféle szépirodalmi műfaj /vers, novella, regény, napló, memoár, stb./ vagy szakirodalmi munka /értekezés, tanulmány.

Kódexek. Külön kategóriának kell tekintenünk a középkori tudományos és szépirodalom termékeit magukbafoglaló, többnyire pergamenre irt, gyakran diszesen kiállitott kéziratos könyveket, a kódexeket.

Levelek /missilisek/. Tágabb értelemben kéziratnak tekinthetők még a magánlevelek is, különösen ha iróktól, tudósoktól, művészektől, közéleti férfiaktól s más neves személyektől erednek vagy fontos tárgyra vonatkoznak; továbbá az irói, szakiról munka előkészitő vagy melléktermékei /jegyzetek, másolatok, kivonatok, vázlatok, fogalmazványok, bibliográfiai összeállitások, feljegyzések, különféle cédulák, összegyüjtött nyomtatványrészletek és nyomtatványkivágatok, sokszorositványok, fakszimilék, metszetek, rajzok, fényképfelvételek stb./.

Iratok, oklevelek. Nem tekinthetjük azonban kéziratnak az iratokat, aktákat /középkori vonatkozásban az okleveleket/, amelyek nem magánszemélyek alkotásszerű termékei, hanem hivatalok, hatóságok stb. közérdekű adminisztrativ működésének eredményei. Ezek - bár külső formájukban tulnyomó részben kézírások - lényegük szerint nem kéziratok s igy nem a kézirattárak, hanem a levéltárak gyűjtőkörébe tartoznak. A nagyobb múltra visszatekintő kézirattárakban azonban régebbi gyűjtésből eredően gyakran nagy mennyiségben előfordul ilyen levéltári jellegű anyag is; ebben az esetben ezt az „archivaliát” természetesen a kézirattári gyűjtemény kiegészitő részének kell tekintenünk. /A kézirattárak, levéltárak és muzeumok gyüjtőkörének általános érvényű rendezésére, az elvi és gyakorlati vonatkozások szabályozására nézve miniszteri rendelet van készülőben./ [11. o.

b/ A szerzeményezés módjai

Felkutatás. Az elmondottakból következik a kéziratok beszerzésének módja. A szervezett, aktiv kéziratszerzeményezés tulajdonképpen felkutatással történik. Ki kell nyomozni elhalt irók, tudósok, művészek, közéleti férfiak hozzátartozóit, s érdeklődni kell náluk, hagyott-e a kérdéses személy maga után kéziratokat.

A felkutatott hagyatékokban elsősorban az olyan művekre kell figyelemmel lennünk, amelyek nem jelentek meg nyomtatásban. Megjelent munkák kézirata inkább csak művelődéstörténetünk kimagasló egyéniségeinek esetében vagy olyankor érdekelhet bennünket, ha gyűjteményünk számára valakinek a kezeirását /autographumát/ mint muzeális emléket vagy kézirattári segédletet /összehasonlítási alapot/ kivánjuk megszerezni. A leghelyesebb eljárás azonban az - főként, ha számottevő személyiségről van szó - ha a feltalált kéziratos hagyatékot teljes egészében megszerezzük. A hagyatékok átvizsgálásakor a szoros értelemben vett kéziratokon és levelezésen kivül figyelmet kell forditanunk a már emlitett járulékos részekre /jegyzetekre, cédulákra/, sőt az irói vagy tudományos műhely egyéb maradványaira /pl. kéziratos bejegyzésekkel ellátott nyomtatványokra stb./, valamint az életrajzi tájékoztatást nyujtó nem kéziratos jellegű emlékekre is /személyi okmányokra, fényképekre s egyéb képmásokra/. Nem kétséges, hogy a tudományos kutatásnak az utóbbiak is fontos forrásai, s mivel közelebb állnak a kézirattári anyaghoz, mint a nyomtatványokhoz, összegyűjtésük kézirattári feladatnak tekintendő.

Ugyanigy kell eljárnunk azokban az esetekben is, hogyha nem irói vagy tudományos hagyatékot, hanem gyüjtött kéziratos anyagot sikerül feltárnunk, vagyis különböző személyektől eredő értékes kéziratokból, esetleg egyéb emlékekből létrehozott muzeális jellegű gyűjteményt.

Természetesen a kéziratszerzeményezés a nagyobb terjedelmű hagyatékok, gyűjtemények mellett nem hagyhatja figyelmen kivül a szórványszerű anyagot, a [12. o. különféle helyeken lappangó egyes kéziratokat sem. Előfordult már, hogy értékes darabok /nyelvemlékek / kerültek elő egyszerű falusi házak padlásáról.

Felkinálás. Vásárlás. A beszerzésnek e mellett a felkutatással járó aktiv módja mellett rendszerint adva van egy másik lehetőség is: az, amikor a kézirat-tulajdonosok a kezdeményezők, s maguk kinálják fel a birtokukban levő hagyatékot, gyűjteményt vagy egyes kéziratokat, emlékeket a közkönyvtárnak, muzeumnak átvételre vagy megvételre. Ilyenkor a kézirattáros igyekezzék megtudni, hogyan jutott az illető személy az anyag birtokába: örökösödéssel-e, ajándékozással vagy vétellel. Erre nemcsak a kutatás szempontjából van szükség, hanem azért is, mivel olykor előfordul, hogy valamely másik közgyűjteménytől eltulajdonitott kéziratot kínálnak vételre. Minthogy ez nem mindig derül ki egykönnyen, ajánlatos minden bizonytalan eredetű anyag megvételekor az eladóval nyilatkozatot aláíratni. Ebben az illető büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy az eladott anyag saját tulajdona. Ha bélyegzőlenyomatból vagy más jelből eleve megállapitható, hogy a felkinált kéziratos anyag más intézményé volt, a vételtől természetesen el kell tekintenünk s fel kell hivnunk az érdekelt intézmény figyelmét a felbukkant kéziratra. Ajánlatos érdeklődnünk az iránt is, hogy a felkinált anyagon kivül nincs-e még egyéb kéziratanyag is az eladó birtokában; a lehetősség szerint ui. - mint már emlitettük - arra kell törekednünk, hogy a hagyatékokat, gyűjteményeket a maguk egészében vegyük át a tulajdonosoktól s ne elaprózva, kiválogatva. Könnyen előfordulhat ui., hogy értékes részletek, darabok kallódnak el, mennek veszendőbe a hozzá nem értő kiválasztás következtében.

c/ Az átvétel módjai

Ajándékozás. A kéziratok átvétele különböző jogi formák szerint történhetik. Egyik elterjedt forma az ajándékozás. Az elhalt iró, tudós vagy gyűjtő hozzátartozói a hátrahagyott kéziratokat - mint kegyeleti anyagot - a megőrzés kötelezettségével, esetleg a szerzői és kiadói jogok fenntartásával adják át a közgyűjteménynek. [13. o.

Letétbehelyezés. Gyakori átadási, átvételi forma a letétbe helyezés /örökletét/ is; ilyenkor a tulajdonos a megőrzés módját és az anyag használatát illetően különféle feltételeket szabhat. Hogyha ajándék- vagy letétképpen nem lehet valamely kéziratot megszerezni, a vásárlás eszközéhez kell folyamodnunk.

Vásárlás. A vásárlás alkalmával nehéz feladatot jelent a kézirattáros számára az értékelés kérdése, mivel a kéziratoknak nincsen olyan értelemben kialakult vagy szabályozott áruk, mint a nyomtatványoknak. Nemzetközi jelentőségű kéziratok /különösen a kódexek/ esetében még többé-kevésbé irányadóknak tekinthetők a külföldi könyvkereskedői és aukció-katalógusok; a csupán hazai érdekű kéziratok vételekor azonban ezekre nem támaszkodhatunk. Ilyen vonatkozásban a budapesti nagykönyvtárakban kialakult árakat kell figyelembe vennünk. Erre nézve álljanak itt utbaigazitásul a következő irányárak

A kézirat faja A kézirat kora
XVI. sz. 2-ik fele
XVII. sz.
XVIII. sz.
XIX. sz. 1-ső fele
XIX. sz. 2-ik fele, XX. sz.
Nagyobb terjedelmű kézirat
800-2500
500-1500
300-1000
100-800
100-500
Analekta és levél
100-200
50-100
20-50
20-50
10-30
forint

A fenti árak természetesen csak megközelitő értéket jelölnek, s a megjelölt határok között a kéziratok jelentősége és terjedelme szerint mozoghatnak. Kiemelkedő értékek /pl. klasszikus iróink, világhírű tudósaink, nagy államférfiaink kéziratainak, leveleinek esetében/ a felső árhatár emelkedhetik. A kézirat állapota és kötése is befolyásolhatja az áralakulást. Különlegesen értékes kéziratok megszerzésekor vagy vitás esetekben ajánlatos a budapesti nagykönyvtárak kézirattári vezetőinek szakvéleményét kikérnünk. [14. o.

d/ Gyűjtőkör

Fontos szempont még a kézirat-anyag beszerzésében az, hogy minden közgyűjtemény lehetőleg annak a vidéknek kéziratait igyekezzék összegyüjteni, amelynek természetes kulturális központját alkotja. Az egyetemi könyvtárak kiváltképpen a velük kapcsolatos egyetemen működött professzorok hagyatékának felkutatására és gyűjtésére törekedjenek.

2. Állománybavétel

A megszerzett kéziratot vagy kéziratcsomót késedelem nélkül állományba kell vennünk. Az állomány-nyilvántartás pontos, könnyű áttekintése s a kéziratokkal kapcsolatos fokozott követelmények ajánlatossá teszik, hogy ezt a műveletet a nyomtatványanyag nyilvántartásától elkülönítetten végezzük. Az állomány-nyilvántartás feladata kettős. Magában foglalja a növedéknaplóba való bevezetést és részletes leltári naplózást.

a/ Növedéknapló

A növedéknaplózás egyszerű művelet. Erre a célra sima vagy vonalozott papirosból álló ivrétalaku könyvet használhatunk, amelyben a következő rovatok szerepelhetnek: sorszám,- a beszerzés ideje,- a beszerzés módja,- az eladó vagy átadó neve, lakhelye,- a szerzemény vételára, illetve becsértéke,- a szerremény megnevezése,- a megszerzett kötegek, kötetek, illetőleg darabok /levelek, analekták, képek stb./ száma,- végül zárórovat a leltári napló megfelelő sorszámának utólagos bevezetésére. Ezekbe a rovatokba a kéziratokat szerzeményenként vezetjük be. Akár egy vagy egynéhány darabból áll is valamely új szerzemény, akár többszáz darabból, egy tételként, sommásan vesszük fel. A növedéknaplózást évente ujra kezdődő sorszámozással végezzük kézírással. [15. o.

Minta a növedéknapló vezetéséhez

Sorszám A beszerzés kelte A beszerzés módja, a szerzemény vételára ill. becsértéke, az átadó v. eladó neve, lakcíme A szerzemény megnevezése Kézirat Levél, analekta stb. A szerzemény sorszáma a leltári naplóban
        Kötet Köteg Darab
1. 1946. jan. 5. Ajándék /250 Ft/ Losonczy Istvántól, Bp. IX. Mátyás u. 12. Szabó Bendeguz: Puskás Tivadar élete és alkotásai. 1927. 1   1946-74.
2. jan. 26. Vétel /3000 Ft/Papp Ferenctől, Bp. II. Fő u. 3. Ragályi Tamás levelezése, 18-19.sz. fordulója.   98 1946-53.
3. febr. 10. Letét /8000 Ft/ Özv. Pintér Jenőrsétől Bp. IV. Veres Pálné u. 41. Pintér Jenő hagyatéka /kéziratok, jegyzetek, levelezés, személyi iratok stb./ 15 326 1946-12.
4. márc. 7. Vétel /270 Ft/Jónás Alfrédtól, Dunaharaszti Paszkvillus-kötet. 1764. 1   1946-28.
5. ápr. 30. Ajándék /1700 Ft/ Nagy Sándortól, Solymár Jókai-emlékek /kézirat-töredékek, fényképek, aprónyomtatványok stb./   35 1946-16.
6. május 2. Vétel /6000 Ft/ Turchányi Imrétől, Bp. Család u. 6. Autográfia-gyűjtemény 1848-49-ből   114 1946-4. [16. o.

A zárórovatba utólag - a feldolgozás után - a szerzemény raktári számát, számait szoktuk feljegyezni. Növedéknaplóul ajánlatos nagyobbalaku, vastagabb, erős kötésű, nyomdailag rovatolt kötetet használni.

b/ Lebélyegzés

Az állománybavétellel kapcsolatos feladat az uj szerzemény lebélyegzése. Ehhez kétféle bélyegzőt szokás használni: egy kisebb, kör- vagy ellipszisalaku, kb. 15 mm átmérőjű és egy téglalapalakú, kb. 30 x 15 mm nagyságú gumibélyegzőt. Az előbbi csak a közgyűjtemény nevét tünteti fel, az utóbbin azonban a közgyűjtemény megnevezésén kívül „Kézirattári növedéknapló” feliratnak is szerepelnie kell, valamint egy tintával kitölthető üres helynek a szerzeményezés éve és száma részére.

A különböző kéziratfajták lebélyegzése különbözőképpen történik. Valamennyire nézve fontos, elvi jelentőségű szabály azonban, hogy a bélyegzés a kézirat írott részeit ugyan érintetlenül hagyja, de mégis úgy történjék, hogy a bélyegzőnyomat kivágása a kézirat írott részének sérelme nélkül ne legyen lehetséges. Legmegfelelőbbem tehát valamely szöveges rész egészben vagy részben üres verzóján mehet végbe. Szigorú követelmény az is, hogy a bélyegzéssel a kéziratot el ne csufítsuk; vigyázni kell arra, hogy a bélyegzőpárna ne legyen tulzottan festékes, a bélyegző ne legyen szennyezett vagy kopott s a lenyomat ne legyen ferde vagy fordított.

Kézirat-kötetek. Könyvformája kéziratköteteket többnyire csak az első és utolsó írásos lapjukon szokás lebélyegezni; az első lapra, lehetőleg a címlap - belső oldalára, /verzójára/ rányomjuk a négyszögletes növedéki bélyegzőt, az utolsó lapra pedig a kis körbélyegzőt; vastagabb kéziratok belsejében azonban /pl. minden ötvenedik lapon/ ajánlatos egy-egy további bélyegzést végezni a körbélyegzővel.

Kézirat-kötetek. A be nem kötött, hanem csak kötegbe /fasciculusba/ foglalt nagyobb kéziraton a növedéki bélyegzésen kivül ajánlatos a körbélyegzővel valamennyi lapot lebélyegezni. [17. o.

Kiskéziratok. A néhány lapnyi terjedelmű kiskéziratokon /analektákon/ ismét csak két bélyegzést végzünk: az első oldalon, vagy ott, ahol erre megfelelő hely van, a növedéki bélyegzővel, és egy tetszés szerinti oldalon a körbélyegzővel.

Levelek. Leveleknek lehetőleg minden lapját bélyegezzük le a körbélyegzővel, nem hagyva figyelmen kivül a levélhez tartozó borítékot és mellékleteket sem. Növedéki bélyegzést a leveleken nem kell alkalmaznunk; elég, ha a növedéki bélyegzőt a levél /levelek/ palliumára nyomják rá.

Grafikus ábrázok stb. Grafikus ábrázolásokat, fényképeket s a kéziratgyűjteménybe tartozó hasonló jellegű darabokat a hátlapjukon bélyegezzük le, ahol az ábrázolásban kár nem eshetik.

c/ Leltári napló

A kéziratok leltári nyilvántartása voltaképpen nem szorosan a szerzeményezéshez kapcsolódó feladat. Ezt rendszerint csak a feldolgozás után, az elkészült katalóguslapok alapján szokás elvégezni. A leltári kimutatáshoz külön könyvet használunk s az uj szerzeményeket nem sommásan vezetjük be, mint a növedéki naplóba, hanem részletezve: a kéziratokat és analektákat egyenként, a leveleket levelezési viszonylatonként. A sorszámozás a leltári naplóban is évenként ujra kezdődik. A nyilvántartó rovatolása a következőképpen alakitható: [18. o.

Sorszám A beszerzés kelte A beszerzés módja
/az átadó
     
v. eladó neve, növedéknapló szám, vételár, v. érték/ A szerzemény megnevezése Kézirat /Kötet, köteg/ Levél, analekta stb. /db./ Raktári jelzet  
1. 1949. ápr. 7. Ajándék Görgey Vilmostól. 1949-12. Értéke: 19.000 Ft. Görgey István hagyatéka -- /kéziratok, személyi iratoklevelek/:     Ms 1235-1240
      Görgey István naplója 1882-1913. I-IV.k., 84, 75, 62, 118 f. 4   Ms 1235
      Görgey István feljegyzései Görgei Amur 1848-49. évi szerepléséről. 1900 körül. I-II. k., 369, 417 f. 2   Ms 1236
      Görgey István versei és verstöredékei. 19. sz. vége. 128 f. l   Ms 1237
      Görgey István személyi iratai:    
      1. Születési bizonyitvány, Késmárk, 1825.      
      2. Gimnáziumi bizonyitvány, Lőcse, 1837.     [19. o.
      3. Gimnáziumi bizonyitvány, Podolin, 1838-40.    
      4. főiskolai bizonyitvány, Miskolc, 1842-43.    
      5. Ügyvédi oklevél. Pest, 1845.    
      6. Vármegyei aljegyzői kinevező okirat. Lőcse, 1847.    
      7. Honvédhadnagyi kinevező okirat. Pest, 1848.    
      8. Házasságlevél, Buda, 1855.    
      9. Közjegyzői kinevező okirat, 1868.   9 Ms 1238
      Görgey István és családtagjainak fényképei. 1365-1913.   57 Ua
      Görgey Istvánhoz írt levelek:    
      Balkányi Kálmán   1 Ms 1239-1240
      Bártfay Géza   2
      Bethlen Anna   3
      Bohus Jánosné   3 [20. o.
      Csanády Artur   4
      Duka Tivadar   7
      Eötvös Lóránd   1
      Görgey Artur   116
      Görgey Arturné   89
      Görgey Sándor   33
      Irinyi István   2
      stb.    
2. 1949. máj. 30. Vétel Losonczy Istvántól. 1949-23. Vételár: 3500 Ft. Gyüjtemény: -- A Losonczy családra vonatkozó iratok és iratmásolatok. -- I-VI. k., 172, 197, 234 314, 153, 92 f. 6   Ms 1241-1246
      Adnotationes Caroli Lossontzi ab anno 1751. usque ad annum. 1753. 12 f.   1 Ms 1247
      Extractus decisionum Tabulae Regiae Judiciariae annis 1752-1754. 210 f. 1   Ms 1248
      Jus naturae et gentium. S. Patakini anno 1758. 160 f. 1   Ms 1249
      Országgyűlési Tudósitások 1832. dec. 17. - 1833. jun. 19. I-II.k., 47-62 f. stb. 2   Ms 1250-1251
[21. o.

Amint a fenti példák mutatják, nagyobb kéziratokat és analektákat a katalóguslap fontos adatai szerint/szerző, cím, évszám, lapszám/ vezetjük be, a leveleket csak a levélirók és a címzett feltüntetésével /a keltezések elhagyásával/ esetenként összesitett darabszámmal.

A leltári naplózás kézirással és gépirással egyaránt végezhető; utóbbi esetben azonban különálló naplóiveket kell használnunk, ezeket csak akkor köttetjük be, ha belőlük egy kötetre való már összegyűlt.

II. Tárolás, raktározás

Az újonnan beszerzett és állományba vett kéziratok korszerű tárolása, raktározása összetett feladat, amelynek egyes fázisaival külön-külön kell foglalkoznunk.

Az anyag együtt-tartása. Általános érvényü alapelv e tekintetben a szerzeményi eredet /proveniencia/ szerint való anyag-együttartás. E szerint egy-egy szerzemény különböző részeit - bármilyen nagyszámunk legyenek is - nem szabad egymástól elszakítani, szaktudományi vagy nyelvi csoportokra szétosztani, - mint a múlt századi kézirattári gyakorlat tette, - hanem szorosan együtt kell tartani. Kivételt tennünk még a XVI. század előtti anyaggal /kódexekkel, oklevelekkel/ s egyéb történelmi ereklyeszámba menő darabokkal /Kossuth-, Petőfi- stb. kéziratokkal/ sem lehet. Megengedett, sőt kivánatos ugyan az ilyen muzeális értékű darabokat külön tűzbiztos helyre /páncélszekrénybe/ helyezni, a kiemelés azonban nem jelentheti a szerzeményi keretből való kiszakitást; a páncélszekrénybe került daraboknak meg kell tartaniok raktári jelzetüket, s raktári helyüket is ajánlatos őrlappal jelezni.

1. Rendezés

Ebben a munkakörben első feladat a rendezés. Egyes darabokból álló gyarapodás esetén rendezésre természetesen [22. o. nincs szükség; annál nagyobb jelentősége van azonban ennek a munkának a számos darabból, ill. csomóból álló szerzeményeknél. Mennél nagyobb terjedelmű s többrétű valamely szerzemény, annál komolyabb, kényesebb feladat a rendezés. Különös körültekintéssel, kézirattári érzékkel kell eljárnunk a hagyatékok rendezésekor. Az ilyen anyag ui. - ellentétben a gyűjteményekkel - többnyire rendezetlen állapotban kerül a közgyűjteményekbe.

A hagyatékok rendezésekor a következő szempontok szerint járhatunk el. Mindenekelőtt elkülönitjük a kéziratokat a levelektől, majd e két főkategóriát külön-külön rendezzük. A kéziratokat csoportokba osztjuk. Irói hagyaték esetében pl. ilyen osztályozást végezhetünk: a/ nagyobb prózai művek, b/ kisebb prózai művek, c/ verses művek, d/ jegyzetek, kivonatok, kivágatok, e/ személyi iratok, fényképek stb.

A nagyobb prózai műveket előbb műfajok /regények, szinpadi művek stb./ szerint, azután évrendben kell rendeznünk, egymás mellé helyezve ugyanannak a műnek különböző kidolgozásait, fogalmazványait és tisztázatait. Kisebb prózai és verses művek esetében az eljárás hasonló. A jegyzeteket a szerint a téma szerint kell csoportositanunk, amelyre vonatkoznak; a személyi iratokat és fényképeket a vonatkozó személyek szerint rendezzük.

A hagyatéki levelezést megfelelő sajátos alapon rendezzük. A leveleket előbb levélirók szerint betűrendbe csoportositjuk, majd az egyes levélirók leveleit keltezés alapján rendezzük.

Nem egy, hanem több levelezési viszonylatot felölelő levélgyűjtemények esetében a különböző viszonylatokat nem szabad összekevernünk, hanem a gyűjteményt előbb címzettek szerint szét kell választanunk, s az igy nyert csoportokon belül levélirók, s ezen belül keltezés szerint kell a leveleket sorbaraknunk.

A tudományos hagyatékok rendezése általában - hacsak nem polihisztorokról van szó - még egyszerűbben, rendszerint kevesebb kategóriával oldható meg.

Az eképpen alkotott kéziratcsomók rendjét feliratos boritópapirosok /palliumok vagy méginkább boritékok/, továbbá szükség esetén zsineges átkötés alkalmazásával, [23. o. valamint számozással /a palliumok számozásával, szükség esetén lapszámozással/ biztosithatjuk. Ezen felül módot kell rá találnunk, hogy a kéziratcsomók megfelelő védőtokokba /dobozokba, tékákba/ kerüljenek. A nagyobb terjedelmű önálló kéziratos műveket esetleg könyv módjára be is lehet köttetnünk.

2. Raktári elhelyezés

Az új szerzeményű kéziratok tárolásában a következő lépés a rendbeszedett és tékázott csomók sorbaállitása, raktári elhelyezése, felállitása. Ez egyike a legelhanyagoltabb könyvtártechnikai kérdéseknek. Régi közgyüjteményeinkben többnyire ma is a mint század közepén bevezetett raktári rend szerint helyezik el az uj gyarapodást. Nagykönyvtárainkban csak néhol történtek reform-kezdeményezések ezen a téren; a korszerű kézirat-raktározás utját ezek jelölik meg. Ez az ut pedig nem más, mint egyszerű folyószámos /numerus currens szerinti/ felállitás, amely a nyomtatott-anyag raktári elhelyezése terén már szinte minden könyvtárunkban általános eljárás.

A kéziratok folyószámos elhelyezése azonban nem oldható meg olyan egyszerűen, mint a nyomtatványoké. Legalábbis a nagy mennyiségű anyagot felölelő kézirattárakban nem. /Néhány polcméternyi terjedelmű kéziratgyűjtemény esetén persze nem merülnek fel felállitási problémák./

A nehézséget nem az egyenként szerzeményezett önálló művek okozzák, hanem a sorozatszerű szerzemények: a hagyatékok és a gyűjtemények. A kérdés az: hogyan lehet a tartalmilag rendezett, különböző nagyságú darabokból, csomókról álló sorozatokat ugy felállítanunk, hogy összefüggésük megmaradjon s ugyanakkor a raktári férőhelyet a foliónyi kéziratkötegek és aprócska cédulacsomók egymás mellé helyezésével ne pazaroljuk.

Régi raktári rend. Ismeretes, hogy a régi könyvtári technika általában három-négy nagyságosztállyal dolgozott, ami kézirattári viszonylatban egészen megfelelő eljárás lett volna; a baj csak az volt, hogy az [24. o. ívrétű, negyedrétű, nyolcadrétű és ennél kisebb anyag felállitása mind külön-külön mezőnyökben, számsorokban történt. Így az anyag, - amelyet már a szakok vagy nyelvekszerinti tagolás is szétszaggatott, - egészen szerteszóródott. Újabban a külön számsoros raktározási mód a nyomtatványok esetében a numerus currens rendszer utján kiküszöbölődött ugyan, a helykimélés szempontja azonban oly mértékben érvényesült, hogy polcméterenként centiméternagyság szerint történik a felállitás. Ez az ujitás a kézirattárak tekintetében csak részben hasznositható. A centiméteres nagyságkülönbségek szerinti sorképzés ti. a kéziratraktározásban teljesen alkalmatlan eljárás, már csak azért is, mivel ilyen finoman megkülönböztetett sorokat a lassú, bizonytalan gyarapodás miatt esetleg évekig sem lehet összeállitanunk.

Egy-számsoros elhelyezés. Annál kedvezőbb lehetőségeket nyujt a kézirattár számára az osztályokra nem tagolt, egységes felállitás, amely szerint - különösen vasállványzatú raktárakban - egymásutáni polcokon, tetszőleges sorrendben követhetik egymást a különböző nagyságú sorok. Nyilvánvaló tehát, hogy a korszerű és célszerű kézirat-raktározási megoldást a régi nagyságcsoportositásnak az egy-számsoros elhelyezéssel való kombinációjából nyerhetjük. Három /folió, kvart, oktáv/ nagyságosztály szerinti összeállitás számunkra teljesen elégséges. Ezzel a legeltérőbb formáju darabokból, csomókból álló gyüjtemények megszakitatlan felállitását is könnyen el lehet érni. A nagyobb alakú kéziratsorokba netalán beékelődő, sokkal kisebb formájú anyagrészlet vagy különösen az egészen kis formájú jegyzet- vagy cédulaanyag zavaró hatása is bármely esetben könnyen kiküszöbölhető dobozolás segitségével. Ilyenkor könyvszerűen felállitható akkora tároló dobozt csináltatunk, amilyen magassága az illető sor, s ebbe a tokba helyezzük a kisebb vagy egészen kisalaku anyagot. Helyveszteséggel ez a megoldás nem jár, mivel nagyobbalakú dobozba több kézirategység /darab, csomó/ kerülhet s igy a raktári polcon folyóméterhelyet takarítunk meg.

Két-számsoros elhelyezés. Ha az egységes, egy-számsoros raktározás módja régi raktárberendezésü kézirattárban esetleg technikai akadályokba [25. o. ütköznék, vagyis, ha a polcok távolságának szabályozhatatlansága vagy az állványok /szekrények/ elégtelen mélysége miatt a nagy alaku kéziratokat a kisebbekkel nem lehetne együttesen, folytatólagos sorokban raktározni, akkor a két-számsoros kényszermegoldáshoz kell folyamodnunk. Ilyenkor külön-külön szekrényeket /és számsort/ tartunk fenn a nagy alaku /ivrétü/, ill. a kisebb alaku /negyed- és nyolcadrétű/ kéziratok számára. Hogy a komplex szerzemények /hagyatékok és gyüjtemények/ ilyenkor is együtt legyenek tarthatók, kisegitő eljáráshoz folyamodhatunk. Ilyenkor ui. az anyagot nem darabonként állitjuk a raktári polcra, hanem a kisebb-nagyobb darabokat, csomókat /mindegyiknek külön számot adva/ többesével egyenlő nagy fólióalaku dobozokba, mint gyűjtőtokokba helyezzük s igy az egészet ivrétű sorokban raktározzuk. A tárolásnak ez a gyakorlatban bevált módja aligha költségesebb, mint a darabonkénti raktározás; igy ui. szükségtelenné válik az egyes darabok, csomók tékázása vagy beköttetése: átkötött palliummal kerülhetnek a dobozokba.

Levelek és analekták elhelyezése. Ami a levelek és analekták raktározását illeti, a numerus currens rendszer e tekintetben is harmonikus megoldást kinál. A rendezési eljárás ismertetésekor már tisztáztuk, hogy a gyűjteményi vagy hagyatéki keretbe tartozó analekták és levelek miként tagolódnak bele - egymással szerves összefüggésben - a rendezéskor kialakitott fő- és alcsoportokba.

Az egyenként szerzeményezett, szórvány-jellegű levelek és analekták legegyszerűbb raktározását megint csak dobozok segitségével biztosíthatjuk. Úgy járhatunk el, mint némelyik könyvtárunk a különnyomatokkal és más apróságokkal. A felgyülemlő egyes leveleket és analektákat palliumozva /boritékolva/ és megszámozva dobozokba gyűjtjük; a megtelt dobozt vagy dobozokat azután az éppen összeállitásra kerülő polcsorba ugyanugy állitjuk be, mint bármely más önálló kézirat-köteget vagy kötetet. [26. o.

3. Raktári számozás

A raktári állványokra került egyes kéziratok és kéziratsorozatok számozásának szabályai a következőkben foglalhatók össze:

a/ A raktári számozás általában kötetek, kötegek /tékák/ szerint történik.

b/ Külön számot kap minden nagyobb terjedelmű, többnyire könyv-formájú önálló kézirat, kivéve a több kötetre terjedő műveket; utóbbiak esetében valamennyi kötet egy szám alá kerül. /Pl. 1342/I., 1342/II., 1342/III. stb./

c/ Egy számot nyernek a közös tékába foglalt vagy egybekötött /kolligált/ analekták, oklevéltárak és iratgyűjtemények is. Az egyes darabok ilyenkor többnyire az egész anyagon végigfutó fólió-számozás alapján, vagy a darabok sorszámozása szerint lesznek megtalálhatók.

d/ Egy-egy szám alá kerül minden levelestéka és leveleskönyv /eredeti levelek kolligátuma, másolati könyv/ is. A közelebbi eligazodás tékázott anyagban a sorszámozással ellátott levelezési viszonylatok /egy bizonyos személynek egyazon személyhez irt levele, levelei/ szerint, - egybekötött és egybemásolt anyag esetében pedig egységes folió-számozás segitségével történik.

e/ A gyűjtemények és hagyatékok alkotórészeinek számozása tekintetében az a-d/ pontokban foglalt szabályokhoz kell igazodnunk.

Idevágó további tanácsok még a következők:

A kézirattári raktári számokat - megkülönböztetésül a nyomtatványok raktári számától - célszerű Ms jellel kombinálni, pl. Ms 237. Az ilyen formájú jelzetet azután nem lehet összetéveszteni a 237 számú nyomtatvány helyszámával.

A jelzet feltüntetése. A jelzetet a kéziratokon két helyen szokás feltüntetni: a kézirat előzéklapján vagy címlapján, fekete grafit irónnal írva, valamint a kéziratot védő kötés, téka vagy doboz hátán /gerincén/ a felső széltől egy-két cm-nyire felragasztott kis cédulán, fekete tussal írva. Nagykönyvtáraink [27. o. némelyikében újabban a külső jelzetet nem címkére, hanem magára a kötésre irják fehérszinű tussal s az irást átlátszó lakkréteggel vonják be. Az utóbbi eljárás azért korszerűbb, mert kiküszöböli a többnyire kötésrongáló ragasztószerek használatát, másrészt biztosit a jelzet lekopása, elmosódása, a cédulák leválása ellen.

Kódexeken, ereklyeszámba menő köteteken, iparművészeti értékű régi kötéseken azonban nem szabad sem felragasztott, sem lakkozott címkét alkalmaznunk. Az ilyen darabokon a külső jelzetelés pótlására 10-12 cm hosszu és kb. 4 cm széles kartoncsíkot helyezünk a kötet lapjai közé úgy, hogy a kötet felső részén a csík egy-két ujjnyira kiemelkedjék; erre a kilátszó részre irjuk rá fekete tussal a jelzetet.

Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy régi, száz- vagy többszáz éves jelzetcédulákat, amelyek olykor fontos könyvtártörténeti adalékul szolgálnak, nem szabad a kötetekről eltávolitanunk.

Raktári nyilvántartó. A raktárban elhelyezett, beszámozott kéziratanyagról a folyószámok rendjében folytatólagosan raktári nyilvántartást kell vezetnünk. Erre a célra használhatunk akár vonalazott lapokból álló, bekötött könyvet, akár irodai iratrendezőt, kiemelhető-betehető lapokkal, de használhatunk kartotékdobozt vagy fiókot is. A lényeg az, hogy minden egyes raktári egység - a számok egymásutánjában - rövid néhány adattal /jelzet, szerző, cím, évszám/ be legyen vezetve a nyilvántartóba. Csekély fáradsággal igy nemcsak az általános állományreviziók alkalmával, hanem a mindennapi kutató kiszolgálásban és a raktári rendtartásban is nélkülözhetetlen segédeszközt nyerünk. [28. o.

III. Kéziratvédelem [+]

[+] A könyvtári állomány védelmét részletesen tárgyalja az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványainak 1. számaként megjelent A könyvtári állomány védelme c. munka.

Mivel a kéziratok legnagyobbrészt fontos történeti /irodalomtörténeti és művelődéstörténeti/ források, s mivel egy-egy műből eredeti példányként többnyire csak egy létezik, megőrzésükre és épségben tartásukra a kézirattáraknak különös gondot kell forditaniok. A kéziratvédelem legfőbb követelményei az alábbiakban foglalhatók össze.

1. Technikai eljárások

Páncélszekrény. Nagyértékű kéziratokat /középkori kódexeket és okleveleket, s bármely időből származó ereklyeszámba menő történeti vagy irodalomtörténeti emlékeket/ tűzbiztos helyen, lehetőleg páncélszekrényben őrizzük.

Szekrények. A kéziratokat a fokozottabb védelem céljából jobbára zárt szekrényekben szokták tárolni. Ez a tárolásmód - különösen kisebb gyűjtemények esetében - könnyű és jó megoldást jelent. A zártan tárolt kéziratokat azonban időnként /két-három hetenként/ szellőztetni kell, hogy a könyvpusztitó apró férgek tanyát ne verjenek az elhanyagolt, zárt szekrénytérben. A nyilt fa- vagy vasszerkezetű állványokon elhelyezett kéziratok jobban levegőznek /felállitásuk is könnyebb/, de a porosodás ellen kevésbé vannak védve. Az ilyen raktári állványokon időnként porszivózást kell végezni.

Raktárhelyiség. A kéziratokat általában sokkal gondosabban kell tárolnunk, mint a nyomtatványokat. A kézirattári raktár lehetőség szerint a nyomtatványraktártól elkülönitett helyiségben vagy legalábbis külön raktárszárnyban legyen. Raktárhelyiségül nem szabad [29. o. északi fekvésű vagy nedves helyiséget használni; a tulságosan napsütött helyiségekben pedig ablakelzáró fatáblákkal kell védekezni a túl erős sugárzás ellen. A hűvös és a meleg raktárhelyiségeket egyaránt gyakran kell szellőztetni.

Raktárgondozás. A raktárakban szigorúan kell ügyelnünk a tisztaságra, a rendre, a féreg- /egér-, patkány-/ mentességre és a tűzbiztonságra. Gyakran kell portalanitást végeznünk s megfelelő műszerrel /termohygrometer, polymeter/ ellenőriznünk kell a levegő hőmérsékletét, illetve páratartalmát. Vigyáznunk kell, hogy a raktár hőmérséklete ne legyen 6-8 foknál alacsonyabb és 24 foknál magasabb - a levegő páratartalma pedig ne süllyedjen 40% alá, illetve ne emelkedjék 60% fölé.

Köttetés. A füzetlen állapotban levő ujabbkori, nagyobb terjedelmű önálló kéziratos műveket könyvkötővel be lehet köttetni; kötés előtt ellenőrizzük a lapok pontos rendjét, ha nincs címlap, pótcímlapot kell készitenünk; ha előzéklapokra vagy a köteten belül választólapokra van szükség, fel kell erre hivnunk a könyvkötő figyelmét. A bekötésre kerülő kéziratok széleit körülvágatni nem szabad. Szellemi életünk kiválóságainak kéziratait csak művészileg megtervezett és kivitelezett bőr- vagy félbőrkötésbe szabad köttetni.

Tékázás. Az összetartozó részekből álló, de kötésre nem alkalmas kéziratcsomók számára, továbbá az egyenként szerzeményezett kéziratokból alkotott kötegek számára keményfedelü szárnyas tékát vagy tároló-dobozt csináltassunk. /Ld.: a felállitásról szóló részt./

Konzerválás, restaurálás. A megrongálódott kéziratok vagy régi kéziratkötések szakszerű restaurálásáról, illetve konzerválásáról időben ajánlatos gondoskodni. Hozzá nem értő személyekre azonban semmi esetre sem szabad kéziratok kötésének vagy papirosának javitását rábízni; de a kézirattárosnak sem szabad házi eszközökkel ragasztgatni, áztatgatni. Régi exlibriseket, címkéket nem szabad a kéziratkötetekből eltávolitani, úgyszintén nem szabad hozzányúlni az előzéklapokon vagy belül a kötetben előforduló bejegyzésekhez sem. A [30. o. szakszerű restaurálás módjainak ismertetése különleges útmutató keretébe tartozik; felvilágositással szolgálhatnak e tekintetben a budapesti nagykönyvtárak, főképpen az Országos Széchenyi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár.

Mikro-fényképezés. Tervbe lehet venni a kézirattár legfontosabb anyagának mikrofényképezését; a fényképezést a lehetőség szerint folyamatosan kell végrehajtani. /A kéziratokat a fényképezésre gondosan elő kell késziteni: ellenőrizni kell a lapszámozás pontosságát; minden kézirathoz egy-egy gépírásos előtétlapot kell késziteni a kézirat rövid címével és jelzetével; ez a lap lesz minden esetben a filmtekercs vagy filmcsík első könnyen olvasható, eligazitó felvétele./

2. A kutatómunka szabályozása

Helybeni használat. Törekednünk kell arra, hogy kutatók mindennemű kéziratot csakis a könyvtár olvasótermeiben, felügyelet alatt használhassanak.

Zárt anyag. Politikai vagy erkölcsi szempontból kifogás alá eshető anyagot /politikai vagy pornográf remota/ az intézményvezető engedélye nélkül nem szabad a kutatás rendelkezésére bocsátani. Ugyanígy kell kezelni azokat a letéteket, ajándékokat vagy akár vásárolt szerzeményeket is, amelyeknek bizonyos időre szóló zár alatt tartására a közgyűjtemény kötelezettséget vállalt. A remotákról készült címfelvételek nem oszthatók be a nyilvános katalógusba.

Lapszámozás. Gondoskodni kell róla, hogy minden kézirat - különösen az össze nem fűzött anyag /analekta- vagy levélcsomó/ - lapszánozva legyen. A kutatónak csak lapszámozással ellátott anyagot szabad átadni, hogy visszavételkor ellenőrizni lehessen a hiánytalanságot. A lapszámozást sohase végezzük tintával vagy egyéb eltávolithatatlan festékanyaggal /nem ajánlatos a számbélyegző használata sem/, hanem mindig csak ceruzával. [31. o.

Nagyértékű kéziratok. Középkori vagy egyéb nagyértékű kéziratokat csakis tudományos kutatás céljából szabad használatra bocsátani. Ha az eredeti mű használata nem okvetlenül szükséges, fényképmásolattal vagy filmmel kell a kutatást kiszolgálni.

Kölcsönzés. Kéziratokat magánszemélyeknek ne adjunk kölcsön. A kölcsönzést lehetőleg intézményközi kölcsönzésre kell korlátoznunk.

IV. Katalogizálás

Korszerű katalogizálás

A korszerű kézirattári munka valamennyi részletének harmonikus rendben kell összesimulnia. Hogyha tehát a rendezésben és raktári felállitásban a sokszorosan tagolt, mesterséges kategóriák kiküszöbölésével egységességre törekedtünk, érvényesiteni kell az egység szempontját a korszerű katalógus létrehozatalában is.

Ez a követelmény itt két vonatkozásban juthat kifejeződésre, egyrészt a katalógus rendszerében, másrészt külső formájában.

1. Általános katalógus. A kézirat-katalógus uj rendszere nem követheti azt a régi gyakorlatot, amely a kézirattárban őrzött különféle anyagcsoportokat külön katalógusokban dolgozta fel. Nem ajánlatos. tehát a kéziratok, az analekták, a levelek, az oklevelek, a képes ábrázolások stb. számára párhuzamos katalógusokat készíteni, hanem valamennyi anyagról lehetőleg egy katalógus keretében kell áttekintést adnunk.

Utaló-rendszer. De nem érhetjük be a régi katalógusok egyesítésével. Ezenkívül arra is törekedni kell, hogy lehetőleg ne teremtsünk ujfajta különkatalógusokat, hanem a kutatás részéről felmerülő igényeket lehetőleg egyetlen katalógussal elégitsük ki. Így a kézirattári gyakorlat - eltérően a könyvtári gyakorlattól - [32. o. nyugodtan eltekinthet például a különálló szakkatalógus felállitásától. A szaktudományi tájékozódás céljaira itt teljes mértékben elegendő, ha nevek és tárgyszók /személynevek, tulajdonnevek, földrajzi nevek, történeti kor- és időszakok, tudományágak, konkrét témák/ szerint is feldolgozzuk az anyagot s az igy nyert cédulákat /különleges utalókat/ a főlapok közé, vagyis az anyagot szerzők, illetőleg kezdőszók szerint felölelő katalógusba soroljuk be.

Végső fokon igy olyan általános katalógus birtokába jutunk, amely egyetlen betűrendes cédulasorban mindennemű kézirattári anyagról cím szerint is, tartalmi vonatkozások szerint is tájékoztat.

Ez az általános katalógus - az eddigi tapasztalás szerint - jól bevált, mert sikeresen tudja szolgálni azt a célt, hogy a kutatás a legegyszerűbben s ugyanakkor a legsokoldalúbban tájékozódhasson a kézirattárban őrzött mindennemű anyagról.

2. A katalógus formája. Az uj katalógus külső formájára nézve a következő tanácsokkal szolgálhatunk:

a/ katalogizálásra lehetőleg kartonlapokat /cellkartont/ használjunk;

b/ a katalóguslapok rögzítővassal ellátott fiókokban legyenek elhelyezve;

c/ méretére nézve a katalóguslapnak a nemzetközi méretű cédulánál nagyobbnak kell lennie, mivel a kéziratleirás sokkal több helyet kiván, mint a nyomtatvány-címleirás. Ajánlható a 14,5 x 10 cm-es forma, amely egy cellkarton ív maradéktalan felosztásából adódik;

d/ a címleirást ne kézzel, hanem irógéppel végezzük. Általános jellegű megjegyzéseinknek végére értünk.

Ennyiben kivántuk összefoglalni a korszerű kéziratkezelés elvi és gyakorlati kivánalmait.

Ezekre az alapokra támaszkodik a kézirat-katalogizálás szabályait összefoglaló alábbi utmutatónk. [33. o.



A KÉZIRAT-KATALOGIZÁLÁS SZABÁLYAI [35. o.

A következő szabályok az irásbeliség ujabbkori szakaszában, a XVI. század óta keletkezett kéziratok könyvtári feldolgozására vonatkoznak. A XVI. század előtt irt kéziratos művek /kódexek/ katalogizálása más kivánalmak szerint történik, vele más szabályzat foglalkozik.

E szerint, azok a kéziratfajták, amelyeknek leírását útmutatónk felöleli, a következők:

a/ nagyobb terjedelmű irodalmi és szakirodalmi alkotások, forma szerint könyv- és kötegszerű kéziratok, -

b/ kisterjedelmű irodalmi és szakirodalmi alkotások, forma szerint füzetszerű vagy csupán néhány lapnyi, un. kiskéziratok /analekták/, -

c/ levelek /missilisek/, továbbá a kézirattári anyagban önállóan, vagy kéziratos hagyatékok, gyűjtemények tartozékaiként előforduló

d/ oklevelek, okmányok, akták,

e/ zenei kéziratok,

f/ kéziratos bejegyzésekkel ellátott nyomtatványok,

g/ kéziratok vagy levelek tartozékait alkotó vagy különálló képes ábrázolások. [+]

[+] A térképek, köztük a kéziratos térképek katalogizálására vonatkozó szabályokat az Országos Könyvtárügyi Tanács Kiadványainak 5. száma tartalmazza. Címe: „Térképek katalogizálása”.
[36. o.


I. KÉZIRATOK ÉS KISKÉZIRATOK /ANALEKTÁK/ KATALOGIZÁLÁSA

Általános utasitások

1.
Nagyobb terjedelmű kéziratok címe

A nagyobb terjedelmű, könyvszerű kéziratoknak éppen úgy, mint a nyomtatványoknak, rendszerint külön címlapjuk van. Ilyen esetben a katalogizálás erre támaszkodik.

Gyakori eset azonban, hogy a kötetes kéziratoknak nincsen címlapjuk. Ilyenkor a mű tartalma alapján kell címet alkotni. A címadáshoz felhasználható a mű bármely része: elő- vagy utószava, bevezetése, tartalomjegyzéke, jegyzetei, kötéscíme stb.

A kézirat alapos áttekintésétől különben olyankor sem lehet eltekinteni, ha a kéziratnak van címlapja, mivel a cím esetleg nem fejezi ki híven a mű tartalmát.

2.
Kiskéziratok címe

A néhány lapnyi terjedelmű kiskéziratok /analekták/ katalogizálása - akár van címük, akár nincs - lényegileg ugyanigy történik, az egész darab tüzetes áttanulmányozása alapján. [37. o.

3.
Főlap és utalólapok

A címleirás alappéldánya a főlap.

A főlapot utalólapok /általános és különleges utalók/ egészitik ki.

Főlapot minden kéziratról s ha a kéziratnak több példánya van, minden egyes példányról külön-külön kell késziteni.

Utalólapokat szültség szerinti számban készitünk. /L. 10-16./

4.
A főlap

A főlap a következő adatokat tartalmazza:

a/ a kéziratos mű leírása: a szerző neve, a mű címe, műfaja, kelte és nyelve;

b/ a kézirati példány leírása: a példány jellege /autográfia, másolat, tisztázat stb./, esetleg a másoló neve és a másolás kelte, de minden esetben a kézirat terjedelme, mérete, mellékletei, állapota s egyes esetekben a kötése;

c/ a kézirat tulajdonosainak megjelölése: a korábbi tulajdonosok neve időrendben, végül a mai birtokos közgyűjtemény, a szerzeményezés évével és számával;

d/ az egynél több művet magába foglaló kötet /kolligátum és egybemásolt kézirat/, illetve több különálló kéziratot tartalmazó köteg /fasciculus/ tartalmának részletezése;

e/ bibliográfiai vagy egyéb tájékoztató adatok /régebben használt cím és jelzet stb./ feljegyzése.

A címleirás adatait mindig az itt megadott sorrendben kell leirni, tekintet nélkül arra, hogy a kéziraton [38. o. milyen sorrendben fordulnak elő. A leirás öt főrésze egymástól vagy új bekezdéssel vagy sorkihagyással választandó el.

A címleirást minden esetben megelőzi a raktári jelzetnek a katalóguslap felső szélén /középen vagy jobb oldalon/ való feltüntetése. /Azért ajánlatos a jelzetnek középen, esetleg jobboldalon való felírása, hogy a baloldalon szereplő rendszót ne zavarja./

5.
Rendszó

A főlap rendszava - a névelő figyelmen kivül hagyásával - mindig a mű leirásának első szava, tehát a szerző, a testületi szerző neve vagy - ennek hiányában - a cím első szava.

A főlap rendszavát tipográfiailag ki kell emelni. Egyéni szerző neve mint rendszó, verzálisan irható, mégpedig akár a címmel egy sorban, akár külön, egy sorral feljebb.

Példa a szerzős mű címleírására:

Ms 584
PETRI MÓR: „Diákom Ady Endre.” Bp. 1942.
Gépirás. 228 f. 30 x 21 cm.
Poss.: Papp Viktor, OSZK 1950/23.

Ms 587
KIRÁLY JÁNOS
Egyetemes európai jogtörténet. - - előadásai után készült főiskolai jegyzet. Pozsony 1901.
Sokszorositvány. 123 f. 29 x 23 cm.
Poss.: Tiszai Lajos, OSZK 1950/179. [39. o.

      Példa testületi szerzős mű címleirására:

Ms 11.285
„Magyar Tudományos Akadémia. Felhivás a magyar nemzethez.” Pest 1861.
Fogalmazvány. 10 f. 22 x 18 cm.
Poss.: Eötvös József, MTAK 1867/47.
      Példa szerző nélküli mű címleirására:

Ms 583
„Historia litterariája a XVII-dik és XVIII-dik századoknak.” Főiskolai jegyzet. Debrecen 1813.
Egykoru másolat. 156 f. 24 üres f. Rongált. 25 x 19 cm.
Poss.: Sárváry Pál, özv. Tóth Emilné, EK 1955/2.
6.
A címleírás nyelve

A címleírás - ha a kéziratnak van címe - a mű eredeti nyelvét követi. Ha a kéziratnak a címleiró adott címet, akkor ez magyar nyelvű legyen. Utóbbi esetben azonban a mű leirásának végén okvetlenül jelezni kell, hogy a mű milyen nyelvű. Ugyanez áll a több művet tartalmazó, de összefoglaló címen felvett kéziratos kötetek, illetőleg kötegek részletező címleirására is.

A nem latin betűs írásokat /gót, cirill stb./ latin betűs alakra kell átirni. /A cirill betűkre nézve l. MNOSZ 3394. sz. szabványt./

A kézirati példányt, a kézirat tulajdonosait ismertető, valamint a bibliográfiai és egyéb megjegyzéseket tartalmazó címleirási részlet mindig magyarul készítendő. Pl. [40. o.

Ms 248
Magyar jogtörténeti emlékek. 1769-1807.
Lat., nagy., ném.
Egykoru másolatok. 86 f. 37 x 25 cm.
Poss.: Hódosi Lajos, OSZK 1892.
ff. 1-35. „Planum seu modul operandi, qui in colligendis decisionibus curialibus per depotationem assumptus est anno 1769.”
ff. 37-70v „Die Jurisdiction der Altsohler [Ó-Zólyom] und Dobroniwer [Dobrona] Herrschaften.” 1793-1803.
ff. 73-78. Formularium a Kir.Tábla joggyakornokai részére. 1820 körül.
ff. 82-84. „Az 1792., 1796., 1802. és 1807. évi diaeták végzései.”
Korábbi jelzete: Magy. Jog 4° 31.
7.
Eredeti cím

A kéziratos mű címének leirására nézve általános szabály, hogy a mű címlapján vagy kezdőlapján szereplő eredeti vagy agykorú címet - az eredetiség hangsulyozása végett - idézőjelbe tesszük, ellenben a későbbi vagy a címleiró által adott címet minden jel nélkül közöljük. Pl.

Ms 12.485
„Sok óhajtás közben, inség viselésben, éhség szenvedésben, keserves rabságban, Munkács kő várában szerzett versek.” 1720.
Egykorú kézirat. 128 f. 24 x 17 cm. Egykoru bk.
Poss.: Döbrentei Gábor, MTAK 1836/24.

Ms 13.689
„Rhapsodiák, mellyeket öszve irogattott Debretzenben egyszer s máskor. Sz.Imre.” Irodalmi s egyéb jegyzetek. XVIII. sz. vége.
Egykoru kézirat. 55 f. 19 x 12 cm. Egykoru bk.
Poss.: Antikvár, OSZK 1952/669.

8.
Irásjelek

Írásjeleket a címleirásban a mű nyelvének helyesirása szerint kell alkalmazni. A kéziraton levő irásjelhiányok vagy hibák helyesbítendők.

Az alkalmazandó irásjelek a következők:

a/ A szerző neve után, ha a címleirás ugyanabban a sorban folytatódik, kettőspontot kell tenni. Ha a címleirás külön sorban kezdődik, a szerző neve után nem teszünk írásjelet.

b/ Idegen szerző esetében a vezetéknév után vesszőt kell tenni: Palack[*y/*], Franti[*sv*]ek.

c/ Ha a műnek két vagy három szerzője van, nevüket gondolatjellel kell elválasztani: Kazinczy Ferenc - Fábchich József.

d/ Ha a mű címéből a rendszót kiemeljük, helyére két egymás mellett álló gondolatjelet kell tenni. Pl.

Ms 220
WATHAY FERENTZ
„Énekes keönw, melyet en -- az Fekete tenger mellet, az Fekete toronyban, Constantinapolion keövöll való niomorult rabságomban szereztem...” 1604.
      Olyankor azonban, ha a mű címében a szerző neve ragozott formában, vagy nem általánosan elfogadott s [42. o. nemzeti névalakban szerepel, a rendszó kiemelése mellett az egész címet kihagyás nélkül kell leirni. /Vö. 12., 19-20./ Pl.

Ms 113
KOLLER GYÖRGY: „Duae epistolae de rebus Quinque-Ecclesiensibus [Pécs] datae ad Josephum Vogelmayr provincialem Austriae a Georgio Koller.” Szigetvár 1767.
Egykoru másolat. 8 f. 16 x 8 cm.
Poss.: MTAK 1842/11.
      e/ Pontot, vesszőt, kérdőjelet, felkiáltójelet a cím után értelemszerűen kell tenni.

f/ Pontot kell tenni az alcím, a címmagyarázat, a műfajmegjelölés, a forditó, átdolgozó neve, a keltezés, a nyelvmegjelölés, egyszóval a mű címleirásának minden részlete után. /A keltezés helye és éve közé semmiféle irásjelet nem teszünk./

g/ Pontot kell tenni a kézirati példány formai leirásának egyes részletei után is.

h/ Vesszőt teszünk a formai leírásban a példány jellegére vonatkozó közlés egyes részletei közé, továbbá a kéziraton belül ujra kezdődő lapszámozás részletei közé.

i/ Plusz /+/ jelet teszünk a többkötetes, nem folytatólagosan lapszámozott kézirat egyes köteteinek terjedelmét feltüntető lapszámok közé, valamint a folytatólagos lapszámozással el nem látott kolligátumok egyes darabjai közé.

9.
Helyesirás

A címleirásban messzemenően ragaszkodni kell a kéziraton levő cím helyesirásához. Általában betűhű leirásra kell törekedni. Kivételek a következő esetek: [43. o.

a/ A nagybetük alkalmazásában a magyar és latinnyelvü műveknél a ma érvényes szabályokat kell követni. /A diszitési okokból csupa nagybetűvel irt szavakat is a helyesirás szabályai szerint kell átirni./

b/ Ha a cím számjeggyel kezdődik, a címkezdő számjegyet a mű nyelvén betűvel kell átirni. Az átirt szót szögletes zárójelbe tesszük.

c/ A betűvel kiírt számokat - kivéve, ha a címben fordulnak elő - arab számjegyekkel kell átirni. Ugyancsak arab számokkal kell helyettesíteni a római számokat is, kivéve, ha évszázadot, uralkodói sorszámot, vagy törvénycikket jeleznek.

d/ A röviditéseket /szóvégi röviditéseket, monogramokat, poligramokat/ ha a cím megértését gátolják, lehetőleg fel kell oldani. A feloldott szót vagy szórészt csak akkor kell szögletes zárójelbe tenni, ha nem közkeletű röviditésről van szó. Pl.

Ms 477
HORVÁT ISTVÁN
„Stephani Horvát a[rtium]l[iberalium] et philosphiae doctoris ac juris primum in annum auditoris excerpta fusiora e libris ungaricis seculi XVI.”
/Kijegyzések XVI. századi magyar könyvekből./ 1803 körül. Magy.
Autogr. 117 f. 26 x 21 cm.
Poss.: Horvát Árpád, OSZK
10.
Az utalólapok

Általános utalólapokat kell irni, ha a rendszó irásmódjában változások lehetségesek.

Az általános utalók nem egyetlen kéziratra, hanem a kéziratok egész sorára vonatkoznak, ezért raktári számot nem tüntetnek fel. [44. o.

11.
Az általános utaló adatai

Az általános utaló három adatot tartalmaz:

a/ A névnek vagy címnek az általunk rendszóul elfogadott alaktól elütő formáját,

b/ a „ld.” röviditést,

c/ a katalógusunkban rendszóként alkalmazott alakot.

12.
Mikor van szükség általános utalóra?

Általános utalót a következő esetekben szokás irni:

a/ a szerző /vagy a család/ nevének különböző irásmódjáról az általánosan elfogadott névalakra; pl.

BATTHÁNYI
ld.
Batthyány
      b/ a latinositott vagy görögösített humanista nevek esetében az idegen névalakról, a nemzeti alakra; pl.

ARATOR STEPHANUS
ld.
Szántó István
      c/ a szerző korábbi nevéről utóbbi nevére; pl.

SCHEDEL FERENC
ld.
Toldy Ferenc
[45. o.
      d/. a névelővel és praepositiokkal összetett nevek esetében, ha a használat ingadozó; pl.

De Gerando
ld.
Gerando
      e/ a szerző álnevéről valódi nevére; pl.

HATVANI MIHÁLY
ld.
Horváth Mihály
      f/ kettősnevű /vagy előneves/ szerzők nevének második részéről az első részre, ha a használat ingadozó; pl.

NAGY PÁL
ld.
Felsőbüki Nagy Pál
      g/ testületek korábbi nevéről jelenlegi nevére; pl.

MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG
ld.
Magyar Tudományos Akadémia
13.
Különleges utalók

A különleges utalók a kéziratkatalógusban főképpen a tárgy- és névmutatók szerepét töltik be.

A különleges utalók mindig valamely konkrét kéziratra vagy kéziratokra vonatkoznak s ezért megadják a megfelelő raktári jelzetet is. [46. o.

14.
A különleges utalók adatai

A különleges utalók adatai a következők:

a/ a rendszó,

b/ a „ld.” rövidités,

c/ a kéziratos mű röviditett címfelvétele /szerző, cím, év/.

A leirást - a lap felső szélén, középen vagy jobb oldalon - itt is megelőzi a raktári jelzet.

15.
Mikor van szükség különleges utalóra?

Különleges utalót - szükség szerint - a kézirat gondos áttekintése alapján kell késziteni. Minden esetben készítendő különleges utaló:

a/ a társszerzőről vagy társszerzőkről; pl.

Ms 5867
LUPINUS, KRISZTIÁN
ld.
Fuchsius, Marcs - - Oltardus, Johannes. „Chronicon sive annales Hungarici et Transylvanici opera et studio Marci Fuchsii, Christiani Lupini et Johannis Oltardi...” Anno 1701.
      b/ a forditóról, magyarázóról, átdolgozóról, másolóról, /ha többen vannak, természetesen mindegyikről/; pl. [47. o.

Ms 479
GYURIKOVITS GYÖRGY ld.
Bél Mátyás: „Békés megye leirása. Magyarra forditá --.” XIX.sz. első fele.
      c/ a tudományágról, amelyhez az illető kézirat tartozik; pl.

Ms 356
PEDAGOGIA
ld.
„Bevezetés a nevelés tudományába. 1841.”
      d/ a tárgyról vagy tárgyakról, amelyekkel a kézirat foglalkozik; pl.

Ms 635
ORSZÁGGYŰLÉS 1831-1834
ld.
Monumenta comitialia annorum 1831-1834.
      e/ a földrajzi nevekről, amelyek a kézirat címében előfordulnak; pl.

Ms 2486
BUDA
ld.
„Liber cassae collegii Budensis Societatis Iesu.” Annis 1759-1766.
      f/ történeti korszakokról és időszakokról, amelyeket a kézirat tárgyal; pl. [48. o.

Ms 1327-1359
KURUCKOR
ld.
Thaly Kálmán kéziratos hagyatéka.
      Ezen kívül ajánlatos még utalólapot irni a kéziratok mellékleteiről vagy kiegészitő részeiről, mégpedig:

g/ esetleges grafikai vagy egyéb képes ábrázolásokról; pl.

Ms 3847
ANGYAL DÁVID (fénykép 1932.)
ld.
A Bécsi Magyar Történetkutató Intézet iratai.
      h/ térképekről; pl.

Ms 432
KOMÁROM ÉS KÖRNYÉKE (hadműveleti térkép 1849.)
ld.
Görgey Artur feldunai VII. hadtestének hadiintézkedési jegyzőkönyvei. 1848-1849.
      i/ A kéziratban előforduló hangjegyes részletekről; pl.

Ms 2938
NÉPDALOK (hangjegyes lejegyzések.) ld.
Erdélyi dános vegyes tartalmú jegyzőkönyve. 1838.
      j/ a címleiró megitélése szerint esetleg egyebekről is. [49. o.

16.
Rendszavak feltüntetése

Egy-egy kéziratról készült különleges utalók rendszavait rá kell a főlap hátára írni. Abban az esetben ugyanis, ha a főlapot valamely ok miatt a katalógusból ki kell venni, csakis igy lehet a hozzátartozó összes utalókat megkeresni és kiszedni. [50. o.

Részletes utasitások

A/ A mű leírása
A szerző

17.
A szerző neve mint rendszó

A szerző neve tekintendő rendszónak, ha akár a kéziratból, akár külső forrásból kétségtelenül megállapitható.

18.
Teljes névalak

Ha a szerző neve a rendszó, mindig teljes alakjában /családi és utónév/ kell leírni. Ha a kézirati cím csak családnevet közöl vagy az utónevet csupán kezdőbetűvel jelzi, az utóbbit lehetőleg meg kell állapitani és kiegésziteni. Ez a kiegészités szögletes zárójelbe teendő. Pl.

Ms 665
NO[*E:*], WILHELM
„Die Flora von Zara, recensirt von [Wilhelm] No[*e:*].” Fiume 1832.
Sadler József másolata. 8 f. (4 f. beiratlan.) 21 x 16 cm.
Poss.: Sadler J., OSZK 1868/213.
[51. o.
19.
Közismert névalak

Ha a szerző családnevét többféleképpen irják, rendszóul az irodalmilag elfogadott közismert alak használandó. A kézirat címében előforduló szokatlan alak a cím szövegében leirandó. Pl.

Ms 10.186
THÖKÖLY IMRE
„Notationes varige quas comes Emericus Theökeöly conscripserat ab anno 1677.” Lat., magy.
Autogr. 57 f. (32 f. beiratlan) 34 x 20 cm.
Poss.: gr. Erdődy család, MTAK 1929/75.
      A szokatlan névalakról általános utaló készitendő.

A szerző utónevét mindenkor saját nemzetének névalakjában kell leirni. Ha tehát a kéziratban más, idegen név alatt szerepel, a rendszóba kerülő nevet nemzeti alakra kell átirni. Pl.

Ms 1345
SCHEDIUS LAJOS
„Patriotische Worte an Ungarns Adel von Ludvvig Schedius.” 1809.
Autrgr. 8 f. 34 x 21 cm.
Poss.: Lukcsics Pál, EK 1926/37.
      Ha a szerző nemzetisége nem állapitható meg, az utónév a kéziratban szereplő alakban írandó le. Pl. [52. o.

Ms 798
MARKOVITSCH, NICOLAUS
„Declamatio posterior.” (Vers és próza.) XVIII. sz. vége.
Egykoru kézirat. 82 f. 21 x 17 cm.
Poss.: OSzK 1909/13.
20.
Szerző neve alanyesetben

A szerző nevét a rendszóban alanyesetbe kell tenni, bármilyen esetben szerepel is a címlapon. De ha a címben nem alanyesetben. áll, akkor a címleirásban ragozott formájában is leirandó. (Vö. 8/d.) Pl.

Ms 310
FEKETE GYÖRGY gr.
„Compendium opiniorum personalis comitis Georgii Fekete.” (Jogmagyarázat.) XVIII. sz. közepe.
Egykoru kézirat. 316 f. 23 x 18 cm. Diszes fbk.
Poss.: OSZK 1926/23.
21.
A név megállapítása külső forrásból

Ha a kézirat nem tünteti fel a szerző nevét, igyekezni kell külső forrásból /lexikonból, szakirodalomból/ megállapítani. Ha ez sikerül, a címleirás rendszava a szerző neve lesz szögletes zárójelben. Pl. [53. o.

Ms 11.253
BODOR GYÖRGY: „A székelyek 1562 előtti szervezetéről.” Bp. 1935.
Gépirás. 76 f. 31 a 21 cm.
Poss.: EK 1956/5.
22.
A névírás különleges esetei

A névírás különleges eseteire /a magyar nyelvben meghonosodott nevek, humanista nevek, magyarosított nevek, nemesi előnevek stb./ ld. 12. és 25. - a cirillbetűs irásu nevekre, irói nevekre, álnevekre, kriptonimokra, körülírásokra, ld. az MNOSZ 3424. szabvány 45-55. pontjaiban megállapitott szabályokat.

23.
Több szerzős mű

Ha a művet két vagy három szerző irta, a szerzők nevét a kéziraton található sorrendben kell feltüntetni. A mű főlapja az első szerző neve alatt kerül beosztásra. A másik vagy a másik két szerző nevéről utalót kell késziteni. /Ld. 15/a./

Háromnál több szerző esetére a könyvtári címleirás szabálya érvényes. /Ld. MNOSZ 3424. 17. sz. bekezdést./ Pl.

Ms 387
BAJUSZ SÁNDOR - SZÉLL TAMÁS: Új nitro-kalkonok előállítása. (Akadémiai kandidátusi disszertáció.) Bp. 1954.
Gépirás. 86 f. 31 x 22 cm.
Poss.: EK 1954/48.
[54. o.
24.
A forditó neve

Szépirodalmi alkotások esetében, ha olyan forditásról van szó, amely ránk, magyarokra nézve inkább mint a forditó alkotása érdekes, - a felvétel a forditó neve alatt történik. A szerző nevéről utaló készül. Pl.

Ms 650
ARANY JÁNOS: „Hamlet dán királyfi. Shakespeare után forditotta --.”
Autográf. 92 f. 20 x 13 cm.
Poss.: Arany László, Voinovich Géza, MTAK 1952/6.

Ms 145
KAZINCZY FERENC: „A' bot tsinálta doctor. Le médecin malgré lui. Vig játék. Moli[*e\*]re után fordította --.”
Autogr. 22 f. 40 x 24 cm.
Poss.: 08ZK.
Megj.: Buda 1834.

25.
Előnév, cim, foglalkozás

A szerző előnevét, hercegi, grófi vagy bárói címét: vagy foglalkozását a neve után csak olyankor kell feltüntetni, ha a szerző neve kevéssé ismert, vagy ha gyakori, könnyen tévedésbe ejtő családnevekről van szó. Ilyen esetekben, ha a foglalkozás nem állapitható meg, a születési és halálozási évvel különböztetjük meg a szerzőt más hasonló nevű szerzőktől.

Az előnevet a keresztnév után, attól vesszővel elválasztva, nagy kezdőbetűvel írjuk; a hercegi, grófi, bárói [55. o. címet ugyancsak a keresztnév után röviditett formában /hg., gr., br./ adjuk. A foglalkozást, a születési és halálozási évet kerek zárójelben tüntetjük fel. Pl.:

Ms 23.456
NAGY PÁL, Felsőbüki: Országgyűlési beszéd az örökváltság tárgyában. Pozsony 1832.
Egykoru kézirat a szerző sk. javításaival. 38 f. 32 x 20 cm.
Poss.: Felsőbüki Nagy István, OSZK 1880/27.

Ms 3657
WASS IMRE gr.: „Index diaetarum Transylvaniae.” XIX.sz. eleje.
Egykoru kézirat. 43 f. 42 x 26 cm.
Poss.: OSZK.

Ms 9876
SZABÓ JÓZSEF (ref. lelkész): „A falusi egyke okairól. Komlósd 1925.”
Autogr. 36 f. 21 x 17 cm.
Poss.: Szilády Áron, EK 1952/63.

Ms 237
KISS ISTVÁN (1885-1927): „A korszerű dramaturgia kérdései.” Bp. 1920 körül.
Gépirás a szerző javításaival. 20 f. 24 x 18 cm.
Poss.: OSZK 1930/10. [56. o.

A cim

26.
A cimleirás módozatai

A mű címét - ha nem tulságosan hosszu - egész terjedelmében kell leírni. Megtartjuk a mű eredeti helyesírását is, figyelembevéve a 9. pontban ajánlott egyszerűsítéseket. A hosszú címekből csak a mű felismeréséhes szükséges lényeges részleteket kell közölni, a lényegtelen részletek elhagyhatók. A röviditett szöveg az eredeti összefüggéseket megőrző, értelmes szöveg legyen; a szórendet és mondat szerkezetet megváltoztatni nem szabad. A kihagyásokat minden helyen három ponttal kell jelölni. Pl.

Ms 539
RAUCHMÜLLER, JOHANN: „Bemerkungen ueber die Eigenthümlichkeit der Marmarosch ... mit einem Blick auf die zur Salztransportirung dienenden Land- und Wasserstrassen...” Ofen 1833.
Egykoru kézirat. 27 f. (4 f. beíratlan) 23 x 18 cm.
Poss.: OSZK 1953/167.
      Kolligátumokat és egybemásolt kéziratokat közös összefoglaló cimen kell felvenni még akkor is, ha csak két-három művet tartalmaznak.

Ha a két vagy legfeljebb három műből összetett kolligátumnak semmiképpen sem tudunk közös címet adni, akkor kivételesen egymás után saját külön címük szerint is felvehetők. /Vö. 60-61./ Pl.

Ms 759
Hadműveleti naplók 1848-1849-ből.
Másolatok kolligátuma. 123 f. 35 x 24 cm.
Poss.: Görgey István, OSZK 1898/195.
[57. o.
Ms 621
1. HEGEDŰS ISTVÁN: „Egy olasz költő Mátyás királyról. 1890.”
2. KÁLMÁN ÖDÖN: „Mióta hívják a jászokat filiszteusoknak? Jászberény 1915.”
Szilády Áron másolata. 56 f. 32 x 20 cm.
Poss.: Bács-Kiskun megye levéltára, MTAK 1952/685.
      Ha valamely kolligátum vagy lemásolt kötet sokféle, közös cím alá nem vonható kéziratot /iratot/ tartalmaz, akkor vegyes kéziratok, vegyes iratok, vegyes oklevelek stb. megjelöléssel látjuk el. Hasonlóképpen járunk el, ha ugyanazon szerző többféle kéziratáról van szó. Ilyen esetekben a tartalmat a címleirás utolsó részében esetleg részletezzük vagy - számos irat /oklevél/ esetében - röviden jellemezzük. Pl.

Ms 935
Vegyes kéziratok az 1814 körüli évekből. N., lat.
Kolligátum, több kéz irása. 59 f. 19 x 12 cm. töredékes.
Poss.: OSZK-.
ff. 1-10. „Földnek leirása.”
ff. 11-25. „Házi orvosság.” Vígjáték 3 felvonásban.
ff. 26-52. „Ezopus meséi.” I-IV. könyv. Eleje hiányzik.
ff. 53-55. „A' teremtésnek históriájáról való rövid kérdések és feleletek.”

Ms 746
HORVÁT ISTVÁN vegyes oklevélmásolatai 1250-1386. 1830 körül.
Autogr. 319 f. 34 x 22 cm.
Poss.: OSZK 1830/20.
Legnagyobb részben a királyi biráskodásra vonatkozó oklevelek. [58. o.

27.
A cím kiegészitése

A mű címét szükség esetén ki kell egésziteni.

a/ Forditásoknál, ha szükségesnek látszik és lehetséges, a leforditott cím után - megfelelő zárójelben - az eredeti címet is fel kell tüntetni. Szerző nélküli mű forditásának eredeti címéről, ha megállapitható, utalót kell késziteni. Pl.

Ms 1234
FEKETE JÁNOS gr.: „Az orleáni szüz.” [La pucelle d'Orléans.] „Poema. Voltér frantzia verseiből forditotta magyarra --.” 1798.
Egykoru másolat. 507 f. 26 x 17 cm.
Poss.: Novotny József, MTAK 1951/31.
      b/ Ha a cím nem fejezi ki kellő világossággal a mű tartalmát, kerek zárójelben cimmagyarázatot kell adni. Pl.

Ms 587
FINÁLY GÁBOR: „Hungaria Latina.” (Magyarországi latin helynevek lexikona.) Bp. 1940.
Gépirás a szerző sk. javitásaival. I-II. k., 126 + 147 f. 21 x 15 cm.
Poss.: Finály Olga, MTAK 1955/49.
      c/ Ha a kéziratnak két eredeti címe van - külső és belső cím - s mindkettőnek a leírása szükségesnek látszik, akkor előbb a pontosabb adatokat tartalmazó címet tüntetjük fel, majd kerek zárójelben a másikat.

Ha a kéziraton egy eredeti /a szerzőtől vagy a másolótól származó/ és egy későbbi időből származó cim van, akkor a címleirás az eredeti címen történik; az utólag adott címet, ha szükséges, csak a címleirás utolsó részében, az un. bibliográfiai rovatban emlitjük. pl. [59. o.

Ms 3647
„Ius publicum regni Hungariae.” (Politica Hungariae descriptio.) Caesareofori (Késmárk 1773.
Egykoru kézirat. 8 sztl., 304 f. 20 x 17 cm.
Poss.: Antikvár, OSZK 1953/66.

Ms 650
MILANKOVITSH M.: Mathematische Grundlagen der kosmischen Strahlungslehre.
[Bp. 1914-1918.]
Autogr. 7 sztl., 334 f. 36 x 25 cm.
Poss.: EK 1925/20.
Korábbi címe: Mathematische Vorleaungen, a szerző neve nélkül.

      d/ Ha valamely kézirat címre eltér az irodalomban közismert formától, a cím után szögletes zárójelben fel kell tüntetni a közismert formát is. Pl.

Ms 548
ARANY JÁNOS: „Maradvári és Tagadófalvi Tagadi Rák Bendeguznak... vitézi tselekedetei...” [Az elveszett alkotmány.] (1845.)
Autogr. 50 f. 26 x 21 cm.
Poss.: Kisfaludy Társaság, MTAK 1953/1.
      e/ Ha a kéziratnak csak a kötés hátán van címe, a leirásnak erre kell támaszkodnia; ilyen esetben azonban a cím után megjegyezhetjük szögletes zárójelben: cim a kötés hátán. Pl.

Ms 822
KISS KÁROLY: „Jegyzéseim.” [Cím a kötés hátán.] (Pest 1841-1849.)
Autogr. 228 f. 20 x 13 cm.
Poss.: K. László Jenő, OSZK 1952/304.
[60. o.
28.
Kétnyelvű cím

Ha a kéziratnak két nyelven megadott címe van, csak a mű nyelvének megfelelő címet kell közölni. Ha a kézirat maga is kétnyelvű, akkor mindkét címet közöljük, első helyre téve a mű eredeti nyelvének megfelelő címet. Pl.

Ms 10.506
„Articulares dispositiones regni Transylvaniae anni 1591. Nemes Erdély országnak 1691. évben lett articulussai.” Lat., magy.
Eredeti kézirat Alvinczi Péter protonotárius sk. bejegyzéseivel. 510, 2 sztl., f. 39 x 23 cm.
Poss.: Jancsó Imre, EK 1864/14.
      Ha a mű nyelve és címe nem azonos, az eljárás a következő:

a/ Ha magyar nyelvű műnek idegennyelvü eredeti cime van, utána kerek zárójelben címforditást, ill. értelmezést adunk és jelezzük, hogy a mű magyar nyelvű. Pl.

Ms 9384
CSEREI MIHÁLY: „Vera historia Transylvanica ab anno 1661. incipiendo elaborata per Michaelem Cserei...” (Erdély története 1661-1711.) Coronae [Brassó] 1709-1712. Magy.
Másolat a XVIII. sz. első feléből. 444 f. 32 x 21 cm.
Poss.: Kemény József gr., OSZK 1832/21.
b/ Ha nem magyar nyelvű műnek eredeti vagy utólag adott magyar címe van, a cím után jelezzük, hogy a mű milyen nyelvű. Pl.: [61. o.

Ms 10.212
FORGÁCH FERENC nagyváradi püspök magyar históriája. 1540-1572. Lat.
XVIII. sz.-i másolat. 6 sztl. f., 480 p. 33 x 22 cm.
Poss.: Szász Károly, MTAK 1855/17.
29.
Földrajzi név cimleirása

Ha a mű címében valamely földrajzi név régies, ma ismeretlen alakban /latin vagy német nyelven/ szerepel, akkor utána szögletes zárójelben feltüntetjük a mai alakot. Pl.

Ms 486
„Rechenbuchlein Mit der Ziffer und Zalpfenningen... Durch Johann Leilachern von der Eisenstadt [Kismarton] ieczo Schulmeister zu St. Wolffgang an Vngerischen See [Balf].” Arithmeticum. [Számtankönyv.] 1629.
Egykoru kézirat, autogr.? 16 f. 18 x 15 cm. Töredékes.
Poss.: Széchényi Ferenc, OSZK 1820/41.
30.
Cim nélküli mű

Ha a műnek nincsen címe, a mű tartalmának áttekintése alapján magunk adunk neki címet, vagy a mű nyelvén vagy magyarul. Ilyenkor mindig a mű címének első szava lesz a rendszó. Ha magyar címen vesszük fel a kéziratot, a kelet után okvetlenül meg kell jelölni a kézirat idegen nyelvét. Pl. [62. o.

Ms 159
Egyháztörténeti értekezések. XVIII. sz. Lat.
Egykoru kéziratok és nyomtatványok kolligátuma. 466 f. 32 x 20 cm. Nagyszombati bk.
Poss.: Antikvár, MTAK 1951/9.
ff. 1-166. „Institutiones antifanaticae.” 1718. Nyomt.
ff. 167-255. „Compendium historiae civilis et ecclesiasticae principatus Transylvaniae.” 1732. Kézirat.
ff. 258-466. „Christophori Schraderi tabulae chronologicae. Helmstadii, 1714.” Nyomt.
31.
Többkötetes kézirat főcime és alcimei

Az olyan többkötetes kézirat esetében, amelynek egyes köteteiben a közös főcímen kivül külön alcímek is vannak, a mű címleirása a közös főcímen történik; az egyes kötetekben előforduló alcímek a katalóguslap részletező rovatában /ld. 4/d./ kerülnek felsorolásra. /Vö. 60-61./ Pl.

Ms 423
GOTZIGH IGNÁC: „Statistica specialis monarchiae Hungariae.” 1800 körül.
Autogr. I-V. k., 136 + 324 + 259 + 178 + 310 f. 26 x 15 cm.
Poss.: MTAK 1864/29.
I. k.: Prolegomena.
II. k.: De regimine in genere.
III. k.: De statu religionum.
IV. k.: Artes et scientiae.
V. k.: De commercio.
[63. o.
A cím tartozékai

32.
Alcim

A mű alcímét csak abban az esetben kell felvenni, ha a főcím önmagában nem elég kifejező; egyébként elhagyható.

33.
Müfaj

A cím, az esetleges alcím vagy címmagyarázat után - különösen szépirodalmi műveknél - a műfaj megjelölése következik kerek zárójelben, ha ez a címből nem világlik ki kellően. Ha a műfajt a címlap feltünteti, akkor zárójeles külön megjelölésére természetesen nincs szükség. Pl.

Ms 747
GRILLPARZER, FRANZ: „Ruinen des Campo vaccino in Rom.” (Vers.) [1820.]
Egykoru másolat. 5 f. 23 x 19 cm.
Poss.: OSZK -.
34.
Színművek

Színművek esetében ajánlatos a művek közelebbi meghatározását adni /vigjáték, szomorujáték stb./. Ha azonban a műfaj szabatos megállapitása nehézségekbe ütközik, be kell érni a színmű megjelöléssel. Pl.

Ms 689
SZIGLIGETI EDE: „Pál fordulása.” (Eredeti szinmű.) 1856.
Autogr. 69 f. 24 x 19 cm.
Poss.: Bodánszky György, MTAK 1954/7.
[64. o.
Ms 559
MÓRICZ ZSIGMOND: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül.” (Filmforgatókönyv.) Bp. 1932.
Sokszorositvány. 129 f. 28 x 14 cm.
Poss.: Szőllősi Károly, OSZK 1955/68.
35.
Szakirodalmi művek

Szakirodalmi művek esetében műfaj megjelölést csak egyetemi jegyzetek és disszertációk esetében adunk. Pl.

Ms 862
HEYNE, CHRISTOPH GOTTLOB
„Archaeologia, vorgetragen von Christoph Gottlob Heyne... im Sommelhalben Jahre 1800. Göttingen, nachgeschrieben von Carl Georg Rumy.” (Egyetemi jegyzet.)
Rumy Károly György autográfiája. 282 f. 27 x 16 cm.
Poss.: OSZK -.
      Az 1800 előtti disszertációkat nem a disszerens, hanem a praeses neve alatt kell felvenni; a disszerensről csak utaló készül. Pl.

Ms 1276
KÉRI FERENC
„Dissertatio physica de causis motuum... publice propugnaret... Josephus Mailáth... ex praelectionibus Francisci Kéri auditoribus oblata.” (Dissertatio.) Tyrnaviae [Nagyszombat] 1754.
Egykoru másolat. 14 f. 16 x 11 cm.
Poss.: Horvát István, OSZK 1851-73.
[65. o.
36.
Befejezetlen mű

Ha a kézirat befejezetlen, vagyis a szerző által félbehagyott mű, akkor ezt a körülményt a cím után kerek zárójelben feltüntetjük.
Ha nem a mű, hanem a műről készült másolat befejezetlen, akkor ezt a formai leirás elején jelezzük.
Arra az esetre, ha a mű idők folyamán megrongálódott, csonkává, hiányossá vált, ld. 57.


A mű keltezése

37.
A keltezés adatai

A műfaj megjelölése után a mű keltezésének adatai következnek. A keltezés helyét - magyar nyelvű címnél - mindig alanyesetben kell írni, kivéve, ha a helynév a címbe van foglalva. Budapest helyett Bp.-t kell irni.

Ha a kéziraton két helynév szerepel /pl. más a kézirat címlapján aurás az előszó vagy utószó végén/ mindkettőt fel kell venni, szögletes zárójelben megjegyezve, hogy melyik hol fordul elő. Pl.

Ms 777
FALUDI FERENC
„Történetek... mellyeket egyben foglalt és vilagra botsaitott -- néhai jesuita 1776-dik esztendőben Rohonczon.” Csákány 1777. [Kelet 91 f.]
[66. o.
38.
Idegen nyelvű helynév

Ha a keltezésben valamely magyarországi helynév idegen nyelvű alakja szerepel, szögletes zárójelben fel kell tüntetni a magyar alakot is. Pl.

Wieselburg [Moson], Güns [Kőszeg], Strigonium [Esztergom], Quinque-Ecclesiae, Fünfkirchen [Pécs], Albaregalis, Alba-regia, Stuhlweissenburg [Székesfehérvár].
      A keltezés évét mindig arab számmal kell megadni, akkor is, ha a kéziraton római számozással szerepel. A hónap és nap csak kivételesen, indokolt esetben tüntetendő fel.

A röviditett évszámokat mindig kiegészitjük; ilyenkor zárójelet nem alkalmazunk.

Pl. 769 helyett 1769.
39.
Naplók stb. kelte

Naplóknál és egyéb hosszu időre terjedő feljegyzéseknél vagy különböző időkből származó iratgyűjteményeknél két évszámot adunk meg: a legkorábbi és a legkésőbbi keletet. Emlékiratoknál, visszaemlékezéseknél az írás tényleges idejét is jelezni kell. Pl.

id. SZINNYEI JÓZSEF: „Naplóm.” 1830. márc. 18. - 1913. aug. 2.

FESTETICS LEÓ gr.: „Memoiren. 1852-1880.” Pest 1885. [67. o.

40.
Keltezés nélküli mű

Ha a műben keltezés nem fordul elő, igyekezni kell lexikonok és egyéb segédletek által - a mű keletkezésének idejét megállapitani. Ha az ilyen módon megállapitott évszám kétséges, utána kérdőjelet kell tenni.

41.
Évszázad megállapítása

Ha a keltezetlen mű keletkezésének évét nem tudjuk megállapitani, akkor a kézirás formai, irástani vizsgálata, a papiros minősége és vizjele alapján legalább az évszázadot kell megjelölni, amelyből a kézirat való. Az évszázadot - az akadémiai helyesirás szabályai szerint - római számmal jelöljük. Pl.

XVII. sz., XVIII. sz. vége, XVIII-XIX. sz. fordulója, XIX. sz. közepe stb.
42.
A mű nyelve

A kelet után a mű nyelvének megjelölése következik de csak olyan esetekben, ha a kézirat szövegének nyelve nem azonos a kézirat címének nyelvével, továbbá ha a kézirat többnyelvű. /Vö. 28./ Erre a célra, ha magyar, német, latin, francia kéziratokról van szó, rövidítéseket használunk. /Ld. 93./ Egyéb nyelvek esetében nem röviditünk.

43.
B/ A kézirat alaki leírása.

A kézirat alaki leírását tartalmazó részt vagy új bekezdéssel vagy sorkihagyással választjuk el a mű leírását tartalmazó első résztől. [68. o.

44.
A kézirat jellege és formája

A kézirat jellegének meghatározásakor a következőkre kell figyelemmel lennünk:

a/ Autográfia az a kézirat, amelyet meghatározott szerző sajátkezűleg irt. Ezt a megjelölést csak akkor használjuk, ha a sajátkezűség más kéziratokkal való összehasonlítás alapján kétségtelemül megállapítható. Ha a sajátkezűleg irt kézirat nem tisztázat, akkor ezt a körülményt „autográf fogalmazvány” bejegyzéssel feltüntetjük.

b/ Eredeti kézirat az a kézirat, amelyet ismeretlen szerző valószínűleg sajátkezűleg irt. A sajátkezűséget külső jelek valószínűsítik, így a kézírás egyéni karaktere /a régi másoló írás tipikus volt/, apró módosítások, ténybeli és fogalmazásbeli változtatások. Ha az eredetiség kétségtelenül nem állapítható meg, akkor az „eredeti” szó után kérdőjelet kell tenni.

Eredeti irat fogalmi körébe tartoznak a testületek, intézmények, közületek által készített akták, kiállított okmányok, oklevelek stb.

c/ Egykorú kézirat az olyan írás , amelyről nem állapítható meg, hogy autográfia-e vagy másolat - annyi azonban bizonyos, hogy a keltezés korából való.

d/ Másolat az olyan kézirat, amelyről biztosan tudható, hogy nem a szerző írta le, hanem másvalaki. A másolat lehet egykorú vagy későbbi.

e/ Gépírás az írógéppel leírt kézirat. Ha a gépírásban a szerző sajátkezű javításokat végzett, ezt „gépírás a szerző sk. javításaival” bejegyzéssel feltüntetjük.

f/ Nyomtatvány kéziratos ajánlással; nyomtatvány kéziratos bejegyzésekkel. Ha az ajánlás, illetőleg a bejegyzés a szerzőtől vagy pedig más megnevezett személytől származik, ezt fel kell tüntetni. Pl. [69. o.

Nyomt. Czuczor Gergely kéziratos széljegyzeteivel.
Nyomt. a szerzőnek Budai Ézsaiáshoz irt kéziratos ajánlásával.
      g/ Egybemásolt kéziratokon olyan különböző kéziratokat értünk, amelyeket egy kötetbe másoltak le.

h/ A kolligátum több, eredetileg különálló, de utóbb könyvszerűen összefűzött vagy bekötött különböző kéziratból álló kötet. Pl.

Eredeti XVIII. sz.-i kéziratok és nyomtatványok kolligátuma.
45.
Idegen kéz bejegyzései

Ha a kézirat egy kéz írása, de benne több helyen más kéztől származó, figyelemreméltó bejegyzések vannak, ezt jelezzük. Pl.

Autogr., idegen bejegyzésekkel.

Egykorú kézirat későbbi bejegyzésekkel.

      Ha a bejegyzések jelentéktelenek, figyelmen kívül hagyhatók.

46.
Több kéz írása

Ha a kézirat két vagy három kéz írása, akkor ezt feltétlenül jelezzük. Pl.

Egykorú kézirat, három kéz írása.
      Ha a kézirat háromnál több kéz írása, akkor ezt szám szerint nem jelezzük, csak ennyit írunk: „több kéz írása”. Vagy pl.

XVIII. sz.-i másolat, több kéz írása. [70. o.
47.
A másolás adatai

Másolat esetében - ha megállapítható - közölni kell a másoló nevét, a másolás helyét és idejét /évét vagy évszázadát/ is. Ha tudjuk, hogy melyik kéziratról történt a másolás, ez is feltüntetendő. Pl.

1820. évi sárospataki másolat.

Márki Sándor másolata az Erdélyi Múzeumban őrzött eredetiről, Kolozsvár 1915.

Petrovics Fridrik másolata 1840 körül.

48.
Cenzúrapéldány

Ha a kézirat cenzúrapéldány, ezt ajánlatos mindjárt a jelleggel szoros kapcsolatban feltüntetni. Pl.

Ms 456
VERSEGHY FERENC: „Báró Külneki Gilméta kisasszony és Aranypataki György.
Egy érzékeny történet a legujabb időkbül.” Buda 1808.
Autogr. cenz. pld. 176 f. 23 x 19 cm.
Poss.: OSZK 1900/3.
      A cenzúra keltét, a cenzori határozatot és egyéb cenzúrai adatokat a címleíráskor esetleg meg lehet említeni. Ha a cenzor nem engedélyezte a kézirat kinyomtatását, ezt a tényt mindig meg kell említeni. Pl.

Ms 321
LACHMANN, HEINRICH: Die Warnung. Schauspiel in 5 Aufzügen. 19. sz. közepe.
Egykorú kézirat. 76 f. 23 x 19 cm.
Cenz. pld. Kassa 1840; a cenzúra nem engedélyezte.
Poss.: Illésházy-gyűjtemény, OSZK 1862/37.
[71. o.
A kézirat terjedelme

49.
Foliálás

A kézirat terjedelmét rendszerint foliószámmal, ha pedig többkötetes, kötet- és foliószámmal jelöljük meg.

A kézirat eredeti foliálását a leíráskor csak abban az esetben vesszük alapul, ha a számozás hibátlan.

A foliálatlan, részben foliált vagy hibás foliálásu kéziratokat újra kell foliálni. A foliálást az első írásos folióval kezdjük és az utolsó beirt folióval végezzük.

Ha valamely kéziratos kötet elején csak néhány foliátlan írásos lap van, e miatt nem kell az egész kötetet újra foliálni, hanem jelezni kell a számozatlan fóliók számát. Pl.

3 sztl., 45 f.
50.
Paginálás

Ha a kéziratnak eredeti vagy régi lapszámozása /paginálása/ van, akkor terjedelmét paginákban tüntetjük fel, feltéve, hogy a lapszámozásban nincsenek hibák.

A kéziratos bejegyzéseket tartalmazó nyomtatványok, vagy kéziratokkal egybekötött nyomtatványok terjedelmét paginákban adjuk meg; utóbbi esetben azonban a kéziratos részt foliáljuk és terjedelmét foliókban jelöljük meg. Pl.

186 f. + 250 p. [72. o.
51.
Hasábszámozás

Ha a kézirat eredeti hasábszámozással van ellátva, a terjedelmet hasábokban adjuk meg. Pl.

280 h.
52.
Több-kötetes kézirat

Ha a kézirat több-kötetes, a kötetszám megadása után az egyes kötetek foliószámát is feltüntetjük, közéjük plusz /+/ jelet téve. Pl.

I-III.k., 150 + 136 + 204 f.
53.
Megszakított foliálás

Ha valamely egységes kézirat eredeti lapszámozása nem megszakítatlan, hanem - szerkezeti okokból - ismétlődő, akkor az egyes részek foliószámát vesszővel elválasztva egymásután közöljük. Pl.

XVII, 197, 82 f.
      Kolligátumok terjedelmét pluszjelek alkalmazásával jelöljük. Pl.

82 + 76 + 44 f.
54.
Beíratlan lapok

Ha valamely kéziratos kötet teleírt lapjai között nagy számban fordulnak elő üres, beíratlan lapok, ezek számát a foliószámok után kerek zárójelben megadjuk. [73. o.

Pl. 160 f. (30 beíratlan f.)
      A beirt lapok között gyéren előforduló üres foliókra nem kell tekintettel lenni, úgyszintén a kötet elején vagy végén levő bármennyi üres lapra. sem; az utóbbiak ti. a foliálásnál sem jönnek figyelembe.

Ha valamely kézirat verzói beíratlanok, ezt a körülményt okvetlenül jeleznünk kell. Pl.

159 f. (verzók beiratlanok.)
55.
Mellékletek

A kézirat mellékleteit alkotó, többnyire tasakban elhelyezett vagy szalaggal átkötött képeket, táblákat, térképeket stb. általában nem számoljuk hozzá a kézirat lapjaihoz, hanem levelenként külön megszámláljuk s számukat a fóliószám után - „tábla”, „térkép” vagy egyszerűen „melléklet” jelzéssel - közöljük. Pl.

137 f., 4 t., 1 térk.

287 f., 12 mell.

      Ha az eredeti foliáláskor a mellékletek folytatólagos foliószámozást nyertek, kerek zárójelben kell rájuk felhívni a figyelmet. Pl.

256 f. (köztük 5 t. és 3 térk.)
A kézirat mérete

56.
Kötetes és tékázott kéziratok

A kötetes vagy tékázott kézirat méretét a magasság és szélesség megjelölésével adjuk meg centiméterekben; első helyen mindig a magassági adatnak kell szerepelnie. A méretet bekötött kéziratnál a kötéstábla, kötetlen [74. o. kéziratnál a papiros nagysága szerint számítjuk. Töredék cm ahhoz a számjegyhez számítandó, amelyhez közelebb áll.

Két összekötött kézirat esetén mindkettőnek a méretét megadjuk. Pl.

24 x 16 és 24 x 18 cm.
      Ha kettőnél több különböző nagyságú kézirat van kolligálva vagy tékázva, cm-ekben csak a kötéstábla vagy téka méretét adjuk meg. Pl.

Különb. nagys., tékaméret 25 x 19 cm.
A kézirat állapota és kötése

57.
A kézirat állapota

Ha a kézirat ép és rongálatlan, állapotára nézve semmiféle megjegyzést sem teszünk.

Ha a kézirat csonka vagy rongált, állapotát megfelelő jelzővel /hiányos, csonka, sérült, kissé vagy erősen rongált vagy csupán töredék stb./ a terjedelem adatainak megfelelően jelezni kell.

/Arra az esetre, ha a kézirat formailag sértetlen egész, de a mű mint alkotás befejezetlen, ld. 36./

58.
Kötés

A kézirat kötésének anyagát és korát - különös tekintettel a történeti értékű hazai iparművészeti alkotásokra - tüntessük fel, szem előtt tartva a 93. pontban foglalt rövidítéseket. Pl. [75. o.

Egykorú díszes bk.

XVIII. sz.-i selyemkötés.

Festett bk. a XIX. sz. elejéről.

Kódexlapba kötve.

Debreceni kötés a XVIII. sz.-ból.

      A kötetlen állapotban levő kéziratra nem teszünk megjegyzést, tekintettel arra, hogy bekötésére később sor kerülhet.

C/ A kézirat tulajdonosai

59.
A tulajdonosok egymásutánja

A kéziratnak valamennyi megállapítható tulajdonosát felsoroljuk, mégpedig lehetőleg időrendben; a tulajdonos névbeírása mellett szereplő évszámot, helynevet kerek zárójelbe téve feltüntethetjük. Ha lehetséges, az egyes tulajdonosoknál a név mellett az előző tulajdonoshoz való viszonyt is meg kell említeni. A szerzőt mint tulajdonost nem kell feltüntetni. Pl.

Poss.: Csokonai Vitéz Józsefné; Gaál László, Csokonai Vitéz Mihály barátja (Pest 1812); Gaál Ernő az előbbinek fia; MTAK 1884/24.
      Ismeretlen tulajdonosok keltezetlen névbeírását - egyéb adatok híján - írástörténeti ismérvek alapján az évszázad megjelölésével tüntethetjük fel. Pl.

Poss.: Szeél Imre XVIII. sz., Császár János és Tárnok József XIX. sz. első fele.
      Antikvár-szerzeményt általában elég antikvár szóval jelezni, kivéve, ha valamely nevezetes, az irodalomban is emlegetett antikváriumról van szó. [76. o.

D/ A kézirat tartalmának részletezése

60.
Összefoglaló címen felvett művek

Összefoglaló címen felvett, egy kötetbe kötött vagy egybemásolt különböző kéziratos művek a formai leírás befejezése után külön rovatban egyenként is felsorolandók. /Ld. 26./ Természetesen ugyanígy kell eljárni akkor is, ha az ilyen kéziratok nincsenek összekötve, hanem csak tékázva. Hasonlóképpen felsorolandók a közös címen felvett, de kötetenként külön címmel is ellátott mű részcímei. /Ld. 31./

61.
Kolligátum és egybemásolt kézirat részeinek leírása

A kolligátum és egybemásolt kézirat egyes részei elhelyezésük sorrendjében a következőképpen írandók le:

a/ Ha a kolligátum egységesen van foliálva, először azt a foliószámot adjuk meg, amelyen a kolligált darab kezdődik, majd azt, amelyen végződik.

Ha a kolligátum nincs folytatólagosan foliálva, hanem az egyes darabok csak sorszámmal vannak ellátva, akkor csak a sorszámokat adjuk meg.

b/ Ezután a darab eredeti vagy - ha ilyen nincsen - általunk adott címe, továbbá - szükség esetén - a kézirat nyelvének megjelölése következik.

c / Ehhez csatlakozik - ha van - a keltezés /hely, év/.

d/ Utolsó adat - szükség esetén - a darab jellegének feltüntetése. Pl. [77. o.

Ms 378
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: Versek, jegyzetek, fogalmazványok. 1800 körül.
Részben autogr., részben egykorú másolatok kolligátuma. 42 f. 20 x 17 cm.
Poss.: Gaál Ernő, MTAK 1882/24.
ff. 1-6. „Előbeszéd” a Lilla-ciklushoz. Másolat.
ff. 7-33. „A Dorottya négy énekének summája.” Autogr.
ff. 34-35. „A szépség ereje a bajnoki sziven,” (Költemény.) Másolat.
ff. 36-31. Levélfogalmazvány ismeretlenhez. Nagybajom 1799. júl. 23. Autogr.

Ms 163
HUNFALVY PÁL finnugor nyelvészeti értekezései. 1876-1890.
Autogr. kolligátum. 7, 2, 96, 8 f. 25 x 16 cm.
Poss.: MTAK 1913/24.
1. „A magyar nyelvtudományról.”(Vázlat.)
2. Osztják nyelvtani jegyzetek.
3. Tanulmánytöredék a vogulok földjéről. Pest 1880.
4. Vegyes finnugor nyelvtani jegyzetek.

Ms 184
CSUZY MOLNÁR ISTVÁN irodalmi gyűjtése és egyéb jegyzetei. XVIII. sz. vége. Ném., lat., magy.
Egykorú kéziratok s egy nyomtatvány kolligátuma. 55 f. 19 x 12 cm
Poss.: OSZK 1918/54.
ff. 3-9. „Briefe eines chinesischen Weltweisen.”
ff. 10-12. „Johann Gottlob Krügers Träume.”
ff. 13-16. „Josephus II. in campis Elysiis.” 1791. Nyomt. [78. o.
ff. 19-23. Mátyási József: „Bige Márton neve napján.” Debrecen XVIII. sz. vége.

E/ Bibliográfia és egyéb megjegyzések

62.
Közzététel és ismertetés adatai

Ha a címleíró meg tudja állapítani valamely kéziratról, hogy nyomtatásban kiadták, valahol ismertették vagy említették, akkor ezt a körülményt a leírás végén, a possessor vagy a tartalmi részletezés rovata /ld. 4/d./ után feltünteti. A kéziratra vonatkozó utólag megállapított vagy tudomásunkra jutott bibliográfiai adat a katalóguslapra bármikor rávezethető.

Ugyanebben a rovatban lehet a kéziratra /a kézirat régebben használt címére, régi raktári jelzetére, más gyűjteménybe való áthelyezésére, mellékleteire stb./ vonatkozó bármiféle egyéb olyan megjegyzést is tenni, ami a többi rovatba nem vág bele /Ld. 27/c./ Pl.

Ms 863
ARANY JÁNOS által Bartalus István népdalgyűjteménye számára leírt régi népdalok. 1874.
Autogr. Bartalus István címlapjával. 74 p.
33 x 26 cm.
Poss.: Bartalus István, Budai állami tanítóképezde, Gyulai Ágost, MTAK 1953/216.
Megjelent: Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán és Gyulai Ágost. Bp. 1952. címen.
Mellékelve: Gyulai Ágostnak a MTAK-hoz írt felajánló levele.
[79. o.

II. LEVELEK ÉS EGYÉB KÉZIRATTÁRI ANYAG KATALOGIZÁLÁSA

Levelek


63.

A levelek /missiles/ katalogizálása sajátos szempontok és formák szerint történik.

64.
Levelezési viszony

A katalogizálás alapkerete egy bizonyos levelezési viszony: egy levélírónak egy címzetthez /személyhez vagy testülethez/ irt levele vagy leveleinek sorozata. Akárhány levelet irt is valamely személy egy bizonyos címzetthez, - ha ugyanannak a szerzeménynek részei - mind egy felvétel keretében sorolandók fel.

A leveleket egyenként vesszük fel.

65.
A katalogizálás rendje

A levél-katalogizálás rendje a következő:

a/ a levéliró és a címzett megnevezése, - [80. o.

b/ a levél keltének megadása; több levél esetén a levelek keltezési sorrendben való felsorolása, -

c/ a levél /a küldemény/ jellegének és állapotának egy szavas megjelölése, -

d/ nem magyar nyelvű levél esetén, a levél nyelvének feltüntetése, -

e/ a levél terjedelmének megadása, -

f/ a levél esetleges mellékletének vagy mellékleteinek megemlitése, -

g/ a tulajdonos vagy a tulajdonosok megnevezése. /A c-f. adatok - ha lehet egy sorban - folytatólagosan irandók, a g/ alatti zárórész új bekezdésben következik./

A raktári jelzet a katalóguslap felső szélére irandó, lehetőleg középen vagy jobboldalon, hogy a baloldalon levő rendszót ne zavarja. /Vö. 75./

66.
A levél tartalma

A levél tartalmára a címleírás általában nincs tekintettel. Kivételes esetben azonban - ha a levél tartalma igen jelentős - tárgyáról utalólap készitendő. /Ld.78./

67.
A levélíró és a címzett neve, foglalkozása

Mind a levéliró, mind a címzett nevét ajánlatos verzális betűkkel írni.

Ha a levéliró vagy a címzett vagy mindkettő jelentéktelen személy, s foglalkozásuk /állásuk/ a levélből megállapitható, ez is feltüntetendő. Pl. [81. o.

Ms 247
NAGY ISTVÁN gimn. tanár levelei SZILÁDY ÁRON-hoz.
      Ha a címzett nem állapitható meg, az alapforma a következő:

Ms 248
PÁKH ALBERT levelei ismeretlenhez.
      Ha a megszólitásból a címzett állása, rangja stb. kitűnik, a leírás igy alakul:

Ms 266
VÁSÁRHELYI PÁL -levelei egy főispánhoz.
      Ha a levéliró neve nem állapítható meg, akkor a levelet a címzett neve alatt vesszük fel. Pl.

Ms 748
ORTVAY TIVADAR-hoz levél ismeretlentől.
68.
A levél megnevezése

A levél megnevezése a keltezés helyével, évével és napjával történik. Pl.

Szombathely 1836. nov. 8.
      Ha a keltezés nem teljes, a hiányzó részlet röviden jelölendő. Pl.

H.n. 1927. szept. 14.

Szántód é.n. ápr. 2.

H.é.n. jan.25.

      Ha a keltezést nem a levélről vesszük, hanem a postabélyegzőről olvassuk le, ezt a körülményt meg kell jegyeznünk. Pl. [82. o.

Selmec 1875. jul. 16. Postabélyegző kelte.
      Ha a keltezés teljesen hiányzik, a levelet - a megszólitás figyelmen kivül hagyásával - a kezdő szavak idézésével jelöljük meg és K.n. /Keltezés nélkül/ röviditéssel vezetjük be. Pl.

K.n. „Tegnap este vettem...”
      Levélsorozatok. Ha egynél több levél kerül a katalóguslapra, akkor a keltezés előtt sorszámot kell alkalmazni. /Ugyanez a sorszám fekete ceruzával magára a levélre is ráirandó./ A keltezetlen leveleket a keltezettek után soroljuk fel. Pl.

1. Székesfehérvár 1846. febr. 29.
2. - "" - " márc. 7.
3. Esztergom " jun. 16.
4. Tata 1847. dec. 31.
5. K.n. „Amikor haza érkeztem...”
6. K.n. „Nehéz leírni mit érez...”
69.
A küldemény jellege, állapota

A keltezés után vele egy sorba írjuk a küldemény jellegére és állapotára vonatkozó megjegyzéseinket. /Másolat, távirat, lev.-lap, csonka, sérült stb./

70.
A levél nyelve

A levél nyelvének megjelölése /a röviditésjegyzékben foglalt rövidítésekkel/ a keltezéssel egy sorba kerül, közvetlen a keltezés vagy a jellegre, állapotra vonatkozó esetleges megjegyzés után. [83. o.

71.
A levél terjedelme

A levél terjedelmét fóliószámmal adjuk meg; ebbe a levél üres lapját vagy lapjait is beleszámoljuk.

72.
A levél mellékletei

A levél mellékletét vagy mellékleteit a következő formában lehet megemlíteni:

Csatolva egy ujságkivágat: Munkácsy Mihály: Az első siker gyötrelmei.

Csatolva: Török Pál levele Szekfü Gyulához, 1931. máj .6.

Csatolva egy verskézirat: Tisza Domokos: Édes álom.

Csatolva Genersich Antal fényképe.

73.
Külön felvétel mellékletekről

A levelek mellékleteiről /csatolt idegen levél, kisebb irodalmi alkotás vagy feljegyzés, nyomtatvány, fénykép stb./ külön felvételt is készitünk, mégpedig aszerint, hogy analektákról vagy levelekről van szó, a megfelelő szabályok szerint. A felvétel után külön sorban mindig utalni kell az elhelyezésre. Pl.

Ms 586
MUNKÁCSI MIHÁLY: Az első siker gyötrelmei. Bp. 1892.
Újságkivágat. 1 f. 12 x 7 cm.
Elhelyezve: Malonyay Dezsőnek Várady Antalhoz irt 1892. ápr. 23.-i levele mellett.
[84. o.
Ms 412
TÖRÖK PÁL levele SZEKFŰ GYULÁHOZ
Bp. 1931. május 6. 2 f.
Elhelyezve: Szekfű Gyulának Balogh Jenőhöz irt 1931.jun. 14-i levele mellett.
74.
A levél tulajdonosai

A tulajdonosok felsorolása ugyanazon szempontok szerint, ugyanolyan módon történik, mint a kötetes kéziratok esetében. /Ld. 59./ A levél címzettjét a tulajdonosok között nem kell megemliteni.

75.
A levél-katalogizálás teljes formája

A levél-katalogizálás teljes formája:

Ms 17.050
SZÉCHENYI ISTVÁN levelei gr. WALDSTEIN JÁNOS-hoz
1. Pozsony, 1837. szept. 10. Ném. 2 f.
2. Pest, 1839. jul. 31. Másolat. 2 f.
3. Nagycenk, " okt. 24. Fr. Csonka. 3 f.
4. Buda, 1842. jan. 5. Postabélyegző kelte. Angol. 1 f.
5. Bécs, 1844. febr. 16. 4 f. Csatolva egy fénykép.
Poss.: MTAK 1875/29.
[85. o.
76.
A levél-katalogizálás összevont formája

Ha rendkivül nagyterjedelmü, többszáz vagy többezer darabból álló levelezést rövid idő alatt kell a kutatás számára áttekinthetővé és használhatóvá tenni, vagy ha jelentéktelen személyektől származó, jelentéktelen tartalmú levelekről van szó, a levélkatalogizálásnak összevont formája is alkalmazható.

Ez abban különbözik az előbbi teljes formától, hogy a leveleket nem egyenként, hanem csoportosan /évenként/ sorolja fel; csak azt tünteti fel, hogy valamely viszonylatban egy-égy évből hány levelünk van. Ilyenkor a keltezési forma természetesen elmarad, s a többi adatot is összevontan közöljük. Pl.

Ms 17.051
BUDENZ JÓZSEF levelei HUNFALVY PÁL-hoz
1856-ból 2 db Egyik másolat. Ném. 4 f.
1857-ből 8 db Közülük 3 db ném. 16 f.
1858-ból 6 db Közülük 4 levlap 8 f.
stb.
77.
Utalólapok

A levélkatalógusban is fontos szerepet töltenek be az utalólapok. Utalót a címzettekről készítünk.

78.
Az utalólap adatai

Az utalólap a következő adatokból áll:

a/ a címzett neve, -

b/ a levéliró neve, -

c/ a levelek száma. [86. o.

A raktári jelzetet itt is a katalóguslap felső szélére /középre vagy jobboldalra/ irjuk. Pl.

Ms 17.072
HUNFALVY PÁL-hoz irt levelek
Budenz József 28 db.
79.
Levélgyűjtemény utalólapja

Számos levelezési viszonyt magába foglaló levélgyűjtemény esetében a címzett szerinti utalólap összefoglaló formában készitendő úgy, hogy a címzett egész levelezését felölelje. Ez úgy történik, hogy betűrendben a címzettel levelező valamennyi levélírót felsoroljuk, a nevük mellett megjelölve, hogy hány levelet írtak a címzetthez. Pl.

Ms 16.520
THAN KÁROLY-hoz irt levelek
Angyal József 1 db
Alexander Bernát 3 db
Apponyi Sándor gr. 2 db
Berzeviczy Albert 5 db
Csontosi János 12 db
stb.
80.
Leveleskönyv katalogizálása

Leveleskönyvön valamely levélirónak saját levélmásolatait, levélfogalmazványait tartalmazó, könyvszerűen bekötött kötetét, vagy valamely személyhez vagy testülethez érkezett leveleknek hasonló formája gyűjteményét értjük.

Az ilyen leveleskönyv katalogizálása - a kötetes kéziratok címleírására vonatkozó szabályok szerint - eredeti vagy újonnan adott összefoglaló címmel történik. [87. o.

Az un. részletező rovatban /ld. 4/d., 60-61./ betűrendben egymásután folytatólagosan felsoroljuk a címzetteket vagy a levélirókat aszerint, hogy küldött vagy kapott levelekről van-e szó; az egyes nevek után f. illetve ff. jellel megadjuk a leveleskönyv megfelelő lapszámát vagy lapszámait. Ha a levél több lapra terjed, elég a kezdőlapot feltüntetni. Pl.

Ms 843
LÁZÁR JÁNOS gr.
Epistolae Comitis Joannis Lázár 1728-1771.
Laskai András másolata 1779-ből. 577 p. 21 x 13 cm. Egykoru bk.
Poss.: Szentkuthy Pál, EK 1953/223.
A levelek írói: Bethlen Pál ff. 31, 49, 53, 112; Halmágyi István f. 59; Kemény István ff. 35, 38; Macskási Boldizsár f. 45; Weér Farkas f. 99; stb.

Ms 249
JANKOVICH MIKLÓS gazdasági levelezése és gazdasági iratai. 1787-1805.
Eredeti levelek és iratok kolligátuma. 86 db. 147 f. Különb. nagys.
Poss.: Jankovich Miklós, OSZK
ff. 1-125. Levelek. A levelek irói: Tóth István ff. 1, 15, 37, 52, 101; Borovszky János ff. 13, 33, 50; Hrabovszky Andreas ff. 35, 38, 46; Beniczky Angelika f. 45; Drahos József f. 97; Fekete Sándor f.99.
ff. 126-147. Számvetések, nyugták.

      A levelekről vagy levélsorozatokról - különösen neves személyek esetében - ajánlatos szabályszerű különfelvételt is késziteni. [88. o.

Oklevelek, okmányok, iratok


81.

Eredeti oklevelek, okmányok, iratok /akták/ általában nem tartoznak kézirattári gyűjtőkörbe; mivel azonban korábbi időkben ilyen anyag nagy mennyiségben kerülhetett a gyüjteményekbe, másrészt mivel egy-egy kéziratos hagyatékban ma is előfordulhat, katalogizálására figyelmet kell forditani.

82.
A címleírás nyelve, alkotórészei

Különálló vagy valamely kézirat, illetőleg levél mellékleteként szereplő oklevél, okmány, akta stb. felvétele a címleíró által megfogalmazott címen mindig magyarul történhetik.

A cím alkotórészei:

a/ az érdekelt személy neve, -

b/ az oklevél vagy irat kibocsátója, -

c/ az oklevél vagy irat tárgya, -

d/ az irat kelte.

A leírás ugyanugy történik, mint az analektáké. Az oklevél /irat/ kibocsátójáról szükség esetén utalólap készítendő. Pl.

Ms 520
PASCHGALL ANTAL
Mária Terézia királynő nemességadományozó oklevele - - számára. Bécs 1776. Lat.
Eredeti könyvalaku pergamen-oklevél függő pecséttel. 6 f. 30 x 24 cm.
Poss.: Antikvár, OSZK. 1951/45.
[89. o.
Ms 10.025
VERES GÁBOR
A sárospataki főiskola bizonyítványa - - számára a filozófiai tanfolyam elvégzéséről. 1789.
Eredeti irat. 1 f. 20 x 16 cm.
Poss.: G. Szabó Pál, MTAK 1954/66.
Elhelyezve: Lándor Tivadarnak Voinovich Gézához irt 1940.jul. 1-i levele mellett.
83.
Oklevél-, iratgyűjtemény

Összetartozó, rendszerbe foglalt oklevélgyűjteményt /iratgyüjteményt/ nem darabonként, hanem a címleíró által adott közös címen kell felvenni és a possessor-rovat után részletezni, ugyanagy, mint a kolligátumokat vagy analekta-gyűjteményeket. /Ld. 60-61./ Pl.:

Ms 10.234
THAN KÁROLY bizonyítványai, diplomái, kitűntető okiratai stb. 1846-1912.
Eredeti oklevelek és iratok. 23 db. Különb. nagys.
Poss.: EK 1912/2.
1. A M. Tud. Akadémia diplomája T. K. rendes tagságáról. Pest 1871. 1 f.
2. Tanári kinevező okirat. Pest 1871. 2 f. stb.
84.
Össze nem tartozó anyag

Össze nem tartozó anyagot tartalmazó, eredeti oklevelekből vagy iratokból álló gyűjteményt szintén közös cím alatt kell felvenni; mivel azonban a cím ilyen esetben a tartalmat nem fejezheti ki, a részletező rovatban minden egyes darabot fel kell sorolni. Pl. [90. o.


Ms 631
Eredeti végrendeletek gyűjteménye 1650-1712.
Részben autogr., részben egykoru másolatok. 46 f. Különb.nagys.
Poss.: Czech János, EK 1835/139.
1. Tatay Márton végrendelete. Kassa 1650.
2. Zolnay János " Buda 1672.
3. Szondy Zsuzsánna " Bisztra 1690.
4. Várady Imre " Gönc 1708.
5. stb.
85.
Össze nem tartozó másolatos anyag

Össze nem tartozó anyagot tartalmazó másolatos oklevél- és iratgyűjtemény esetében az anyag fontossága dönti el, hogy adunk-e részletezést, s milyen mértékben. Pl.

Ms 458
Különböző családok különbező tárgyu pörös iratainak gyűjteménye. XVIII-XIX. sz. fordulója.
Jakab Elek másolatai az 1870-es évekből. 134 f. Különb.nagys.
Poss.: OSZK 1893/638.
ff. 16-32. Kazinczy Ferenc pöre gr. Török Józseffel. 1825 körül.
ff. 47-62. Kazinczy Ferenc pöre D'Ellevaux Ernővel és családjával. 1816-1821.
[91. o.
Zenei kéziratok [+]

[+] Ilyen vonatkozásban. részletesebb tájékoztatást nyujt az Országos Könyvtárügyi Tanács Kiadványainak 7. száma, „A zeneművek könyvtári címleírása” című utmutató.

86.

A zenei kéziratok /kéziratos kompoziciók/, bár szakszerű feldolgozásuk különleges képzettséget kiván, azoknál a közgyűjteményeknél, ahol külön zeneműtár nincsen, kézirattári anyagnak tekinthetők; ezért katalogizálásukat - szükség esetén - el kell végezni.

87.

A kéziratos zenei művek címleírására ugyanazon szabályok érvényesek, mint a kéziratokéra, illetőleg a nyomtatott zeneművekére. Az ismert szempontokon túl különös figyelmet kell forditani a zenei műfaj /opera, balett, szimfónia, oratórium stb./ és - ha van - az opus-szám és hangnem megjelölésére, az esetleges szövegíró nevének feltüntetésére, a szerzemény komponálási idejének megadására /az évszám előtt Comp. szócskával/, a formai részben a kézirat jellegének /partitura, zenei szólamok, betétek stb./ feltüntetése. /Vö. MNOSZ 3424. sz. szabvány, 109-116./ Pl.

Ms 21
LISZT FERENC: „Csardas obstiné”. (Hartnäckiger Csardas.) [Pour piano. Comp. 1884.]
Autogr. 5 f. 34 x 26 cm.
Poss.: OSZK 1906/30.

Ms 501
ERKEL FERENC: „Bánk bán.” Opera 3 felvonásban. Szövegét irta Egressy Béni. (Comp. Pest 1860.)
[92. o.
Autogr. partitura. I-III. k., 298 + 274 + 192 p. 30 x 24 cm.
Poss.: Erkel-család, OSZK 1904/42.

Ms 190
SALIERI, ANTONIO: „La Scuola de Gelosi”. [Opera.] Dramma del Sig. Catterino Mazzola. Musica del Sig. Maestro - -. In 2 atti. [Comp. 1778.]
a/ Egykoru másolatos partitura. I-II.k., 159 + 145 f. 25 x 33 cm.
b/ Egykoru másolatos zenekari szólamok. I-VI. füzet. 380 f. 33 x 25 cm.
Poss.: Eszterházy-archívum, OSZK 1953/142.
Joseph Haydn autogr. betétei a partiturában: I. k.: ff. 23, 25, 27-27v. - II. k.: ff. 2-9v.

Ms 989
VAVRINECZ [MÓR]
Symphonie. [Es-dur, op. 61. Comp. 1900.]
Autogr. partitura. 150 p. 33 x 25 cm.
Poss.: OSZK 1927/78.

Képes ábrázolások


88.

Képes ábrázolások leírása kétféleképpen történhetik:

a/ ha művészi rajzról stb. van szó, a készítő neve alatt, -

b/ ha fényképről, az ábrázolt személy, csoport, tárgy neve alatt. Pl. [93. o.

Ms 13.333
ENDER JÁNOS ceruzarajzai és vízfestményei gr. Széchenyi Istvánnal tett görögországi utjáról. 1818.
Eredeti darabok. 10 f. 30 x 22 cm.
Poss.: Széchenyi Béla, MTAK 1876/13.

Ms 159
ADY ENDRE és édesanyja közös arcképe. 1910 körül.
Eredeti fénykép. 1 f. 20 x 14 cm.
Poss.: Ady Lajosné, OSZK 1951/67.

Kéziratos bejegyzésekkel ellátott nyomtatványok


89.

Azokát a nyomtatványokat, amelyeket valamely neves személyiség kéziratos bejegyzésekkel látott el, kéziratokként tekintjük és őrizzük.

A puszta névbeirással vagy ajánlással ellátott nyomtatványok csak olyankor tekinthetők kéziratoknak, ha muzeális értékük van. /Pl. Bólyay János névbeirásos Tentamen-kötete./

90.

Ha nyomtatott műbe maga a szerző írt jegyzeteket, megjegyzéseket, a leírás a nyomtatvány címén készül a kéziratos bejegyzések említésével. Pl.:

Ms 231
HRABOVSZKY GYÖRGY kéziratos toldaléka
„A dunántuli evangélikus superintendentia prédikátorai. Veszprém 1803.” c. munkájában.
[94. o.
Autogr. ill. nyomt. 127 p. 4 f. 22 x 14 cm.
Poss.: EK 1935/227.
91.

Ha nyomtatott műben nem a szerzőtől származó kéziratos bejegyzések fordulnak elő, akkor a felvétel a bejegyző neve alatt készül. Pl.

Ms 547
KAUTZ GYULA bejegyzései Földes Bélának „A nemzetgazdaságtan és pénzügytan vezérfonala. Bp. 1900.” c. művében.
Autogr. 35 f. + 512 p. 18 a 12 cm.
Poss.: özv. Kautz Gyuláné, OSZK 1902/81.

Ms 963
FREUND, CARL FRANZ kéziratos versei „Ninive, fortgesetzte Fragmente über die dermaligen politischen Angelegenheiten in Ungarn. 1790.” c. nyomtatványban. Ném.
Egykoru kézirás. 149 p. 16 x 10 cm.
Poss.: Antikvár, MTAK 1952/143.

Hagyatékok összefoglaló leírása

92.

A szellemi élet egyes kiváló képviselőitől hátrahagyott nagyterjedelmű, összetett jellegű kéziratos hagyatékokat, gyűjteményeket - amelyekbe kéziratos művek, levelek, jegyzetek, cédulák, kivágatok, bibliográfiák, képek tartozhatnak - a közölt szabályok szerint darabonként kell felvenni, ugyanugy mint a hagyatéki vagy gyűjteményi [95. o. keretbe nem tartozó kéziratokat, leveleket stb. Ilyen esetben azonban a hagyaték vagy gyűjtemény egészének áttekintését lehetővé tevő összefoglaló felvételt is kell késziteni. Pl.

Ms 10.425-10.437
THANHOFFER LAJOS hagyatéka. 1864-1909. 13 téka.
Vegyes kéziratok, iratok, levelek, jegyzetek, nyomtatványok. I-XIII. k. Különb. nagys.
Poss.: OSZK 1910/26.
Ms 10.425-10.426. Bizonyitványok, diplomák, folyamodványok, jelentések, kitüntető iratok, fényképek stb.
Ms 10.427. Jegyzetkönyvek, kéziratok, nyomtatványok.
Ms 10.428-10.437. Levelezés.
[96. o.

A címleírásban használt röviditések


93.

A címleírásban - a mü címét kivéve - röviditések alkalmazhatók.

A mü keltezésére vonatkozó rövidítések:

É.n. = évmegjelölés nélkül
H.n. = helymegjelölés nélkül
H.é.n. = hely- és évmegjelölés nélkül
K.n. = keltezés nélkül
sz. = század
      A mü nyelvére vonatkozó röviditések:
fr. = francia
lat. = latin
magy. = magyar
ném. = német.
      A kézirat jellegére vonatkozó röviditések:
autogr. = autográfia
cenz.pld. = cenzurapéldány
fogalm. = fogalmazvány
levlap = levelezőlap
litogr. = litográfia, kőnyomat
nyomt. = nyomtatvány
s.k. = saját kezü
soksz. = sokszorositvány
      A kézirat terjedelmére vonatkozó röviditések [97. o.
db = darab
exl. = ex-libris
f. = fólió
ff. = foliis, folia
f.15. = rektó
f.15.v. = verzó
fasc. = fascicule, fasciculus
h. = hasáb
k. = kötet
mell. = melléklet
p. = pagina
sztl. = számozatlan
t. = tábla
térk. = térkép
      A kézirat kötésére vonatkozó röviditések:
bk. = bőrkötés
fbk. = félbőrkötés
fvk. = félvászonkötés
pk. = papirkötés
vk. = vászonkötés
      A kézirat tulajdonosaira vonatkozó rövidítések
poss. = possessor
OSZK = Országos Széchényi Könyvtár
MTAK = Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára
EK = Egyetemi Könyvtár /Budapest/
      Egyéb rövidítések:
c. = címü
cm = centiméter
Comp. = composé, komponiert /zenemüveknél/
ism. = ismerteti
különb. nagys. = különböző nagyság
ld. = lásd
megj. = megjelent
op. = opus-szám /zenemüveknél/
ua. = ugyanaz
uo. = ugyanott
vö. = vesd össze
[98. o.

TÁRGYMUTATÓ

A számok vagy a BEVEZETŐ RÉSZ (A KÉZIRATOK KÖNYVTÁRI KEZELÉSE), megfelelő részére utalnak, /pl.: Bev. I. 2./ vagy A KÉZIRAT-KATALOGIZÁLÁS SZABÁLYAI megfelelő pontjait adják meg, /pl.: 13/a, 23.; 42./.

[A] [B] [C] [Cs] [D] [E] [F] [G] [Gy] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [Ny] [O] [P] [R] [Sz] [T] [U] [V] [Z]

Ajándék Bev.I.1.a
Alcím [31], [32]
Álnevek [12/e], [22]
Általános utalók [3], [10], [11], [12]
Akták ld.: iratok
Alaki leírás [43], [44], [45], [46], [47], [48], [49], [50], [51], [52], [53], [54], [55], [56], [57], [58]
Analekták ld.: kiskéziratok
Átdolgozó [15/b]
Autográfia [44/a]
Befejezetlen másolat [36]
Befejezetlen mü [36]
Belső cím [27/c]
Bibliográfiai jegyzetek [62], [27/c]
Cenzurapéldány [48]
Cím ld. alcím, eredeti és egykoru cím, kettős cím, később adott /nem eredeti/ cím, kötéscím, külső cím, belső cím, kétnyelvű cím.
Címek, rangok [25]
Cím-kiegészítés [27/a]
Címleírás módja [7], [8], [9], [26]-[42]
Címmagyarázat [27/b]
Címnélküli kéziratok [30]
Cím tartozékai [32]-[42]
[99. o.
Cirill-betüs címek átirása [6]
Családnevek ld.: régi családnevek, gyakori családnevek, kettős családnevek, humanista családnevek, magyarositott családnevek, prepoziciós családnevek.
Disszertációk [35]
Egybemásolt kézirat fogalma [44/g]
Egybemásolt kéziratok katalogizálása
Egyetemi /főiskolai/ jegyzetek [35]
Egykoru kézirat [44/c]
Előnevek [12/f], [22], [25]
Eredeti kézirat /irat/ fogalma [44/b]
Eredeti és egykoru kéziratok leírása [7], [27/c]
Fényképezés Bev.III.1
Foliálás [49], [52]-[54]
Fordítások címleírása [27/a]
Forditó [15/b], [24]
Földrajzi nevek irása [29], [38]
Főiskolai jegyzetek [35]
Főlap fogalma [3]
Főlap szerkezete [4/a]-[4/e]
Gépirás [44/e]
Gót betűs címek átirása [6]
Gyakori családnevek [25]
Gyűjtés ld.: szerzeményezés
Gyűjtemények Bev.I.1.b
Gyűjtőkör Bev.I.1.d
Hagyatékok áttekintő lapja [92]
Hagyatékok fogalma Bev.I.1.b
Hagyatékok rendezése Bev.II.1
Hasábszámozás [51]
Használati szabályok Bev.III.2
Helyesirás a címleírásban [9]
Humanista családnevek [12/b], [22]
Iratok fogalma Bev.I.1.a
Iratgyűjtemény katalogizálása [83]-[85]
Irásjelek használata a címleírásban [7], [8]
Idegen nyelvű kéziratok leírása [6], [9], [28], [42]
Idegen szerző [8/b]
[100. o.
Idézőjelek használata a címleírásban [7]
Jelentéktelen személyek levelei [67]
Jelzet ld.: raktári jelzet
Jegyzetek ld.: egyetemi, főiskolai jegyzetek
Katalogus külső formája Bev.IV.2
Katalogus rendszere Bev.IV.1
Keltezés [37]-[41]
Keltezetlen kézirat [40]-[41]
Képes ábrázolások katalogizálása [88]
Képes ábrázolásokra utalás [15/g]
Később adott /nem eredeti/ cím [27/c], [27/d]
Két, három szerző [8/c]
Kétnyelvű cím [28]
Kettős cím [27/c]-[27/d]
Kettős családnevek [12/f], [22]
Kettőspont használata a címleírásban [8]
Kézirat állapota [57]
Kézirat fogalma Bev.I.1.a
Kézirat jellege [44]
Kézirat keltezése ld.: keltezés
Kéziratok karbantartása /konzerválás, restaurálás/ Bev.III.1
Kéziratok katalogizálása általában Bev.IV.1, Bev.IV.2 és [1]-[16]
Kéziratok mérete ld.: méret
Kéziratok raktári felállítása ld.: raktári felállítás
Kéziratok rendezése ld.: rendezés
Kéziratok tartalmi részletezése ld.: tartalmi részletezés
Kéziratok tulajdonosai ld.: tulajdonosok
Kéziratos bejegyzésekkel ellátott nyomtatványok katalogizálása [89]-[91]
Kéziratos térképek [15/h]
Kéziratvédelem Bev.III.1-Bev.III.2
Kiemelés a címből [8]
Kiskéziratok fogalma és leírása Bev.I.1.a, [2]
Kódexek Bev.I.1.a
[101. o.
Kolligátum fogalma [44/h]
Kolligátumok katalogizálása [26]
Konzerválás, restaurálás Bev.III.1
Kötés [58]
Kötés-cím [27/e]
Kötetszám [52]
Különleges utalók [3], [13], [14], [15], [16]
Külső cím [27/c]
Lapszámozás /paginálás/ [50]
Latinosított, görögösített családnevek ld.: humanista családnevek
Lebélyegzés szabályai Bev.I.2.b
Leltári naplózás Bev.I.2.c
Letét Bev.I.1.b
Levél /missilis/ Bev.I.1.a
Levél jellege [69]
Levél megnevezése [68]
Levél mellékletei [72]-[73]
Levél tartalma [66]
Levél terjedelme [71]
Levél tulajdonosai [74]
Levél katalogizálás összevont formája [76]
Levél katalogizálás teljes formája [65], [75]
Levél-utalók [77], [78], [79]
Levelek katalogizálási szabályai [63]-[80]
Leveleskönyv [80]
Magyarázó [15/b]
Magyarosított családnevek [12/c], [22]
Másolat [44/d], [47]
Másoló /scriptor/ [15/b]
Megjegyzések [62]
Mellékletek [55]
Méret [56]
Mikro-fényképezés Bev.III.1
Monogram ld.: rövidítések
Műfaj megjelölése [33]
Nagybetűk használata a címleírásban [9/a]
Nagyság ld.: méret
[102. o.
Nagy terjedelmű kéziratok ld.: kéziratok
Naplók-, emlékiratok [39]
Növedéknaplózás Bev.I.2.a
Nyomtatvány kéziratos bejegyzéssel [44/f]
Oklevelek, okmányok Bev.I.1.a
Oklevelek, okmányok, iratok katalogizálása [81]-[85]
Paginálás ld.: lapszámozás
Plusz-jel használata a címleírásban [8/i]
Poligram ld.: rövidítések
Pont használata a címleírásban [8/e], [8/f], [8/g]
Possessor ld.: tulajdonos/ok/
Praepositios családnevek [12/d], [22]
Raktári felállitás Bev.II.2
Raktári jelzet helye a katalóguslapon [4], [13]-[14], [65], [78]
Raktári rendtartás Bev.III.1
Raktári számozás szabályai Bev.II.2
Régi családnevek [12/a], [22]
Régies helynevek ld.: földrajzi nevek írása
Rendezés Bev.II.1
Remota Bev.III.2
Rendszó [5], [8/d], [17]-[23]
Restaurálás, konzerválás Bev.III.1
Részletezés ld.: tartalmi részletezés
Részletező rovat [31]
Rámai számok használata [41]
Rongált kézirat [57]
Rövidítések a címleírásban [9/d]
Rövidítések jegyzéke [93]
Szakirodalmi művek Bev.I.1.a, [35]
Számjegyek a címleírásban [9/b]-[9/c]
Szépirodalmi művek Bev.I.1.a; [33]
Szerzeményezés, gyűjtés Bev.I.1.b
Szerző foglalkozása [25]
Szerzőnélküli mű címleírása [5], [27]
szerző neve, mint rendszó [17]-[23]
Szerző születési és halálozási éve [25]
[103. o.
Szerzős mű címleírása [5]
Színművek [34]
Társszerzők [15/a]
Tartalmi részletezés [60]-[61]
Terjedelem [49]-[55]
Térképek, ld.: kéziratos térképek
Testületi szerzős mű címleírása [5]
Több kéz írása [46]
Tulajdonos/ok/ [59]
Utalás fordítóra, magyarázóra, átdolgozóra, másolóra [15/b]
Utalás földrajzi névre [15/e]
Utalás hangjegyes részletekre [15/i]
Utalás képekre [15/g]
Utalás /leveleknél/ címzettre [77]-[79]
Utalás tárgyakra [12/d]
Utalás társszerzőkre [12/a]
Utalás térképekre [15/h]
Utalás történeti korszakokra [15/f]
Utalás tudományszakokra [15/c]
Utalólapok fajai [3]
Vessző használata a címleírásban [8/b], [8/h]
Vétel /vásárlás/ Bev.I.1.b-Bev.I.1.c
Vételár Bev.I.1.c
Zárt anyag Bev.III.2
Zenei kéziratok katalogizálása [86], [87]
[105. o.


Katalogisierung der Handschriften

Die Zusammenstellung dieser Broschüre ist durch die heutzutage hervortretende Notwendigkeit einer Modernisierung der Handschriftenbearbeitung in öffentlichen Bibliotheken begründet. Vorläufig wird im Rahmen dieser Publikation nur die Katalogisierung der neuzeitlichen, aus dem 16.-20. Jahrhundert stammenden Handschriften ausführlich behandelt.

Der Teil der Broschüre, welcher sich mit den Katalogisierungsregeln von Handschriften befasst, zerfällt in drei Kapitel.

Das erste Kapitel bietet eine Übersicht der Handschriftenarten, wie auch eine Klarlegung des Begriffes. Das zweite Kapitel bespricht die einzelnen Phasen der Titelaufnahme von handschriftlichen Werken grösseren Umfangs und von Analekten. Im dritten Kapitel wird die Katalogisierung des sogennanten zusätzlichen, also mit den eigentlichen Handschriften zusammenhängenden Materials (z.B. Briefe, Urkunden, Dokumente, Schriften, handschriftliche Musikwerke, handschriftliche Abbildungen, mit Annotationen versehene Drucke, usw.,) behandelt.

Das zweite Kapitel behandelt die wichtigsten Aufgaben der Handschriftenbearbeitung /Beschreibung der Handschriften ihrem Inhalt, ihrer Form und Provenienz, den bibliographischen Anmerkungen und anderen Annotationen gemäss/, jedoch bringt dieser Teil insofern nicht viel Neues, als sowohl die im Ausland herausgebenen älteren und neuen gedruckten Kataloge der grössten Bibliotheken, wie auch die kürzlich in Vervielfältigung erschienenen Kataloge der Nationalbibliothek Széchényi als wichtige Quellen zur Ausarbeitung dieses Kapitels dienten. [108. o. Besondere Aufmerksamkeit verdient das dritte Kapitel, das die Bearbeitungsmethoden des zusätzlichen Handschriftenmaterials behandelt, insbesonders der auf die Briefe bezügliche Teil. Hier kommen Lösungen von Problemen zur Sprache, die bisher noch in keinem der verschiedenen Kataloge beschrieben wurden.

In Zusammenhang mit der Bearbeitung von Handschriften tauchen vier grundsdtzliche Fragen auf die Erwerbung, die Einordnung und Aufstellung, das Katalogsystem und die Handschriftenpflege.

Bezüglich dieses Fragenkomplexes beruhen die das Sammelgebiet betreffenden Feststellungen auf einer neuen Auffassung, /siehe die Bestimmung des engeren und weiteren Sammelgebietes unter besonderer Berücksichtigung von wissenschaftlichen und literarischen Handschriften-Nachlässen und Sammlungen/, weiters die vorgeschlagene Einführung eines auf der Provenienz der Handschriften beruhenden Einordnungssystems anstatt der bisher angewandten, erzwungen gegliederten Ordnung; schliesslich kann die Idee zur Errichtung eines einheitlichen Katalogsystems an Stelle der bisherigen mehrfach gegliederten Kataloge /alphabetischer und Fachkatalog, parallelle, die Handschriften, Briefe, Analekten, Abbildungen etc., gesondert behandelnden Kataloge/ als neu angesehen werden.

Als Schlussfolgerung kann festgestellt werden, dass der Autor die Modernisierung der Bearbeitung und Katalogisierung von Handschriften durch die harmonische Neuordnung der Teilaufgaben zu lösen sucht. Durch Ausschaltung der früher verwendeten, künstlichen Kategorien, die in der Gruppierung, Einordnung und Katalogisierung zum Ausdruck kamera, wird eine einheitliche Behandlung der Handschriften vorgeschlagen. Dem Autor schwebt das Ziel vor Augen, dass den Forschern die Möglichkeit geboten werde, womöglich aus einem einzigen Katalog Bescheid über Alles zu erhalten und sämtliches Handschriftenmaterial, das die Bibliothek zu gleicher Zeit erworben hat, zusammen aufbewahrt vorzufinden.