Utószó

A Batthyány-könyvtár sorsáról

Batthyány Ádám könyveinek sorsáról tulajdonosuk halála után szinte semmit nem tudunk, ugyanúgy, ahogy a Batthyány Boldizsár-féle bibliotékának a család tulajdonában maradt részéről sem.

1684 nyarán, a török elleni fölszabadító háború megindulásakor Batthyány Ádám unokája, a 22 éves II. Ádám Körmendre tette székhelyét, hogy azután a körmendi kastély XVIII. század eleji átépítése után végképp az maradjon a Batthyány család hercegi ágának fő rezidenciája több mint két évszázadon át. Úgy látszik, hogy valamiféle könyvtárat hamarosan Körmenden is létrehoztak. Mihályfai Mihály körmendi tiszttartó ugyanis egy 1688. május 11-én kelt levelében, azt írta az éppen Székesfehérvár ostromát vezető urának: "A N[agysá]g[o]d parancsolattya szerént küldöttem Historicus Könyveket, nevezet szerént: Thesaurus Bellicust, Cornelius Tacitust, Vitam Stephani Regis Poloniae et Libr[um] Joannis Cluveri; Az Barclaiust pedégh Rohonczival edgyütt mind az Házokb[an] s mind pedégh az Bibliothecáb[an] kerestük, de sehol föl nem találtatott." Ebből tehát úgy látszik, hogy egy bibliotéka 1688-ban már Körmenden is volt.

Az mindenesetre bizonyos, hogy a XIX. század elejére a család más értékeivel együtt a könyvtárat (amelybe ekkorra föltehetőleg már Batthyány Ádám könyveit is beolvasztották) Körmendre vitték és ott érte meg a könyvtár 1945-ben a kastélynak az orosz hadsereg által történt borzasztó és máig szívszorító emlékű földúlását.

A könyvtárat ekkor ért károsodásról a jelentések némileg ellentmondanak egymásnak. Augusztus 7-én, amikor a kultuszminisztérium által kiküldött repülő bizottság először tett szemlét Körmenden, azt tapasztalták, hogy a könyvtár "égés, esőzés és a lakosság rablásainak áldozata lett". A szeptember 1-én tett újabb szemléről készült jelentésben viszont az áll, hogy a könyvtártermet viszonylag épen találták. Lehetséges, hogy itt két különböző könyvtárhelyiségről volt szó. Az első, amelyben a régi könyvek is lehettek, elpusztult, a második viszont, amelyben főként Batthyány-Strattmann Károly könyvei voltak, épen maradt.

A könyvtárnak ezt a megmaradt részét, amely addig a főépület freskókkal díszített könyvtártermében volt, 1945 augusztus 31-én, majd szeptemberben még két részletben Budapestre szállították és mivel az Országos Széchenyi Könyvtár azt elhelyezni nem tudta, azt a könyvtár letétjeként a Magyar Országos Levéltárban raktározták el. Ott 1947-ig maradt, amikor az Iparművészeti Múzeum kérte, hogy a könyvtárat az egykori sümegi püspöki nyaraló könyvszekrényeiben helyezzék el, amelyek üresen álltak a múzeum toronyszobájában. Így került ez a könyvtárrész az Iparművészeti Múzeumba. Ez a Batthyány-Strattmann könyvtárnak nevezett és máig sem teljesen földolgozott gyűjtemény azonban nem tartalmaz olyan könyveket, amelyekről biztosan állíthatjuk, hogy 1690 előtt is a Batthyány-család tulajdonában voltak. Megvan ugyan kötetek között például Révay Péter könyve a magyar koronáról, Bonfini egy 1568. évi bázeli kiadása vagy két német füveskönyv 1654-ből és 1656-ból, ezek azonban olyannyira általánosan elterjedt művek voltak, hogy azokat Batthyány-Strattmann Károly a XVIII. században is beszerezhette.

A körmendi könyvtárból azonban már 1945-ben előtt is kikerülhettek kötetek. Így például az Országos Széchenyi Könyvtárba Apponyi Sándor, illetve Todoreszku Gyula könyvtárából is származott egy-egy kötet Batthyány Boldizsár possessorjelzésével. Az 1945-ben szétszóródott könyvtár néhány darabja - akár az államosított könyveket kezelő Könyvelosztón, akár a magánkereskedelmen keresztül - szintén különböző magyar közkönyvtárakba került. Azt is tudjuk azonban, hogy a körmendi gyűjtemények legértékesebb részét 1944-ben a család Ausztriába menekítette. Megvan tehát az esély arra, hogy ha valamikor ez a gyűjtemény is hozzáférhetővé válik a kutatás számára, akkor néhány kötet Batthyány Ádám könyvei közül is előkerülhet.




Hátra Kezdőlap Előre