A HÁZI PULYKÁK

Míg a többi baromfifaj történetét vissza tudjuk vezetni az őskorszakokba, addig a pulyka csak az Újvilág – Amerika felfedezése után terjedt el Európában. A Földközi-tenger melléki országokban tenyésztették egy ideig, s innen átterjedt keletre, ahonnan idővel újból visszakerült Európába, de egészen más elnevezés alatt. Általában gyorsan kedvelték meg a tenyésztők ezt az értékes madarat, úgyhogy ma már több fajtában és változatban tenyésztik az egész világon. A legnagyobb egyedeket a bronzpulykafajta tudja felmutatni, amely mammuth elnevezés alatt is ismeretes. Mr. W. Simpson 18.5 kg-os kakast és 10 kg-os tojót mutatott be egy kiállításon. Színe sötét és bronzfényben ragyog. Az egyes országokban különböző színváltozatokat tenyésztettek ki, amelyeket akár önálló fajtáknak is lehetne tekinteni, ú. m. a fekete norfolkit, amely angol kitenyésztésű madár. A franciák is tenyésztettek ki egy fekete változatot, amely fekete francia néven ismeretes. Fehér színben is több változat fordul elő, legismertebb a mexikói és virgíniai fehér pulyka. Sok országban különös kedveltségnek örvend a fehér pulyka, mert tollai majdnem olyan értékesek, mint a lúd-, vagy kacsatollak. A franciák is kitenyésztettek egy hófehér változatot, amely igen ízletes húsáról ismeretes, ezenkívül igen kedvelt az angol piacokon a fehér magyar pulyka, amely ezrével népesíti be a Nagy-Alföldet. Németországnak is van különleges fehér pulykája.

E három színen kívül még sok mindenféle színben fordulnak elő pulykák, de ezek a színek többnyire nem állandók, mert a tenyésztők elsősorban haszonállatnak tekintik a pulykát és a szín kitenyésztésére nem fordítanak gondot. Így előfordulnak egyszínű kék, sárga- és rézszínűek. Kiállításainkon néha lehet boszniai rézpulykát látni. Ezeken kívül láttunk még szürke, szürkebarna, fehérfekete tarka sávozott stb. pulykát.