11. Sebastian Pauschner, az első Magyarországon megjelent orvosi munka
szerzője és nyomtatásban kiadott munkái

Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica 27. sz. (1963) 257–271.

Sebastian Pauschnertől Szabó Károly[1] csupán egy művet közölt: „Libellus de remediis adversus luem pestiferam. Cibinii, 1550”. Miután ezt a Magyarországon elsőnek nyomtatott orvosi könyvet valójában német nyelven és címmel 1530-ban készítették Nagyszebenben, továbbá Pauschernek Krakkóban 1513-ban megjelent számtankönyvecskéjéről (1. ábra) csupán egy alig ismert cikk[2] adott eddig hírt a magyar irodalomban, indokoltnak látszik, hogy a természettudományok e korai hazai művelőjéről és munkáiról ismereteinket az alábbiakban összefoglaljuk.

1. Révész Béla[3] Pauschner életrajzi adatait csak 1528-ig vezette vissza. Az említett krakkói nyomtatvány ezután több adattal megvilágítja származását, családi körülményeit stb., de életével kapcsolatban tisztázatlan kérdések még így is bőven maradnak.

Az említett számtankönyv előszavát Pauschner Krakkóból „ex contubernio Hierosalemico” keltezte 1513–ban. Ebből Divéky[4] joggal arra következtetett, hogy Krakkóban az egyetemet látogatta. Minden valószínűség szerint Pauschner az, akit 1509-ben a krakkói egyetem anyakönyvébe így jegyeztek be: „Sebastianus Fabiani de Levczovia”.[5] Az atyai néven kívül, amelyre az alábbiakban térünk még vissza, a bejegyzés időpontja is jól megfelel, hiszen könyvecskéje megjelentetésekor Pauschner nyilván tanulmányai végén állhatott. Ennek alapján születési évét 1490–1495 tájára helyezhetjük.

A kis munka előszava így kezdődik: „Sebastianus Pawschner Lewtschowianus Ingenuo Gregorio Germano suo adulescentulo.” Már Josef Trausch közölte[6] Gregorius Pauschnerről, hogy 1539-ben Bécsben járt el a szepességiek nevében. Felvetette egyben annak lehetőségét is, hogy Sebastian rokonságban állott ezzel a családdal. Révész Béla[7] ezt megtoldotta azzal, hogy az említett Gregor talán az apja volt szerzőnknek. A fent idézett előszó alapján igaza volt tehát Trauschnak: Sebastian valóban szepességi származású, pontosabban lőcsei, az említett Gregor ellenben nem apja, hanem öccse volt.



1. ábra

A Pauschner család jelentős szerepet játszott Lőcse közéletében. Caspar Hain krónikája szerint[8] Fabian Pauschner három ízben is (1500, 1507, 1518) a város bírája volt. Évtizedeken át viselt közhivatalt, és 1526-ban idős kora miatt vált ki a tanácsból.[9] Feltehetően az ő fia volt az említett Gregor és Sebastian, amit az említett egyetemi bejegyzés is megerősíteni látszik. Gregor 1531-től szerepel Lőcse tisztviselői között.[10] Több gyakran igen fontos küldetésben járt Bécsben mind Lőcse, mind a szabad királyi városok nevében.[11] Gregorról még azt tudjuk, hogy 1556 októberében már nem élt.[12] Sebastian Pauschner családjáról ezeken kívül ugyancsak az említett előszóból még azt is megtudjuk, hogy leánytestvérei (soroculae) is voltak otthon.

Sebastian mindkét művén „Pawschner”-nak írta családi nevét, amelyet mai helyesírással Pauschnernak írunk át. Megkockáztatható az a feltevés, hogy a család Lőcsére az ugyancsak szepességi Bauschendorfból (Bussóc – Bušovce) származott, és nevük is oda vezethető vissza. Az utolsó kétszáz év irodalma azonban ezt a családi nevet igen sok formában közölte: pl. „Bauzner”-t írt Bod Péter[13] és Benkő József,[14] „Bausner”-t Horányi Elek[15] és Veszprémi István,[16] „Bauszner”-t Demkó Kálmán,[17] „Pauszner”-t Révész Béla.[18] Leginkább a „Pauschner-Bauschner” néveltérés volt az, amely félreértéshez vezetett. Így Szinnyei[19] és Jugăreanu[20] mindkét névforma alatt közölték Pauschner orvosi könyvét. A névvariánsokhoz tartozik az is, hogy Cornides Dániel,[21] majd nyomában Bredetzky Sámuel[22] az utónevet tévesen „Stephanus”-nak közölte.

1530-ban megjelent orvosi könyvében Sebastian Pauschner „der Sieben freyen Kunste undt Artzney Doctor” címet viseli. Feltételezhetjük, hogy Pauschner a „hét szabad művészet” elsajátítására ment Lőcséről az onnan nem messze fekvő Krakkóba. 1513-ban a számtankönyvecske megjelenésekor is ott tartózkodott. Az orvostudományokat azonban feltehetően valamelyik olaszországi egyetemen tanulhatta. Erre következtetett Révész Béla[23] Pauschner orvosi munkájának egyes fordulataiból, így például az „Alss ich zu Venedig bey Sant. Zacharia habe erfahren… kifejezésből.[24] Sajnos, feltételezett olaszországi tanulmányairól sincs konkrét adatunk.[25]

A pestis ellen írt könyvecskéjének egyes fordulatai azt is igazolják, hogy hívő katolikus volt, amit Soterius[26] és nyomába Szinnyei[27] is megerősített.

Pauschnerről a következő konkrét hírünk már Nagyszebenből van, ahol őt az ottani hivatalos városi feljegyzések szerint 1528-ban – élete végéig szóló megbízással – mint „physicus”-t alkalmazta a város.[28] Fizetését évi 150 forintban állapították meg, amelyhez további tíz forint lakbér járul.[29]

Pauschner nagyszebeni alkalmaztatása feltehetően azokra az élénk és régi kapcsolatokra vezethetők vissza, amelyek a szepesi városokat éppen Nagyszebennel összekötötték. Ezen belül a Pauschner család ilyen jellegű összeköttetéseiről is tudunk: Fabian Pauschner 1516-ban Lőcse város küldötteként Nagyszebenben járt.[30]

Nagyszeben városának e korban már fejlett közegészségügyére érdekes fényt vetnek azok az iratok, amelyek a városi kórház 1528. évi elszámolását,[31] ill. az 1531. évi patikaleltárat[32] tartalmazzák. Ez utóbbinak számunkra külön érdekessége, hogy az „in presencia… domini doctoris Sebastiani pausterni phisici Ciuitatis Cibiniensis” zajlott le.[33]

Ez egyben az utolsó biztos adatunk Pauschnerről. A nagyszebeni számadáskönyvekben Valentin Bonä 1538. április 13-án mint „doctori Sebastiano physico praedecessori suo”[34] szerepel. A hivatalába élete végéig megválasztott Pauschner ekkor már halott lehetett. Elhunytának időpontjára – közvetett módon ugyan – de következtetni tudunk. Adatunk van arra ugyanis,[35] hogy fia, Eucharion panasszal élt a nagyszebeni hatóságok ellen, mert a tanács apja fizetésének egy részével adós maradt. Miután ezzel kapcsolatban több mint hatéves szolgálatról történik említés, az 1528. évi hivatalba lépésétől kiszámítható, hogy halála 1533 végén vagy 1534 elején következhetett be.

Számos szakíró (Bod, Horányi, Weszprémi, Seivert stb.) tudni vélte, hogy Pauschner részben vagy egészben Brassóban tevékenykedett mint orvos. Miután nagyszebeni tevékenységének – mint fentebb láttuk – több írásos dokumentuma maradt reánk, legfeljebb részleges brassói működésére gondolhatunk. Azonban ennek sincs semmi bizonyítéka a XVI. század első feléből meglehetős teljességgel reánk maradt brassói városi számadásokban.[36] Feltehetően annak a kétségtelenül szoros brassói kapcsolatnak az alapján került be a köztudatba ez a volt brassói tevékenység, amelyet a pestis ellen írt könyve előszava is bizonyít.

Pauschner Eucharion nevű fiáról már fentebb szó volt. További leszármazottairól nem tudunk. Volt olyan vélemény,[37] amely szerint az Erdélyben, a későbbi századokban jelentős szerepet játszott „von Baussern” család azonos Sebastian Pauschneréval. Mások[38] viszont ezt az összefüggést a leghatározottabban tagadták.

A krakkói és a nagyszebeni nyomtatvány szerzőjének azonosságát, amelyet aligha vonhat valaki kétségbe, jól megerősíti az a kis összeállítás a használt súlymértékekről a nagyszebeni nyomtatvány végén,[39] amely elárulja a szerző ebbéli jártasságát, amit az egész kis krakkói kiadvány is igazol.

2. Pauschner krakkói munkája a „Linealis calculatio cum pulchris ,documentis regulis ad monetã cracouiensem diligenter suputata” címet viseli. A negyedrét alakú, hét levélből álló nyomtatvány címlapján ezenkívül még egy „Octostichon ad Lectorē” nyolc sora található, a szerző vagy összeállító neve azonban itt nem szerepel. A címlap fenti szedett szövege érdekes, reneszánsz-stílű fekete-fehér fametszetben foglal helyet.[40] Ez a címkeret Florian Ungler krakkói nyomdájában az 1513. évben több alkalommal is felhasználásra került.[41] A szalagfonatokból és indákból képezett keret alján két pufók angyalka ül: az egyik hallgatja, amint a másik trombitát fúj.[42] (2. ábra.)


2. ábra

A címlap verzóján áll az az előszó, amelyet fentebb már idéztünk. A Sebastian Pauschner által Gregor fivérének szóló eme sorokból megtudhatjuk, hogy Gregor nemrég kérte bátyját, hogy tegye számára könnyebbé a számolás elsajátítását. E könyvet ugyan a mindennapi kereskedői gyakorlatnak szánta, a fentiek miatt mégis öccsének ajánlotta. Ezek alapján e kis mű összeállítójaként Sebastian Pauschnert fogadhatjuk el, bár aligha eredeti alkotás.

A XVI. századi Lengyelország a matematika területén Európa élvonalába tartozott.[43] A krakkói egyetem körül alakult tudóskör számos tagja foglalkozott a XVI. század elején igen keresetté vált különböző számtankönyvek szerkesztésével mind iskolai, mind kereskedelmi használatra.[44] Pauschner összeállítása ez utóbbi kategóriába tartozik.[45]

A tulajdonképpeni számtankönyvecske szövege a nyomtatvány 2–7. levelein foglal helyet. A tárgyalt szöveg jobb megértését fametszet segíti.[46] A kolofont – „Impressum Cracouie Florianũ Ungleriũ. Anno dñi 1513.” – a 7. levél rektóján találjuk. A megjelenés pontos datálásához az nyújt támaszt, hogy Ungler 1513 augusztusában társult a Strassburgból érkezett Wolfgang Lernnel:[47] Pauschner kis munkáját tehát még ez előtt nyomták.

A 7. levél verzóján – „Regula gñalis fractionũ” címmel – Pythagoras táblázata áll.[48] E nyomtatványt a lengyel könyvészeti irodalom[49] – szemben a magyarral – már több mint száz éve ismerte. A gazdag irodalom közül legbehatóbban Kopera tárgyalta e művet, amelynek szerzőjéről ő nem tudott semmit sem megállapítani. A lengyel könyvtárak a kiadvány több példányát is őrzik.[50]


[1] RMK II. 48. sz.

[2] Közlemények Szepes vármegye múltjából 1912. 116–118.

[3] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 282–300.

[4] Közlemények Szepes vármegye múltjából 1912. 116.

[5] Közlemények Szepes vármegye múltjából 1909. 96.

[6] Trausch, Joseph: Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. III. Kronstadt 1871. 49–50.

[7] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 284.

[8] Hain Gáspár Lőcsei krónikája. Lőcse 1910–1913. 374.

[9] Spervogel, Conrad: Diarium. (Sinai Miklós-féle másolat 1764-ből.) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár: Fol. Lat. 3108. 137.

[10] Hain Gáspár Lőcsei krónikája. Lőcse 1910–1913. 377. – Spervogel, Conrad: Diarium. (Sinai Miklós-féle másolat 1764-ből.) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár: Fol. Lat. 3108. 365.

[11] 1532, 1533, 1538: Hain Gáspár Lőcsei krónikája. Lőcse 1910–1913. 51–52, 61, 80. – 1539: Allergnädigst privilegirte Anzeiger 4. (1774) 118.

[12] Hain Gáspár Lőcsei krónikája. Lőcse 1910–1913. 104.

[13] Bod Péter: Magyar Athenas. [Szeben] 1766. 32.

[14] Benkő, Josephus: Transsilvania. II. Vindobonae 1778. 349.

[15] Horányi, Alexius: Memoria Hungarorum. I. Viennae 1775. 150.

[16] Weszpremi, Stephanus: Succincta medicorum Hungariae et Transylvaniae biographia. II/1. Viennae 1778. 22.

[17] Révész Béla: A magyar orvosi rend története. Budapest 1894. 326.

[18] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 283.

[19] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. Budapest 1891. 719. has. – X. Budapest 1905. 579. has.

[20] Jugăreanu, Veturia: Bibliographie der siebenbürgischen Frühdrucke. Baden-Baden 1959. 27, 282. sz.

[21] Ungarisches Magazin IV. (1787/1788) 452.

[22] Bredetzky, Samuel: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien 1805. 94.

[23] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 284.

[24] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 289, 295.

[25] Vö. Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók. Budapest 1941.

[26] Soterius, Georgius: Lexicon historico-geographicum Transsilvaniae. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár: Quart. Germ. 160. 304b.

[27] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. Budapest 1905. 579. has.

[28] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 283.

[29] Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 20. (1885/1886) 8.

[30] Spervogel, Conrad: Diarium. (Sinai Miklós-féle másolat 1764-ből.) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár: Fol. Lat. 3108. 12.

[31] Transsilvania 3. (1838) 174–180.

[32] Schwartz, Ignaz: Zur Geschichte der Medizin in Ungarn. Budapest 1890. 36. – Gyógyszerész 1902. 270–320.

[33] Transsilvania 3. (1838) 20.

[34] Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 20. (1885/1886) 8.

[35] Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 20. (1885/1886) 8.

[36] Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. I–III. Kronstadt 1886–1896.

[37] Weszpremi, Stephanus: Succincta medicorum Hungariae et Transylvaniae biographia. II/1. Viennae 1778. 22.

[38] Seivert, Johann: Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten Siebenbürgens und ihren Schriften. Pressburg 1785. 325. – Trausch, Joseph: Schrifftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. III. Kronstadt 1871. 49.

[39] Archiv für Geschichte der Medizin 1911. 282–300.

[40] Reprodukció: Kopera, Felix: Spis druków epoki Jagellońskiej w zbiorze Emeryka Hrabiego Hutten-Czapskiego w Krakowie. [Kraków] 1900. 55. hasáb, 26. kép.

[41] Reprodukció: Polonia typographica saeculi sedecimi. III. Kraków–Wrocław–Warszawa 1959. 76. tábla.

[42] Érdemes megjegyezni, hogy e bájos kompozíció fordított, vagyis a szokásos fehér alapokon fekete vonalakkal előállított változatát is használta e krakkói nyomda az 1514. évtől. Reprodukció: Polonia typographica saeculi sedecimi. III. Kraków–Wrocław–Warszawa 1959. 77. tábla.

[43] Smith, David Eugene: History of mathematics. I. New York 1958. 346.

[44] Sturm, Abros: Geschichte der Mathematik bis zum Ausgange des 18. Jahrhunderts. Berlin – Leipzig 1917. 73–74.

[45] Az első nyomtatásban megjelent számtankönyv is kereskedő számára készült: Treviso 1478. Vö. Struik, Dirk Jan: A matematika rövid története. Budapest 1958. 95.

[46] Polonia typographica saeculi sedecimi. III. Kraków–Wrocław–Warszawa 1959. 21, 132–134. sz.

[47] Polonia typographica saeculi sedecimi. III. Kraków–Wrocław–Warszawa 1959. 33.

[48] Estreicher, Karol: Bibliografia Polska. XXIV. Kraków 1912. 170.

[49] Łukaszewicz, Józef: Hystoria szkół. I. Poznań 1849. 93. – Estreicher, Karl: Polnische Bibliographie des XV–XVI. Jahrhunderts. Krakau 1875. 8. (Powschner! ) – Estreicher, Karl: Polnische Bibliographie des XV–XVII. Jahrhunderts. Krakau 1883. 10. – Wierzbowski, Teodor: Bibliographia Polonica XV. ac XVI. ss. I. Warszawa 1889. 758. sz. (évszám nélkül!) – II. 893. sz. – Kopera, Felix: Spis druków epoki Jagellońskiej w zbiorze Emeryka Hrabiego Hutten-Czapskiego w Krakowie. [Kraków] 1900. 48–49. hasáb. – Estreicher, Karl: Bibliografia Polska. XXIV. Kraków 1912. 169–170. – Piekarski, Kazimierz: Pierszwa drukarnia Floriana Ungler 1510–1515. Kraków 1926. 25. sz. – Polonia typographica saeculi sedecimi. III. Kraków–Wrocław–Warszawa 1959. 28. sz.

[50] Kraków, Muzeum Narodowe (Czapsky) – Warszawa, Biblioteka Narodowa (címlap nélkül) – Warszawa, Biblioteka Universytecka – Wrocław, Ossolineum stb. – Az OSzK a krakkói múzeum példányáról készült mikrofilmet, ill. ennek fényképmásolatát őrzi.




TARTALOM KEZDŐLAP