42. Ismét a selyemre készült hazai nyomtatványokról

Magyar Könyvszemle 1993. 440–441.

Közvetlenül a fenti címben körvonalazott témáról szóló korábbi cikkem[1] megjelenését követően hívta fel figyelmemet Rózsa György az ő már korábban megjelent írására, Thesenblätter mit ungarischen Beziehungen,[2] amelyet – és erre nincs mentség sajnos – nem ismertem.[3] Ebben több mint félszáz, nagyméretű, metszettel díszített, vizsgatételeket tartalmazó, plakátalakú nyomtatványt ír le az 1633 és 1774 közötti időkörből, amely mind magyar vonatkozású. Ezek közül nem kevesebb, mint kilenc selyemre készült. Egyedül csak az 1740-ben Kolozsvárott nyomtatott található csupán az említett cikkemben.[4] Figyelmen kívül hagyva a külföldön (Bécsben és Prágában) előállított négy vizsgatételt, négy selyemre nyomtatott hazai kiadvány pótlás formájában történő ismertetését kötelességemnek tartom.[5]

A legrégebbit közülük 1735-ben Nagyszombatban jelentették meg. Az ottani egyetemen Antonius Hellmar vezetése mellett Emericus Norssich vizsgájához logikai témakörben írt húsz vizsgatétel a rendkívül nagyméretű kiadvány (128×82 cm) túlnyomó többségét alkotó rézmetszet alatt található. A sárga selyemre készített egyleveles nyomtatványt a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka őrzi.[6] A textil-alapanyag alsó részét levágták és csak ez került Nagyszombatban megnyomtatásra. A 13 cm magas csíkot ezt követően – néhány mm-es szükségszerű átfedéssel rövidítve az eredeti méretet – hozzávarrták a nagyobb részhez, amely a rézmetszetet már korábbról hordozta.

Ez a megoldás arról tanúskodik, hogy a rézmetszet – alul üresen hagyott résszel – készen érkezett Augsburgból, és Nagyszombatban csupán a selyemről ekkor leválasztott üres csíkot helyezték a nyomdasajtó alá. Nem megalapozatlan az az általánosító feltételezés sem, hogy a papírra készült hasonló kivitelű kiadványok esetében is ez volt az eljárás: a kész metszetek a vizsgatétel szövegéhez üresen hagyott mezőkkel készen érkeztek Augsburgból, ahol is az ilyen jellegű rézlapok és arról a nyomatok előállítása szinte speciális iparággá fejlődött a 17. és 18. század közepe között.[7]

A Rózsa György által ismertetett további három, ugyancsak sárga selyemre készült vizsgatétel szöveges részét mind Budán nyomtatták a Landerer-féle műhelyben. Időrendben az első, amelyet ugyancsak a Nemzeti Múzeum őriz, 1748-ban Martinus Poláknak a szegedi piaristáknál tartott vizsgájának hatvan tételét tartalmazza, amikor is a vizsgázgató Ernestus a S. Georgio (= Franciscus Schulcz) volt.[8] A másik két selyemre készült vizsgatétel a Budapesti Történeti Múzeum Metszetgyűjteményében található. A korábbit 1751-ben azzal a hat vizsgatétellel nyomtatták, amelyről, a budai születésű Franciscus Xaverius Bergernek kellett ismereteit előadnia a vizsgáztató Josephus Pinter jezsuitának a rend budai kollégiumában.[9] A későbbit Leopold Landerer budai mester 1763-ban készítette Joannes Mráznak, az esztergomi érseki szeminárium hallgatójának ugyancsak a budai kollégiumban tartott vizsgájára, akinek nem kevesebb, mint 74 tétellel kapcsolatban kellett számot adnia tudásáról Joannes Baptista Illei, Valentinus Kácskovics és Antonius Pilippen jezsuita professzoroknak.[10]

A metszetek Augsburgban történt előállításának feltételezését megerősítve lehet látni azokban a római számjegyekben is, amely sorszámok csaknem kétszázig terjednek a különböző metszetek felső szegélyén. Nyilván ezekkel különböztették meg egymástól az augsburgi műhelyekben a nagyméretű rézlemezeket. Teljesen valószínűtlen, hogy ezeket onnan Magyarországra szállították volna, akár azokat oda kölcsönbe, vagy még kevésbé eladva.

Akad olyan Prágában 1774-ben tartott vizsgára készített metszetes vizsgatétel, amelyből selyemre nyomtatott példányt a Magyar Nemzeti Múzeum, míg a metszetről papírra előállítottat az Országos Széchényi Könyvtár őriz.[11] Jól példázza ez azt, hogy ugyanabból a metszetből egyaránt készültek levonatok selyemre és papírra.


[1] Magyar Könyvszemle 1992. 264–269.

[2] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 257–289.

[3] E helyen is megköszönöm Rózsa György segítőkész figyelemfelhívását.

[4] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 279. és 33. kép. – Magyar Könyvszemle 1992. 267–268.

[5] A művészettörténeti részleteket a hivatkozott szakszerű cikkből szükségtelennek tűnt megismételni.

[6] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 277. és 28. kép.

[7] Appuhn-Radtke, Sibylle: Das Thesenblatt im Hochbarock. Weissenhorn 1988.

[8] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 281-282. és 37. kép.

[9] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 282. és 38. kép.

[10] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 285. és 42. kép.

[11] Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 1987–1988. 286. és 43. kép. – Apponyi metszetgyűjtemény 4.




TARTALOM KEZDŐLAP