Az olvasóhoz

Több évtizedes kutatói pálya - még a kitartóan egy célra törő is - változatos termést hozhat. Emberöltőnyi idő alatt az egyén életkörülményeinek változásai önmagukban is a kutatói érdeklődés jelentős formálóivá léphetnek elő. Minden szellemi alkotó, akit megtisztelő felkérés ér, hogy munkásságáról közössége előtt adjon számot, szembe találja magát a kérdéssel: mi legyen az, amit eredményeiből - léte igazolásaként - egyetlen kötetben felmutasson?

E kötet szerzőjének választása azért esett az írás, a könyv és a középkori értelmiség történetével foglalkozó tanulmányaira, mert úgy érzi, hogy kutatói egyénisége döntő módon e témakörön munkálódott ki. Egyébként is vallja, hogy a tudományos haladás egyik előfeltétele a folytonosság, nemzedékek munkájának egymásra építése. Esetében a kapcsolódást ez a témakör jelentette. Egykori professzorai több mint negyven esztendővel ezelőtt főként ezen a területen végzett magvetésükkel jegyezték el éppen induló diákjukat végérvényesen a középkor kutatásának. Legyen tehát e kötet mindenekelőtt a tanítvány nekik szóló számadása arról, hogy miként sáfárkodhatott a tőlük kapott indításokkal és a talentumokkal. E témák a szerző tudományos érdeklődésének forrásvidékére kalauzolják el az olvasót. Oda, ahonnan nézve a pálya egésze is - minden egyéb termésével együtt - áttekinthetőbbé válik, és törekvései már betájolhatók a tudománytörténeti előzmények közé.

A szerző pályája igen szerencsésen alakult: egész eddigi munkásságát az erdélyi régiség kutatásának szentelhette. Ezen belül hivatali kötelességként kellett állandóan foglalkoznia az erdélyi magyarság múltjának írott emlékanyagával. Kettős feladatát annál könnyebben elláthatta, mert Erdély középkorának és a magyar nemzetiség történetének feltárása nem egymást keresztező, hanem egymást kiegészítő és feltételező tevékenység. Az erdélyi magyarság életével kapcsolatosan létrejött intézmények és az általuk termelt írásos emlékek, könyvtárak, tudományos gyűjtemények anyaga elsőrendű forrása az egész hazai történetírásnak. Korszerű tudományos hasznosításukhoz azonban sajátos előismeretek szükségesek. Ezek viszont - nyelvi okokból és az érdeklődés spontán alakulására - egyelőre jórészt a nemzetiségtörténeti kutatásoktól és főként a nemzetiségi kutatóktól várhatók. A nemzetiségi múlt sajátos kérdéseinek vizsgálata tehát ezért is időszerű és hézagpótló feladata történettudományunknak. Művelésének, sőt virágzásának legalább akkora mértékben látja hasznát országunk történetírása, mint az érdekelt nemzetiség közönsége.

Ebben a meggyőződésben kíván e kötet számadás és bizonyság lenni mind a történészcéh egésze, mind pedig nemzetiségi olvasóközönségünk színe előtt. Számadás és bizonyság ama kutatói felfogás eredményességéről, mely úgy véli, hogy a magyar és a szász nemzetiség történetének feltárása, historiográfiai hagyományainak értékesítése nemcsak az erdélyi országrész hajdanának alaposabb megismeréséhez nélkülözhetetlen, hanem bizonyos vonatkozásokban hasznos tanulságokkal szolgálhat történetírásunk egészének is. Ilyen általános szemléleti és módszertani tanulságokat kínáló, újszerű témákként kerültek e kötetbe a középkori értelmiség kialakulásával, az erdélyi írásbeliség kezdeteivel, a levéltárvédelem és a könyvtárügy múltjával, a középkori intézménytörténettel, a román-magyar-szász együttélés bolygatatlan területeivel kapcsolatos tanulmányok. Bennük talán akad néhány használható szempont és módszertani megoldás a további kutatás számára, illetve olyan új információ, mely - országunk és a nagyvilág közötti eleven kapcsolatok bizonyítékaként - értékes lehet a céhbeliek részére a hazai történet európai helyének megrajzolásához. A román-magyar kapcsolatok kutatásának új útjaira, még kellően ki nem aknázott és a román nép története szempontjából sem érdektelen, nagy lehetőségeire az első román nyelvű nyomtatott könyvről, a balázsfalvi nyomda kezdeteiről és a T. Cipariu könyvtáráról szóló dolgozat szeretné ráterelni a figyelmet. A szász-magyar érintkezések kérdéscsoportjával az erdélyi Corvina-hagyomány és a XVI. századi szebeni könyvkiadás bemutatása révén találkozhat az olvasó.

Mindezek az új kérdésfelvetések és eredmények annak köszönhetik megszületésüket, hogy a szerző lankadatlanul törekedett a történetkutatás országos és nemzetiségi érdekei egyidejű szolgálatára. Meggyőződése szerint ugyanis a múlt iránti érdeklődés a hazához kötő kapocs és előrelendítő erő; tehát megbecsülendő erény, természetes emberi magatartás és igény. Megfelelő kielégítése nemzetiségi vonatkozásban szintén kötelessége a történelem művelőinek. Az is természetes dolog, hogy a nemzetiségek fiai a történelemmel kapcsolatos elvárásaik kielégítését elsősorban éppen a saját soraikból származó hivatásos szakemberektől igénylik. Ezek akkor járnának el helytelenül, ha kitérnének a társadalom "rendelése" elől, ha nem vállalkoznának kielégítésére olyan formában, hogy annak az egész ország történetkutatása szintén hasznát vehesse.

Az országos és a nemzetiségi történetkutatás érdekei egyeztetését leghangsúlyozottabban a kötet levéltár- és könyvtártörténeti fejezetei óhajtják példázni. Ezekből országunk minden szakembere megtudhatja, mikor, hogyan, milyen céllal, milyen társadalmi erők és szellemi mozgalmak hatására, minő alkotóelemekből jöttek létre, és milyen elvek szerint rendszerezték, őrizték azokat a levéltári és könyvtári gyűjteményeket, amelyek használatára munkája közben lépten-nyomon rászorul. Olyan tudnivalók ezek, amelyek e gyűjtemények mai és eljövendő őrizői, kezelői, tudományos felhasználói számára egyaránt nélkülözhetetlenek. Az érdeklődő nemzetiségi olvasó viszont ugyanezekből a dolgozatokból megismerheti, hogy elődei századok során mekkora örökséggel és hogyan járultak hozzá szülőföldje, a szocialista Románia mai kulturális gazdagságához.

A romániai marxista történetírás kezdettől fogva követelményként állította történészeink elé, hogy foglalkozzanak a román néppel Erdélyben együttélő nemzetiségek múltjával. A nemzetiségi szakember, keresve munkakörét a román történetkutatás műhelyében, úgy látta, hogy - a hazai történelem területén - legtöbbet éppen ezekben a vonatkozásokban tehet. Egyebek mellett azért, mert benne saját nemzetisége történetírásának tudománytörténeti hagyományai szintén ott munkálnak. Például ezek a medievisztikai tradíciók magyarázzák a magyar és a szász kutatók fokozott és eredményes részvételét a középkor távolabbi századai feltárására irányuló erőfeszítésekben.

E kötet tehát sáfárkodásról szóló jelképes számvetésnek készült. A romániai történetkutatás egy nemzetiségi munkása eredményeiből kínál némi ízelítőt. Egyszersmind ítélet alá bocsátja egy kutatási felfogás helyességének és eredményességének kérdését. Ítéletet mondani mindkettőről országunk szakemberei, a múlt iránt érdeklődő magyar olvasóközönség, valamint az élő és halott tanítómesterek hivatottak. Vagyis azok, akikkel szembeni számadásra kötelezettségét a szerző munkássága során mindig szem előtt tartotta.


Tartalomjegyzék Következő fejezet