Tétel adatlapja
CÍMLAP
A könyves kultúra
Válogatás a német szakirodalomból


TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

Raabe, Paul
Mit jelent a könyves művelődés története?

Weimann, Karl-Heinz
A német könyvtártörténetírás és módszerei

Jäger, Georg
Történeti olvasmány- és olvasókutatás

Giesecke, Michael
Az új információs és kommunikációs technológia (könyvnyomdászat)

Weyrauch, Erdmann
Könyvnyomtatás a 16. században A "homo typographicus" kialakulása

Milde, Wolfgang
A humanizmus korának könyvjegyzékeiről

Berger, Günther
Az összeírások, mint az olvasás társadalomtörtének forrásai

Hessel, Alfred
A könyvtárak története (9-17. század)

Kramm, Heinrich
A humanizmus és a reformáció hatása a német könyvtárakra

Adam, Wolfgang
Magánkönyvtárak a 17. és 18. században

Bietenholz, Peter
Az itáliai humanizmus és a bázeli könyvkiadás virágkora

Milde, Wolfgang
De captu lectoris - a könyv hatásáról



Előszó

Sorozatunk első kötetének összeállítása (1988-1990), de megjelentetése (1992) óta is sokat változott a filológiai jellegű szakmák helyzete, s így természetesen a könyvtörténeti kutatásoké is. Az említett kötetünk előszavában optimistán azt reméltük, hogy gyors egymásutánban hallgatóink és az olvasók kezébe adhatunk öt olyan kötetet, amely a sorozatcímben megjelölt témára vonatkozóan az európai szakirodalomból reprezentatív válogatást közöl. Csalatkozni kellett reményeinkben. Nem csupán a szokásos pénzhiány miatt hiúsult meg terveink gyors valóraválthatósága, hanem azért is, mert alapvető szemléletváltás zajlott le az egész felsőoktatásban. A hallgató ma már fizet azért, hogy tanulhasson, s ezért - természetes módon - ellenszolgáltatást vár. Az az elv, hogy a hallgató segítsen a hallgatónak, tehát az, hogy a német szakos a német szakirodalmat fordítja, a francia a francia könyvekkel dolgozik, s ezért csak jelképes anyagi ellenszolgáltatást - no meg szakmai ismeretet - kap, ma már nem létezik. A hallgató éppúgy, mint a hivatásos fordító, sok pénzt szeretne kapni a fordításáért még akkor is, ha munkája nem feltétlenül hibátlan. Mi magunk, tanárok sem lelkesedésből dolgozunk már, s nem szívesen fordítjuk le újra azt, amiért már valakinek fizettünk. Nos, ezért is késett a második kötet, és nem tudjuk, hogy mikor kerül a tanítás segédletei sorába a francia szakirodalmi szövegválogatás.

Pedig nagy szükség van rá, és örvendetesen igény is. Az angolszász válogatás ma már gyakorlatilag elérhetetlen, több felsőoktatási intézmény is ajánlja háttérolvasmányul. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Könyvtártudományi Tanszékén a nappali tagozatos könyvtárosképzés mellett létező hat szemeszter időtartamú régi könyves speciális képzéssel párhuzamosan 1995 szeptemberében a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán is elkezdődött a hasonló képzés. A régóta létező művelődéstörténeti speciális képzést pedig szakká szeretnénk fejleszteni. Ha tehát csak e képzésformákon használnánk oktatási segédletként ezeket a válogatásokat, akkor is megérné kiadni.

* * *

A kiadás jogi körülményei köteleznek bennünket az első kötet előszavában leírtak megismétlésére:

Szöveggyűjteményünk jogi (copyright) és szakmai szempontból is hangsúlyozottan kézirat gyanánt jelenik meg (s nem kerülhet könyvesbolti forgalomba). Mit jelent ez szakmai szempontból?

Olyan köteteket kell előállítani, amelyek a szakember számára nem használhatóak - oktatási segédanyag. Elhagytuk tehát a jegyzeteket; a hivatkozásokból, s csaknem teljeskörűen a szövegből is kihagytuk az egyes kódexek, régi könyvek lelőhelyét (signatura). Az eredeti nyelvű (latin, ónémet) betéteket is fordítottuk, s csak néhány helyen, a kor hangulatát felidézendő hagytuk meg. Írtunk azonban néhány, a hallgatót eligazító jegyzetet, hiszen ezek a tanulmányok nem az oktatás számára íródtak, s sok olyan szöveghelyet magyaráznunk kellett, ami esetleg egy szakember számára felesleges. Technikailag ezt kétféleképpen oldottuk meg: ha rövid (egy-két szavas) megjegyzést tettünk, akkor azt a szövegben hagytuk, s szögletes zárójelben kurzívan szerepel. Ha hosszabb magyarázatot igényelt a kérdés, úgy lapalji jegyzetben találja meg az olvasó. Nem jelöltük tehát sehol a szokásos "- szerk." jelöléssel saját szövegünket, hiszen valamennyi szögletes zárójelben, illetve lábjegyzetben szereplő megjegyzés tőlünk származik, s csak ezek.

Néhány szót kell szólnunk válogatásunk elveiről:

Amellett, hogy az angolszász kötet tematikus felépítését is szem előtt tartottuk, a hallatlanul gazdag, nagy hagyományú német könyvtörténetírás történetét is szerettük volna bemutatni. A nagy tudományszervezői tapasztalattal rendelkező Paul Raabe és a gyakorló tanár Karl-Heinz Weinmann tanulmánya így került a kötet élére. A Paul Raabe által előadása végén említett történeti olvasmánykutatás történetéről és elméleti alapjairól szóló Georg Jäger-tanulmány zárja ezt a kutatástörténeti egységet.

Kommunikációelméleti blokknak nevezhetnénk Erdmann Weyrauch és Michael Giesecke írásait. Arról az információs forradalomról szólnak, amely a könyvnyomtatás felfedezése után zajlott le a nyugati-keresztény világban. Giesecke előadása inkább elméleti: rövid összefoglalása a Suhrkamp kiadónál megjelent korszakos (944 oldalas!) monográfiájának.

Az olvasmány- és könyvtártörténet forrásairól, azok természetéről a wolfenbütteli Wolfgang Milde professzor és Günter Berger tanulmányát választottuk. Azért, mert Milde a könyvjegyzék formájából, szerkezetéből nagy eruditióval valóban általános, a korszakot tipikusan jellemző tanulságokat tudott levonni; Bergerét azért, mert a hagyatéki leltárak az olvasástörténet leggyakoribb és egyben legfontosabb dokumentumai.

Heinrich Kramm a német könyvtártörténetírás nagy klasszikusa. Olyan könyvtártörténetet írt, amely a könyvtárat nem szakítja ki művelődéstörténeti környezetéből, és úgy, azzal a szemlélettel írta azt meg, ahogy mi is szeretnénk e tárgyat tanítani. Wolfgang Adam tanulmánya tulajdonképpen kutatási jelentés, szakirodalmi összefoglalás, sok konkrétummal, és újabb kutatási eredménnyel egészíti ki a Kramm adta képet. Alfred Hessel könyvtártörténete ma már klasszikus műnek számít, magyar fordítása megszerezhetetlen. A minket közelebbről érdeklő évszázadokra vonatkozó részeket ezért közöljük itt is.

Peter Bietenholz is klasszikusnak számít. A bázeli könyvkiadás teljesítménye a XVI. században szinte egyedülálló. A tudományos könyvpiac ellátója, a nagy konkurensek (Párizs, Velence) állandó provokátora, s így a tudományos kiadások állandó megújításának motorja volt. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Kárpát-medence könyvtáraiba bejutó könyvanyag jelentős része e városból származik, még akkor is, ha éppen nem ott vásároltak meg az ottani kiadványokat.

Wolfgang Milde hatástörténeti tanulmánya tudománytörténetileg is jelentős. Tanulságai, módszerei már átvezetnek egy önállósuló tudományterületre. Ezen hatás- és olvasmánytörténeti irányzat szerzőitől külön szeretnénk egy válogatást megjelentetni, talán a Helikon, világirodalmi figyelő egy számaként.

Tisztában vagyunk kötetünk nagy hiányosságával: a könyvet Németországban fedezték fel. Újabban több Gutenberg monográfia is megjelent, számos tanulmány és bibliográfiai az ősnyomtatványok kutatásával kapcsolatban. Ugyancsak hiányzik a nyomdászattörténeti, illetve a kereskedelem-történeti tanulmány. E hatalmas terület hallatlanul gazdag könyvterméséről, könyvkereskedelméről azonban meglehetősen nehéz röviden beszámolni. Bízunk abban, hogy valamelyik monografikus feldolgozás magyar kiadásának sikerül kiadót találnunk.

Monok István