Kitekintés

Az 1990-ben - tehát nagyjából éppen a magyarországi könyvkultúra millenniuma táján - bekövetkezett történelmi jelentőségű változás a magyar könyv történetében is új fejezetet nyitott. Az első világháború óta különböző mértékben megnyirbált hazai sajtószabadság mintegy háromnegyed évszázad után, ezúttal vált ismét alkotmányban biztosított szabadságjoggá. A magyar könyvkiadás - a könyvmáglyák, zúzdák, tűrések és tiltások nyomasztó évtizedei után - e visszanyert lehetőséggel nyomban élni is kezdett, egymás után jelentek meg a sokáig tiltott és üldözött művek.

A szellemi szabadság visszaállítása jegyében kibontakozó kulturális életet azonban hamarosan beárnyékolták a nem várt súlyos gazdasági és társadalmi konfliktusok. A korábbi állami kiadói és terjesztői rendszer nagy részének összeomlása nyomán számos kis és közepes kiadóvállalat alakult és sok új könyvkereskedés is létesült. Működésüket és létüket azonban alapjaiban fenyegeti az a nagyméretű és széleskörű életszínvonalbeli visszaesés, amely ezúttal is a könyvet vásárló értelmiségi és középrétegeket sújtotta leginkább. A könyvkiadás állami támogatásának megszűnése mellett - amit a létező alapítványok csak nagyon kis részben tudnak pótolni - a sokszorosára emelkedett könyvárakat megfizetni képtelen fogyasztói réteg összezsugorodása is bénítólag hat a könyvkiadásra és a könyvforgalmazásra.

Azok a kiadók, amelyek a visszaállt piacgazdaságban ismét úgy gondolkodnak, mint másfél századdal korábban a Pesti Napló cikkírója, aki szerint a könyv éppen olyan áru, mint a fogpaszta, megpróbálnak alkalmazkodni az újonnan meggazdagodott rétegek igényeihez. Kiadványaiknál nem a tartalom, hanem ismét a külsőségek dominálnak: a méretek, a feltűnő színek, a képek és a látványosságok, vagyis azok a jellegzetességek, amelyek a könyvben csak szobadíszt és státusszimbólumot látók körében mindig a legfontosabbak voltak. Az újabb "díszművek" sokasága mellett az "igényesebbek" számára újra kiadják a múlt század jól bevált "dekoratív" és hosszmértékkel is számottevő sorozatait: Mikszáthot, Jókait és másokat - ismét díszkiadásban. Mindezek mellett természetesen a nagy tömegben eladható bestseller- és ponyvairodalom válogatás nélküli, szinte áttekinthetetlen tömegeit.

Viszont azok a kiadók, akik a piacgazdaság idején a könyvben még mást is látnak, mint csak árut, és akik a magyar írók és tudósok új munkáival, valamint az európai és a világirodalom színvonalas alkotásaival kívánnak kedveskedni a magyar olvasóknak, egyre nehezebb helyzetbe jutnak. Az ilyen művet igénylő olvasók lassan már csak szemlélődni járhatnak a könyvesboltokba, de nem vásárolni.

E szomorú, de remélhetőleg csak átmeneti helyzet sötét színeit tovább fokozzák Huxley-tól Orwellen keresztül McLuhanig azok a jóslatok és negatív utópiák, amelyek már az egyetemes könyvkultúra jövőjét is megkérdőjelezik, és egyenesen a Gutenberg-galaxis közeli végét emlegetik. Korunk nagy elektronikus találmányai azonban bizonyára éppen úgy nem tudják majd múzeumba kényszeríteni a nyomtatott könyvet, mint ahogy - az akkori jóslások ellenére - a mozgófilm feltalálása sem okozta a színházi kultúra halálát.

A történelmi megpróbáltatásokban és viharokban oly gazdag, ezeresztendős magyarországi könyvkultúra, amely a visszaesések után is mindig képes volt megújulni, azt a reményt keltheti bennünk, hogy a magyar könyv történetének lesznek még fejezetei.




Hátra Kezdőlap