39. Szenci Molnár Albert könyvtárának két kötete Németújváron

Szenci Molnár Albert és a magyar késő reneszánsz. Szeged 1978.

Szenci Molnár Albert könyvtáráról viszonylag igen kevés adat áll rendelkezésre. Összefoglaló kép erről egyáltalában nincs. Az eddigi értesülések alapján biztosan csak azt lehet tudni, hogy a fennmaradt könyvek igen szétszóródtak. A sokat vándorló Szenci Molnár könyvtárának darabjai közül többet erdélyi gyűjtemények őriznek. Herepei János tudósítása szerint a kolozsvári református kollégiumban,[1] de Segesvárra is jutott belőlük. Őriz még ilyen könyvet Budapesten az Országos Széchényi Könyvtár, de a legutóbbi időben Sárospatakon és Hódmezővásárhelyen is került elő néhány közülük.

Ezek után talán nem érdektelen szemügyre venni a németújvári ferencesek kolostorában levő gyűjteményt, amely a magyarországi könyvtártörténet szempontjából amúgy is az egyik legbecsesebb. A 18. század végével bezárólag ma itt 3485 kötetben 5450 mű található, amelynek legrégibb és így legfontosabb része a Batthyány-családtól szármacik. Ők voltak e vidék urai több évszázadon át. A könyvtár számára kimagasló jelentőségű volt III. Boldizsár (1543–1590), aki művelt humanista és buzgó protestáns volt. Fia, II. Ferenc (1577–1625) mindkét vonatkozásban igyekezett apja nyomdokain haladni. Az ő utóda, I. Ádám (1610–1659) azonban áttért a katolikus hitre, és Németújvárott a ferenceseknek kolostort is alapított, ahová 1648 és 1661 között a családi könyvtár jelentős része átkerült.

E gyűjtemény történetét legutóbb P. Theodor Tabernigg, a kelet-ausztriai ferences rendtartomány könyvtárosa foglalta össze.[2] Az ő részletes feltáró munkájának köszönhető, hogy ma a könyvek bejegyzéseinek gondos és szakszerű feltárásával az egykori tulajdonosokról is pontos áttekintéssel rendelkezünk. Ezek sorában kiemelkedő természetesen az a 330 kötet, amelyben Batthyány Boldizsár neve olvasható. A magyar irodalom és egyháztörténet szempontjából azonban ugyancsak igen jelentős Beythe Istvánnak és két fiának, Andrásnak és Imrének könyvgyűjteménye. 182 kötet viseli Istvánnak (részben fiaival együtt), 152 Andrásnak (részben Imrével együtt) és négy pedig egyedül Imrének nevét. Összesen tehát nem kevesebb, mint 338 kötet maradt fenn névbejegyzéssel a mai németújvári könyvtárban a Beythe-családtól, nyilván a Batthyányak közvetítésével. E két, hazai mércével mérve a 16. század végéről rendkívüli könyvgyűjteményen kívül számos ismert és kevésbé ismert személy névbejegyzésével ellátott kötetet tartanak számon Németújváron. Ezek közül most csupán Szenci Molnár Albertet emeljük ki.

A németújvári gyűjtemény 4/97 jelzetű kötetének címlapján alul a következő bejegyzés olvasható: „Alberti Molnar 1612 Marpurgi” míg a 4/52 jelzetűnél ugyanitt az „Alberti Molnar ex donatione generosi Dñi Przechi Liber. ab Hoddegou 1610 (?) … (?).” Miután mindkét esetben kétségtelenül Szenci Molnár Albertről van szó, érdemes a két könyvet és annak bejegyzéseit gondosabb vizsgálat alá venni. Az első kötet három nyomtatványt tartalmaz:

  1. Aussführliche und in Gottes Wort wolgründte Glaubensbekäntnuss der evangelischen Kirchen im Königreich Böhmen (1575). Ins Deutsch übertragen von Heinrich Kurtzbach. Amberg 1611 [Johann Schönfeld]. [24] + 87 l.

  2. Christlich und in Gottes Wort wolgründtes Glaubensbekäntnuss der verfolgten Evangelischen Kirchen in und ausser Hispanien. Darwider der Bäpstlichen Ketzermeister tyrannischen Hispanische Inquisition geübet. Amberg 1611 Johann Schönfeld. [8] + 63 l.

  3. Blarer, Ambrosius : Der geistlich schatz Christlicher Vorbereitung unnd gläubigs Trost wider Tod und Sterben … Zürych 1612 Johann Rudolf Wolff. [12] + 130 + [2] l.

A nyolcadrét alakú könyv papírtábláit egy latin nyelvű beszédeket tartalmazó hártya kódexlevél borítja.

A másik (4/52 jelzetű) kötet ugyancsak nyolcadrét alakú és ugyancsak hártya kódexlevélből álló borítása már felismerhetetlenségig lekopott. Tartalma egyetlen nyomtatvány: Benedictus, Laurentius: Grammaticae Bohemicae ad leges naturalis methodi conformatae & notis numerisque illustratae ac distinctae libri duo. Pragae 1603 ex officina Othmariana. [8] + 96 + [2] lev. + 1 t. E kötet címlapján a már említett Molnár-féle bejegyzésen kívül a közepén a „Conventus Nemetuj[variensis] 1661”, belső kötéstáblájában pedig a „Sum Przechii Liberi Baronis ab Hoddiegeva 4. April, Anno 1610.” szövegű beírás olvasható.

Ezek szerint Szenci Molnár a kötetet ifj. Přech z Hodějova-tól kapta 1610-ben ajándékba. Ennek pontos ideje az erre vonatkozó bejegyzés kopott volta miatt sajnos olvashatatlan. Az 1610-ben Hamuban kiadott „Novae Grammaticae Ungaricae Libri Duo”-ban az olvasóhoz címzett írásában – mint erre figyelmemet Vásárhelyi Judit felhívni szíves volt – Szenci Molnár több sornyi idézetet közöl Benedictus e művének előszavából. Ez megerősíteni látszik, hogy e cseh nyelvtani könyvnek ez a ma Németújvárott őrzött példánya ez évben már az ő birtokában volt. A kötetet 1610. április 4-én kapta Přech z Hodějova a szerzőtől, a Nyitra megyei Nádcséren (Nedožery – Nudožery) született Laurentius Benedictus-tól.[3] Ez volt az a nap, amelyen az irodalompártoló idősebb Přech z Hodějova meghalt. Ez alkalomra öt szerző verseiből álló gyűjtemény készült, amely Prágában Jonata Bohutský nyomdájában jelent meg. Az első gyászkölteményt az elhunyt egyik fia, ifj. Přech z Hodějova írta, a harmadikat Johannes Filicki, míg az ötödiket Laurentius Benedictus.[4]

A ma Németújvárott őrzött kötetet tehát apja halála alkalmával kapta a szerzőtől a fiatal cseh főnemes. Az ő és három fivérének (Alom, Buhuslav és Smil) nevelőtanára németországi tanulmányaik során a fentebb már említett Johannes Filicki volt. Róluk Szenci Molnár naplójában 1608. október 6-i dátummal olvasható, amikor is Marburgban találkozott valamennyiőkkel.[5] Azonban kapcsolata a Hodějova fivérekkel régebbi keletű volt, hiszen Bohuslav 1607. augusztus 23-án írt neki Siegenből, míg a németújvári kötetet ajándékozó ifj. Přech ugyaninnen 1608. január 2-án és augusztus 1-én tájékoztatta Szenci Molnárt maga és testvérei egészségi állapotáról.[6]

A fentiek alapján viszonylag jól nyomon követhető tehát a kis kötet sorsa Szenci Molnárig. De vajon, hogyan került ez a mű a másik, Marburgban 1612-ben[7] beszerzettel együtt Németújvárra. Szenci Molnár naplójából erre is viszonylag jól értelmezhető válasz nyerhető. 1612 augusztusában indult haza Németországból és október 24-én Rohoncon találkozott Batthyány Ferenc-cel, míg november 12-én Németújváron Beythe Imrét kereste fel. December 1-én kétszáz forintot kapott Batthyánytól, majd Rohoncot elhagyva a következő és januárjában ismét útra kelt Németországba. Innen áprilisban már újra hazaindult és május 2-án ismét Batthyánynál volt. Mint köztudott, Szenci Molnár egy ideig Batthyány Ferenc szolgálatában állott. Ennek során többször is járt Németújvárott: 1613. december 4-én, 1614. január 10-én, április 13-án, 17-én, június 27-én és július 4-én szerepel naplójában a Batthyánynk eme ősi fészkének neve.[8] Ezek közül a legérdekesebb az 1614. január 10-i és az azt köpető naplófeljegyzése: „Gyurkó öcsémmel vitettünk Újvárba az úrhoz. Felhántam, kiraktam a bibliothekat, 17. Januarii acceptis 8 florenis redii Rohoncz.” Ezek szerint Szenci Molnár e rövid németújvári tartózkodása során bizonyítható kapcsolatba került az ottani Batthyány-könyvtárral. Lehetséges, hogy ekkor került be abba az ő két kötete. Természetesen nem zárható ki más időpont és mód sem. Elképzelhető, hogy kiadósabb rohonci tartózkodásakor maradtak a Batthyányaknál Szenci Molnár e kötetei, vagy esetleg a Beythék közvetítésével jutottak oda.


[1] Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. III. köt. Budapest–Szeged 1971. 257.

[2] Biblos (Wien) 1972. 167–175.

[3] A nyomtatványt a hazai szakirodalom RMK III 1003. sz., míg a Knihopis českých a slovenských tiskǔ... Dil II. Cast II. Praha 1941. 1062. sz. alatt tartja nyilván.

[4] Enchiridion renatae poesis Latinae in Bohemiae et Moraviae cultae. II. Pragae 1966. 312.

[5] Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Kiadta Dézsi Lajos. Budapest 1898. 49–50.

[6] Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Kiadta Dézsi Lajos. Budapest 1898. 213–214, 247, 280–281.

[7] Marburgban naplója tanúsága szerint ez év április 13. és május 20. ill. június 6. és augusztus 15. között tartózkodott. Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Kiadta Dézsi Lajos. Budapest 1898. 55–56.

[8] Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Kiadta Dézsi Lajos. Budapest 1898. 58–63.




TARTALOM KEZDŐLAP