Bevezetés (részlet)

A kalendáriumok iránti érdeklődésünk eredetileg mentalitástörténeti fogantatású volt. A kalendáriumot olyan forrástípusként fogtuk fel, amelynek segítségével az olvasók tudati viszonyaihoz nyerünk adatokat. A historikusok figyelme az utóbbi években fokozottabban fordult a tudati jelenségek vizsgálata s azon belül is a tudatosított, elméleti világnézeti szintre emelt, ideologikus rendszerektől, az eszmei szférától többé-kevésbé elkülöníthető, azt részben megalapozó, társadalmi-történeti pszichológia, a gondolkodástörténet, a mindennapi gondolkodás, a mentalitások világa felé. Elsősorban a francia Annales történetíróira gondolunk, akik közül Lucien Febvre már régebben, újabban pedig Jacques Le Goff, Georges Duby és Robert Mandrou nagy figyelmet szenteltek e kérdéskörnek. De hivatkozhatnánk a francia marxista Albert Soboul, a szovjet történész B. F. Porsnyev munkásságára is. Magyar vonatkozásban utalhatunk a történészeknek a hatvanas-hetvenes években a művelődéstörténetről, kultúrtörténetről rendezett vitáira s másoknak a társadalom szellemi életéről, a társadalmi tudat szerkezetéről, szerepéről, működéséről megfogalmazott újszerű gondolataira is.

A társadalmi tudat, a mentalitások jelen idejű kutatásának is komoly módszertani nehézségei vannak. Növekednek a nehézségek, ha letűnt korok embereinek gondolkodásmódját kutatjuk. Fokozott mértékben közvetett forrásokat kell használnunk. Ilyen közvetett mód, ha fel tudjuk mérni a kor mentális felszereltségét, ha felderítjük, hogy az egyes rétegeknek a mindennapi életben a gondolkodásmód kialakításához milyen módok és eszközök álltak rendelkezésére. Ennek egyik megragadható mozzanata azoknak a tömegkommunikációs szövegeknek a tartalomelemzése, amelyeket az adott korban tömegesen fogyasztottak. Előzetes ismereteink alapján ilyennek tudtuk a kapitalizmuskori Magyarországon a kalendáriumokat a parasztság és a kispolgárság körében. Nagyon óvatosan kell azonban minden ilyen esetben eljárni, amikor bizonyos rétegek kulturális mintáit, mentalitását, attitűdjeit közvetve olyan tartalmak alapján közelítjük meg, amelyek nem tőlük származnak, hanem részükre állították elő. Csak ténylegesen széles körben elterjedt, nagy példányszámú kiadványokkal érdemes foglalkozni, s megalapozott elképzelésünknek kell lenni, hogy a népesség melyik részének szóltak, kik olvasták. Azoknak a rétegeknek az olvasmányaival célszerű ilyen módon foglalkozni, amelyeknek az információs rendszerében az illető kiadványnak bizonyos szempontból domináns szerepe volt, s amely rétegeknek a mentalitására vonatkozóan kevés egyéb forrásunk van...