© Kovách Imre et al, 2005

Minden jog fenntartva

Műhelytanulmányok 2005/4
Digitális archívum

Sorozatszerkesztő:
Szőgyi Lenke

Tárgyszavak:
civil társadalom, nonprofit szervezetek, területfejlesztés,
vidékfejlesztés, regionális kutatások, kistérségek

ISBN 963 7372 20 2 (PDF)

HU ISSN 1787-565X

Kiadja az MTA Politikai Tudományok Intézete
1014 Budapest, Országház u. 30.

Felelős kiadó: az MTA PTI igazgatója

Műszaki szerkesztő: Kovács Mariann

A hazai és nemzetközi szakirodalom széles köre foglalkozik a civil társadalom, valamint az annak részét képező civil szervezetek mibenlétének meghatározásával; a témához tartozó különböző fogalmak értelmezésével. Tanulmányunk elején ezért szükségszerű röviden kitérni arra, hogy ezen értelmezések közül mit értünk az általunk legtöbbet használt fogalmak alatt. Civil szervezetnek tekintjük a 2003. évi L. törvény 14. §-a alapján az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján alapított, jogi személyiséggel rendelkező társadalmi szervezeteket, szövetségeket (kivéve a pártokat, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket, a biztosító egyesületeket és az egyházakat), valamint az 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel rendelkező alapítványokat (ide nem értve a közalapítványokat). Stilisztikai okokból a civil szervezettel szinonim módon használjuk a nonprofit és a nem-kormányzati szervezet elnevezést is. A civil szektor kifejezést szélesebb értelemben használjuk: ide értjük a nonprofit és egyéb nem kormányzati szervezeteket tekintet nélkül intézményi formájukra, vagyis például a civil szektorba tartozónak tekintjük a helyi (nem intézményesült, nem bejegyzett) népdalkört is. Végezetül civil társadalom alatt értjük a civil szektor tagjain túl a társadalom valamennyi tagját, személyek és szervezetek hálózatait, akik közösségi tevékenységekben vesznek részt, véleményt nyilvánítanak stb., azaz - Varga Tamás meghatározását átvéve - az állami és politikai szervezetektől (egyben a politikai pártoktól) függetlenül szerveződő, öntevékeny és autonóm társadalmat (Varga, 1999). A civil társadalom ugyanakkor nem azonos a magánszférával, ahogyan arra Kondorosi (1998) hívja fel a figyelmet: a civil társadalom önkéntes részvételen alapszik, fő funkciója pedig a közszféra és magánszféra közötti közvetítés.

A magyar civil társadalom hagyományai^[1] az 1840-es évekre nyúlnak vissza - a nem kormányzati szervek szerepe a gazdasági és társadalmi életben már akkor is ismert és elismert volt a következő idézet tanúsága szerint: "Nálunk (...) a haza és a nemzet közérdekei is az egyesületi működés segedelmére szorulnak, s ha ebben nem találnak emeltyűt, örök mozdulatlanságra vannak kárhoztatva." (Lukács, 1847, idézi Kondorosi, 1998. 62.o.). A civil szféra kiegyezést követő időszakot jellemző virágzását a szocialista érában felülről irányítottság, kvázi önállóság váltotta fel, az önkéntes tűzoltó egyesületek, hagyományőrző csoportok révén az állam képes volt demobilizálni a társadalmi önszerveződést (Laskai, 1997). A Párt részéről csupán az 1980-as évek közepén-végén történt nyitás a civil szféra felé, amelynek szervezetei történelmi szerepet töltöttek be a rendszerváltás folyamatában, azáltal, hogy hozzájárultak a plurális politikai struktúra szervezeteinek létrehozásához (Kondorosi, 1998). Arató (1992) ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ellenzéki civil mozgalmak rendszerváltás utáni párttá szerveződése és politikai hatalomra kerülése együtt járt e mozgalmak hatalomellenes, etikai jellegének csökkenésével. Az 1990-es évek elején még jellemző, hogy a civil szervezetek (elsősorban a zöldek) próbáltak beférkőzni a döntéshozatali folyamatokba - különösen a bős-nagymarosi vízi erőmű megépítése kapcsán. De ahogyan Kondorosi (1998) írja, az erős miniszterelnöki hatalom, a centralizáltság, majd az 1994-es évben megválasztott koalíció abszolút többsége a civil szektor politikai döntéshozásban betöltött szerepének beszűkülését, a civil szervezetek kulturális, oktatási és szociális tevékenységek felé fordulását eredményezte.

A harmadik szektor megerősödését, számbeli és minőségi fejlődését mindazonáltal nagymértékben segítették a törvényi háttér rendszerváltást követő változásai: az 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról, valamint a hozzá kapcsolódó sokrétű szabályozás a nem kormányzati szervek alapításáról, működéséről, adózásáról stb.; az 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről; valamint a 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról. A felsorolt jogszabályok fokozatosan teremtették meg a civil szervezetek működésének feltételeit, finanszírozásuk és gazdálkodásuk szabályrendszerét, valamint döntési folyamatokba való bevonásuk lehetőségét. Míg a kilencvenes évek elején az alapításukat, tevékenységüket szabályozó általános keretrendszer kidolgozásán volt a hangsúly, 1997-ben a közfeladatok átvállalása, ellátása került előtérbe, a kormányzat 2003-ban megjelent civil stratégiája pedig már egyértelműen elismeri a civilek döntéshozatali folyamatban való részvételének fontosságát.^[2] Ez utóbbira ad konkrét lehetőséget a 284/2004. kormányrendelet, amely a területfejlesztési tanácsok munkájába vonja be a térségi civil szervezeteket, s mint ilyen, jelen kutatásunk kiindulópontját képezi.^[3]

A rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi folyamatok, a törvényi szabályozás változásai nagy hatást gyakoroltak a hazai civil szektor méretére. A KSH felmérései szerint 1989-ről 1990-re a civil szervezetek száma csaknem megduplázódott, s a kilencvenes évtized első éveiben alig mérséklődött a tendencia: a nonprofit szervezetek számának növekedése 1992-ben kezdett lassulni (jórészt a szigorodó adóügyi és elszámolási szabályoknak köszönhetően), s 1999-ben érte el csúcspontját (1. ábra). A harmadik szektor ilyetén expanziója jól mutatja, hogy a társadalomban mindig is megvolt az igény az autonóm önszerveződés iránt. A civil szervezetek hirtelen számbeli növekedését ugyanakkor jelentős mértékben ösztönözték különböző külföldi szervezetek, EU-s intézmények pénzügyi támogatásai is, mint például a PHARE program.

A civil szektor bevételeinek változására elsősorban az adózási és gazdálkodási szabályok hatottak. A KSH adatai szerint 1993 és 2000 között a nem kormányzati szervezetek pénzügyi forrásai jelentősen átrendeződtek: az állami finanszírozás aránya csaknem másfélszeresére nőtt, hasonlóan az alaptevékenységből származó bevételéhez, míg a magánadományok és a gazdasági tevékenységből származó bevételek aránya lényegesen csökkent (2. ábra).

Az állami finanszírozás növekedése is mutatja a hazai civil szektor jellegének a tevékenységi kör változása kapcsán még jobban érzékelhető változását. A korábbi EU tagországokat ugyanis a civil szektor magasabb arányú állami finanszírozása jellemzi, amit az ottani civil szervezetek jelentős segítő, közfeladatokat ellátó szerepe indokol - vagyis az állami finanszírozás a civilek közfunkciók terén vállalt munkája ellenértékének tekinthető. Az állami bevételek arányának növekedése hazánkban is ebbe az irányba mutat, de az állam törekvését a civilek közfeladatok ellátásába való bevonására az 1997-es közhasznúsági törvény teszi teljesen egyértelművé, hiszen az a jogi forma helyett a szervezetek tevékenységét tette a szabályozás (ezzel együtt a pénzügyi támogatás) alapjává (Harsányi, 2003).

Jól tükrözi mindezt a civil szervezetek fő tevékenységi körének változása. A KSH adatai szerint megállapítható, hogy 1993 és 2000 között némileg nőtt az oktatási és kutatási tevékenység, valamint az egészségügyi és szociális tevékenység aránya, bár a sport és szabadidős tevékenységek mindvégig megőrizték elsőségüket mint a civil szervezetek által választott fő tevékenység (3. ábra). Mindez azt mutatja, hogy bár nőtt azon civil szervezetek aránya, amelyek közfeladatokat látnak el, s így közös társadalmi szükségleteket elégítenek ki, a nem kormányzati szervezetek egy része jellemzően továbbra is egyéni igények közösségi keretek között történő kielégítését végzi.

Ugyan a 3. ábra az "egyéb" kategóriában, aggregáltan tartalmazza a terület- és településfejlesztésben résztvevő szervezetek arányát, témánk szempontjából ez különösen lényeges. A vizsgált időszakban ugyanis a terület- és településfejlesztés mint fő tevékenység aránya alig nőtt, mindvégig egy relatíve alacsony, 5%-os szint körül mozgott, még annak ellenére is, hogy 1990-től kezdődően jelentős változások zajlottak e tevékenység törvényi szabályozása, a magyar kormányzat terület- és vidékpolitikája, valamint az elérhető hazai és uniós források területén. A jelenséget magyarázhatják a városi és vidéki civil szervezetek között megfigyelhető szignifikáns különbségek, közülük is elsősorban a pénzügyi források eloszlása - Kondorosi (1998) alapján 1995-ben például a nem kormányzati szervek bevételeinek 60%-a koncentrálódott a fővárosban, s csupán 5%-a jutott a falvakba. Így pont azok a szervezetek küzdenek a leginkább pénzhiánnyal, melyek talán a legjobban rászorulnának a támogatásra - nevezetesen a vidéken működő, helyi társadalmat, infrastruktúrát fejleszteni szándékozók.

Végezetül említést érdemelnek még a civil szektor szervezetei, valamint a civil szféra és a köz- és magánszektor között kialakult hálózatok, kapcsolatok. Az első országos kiterjedésű nem kormányzati szervezetek a kilencvenes évek elején jelentek meg. A civilek már ekkor párbeszédet és együttműködést kezdeményeztek egymás között, s kialakították máig alapvető információs csatornáikat (portálokat, civil nyomtatott sajtót, rendszeresen szervezett konferenciákat stb.) - bár az elégtelen pénzügyi források miatt bizonyos fokig továbbra is megmaradtak egymás riválisának. Az elmúlt tizenöt év elegendő volt ahhoz is, hogy kialakuljon egy a nonprofit szektorra specializálódott tanácsadó réteg, amely válaszokat ad a menedzsment, marketing, szervezetfejlesztés, stb. terén felmerülő problémákra. Ugyanakkor legtöbbször pont a menedzseri és gazdálkodási ismeretek híján lévő, kisméretű, vidéki szervezetek azok, amelyek nem tudják megfizetni a tanácsadókat. Mindazonáltal, összefoglalva az elhangzottakat, arra a megállapításra juthatunk, hogy a magyarországi civil szféra elmúlt tizenöt évét jelentős fejlődés jellemezte, amelynek során megerősödött, s képessé vált közfeladatok átvállalására, döntéshozatali folyamatokban való aktív részvételre, s mint ilyen, a gazdasági, társadalmi, politikai élet lényeges aktoraként szükséges számon tartani szereplőit.

A területfejlesztés fogalmát és célját az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről a következőképpen határozza meg: "az országra, valamint térségeire kiterjedő társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása, valamint rövid-, közép- és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben". A területfejlesztés fő célja a gazdasági-társadalmi térszerkezet harmonikus fejlesztése és ezen belül a területfejlesztés stratégiai céljai a következők: a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a Budapest központú térszerkezet oldása valamint az innováció térbeli terjedésének elősegítése. A hazai területfejlesztési politika legmagasabb szintű szabályozását a fent említett 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről rendezi. Ez a törvény a területfejlesztés és területrendezés fogalmi meghatározása mellett meghatározza a területfejlesztés alapvető céljait, intézményeit, működési kereteit és a területrendezés legfontosabb szabályait. A törvény tartalmazza a különböző fejlesztési szinteken működő fejlesztési tanácsok működésének módját és feladatkörét. Ezt kiegészítendő jelent meg a 244/2003. (XII. 18.) Kormányrendelet, amely a kistérségek megállapításának, lehatárolásának és megváltoztatásának rendjét tartalmazza és kijelöli a 168 statisztikai kistérség határát. A konkrét vizsgálatunk a 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendeletben lefektetett civil egyeztető fórumok és a különböző fejlesztési tanácsok működésére és együttműködésére vonatkozik. A 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról határozza meg azoknak a civil szervezeteknek a körét, akik bejelentkezhetnek az egyeztető fórumba.

Az 1996-os területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény rendelkezik a területfejlesztés intézményrendszerének létrehozásáról. A kutatásunk szempontjából jelentős intézmények feladatai az alábbiak alapján határozhatók meg:

Az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában és érvényesítésében, döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörben.

Az OTT egy tárcaközi, koordinációs testület, amely a minisztériumok képviselőiből, a regionális fejlesztési tanácsok elnökeiből, valamint a fontosabb szakmai szervezetek képviselőiből áll. Feladata:

• Közreműködik az országos és a térségi fejlesztési programok, a központi, ágazati és a térségi elképzelések összehangolásában.

• Véleményezi a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét,

• Javaslatot tesz a területfejlesztési célú ágazati eszközök összehangolására,

• Véleményt nyilvánít a területfejlesztést szolgáló hazai és közösségi pénzeszközök felosztásáról, a központi keret felhasználásáról, valamint a Kormány, a minisztériumok és a regionális fejlesztési tanácsok közötti megállapodás tartalmáról,

• Vizsgálja és értékeli az érintett minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, illetve a területfejlesztési tanácsok fejlesztési célkitűzéseinek összhangját a területi politika céljaival,

• Véleményezi a lényeges területi hatásokkal járó ágazati fejlesztési koncepciókat,

• Összehangolja az Országgyűlés által az önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatok végrehajtását,

• Javaslatot tesz az egyes, megyehatáron túlterjedő területfejlesztési feladatok közös ellátására,

• Közreműködik az országos, az országos jelentőségű, valamint az országhatárokon átnyúló infrastruktúra-tervezés (létesítmények, hálózatok elhelyezése) összehangolásában.

Regionális Fejlesztési Tanácsok (RFT) a hét tervezési-statisztikai régióban működnek. Egy-egy tanács feladata, hogy:

• Vizsgálja és értékeli a régió és kistérségei társadalmi-gazdasági helyzetét, környezeti állapotát, adottságait, a vizsgálatok során felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja;

• Elfogadja - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban - a régió hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, illetve a régió fejlesztési programját és annak stratégiai és operatív munkarészeit;

• Ellátja a gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatait, egyezteti a kormányzati és a térségi érdekeket, biztosítja a régión belül a térségi szereplők közötti koordinációt;

• Pénzügyi tervet fogad el a fejlesztési programok megvalósítása érdekében, javaslatot tesz a hazai (helyi, térségi, központi), közösségi és egyéb nemzetközi források összetételére és felhasználásának időbeli ütemezésére;

• Forrásokat gyűjthet a működéséhez és a fejlesztési programok megvalósításához;

• Gondoskodik a források hatékony és szabályszerű felhasználásáról, a programok céljainak érvényesüléséről;

• A programok megvalósításáról, a pénzügyi felhasználásról évente tájékoztatja a minisztert;

• A régió fejlődésének elősegítése érdekében megállapodásokat köthet külföldi régiókkal,

• Részt vehet nemzetközi együttműködésekben, javaslatot tehet a Kormánynak a Régiók Bizottságában a régiót képviselő tag személyére, szakértői csoportokat hozhat létre a Régiók Bizottságába delegált képviselők munkájának segítésére;

• Eseti megállapodást köthet az érintett tárcákkal az egyes régiószintű területfejlesztést, illetve az ágazati célkitűzések és feladatok végrehajtását szolgáló fejlesztési programok finanszírozására;

• Előzetesen véleményezi az országos, valamint a régiót érintő ágazati fejlesztési koncepciókat és programokat, továbbá a területét érintő területrendezési terveket;

• Javaslatot dolgoz ki a régióban kialakult társadalmi - és gazdasági válsághelyzetek kezelésére, kezdeményezi a Kormánynál és az érintett minisztereknél intézkedés megtételét és saját forrásaival is segíti azok megvalósítását;

• Figyelemmel kíséri a Nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjai régióban jelentkező feladatainak megvalósítását, közreműködik és elősegíti azok végrehajtását;

• Koordinálja az ágazati miniszterek által regionális szinten létrehozott testületek fejlesztéspolitikai tevékenységét, illetve együttműködik más állami intézményekkel. Az ágazati miniszterek által regionális szinten létrehozott testületek a regionális fejlesztési tanács felkérésére beszámolóban tájékoztatják a tanácsot feladataik teljesítéséről, a testületek részére biztosított fejlesztési források regionális felhasználásáról;

• Előzetesen véleményezi és koordinálja az illetékes területi államigazgatási szervek régiót érintő fejlesztéseit. Külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén a fejlesztésekkel kapcsolatban egyetértési jogot gyakorol.

A megyei szintű területfejlesztési feladatok összehangolására Megyei Területfejlesztési Tanácsok (MTT) működnek. Feladata az alábbiak:

• Vizsgálja és értékeli a megye társadalmi és gazdasági helyzetét, környezeti állapotát, adottságait, a vizsgálatok során felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja;

• Kidolgozza és elfogadja - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban - a megye hosszú távú területfejlesztési koncepcióját (a továbbiakban: megyei területfejlesztési koncepció), illetve - a megyei területfejlesztési koncepció és területrendezési terv figyelembevételével - a megye fejlesztési programját és az egyes alprogramokat;

• Koordinálja a kistérségekben folyó fejlesztések megyei szintű előkészítését, előzetesen véleményezi a kistérségi területfejlesztési koncepciókat, területfejlesztési programokat;

• Szakmai kapacitásával segíti a kistérségi fejlesztési tanácsok tervező, döntés-előkészítő, fejlesztési célokat feltáró, pályázatokat megalapozó tevékenységét;

• Pénzügyi tervet készít a megyei fejlesztési programok megvalósítása érdekében;

• Véleményezi az illetékességi területét érintő koncepciókat és a megyei területrendezési terveket, valamint előzetesen véleményezi az illetékes területi közigazgatási szervek fejlesztéspolitikai pályázatait;

• Közreműködik a megyében kialakult társadalmi - és gazdasági válsághelyzetek kezelésében;

• Megállapítja költségvetését, gondoskodik annak végrehajtásáról, forrásokat gyűjthet a tanács működtetéséhez.

A kistérségi szintű területfejlesztési intézmények a Kistérségi Fejlesztési Tanácsok (KFT), feladatai a következőkben foglalhatók össze:

• A kistérség területén a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztése érdekében a régió fejlesztési terveivel összhangban összehangolja a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a kistérség területén működő gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit.

• Vizsgálja és értékeli a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetét, adottságait;

• Kidolgozza és elfogadja a kistérség területfejlesztési koncepcióját, illetve ennek figyelembevételével készített területfejlesztési programját, ellenőrzi azok megvalósítását;

• Pénzügyi tervet készít a területfejlesztési programok megvalósítása érdekében;

• A kistérségi területfejlesztési program figyelembevételével előzetesen véleményt nyilvánít a meghirdetett központi és regionális pályázatokra az illetékességi területéről benyújtott támogatási kérelmekkel kapcsolatban, feltéve, ha ez a jogkör a pályázati felhívásban is szerepel;

• Megállapodást köthet a helyi önkormányzatokkal, az önkormányzati társulásokkal, a megyei területfejlesztési tanáccsal és a regionális fejlesztési tanáccsal a saját kistérségi fejlesztési programjai finanszírozására és megvalósítására;

• Véleményt nyilvánít a megyei, illetve regionális fejlesztési koncepciókról, programokról, különösen azoknak a kistérség területét érintő intézkedéseit illetően;

• Közreműködik a kistérségben kialakult társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási álsághelyzetek kezelésében;

• Forrásokat gyűjthet a tanács működtetéséhez és a fejlesztési programok megvalósításához;

• Képviseli a kistérséget területfejlesztési ügyekben;

• Koordinálja a kistérségben működő társulások, és más - a területfejlesztésben érdekelt - szervezetek együttműködését, együttműködik az állami és civil szervezetekkel;

• Megválasztja az elnökséget azokban a kistérségekben, ahol e törvény előírása szerint elnökséget kell létrehozni;

• Pályázatot nyújthat be a kistérség fejlesztéséhez kapcsolódó források igényléséhez;

• Megállapítja költségvetését, gondoskodik annak végrehajtásáról, valamint figyelemmel kíséri és elősegíti a fejlesztési források hatékony, a települések szoros együttműködését erősítő felhasználását;

• Véleményt nyilvánít a kistérségi megbízott kiválasztásával kapcsolatban;

• Szakmai munkaszervezetet működtethet.

Ezek mellett működnek még a Térségi Fejlesztési Tanácsok (TFT), amelyek célzott területfejlesztési feladatokat látnak el.

A helyi társadalom fejlettségét tükrözi a civil szféra fejlettségének szintje, illetve a helyi társadalomban való jelenlétének mértéke. A civil társadalom területi megoszlásáról elmondható, hogy általában a nagyobb településeken és a megyeszékhelyeken találhatók civil szervezetek, amelyeknek mintegy kétharmada helyi szinten, egytizedük kistérségi és további egytizedük megyei szinten tevékenykedik. A civil szervezetek jelentős része részt vesz a térségi szintű fejlesztési és tervezési folyamatokban, hiszen a területfejlesztés vertikális együttműködésében a helyi érdekek és igények közvetítőjeként kulcsszerepet játszik a civil társadalom. A területfejlesztés és területrendezés komplex célja a területi egyenlőtlenségek csökkentése, az infrastrukturális hálózatok kiépítése valamint a környezeti adottságok figyelembevételével fejlesztési stratégiák, koncepciók, programok és tervek kidolgozása. A területfejlesztésben a vertikális együttműködés, azaz a különböző területi szintek összehangolt működése mellett a horizontális együttműködés is lényeges, azaz az egyes területi szinteken való kooperáció - akár államhatárokon átnyúlva is.

Vizsgálatunk a civil társadalom azon szegmensét tanulmányozza, amelynek 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet alapján lehetőségük lenne arra, hogy részt vegyenek a különböző területi szinteken működő fejlesztési tanácsok munkáiban. Különbséget tettünk azok között a szervezetek között, akik élnek, és azok között, akik nem élnek ezzel a lehetőségükkel. A vizsgált jelenség jogi kereteit az alábbi törvények és rendeletek határozzák meg.

Az Európai Unió statisztikai besorolása alapján az országos területi szint képezi a NUTS- I statisztikai kategóriát. Ezen a szinten tevékenykedik az Országos Területfejlesztési Tanács, amely közreműködik a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában. Az Országos Területfejlesztési Tanács véleményező, döntés-előkészítő, javaslattevő jogát az országos és térségi szintű fejlesztési programok és stratégiák kialakulásánál gyakorolhatja. A 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet értelmében az Országos Területfejlesztési Tanács tekintetében bármely országos társadalmi szervezetnek, az országos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetnek és a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő országos szervezeteknek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándéka kinyilvánításával bejelentkezhetnek az egyeztető Civil Fórumba. Az 1996-os területfejlesztési és területrendezési törvény alapján országos szervezetek azok, amelyek tevékenységüket legalább hét megyére kiterjedően végzik.

A területi besorolásban a régiók képviselik a NUTS-II szintet, ezen a szinten az országban szám szerint hét Regionális Fejlesztési Tanács működik. A regionális fejlesztési tanács feladatainak ellátásában együttműködik a kistérségi fejlesztési tanácsokkal, a megyei fejlesztési tanácsokkal, a térségi fejlesztési tanáccsal, a régió fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel, a területi gazdasági kamarákkal, továbbá a régió területén működő társadalmi szervezetekkel. Az egyes régiók illetékességi területén a területfejlesztési, nők és férfiak esélyegyenlőtlenségéért küzdő szervezeteknek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándékuk kinyilvánításával bejelentkezhetnek a regionális egyeztető Civil Fórumba. A Regionális Fejlesztési Tanácsokhoz azok a szervezetek tartoznak, amelyek tevékenysége az adott régió megyéi közül legalább egy megyére kiterjed.

A Megyei Területfejlesztési Tanácsok a NUTS-III, azaz megyei szinten működnek az ország területén. A Megyei Területfejlesztési Tanács a megye területén összehangolja a kormányzat, a kistérségi fejlesztési tanácsok, az önkormányzatok és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit. Az egyes megyék területén működő területfejlesztési, környezetvédelmi, természetvédelmi társadalmi szervezetek és a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő szervezetek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására vonatkozó szándékuk kinyilvánításával bejelentkezhetnek a megyei szintű egyeztető Civil Fórumba. A Megyei Területfejlesztési Tanács munkájában azok a szervezetek vehetnek részt, amelyek tevékenységüket a megyében található kistérségek felére kiterjedően végzik.

A 244/2003. (XII. 18.) Kormányrendelet 1. § alapján 168 kistérség alkotja a NUTS-IV területi besorolási szintet Magyarországon. A kistérség területfejlesztési-statisztikai területi egység, amely a közigazgatás területi feladatainak ellátásához szükséges illetékességi területek megállapításának is alapja. A területfejlesztési-statisztikai kistérség földrajzilag összefüggő területi egység, amelyet a hozzá sorolt települések teljes közigazgatási területe alkot, továbbá amelynek határai e települések közigazgatási határai által meghatározottak. Egy település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozhat. A kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedi az ország területét, és illeszkedik a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz. A kistérségek területe, határa vagy más sajátossága nem érinti az önkormányzatok társulási szabadságát. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 10. § szerint a települési önkormányzatok képviselő-testületei megállapodással a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása érdekében önálló jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. Az így létrehozott társulások tehát nem feltétlenül illeszkednek a statisztikai kistérségek határaihoz. Minden statisztikai kistérségben a területfejlesztési feladatok összehangolására, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadására valamint közös területfejlesztési programok kialakítására Kistérségi Fejlesztési Tanácsok jöttek létre. A Kistérségi Fejlesztési Tanácshoz minden kistérségi szintű társadalmi szervezet bejelentkezhet, amely tevékenységét legalább a kistérség településeinek több mint felében vagy a népesség több mint felét jelentő településeken végzi.

Ugyancsak a 258/2004. (IX. 16.) Kormányrendelet fekteti le a Civil Fórumok működésének kereteit. Mivel a civil szervezetek jelentős része részt kíván venni a helyi, illetve térségi szintű döntések meghozatalánál illetve stratégiák kialakításánál a Kormányrendelet tulajdonképpen ennek teremtette meg az együttműködési kereteit, valamint a lehetőséget arra, hogy a civil érdekképviselet hatékonyabban működjön, azaz a civil érdekek megfogalmazásának és kinyilvánításának, az érdekegyeztetésben való részvételnek valamint az érdekérvényesítés megvalósításának intézményi keretei legyenek. Ez az intézményi keret a Civil Fórum, amely a különböző szintű területfejlesztési tanácsok működésében játszik szerepet. Az egyeztető fórum munkájában a bejelentkezett és nyilvántartásba vett szervezetek vesznek részt, és ezek a fórumok egy főt delegálhatnak az adott fejlesztési tanácsba. Az egyeztető Civil Fórum célja, hogy a civilek számára társadalmi részvételt biztosítson a területfejlesztést kérdések megvitatásánál és döntések meghozatalánál. A Civil Fórumokban regisztrált szervezetek jogosultak intézményesen javaslatokat tenni, és kezdeményezéssel élni. Az egyes szervezetek javaslattételi és kezdeményezési joga, az egyes programok, tervek és koncepciók tematikai összeállítására vonatkozik. A szervezetek döntéselőkésztésben és döntésben való részvételi jog arra vonatkozik, hogy a civil fórum delegáltja az adott fejlesztési tanács tanácskozásain teljes jogú tagként vehet részt a döntések előkészítésében. A véleményezési jog arra ad lehetőséget, hogy az egyes területfejlesztési stratégiákat, programokat, illetve azok szélesebb társadalmi következményeit hivatalosan véleményezzék. A tanácskozási jog keretén belül a szervezetek kezdeményezhetik tematikus fórumok összehívását meghatározott témában, valamint lehetőség nyílik konferenciákon a képviselt közösség véleményének megjelenítésére. Az információs együttműködéshez való jog pedig azt biztosítja, hogy a vertikális szinteknek megfelelő információk minden civil szervezet számára elérhetőek legyenek.

A 2003. évi L. Törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról 14. §-a alapján civil szervezetnek tekintjük az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró társadalmi szervezetet, szövetséget (kivéve a pártot, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, a biztosító egyesületet, valamint az egyházat), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró alapítványt (ide nem értve a közalapítványt).

2003-ban 61648 civil szervezet volt bejegyezve Magyarországon, amelyek jelentős többsége, 53226 szervezet, regisztrálható volt a területfejlesztési tanácsok mellett működő civil fórumokon történő részvételre. A kistérségek 89 százalékában a regisztrálható szervezetek aránya nyolcvan százalék feletti az összes civil szervezeten belül és mindössze a kistérségek 7 százaléka az, amelyről biztosan tudjuk, hogy az ott bejegyzett regisztrálható szervezetek aránya nyolcvan százalék alatti az összes civil szervezeten belül. A regisztrálható szervezetek nagy számának ellenére a tényleges bejegyzettség nagyon alacsony. Mindössze a kistérségek 17 százalékában haladja meg a regisztrálható szervezetek öt százalékát a bejegyzett szervezetek aránya.

A regisztráltság arányának eloszlása a kistérségek között mozaikszerű, abban semmilyen domináns tendenciát sem lehet felfedezni. Minden fejlesztési nagyrégióban van néhány olyan kistérség, ahol a regisztrált civil szervezetek aránya meghaladja a regisztrálható szervezetek 5 százalékát. A bejegyezhető szervezetek közül 22395 alapítványi, míg 30 831 egyesületi formában működik.

A civil fórumokhoz történő bejegyeztetéssel az egyesületek éltek sokkal nagyobb arányban. A kérdőíves felvételünk mintájába került megkérdezett, regisztrált civil szervezetek 17%-a alapítvány, 73%-a egyesület.

A civil szervezetek leginkább szabadidős és sport tevékenységekkel, oktatással, szakmai érdekképviselettel és szociális ügyekkel foglalkoznak, ami részint érthetővé teszi, hogy miért alacsony a regisztráltak aránya, hiszen az előbb felsorolt tevékenységi területek nagyobb része nem kapcsolódik a területfejlesztéshez. A civil szervezetek valamivel több, mint öt százalékának (3699) a fő tevékenysége a terület - illetve településfejlesztés. A területfejlesztésben elsősorban rájuk lehet partnerként számítani, bár a regisztráltak tevékenységének a megoszlása szerint korántsem csak ezek a szervezetek regisztráltatták magukat. A településfejlesztéssel foglalkozó civil szervezetek relatívan magas távolmaradását a civil fórumokhoz történő regisztrálástól valószínűen jól magyarázza az a tény, hogy arányuk a kisfalvas térségekben magasabb. A kistelepülésen tevékenykedők pedig minden hazai és nemzetközi tapasztalat szerint is az informáltság és érdekérvényesítő képesség területén hátrányban vannak a nagyobb településeken tevékenykedőkhöz képest.