A Bethlen Kollégium diákkönyvtárosai a XVII-XIX. században

Kollégiumaink könyvtáraiban a XVII-XIX. században, sőt többnyire az újabb időkben is egy-egy felügyelő tanár irányításával felsőbb osztályos diákkönyvtárosok is részt vettek a munkában. A Bethlen Kollégiumban is ezek a diákkönyvtárosok, "bibliothecariusok" állították össze a könyvtár katalógusát, ők rendezték el a beérkezett könyveket, általában ők végezték a mindennapi könyvtári munkát. Legtöbbször az idősebb, kiváló tanítványok sorából választották ki őket, de a könyvtár 1752-i katalógusának tanúsága szerint nem kívántak tőlük különösebb nyelvtudást, és a könyvek alaposabb ismeretét sem várták el. A katalógusba a könyveket ugyanis csak betűrendben kellett bevezetni, a kiadás helyének és évének a megjelölése nélkül, és az is előfordult, hogy a német vagy a francia címeket maga a könyvtáros sem tudta elolvasni, vagy nem értette meg. A könyvekkel való foglalkozás azonban mindenképpen gazdagította a bibliothecarius tudását, fokozta könyvszeretetét, és munkássága hatással volt kortársaira, sőt magára a korabeli tudományos életre is, hisz a XVIII. században a bibliothecariusok között a korabeli értelmiségnek több ismert és a tudományos életben is nevet szerzett tagját találjuk, például Bod Pétert, aki a kollégiumban más tisztségeket is viselt. A bibliothecariusokat tehát lehetőség szerint számon kell tartanunk, mert a korabeli értelmiségnek azt a részét ismerhetjük fel bennük, amelynek a legtöbb közvetlen kapcsolata volt a tudományos élettel, amely leginkább ismerte és becsülte korának könyveit. S ha jó részük önálló tudományos munkát nem is végzett, azért a tudományos élet segédcsapatának tekinthetjük őket.

Első ízben II. Rákóczi György rendelkezett a kollégiumi könyvtáros és alkönyvtáros kinevezéséről és kötelességeiről. Erre vonatkozik 1656-ban kiadott iskolatörvényének XXI. pontja, amely így szól: "Rendeljük, hogy akadályozzák meg az iskolai könyvtár szétszóródását és kővetkezésképpen elpocsékolását, meghagyjuk, hogy közkönyvet senkinek se adjanak, aki Gyulafehérvár városától négy mérföldnél távolabb lakik. Könyvtáros és alkönyvtáros [...] állítassék eskü alatt." A kollégium könyvtárára eszerint kezdetben, úgy látszik, nem vigyáztak eléggé. Bizonyára a fejedelemhez is eljutott panaszok miatt kellett szigorúbb rendelkezéseket hozni, amelyeknek értelmében ettől kezdve a könyvtáros-professzor mellett egy könyvtáros diák kezelte a könyveket.

A bibliothecarius kötelességeit először a kollégium Apafi-féle törvényei írták elő. Neki kellett a könyveket leltár szerint átvennie és megbízatása lejártakor átadnia, tisztán tartania, a kikölcsönzött könyveket "kellő időközönkint" visszakérnie. Arra is ügyelnie kellett, hogy "kinek-kinek szüksége szerint" adja ki a könyveket, tehát ne kedvezzen senkinek.

A bibliothecariusok készítették el a könyvtár katalógusait. A könyvtárpusztulások s a könyvek többszöri szétszóródása miatt a katalógust több alkalommal is újra kellett írni. A XVII. században még csak nagyság szerint osztályozták a könyveket. Az első ránk maradt katalógust Eölvesi (Ölyvesi) Basilius (Balázs) írta le 1674-ben. Ölyvesi László 1664-ben Pápai Páriz Ferencnek osztálytársa volt a teológiai és filozófiai évfolyamon és a poetica classisban, egypár év múlva Basilius Ölyvesi pedig tanulótársa, barátja és praeceptor volt. Az 1670-es években Tótfalusi Kis Miklóst is tanította Ölyvesi (Ölyvösi) Balázs néven, majd a fogarasi iskolához került. Ebben a katalógusban azonban mindössze 149 könyvnek a címe maradt meg, ez a könyvtár teljes állományának csak egy kis részét képezte. Hogy emellett neki magának is értékes könyvtára volt, azt saját könyveinek jegyzéke bizonyítja. Ebben teológiai munkák mellett megtaláljuk többek között Calepinus tizenegy nyelvű szótárát (Calepinus undecim lingvarum, flor. 5. den. 80), mégpedig a leltár keltéből ítélve - annak valamelyik bázeli, igen ritka és értékes kiadását.

A kuruc világban két ízben is súlyos veszteségeket szenvedett a könyvtár (1704-ben és 1707-ben), ezek után Szilágyi Péter professzor 1716-18-ban szedte össze maradványait. Az évszám hiteles voltát számos ma is meglévő könyv bejegyzése bizonyítja, a bibliothecarius azonban már előbb elkezdte a katalógus készítését. A kollégium 1714-i kiadásainak jegyzékében ugyanis ezt olvashatjuk: "Vásárhelyi Ferenc úr thecariusságában cathalogust csinálván s tékákat igazítván, költött három forintokat." Ezt követi mindjárt egy kisebb könyvtári kiadás: papirosra, majd kőműveseknek 1,02 fr. Valószínű tehát, hogy e pusztulások után is jelentős könyvtára maradt a kollégiumnak, ennek az elrendezése azonban hosszú ideig tartott, ami a diákság körében elégedetlenséget váltott ki. A Pápai Páriz Ferenc elleni panaszukból kitűnik, hogy ebben az időszakban a kollégium könyvtára két részből állott: a külső és a belső tékából. A diákság panasza szerint: "Az külső bibliothecáját az collegiumnak erőszakkal tartja őkegyelme maga nem kellő ususára. [...] Az collegium könyvei összehányva, nagy része a földön rakásban az belső boltban szoríttatván őkegyelmétől." Úgy látszik a könyvtár katalogizálását és elrendezését a már megöregedett Pápai Páriz Ferenc nem siettette, és így inkább csak maga használta a könyveket.

A kollégium következő, 1722-i leltárából csak annyit tudunk meg, hogy a bibliotheca a kis kollégiumban az auditórium mellett volt, és ott "a bolthajtásos házban" két öreg thecában voltak a könyvek elhelyezve. Ennél többet a könyvtárról a kollégium 1734-ben készült leltáralt sem árul el. Az új épületben is az auditórium mellett volt a bibliotheca amelynek a könyvállománya időközben megnövekedett. "A thecák most már teljesek, körös-körül fal mellett lévő fenyődeszkákból csinált thecákban álló könyvekkel."

A könyvtár közben a Bánffy Zsigmond, Teleki József, Borosnyai és az Árva Bethlen Kata által adományozott "Magyar tékával", valamivel később a "Medica tékával" gyarapodott. A könyvek katalogizálása a könyvtárosnak sok dolgot adott, 1752-ben új katalógust kellett készítenie, amelyet a következő években kiegészített. Ez megnehezítette könyvek rendben tartását, és később új, korszerűbb katalógus készült.

Nem találunk ebben a korszakban intézkedést a bibliothecarius fizetésére nézve. A kollégium csak 1772-ben terjeszti fel a főkonzisztóriumnak "Bethlen Ádám az bibliothecariusnak esztendőnként járó 25 m forint fundusáról tett" rendelését. Ebben a korszakban, gróf Teleki Sámuel főgondnoksága idejében, úgy látszik, hogy a könyvtár anyagi ellátása is lényegesen megjavult. Kováts József professzor ugyanis, 1771. július 13-án azt jelentette a főgondnoknak, hogy "vagyon a bibliothecának is mintegy 1050 forintból álló capitalissa [...] Ezt a bibliothecarius percipiálja és ő számol róla." Egy későbbi levelében részletesebben is beszámolt a könyvtárosi fizetésről (1774. április 7.); ebből megtudjuk, hogy "a főbibliothecarius tiszt. Ajtai uram, fizetése nincsen, annak subalternussa egy diák, kinek fizetése az alumnián kívül 20 fr." Ugyanennyi volt egy orgonista fizetése is. A kollégium főbibliothecariusai ingyen végezték a felügyelet munkáját, ezért nem is törődtek mindig a könyvtárral, és a könyvtári munkát egészen a diákkönyvtárosra bízták.

A folyton növekvő könyvtár a XVIII. század végén Erdélynek egyik legjelentősebb tudományos gyűjteményévé fejlődött. Állandóan gazdagodott, írók csodálták meg, és tudósokat ösztönzött kutatásokra, emellett a tanulóifjúságnak is nagy segítségére volt tudása állandó gyarapításában. A XVIII. század vége felé a könyvtár forgalma valószínűleg megnőtt, és ezért a könyvtáros kötelességeit is pontosabban meg kellett határozni. A kollégium vezetősége ekkor, a kollégiumi officiálisok kötelességeit és munkakörét részletesebben megszabva, a könyvtárosok kötelességeire vonatkozólag is rendelkezett. A kollégiumi törvények könyvéből a latin nyelvű rendelkezések rövidített magyar szövege a következő:

"1. A tanárok által megnevezett két vagy három jelölt közül az iskolai szenátus választja ki azt, aki erre érdemes, akinek ügyességét és őszinteségét kipróbálták. A könyvtárosnak megválasztása után esküt kell tennie, hogy kötelességeit elvégzi.

2. Hivatalának kezdetén az összes könyveket katalógus szerint, megszámlálva kell átvennie, azután pedig a tanárok és a könyvtár felügyelőjének közvetlen irányításával őket megőriznie és épségben megtartania.

3. Ügyelnie kell arra, hogy a könyveket tisztán és jó rendben elhelyezve őrizzék meg. Fel kell jegyeznie azoknak a tanulóknak a nevét, akiknek könyveket adott ki, és ha nem adták vissza, 15 nap múltán vissza kell kérnie őket. A könyvtár felügyelőjének engedélye nélkül az értékesebb könyveket, vagy azokat, amelyek a használatban könnyen megrongálódnak, tilos kiadni. Idegeneknek nem szabad egyetlen könyvet sem kiadni, hacsak erre a könyvtár felügyelője utasítást nem ad. Ha a könyvtáros gondatlanságából vagy visszaéléséből valami kár származik, azt meg kell fizetnie.

4. Amikor a könyvtáros hivatalát leteszi, a könyveket katalógus szerint adja át utódjának, és számot ad nemcsak a könyvekről, hanem a gondjaira bízott egyéb értékekről, különösképpen a könyvtárnak juttatott pénzekről is."

A könyvtáros esküformája: "A kollégiumi könyvtárat hűségesen gondozni fogom, és a törvényeknek megfelelően nem tűröm el a reám bízott könyveknek sem elidegenítését, sem saját használatba vételét. Kölcsönzöm a könyveket mindazoknak, akiknek szükségük van reájuk, és ismételten visszakövetelem őket. Minden könyvtárosi kötelességnek eleget teszek és a maga idejében jó lelkiismerettel számot adok mindarról, amit a gondjaimra bíztak. Isten engem úgy segéljen!"

A fentiekből kitűnik, hogy a könyvtárat főként a diákság használta, de tudományos munkákat vagy esetleg kéziratokat kikölcsönözhettek professzoroknak vagy más kutatóknak is. Tudjuk, hogy emiatt egy-egy könyv vagy kézirat néha csak hosszabb idő múlva került vissza a könyvtárba. A könyvtáros pénzt is kezelt, valószínű tehát, hogy a könyvek vételét is intézhette. Emellett jó ideig a könyvtárban volt elhelyezve a kollégium numizmatikai gyűjteménye, valamint számos kép és címer is.

A bibliothecariusok nevét elsősorban a kollégiumi matriculából állapítottuk meg, a subscribáló diákok neve mellett ugyanis számos bejegyzés jelzi, ha valamilyen tisztséget viseltek. Úgy látszik, hogy a bibliothecariusok általában nyolc-tíz évvel a subscribálás után jutottak ehhez a tisztséghez, és hogy közülük legtöbben más tisztségeket is viseltek: praeceptorok, sőt a XVIII. században a teológia, a logica, a görög, a héber nyelv, a litteratura, a zene- és énekkar praesesei, vagyis tanítói és vezetői, az alumnusok főnökei, kántorok, később pedig egyesek seniorok vagy contrascribák lettek. Volt közöttük, akit külföldi akadémiára küldtek ki, Marosvásárhelyre, Kézdivásárhelyre vagy valamelyik mezővárosba hívtak meg rektornak, s volt aki enyedi professzor lett (Enyedi István, Szigeti Gyula István, Hegedűs János, Berde Sándor, Józsa Zsigmond), mások kollégiumi tanulmányaik után tudományos munkásságukkal tűntek ki (Bod Péter). Az itt következő nevek közül csak egynél kétséges, hogy bibliothecarius volt-e, ez Szigeti Gyula István, a kollégium kiváló professzora, akivel kapcsolatban azonban Bod Péter más összefüggésben már idézett 1704-re vonatkozó utalását bizonyító erejűnek tartjuk. Őt eszerint a könyvtár megmentői sorában kell számon tartanunk.

A XVII. századi bibliothecariusokról és a későbbiek egy részéről csak azt tudjuk, hogy mikor subscribáltak vagy mikor jártak a kollégiumba. Ezekben az esetekben tehát ezt az évet kellett feltüntetnünk. A könyvekben talált bejegyzések viszont pontosan igazolják azt, hogy ki melyik évben volt könyvtáros. Ezekben az esetekben jegyzetekben azoknak a könyvtári könyveknek a számát is közöljük, amelyekben a bejegyzést találtuk. A könyvek helyrajzi száma alapján könnyen megállapíthatjuk a pusztulások után megmaradt régi kollégiumi könyvtár egypár könyvének a címét.

Az alábbiakban a bibliothecariusok, illetőleg könyvtárnokok névsorát a legszükségesebb adatokkal együtt közöljük:

1676 Ölyvesi Balázs
1678-79 (?) M. Vásárhelyi István (1647-1728)
1673-ban subscribál
1680-ban marosvásárhelyi rektor, később református püspök
1681 Enyedi István (mh. 1714)
1679-ben subscribál
contrascriba, hollandiai tanulmányai után orvos, majd a kollégium professzora
1686-90 (?) Albisi László
1683-ban subscribál
1690-91 (?) Komáromi B. István
1686-ban subscribál
1698-99 (?) Csernátfalusi János
1691-ben subscribál. Kézdivásáshelyi rektor
1698-1700 (?) Pányoki András
1693-ban subscribál, praeceptor (osztálytanító), contrascriba és senior
1695 Dálnoki Benkő Márton
1690-ben subscribál, 1693-1700-ig az oratoria és syntactica osztály praeceptora, marosvásárhelyi rektor, 1703-ban enyedi pap
1698-1700 (?) Kis-Éri György
1693-ban subscribál, 1698-99-ben praeceptor, contrascriba és senior, 1700-1703-ban és 1707-14-ben marosvásárhelyi rektor
1701-1702 (?) Erdődi István
1695-ben subscribál, a poetica, majd az eloquentia, vagyis a kollégium IV. és V. osztályának praeceptora, 1703-ban marosvásárhelyi rektor
1704 Szigeti Gyula István (1678-1740)
1697-ben subscribál, praeceptor, 1714-1737 között enyedi teológiai professzor, 1737-től erdélyi ref. püspök
1717 Vásárhelyi P. Ferenc
1711-ben subscribál, kollégiumi tanulmányai után becei rektor
1722 Bányai Bagaméri István
1718-ban subscribál, senior, majd lelkész lesz
1726-27 (?) Zágoni Aranka György
1728-ban a genfi akadémiára megy, pap, majd református püspök lesz. Fia, Aranka György az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megszervezésével szerzett érdemeket
1732-33 Batzoni József
1728-ban subscribál, a görög nyelv praesese (segédtanára), praeceptor, Nagyenyed kántora
1730-33 Baktsi László
1722-ben subscribál, a teológusok főnöke, praeceptor, contrascriba és senior
1736-39 Bod Péter (1712. február 12. - 1769. március 3.)
1732-ben subscribál. Magyarigeni pap, történész, az Erdélyi Ref. Egyházkerület főjegyzője
1744 Toldi Miklós
1738-ban subscribál
1747 Ajtai Mihály
1739-ben subscribál
1748 Simon János
1744-ben subscribál
1750-51 Szilágyi Sz. Márton
1744-ben subscribál
1756 Kanyó Lázár
1748-ban subscribál
1764-65 (?) Kis-Batzoni Benedek András
1757-ben subscribál
1767 Lénárt József
1759-ben subscribál. Bibliothecarius és a litteraturának praesese
1770 Serestélly György
1764-ben subscribál, a litteratura praesese, contrascriba, ügyvéd Magyarországon (?)
1770 Borosnyai Lukács Mihály
1761-ben subscribál, praeceptor, a litteratura praesese
1772-78 {?) Gidófalvi Jantsó József
1768-ban subscribál. Bibliothecarius, a logica praeceptora és praesese
1772 Tordai Máté Pál
1766-ban subscribál
1776 M. Vásárhelyi Sombori László (1755-1812)
1771-ben subscribál
1793 Ajtai László
1789-ben subscribál
1796-97 (?) Szászvárosi Nagy László
a rhetorica praeceptora, notarius és bibliothecarius
1799 Nagy Ferenc
1800 Baló Sámuel
1801 Sárkány Farkas
1804 Nagy György (1783-1830)
Göttingában tanul. 1807-ben felvinci pap, 1814-ben kolozsvári professzor, azután ismét felvinci pap; egyházi szónok
1809 Ferentzi János
1820 Balogh Pál
1820, 1828, 1830 Török Ferenc
1826-27 Jakab György
1822-ben subscribál
1833 Faragó József
1837 Tompa Lajos
Könyvtárnok, a szabadságharc után Kolozsvárt elfogják és Deák Farkassal együtt van elzárva a josefstadti börtönben. Később főkormányszéki hivatalnok, majd br. Kemény Sámuel jószágigazgatója. Mint kitűnő fuvolás, a kolozsvári színház zenekarában is játszott
1841 Réthi József
1842-43 Hegedűs János (1821-1894)
1846-57-ig Marosvásárhelyt természetrajztanár, 1857-ben megválasztják teológiatanárnak az enyedi teológiához, teológiai munkákat írt
1844-45 Molnár János (1825-1863)
1848-ban hadnagy, 1853-ban a marosvásárhelyi Ref. Kollégium tanára
1847-1848 Demeter Samu (1836-1885)
Zágoni lelkész és orbai egyházmegyei főjegyző
1848 Szabó Sámuel (1829-1885)
1848-49-ben tüzér főhadnagy és kiképzőtiszt. Heidelbergben végzi egyetemi tanulmányait. Előbb a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári Ref. Kollégium kémia-, ill. később magyartanára. Az 1850-es években népdalokat közöl a Koszorúban és a Székely Közlönyben. A kolozsvári kollégiumnak egyik tevékenyebb tanára lesz

A fentieken kívül tudunk még arról, hogy Dési Márton professzor idejében, tehát az 1670-es években Szerdahellyi János is a kollégium könyvtárosa volt. Hermányi Dienes József szerint "igen jó vala ez". Munkásságáról egyéb adatunk nincsen.

A XIX. század második felében, sőt a XX. században Váró Ferenc, dr. Farnos Dezső, Áprily Lajos és Báthori Gyula mellett is voltak diákkönyvtárosok, "tékáriusok", de ezek nem írták be nevüket a könyvekbe, és az értesítőkben sincs róluk említés. Egyetlen nevet jegyeztünk ki egy könyvből, ez a Gyárfás Alberté, akinek névbejegyzése 1872. július 16-ról, tehát a vakáció idejéről való; eszerint a könyvek katalogizálását, úgy látszik, a szünidő alatt is végezte. Ebben a korszakban a diákkönyvtárosok a legjobb teológusokból kerültek ki, és ők ezt a munkát valóban fel is használták arra, hogy a pályájukra alaposan felkészüljenek. Ezek ki tartoztak Berde Sándor és Józsa Zsigmond, a kollégium egykori tanárai, akikről Kertész Józseftől tudjuk, hogy teológus korukban a kollégium nagykönyvtárának kezelői, illetőleg tékáriusai voltak. Józsa Zsigmondról, aki a legjelesebb teológiai tanárok közé tartozott később, és szép műfordításaival is kitűnt, azt írta, hogy "mint a nagy könyvtárak őre - tékáriusa - számtalan alkalma nyílt ismereteinek gyarapítására."

A teológia megszűnése után (1896), a XX. század folyamán gimnazistákból választott ki magának segítséget a könyvtáros-tanár. Ez a diák segédkezett a könyvkiadásban, önálló munkaköre azonban nem volt. (Ilyen diákkönyvtáros volt pl. Kovács György, a későbbi regényíró.) A könyvtár, a könyvek érdekességéből, szépségéből és a könyvtári munkából így is sokat megláthatott, vagy pedig egy könyvtáros-tanár hatását vitte ki magával az életbe. A könyvtári munka megismerését ma is szükségesnek tartjuk, legfőképpen a tanítóképzősök számára. Nemcsak a könyvek kezelését ismerhetnék meg, hanem a tudományos munkához is ösztönzést és irányítást kaphatnának. A nagyenyedi Bethlen Könyvtár ebben a tekintetben olyan lehetőségeket biztosított, amilyeneket más iskolákban nem találhatott az ifjúság.


Kezdőlap