2. alcsalád: Kanalas gém-formák (Plataleinae)

Ez az alcsalád úgy az északi, mint a déli földtekén honos; csak hat fajt számlál, amelyek az ibiszeknél nagyobbak és erősebbek. Csőrük hosszú, meglehetős egyenes, alacsony, eleje felé erősen lapított és kanálalakúan kiszélesült, a felső káv lekerekített, jelentéktelen karomban végződő, a láb erős, meglehetős hosszú, a három elől lévő ujjat a tövükön aránylag széles hártya köti össze, a karmok tompák és kicsinyek, a szárny nagy és széles, az evezők közül a második a leghosszabb; a tizenkét tollú farka rövid és kissé kerekített. Az aprótollazat, amelyet tömöttsége és durvasága tüntet ki, néha a fej hátsó részén üstökké hosszabbodik; a gége tája és többnyire a fej felső részének egy darabja is csupasz szokott lenni.

A kanalas gém (Platalea leucerodia Linn.)

Az alcsaládhoz tartozó fajok életmódját a Platalea Linn. nemzetségbeli kanalasgém-fajon ismertetjük meg. Világossárga begye kivételével tiszta fehér, szeme karminpiros, csőre fekete, hegye sárga, lába fekete, szemgyűrűje sárgászöld, torka zöldessárga. A tojó valamivel kisebb termetével, a fiatal madár a tollüstök hiánya és sárga felsőmelle által különbözik. Hossza 80, kiterjesztett szárnymérete 140, szárnyhossza 44, farkhossza 13 cm.

A kanalas gém Hollandiában, a dunamenti alföldeken, Dél-Európában, egész Közép-Ázsiában, sőt Közép-Indiában, valamint a Kanári- és Azóri-szigeteken honos. Feltűnő módon Görögországban, amelyet vonulásán rendszeresen érint, költőmadárként még nem észlelték és úgy látszik, hogy Olaszországban, Dél-Franciaországban és Spanyolországban éppoly kevéssé szaporít. Radde megállapította, hogy egész déli Szibériában, a középső, magasfekvésű vidékek kivételével, előfordul. Magam Alakul mellett, Turkesztánban láttam. Swinhoe Dél-Kínában mint téli vendéget, Jerdon pedig mint India rendes lakóját ismerte meg; itt a nagy síkságokon olykor fészkel és Hume szerint a tamarindafákon bent a falvakban is megtelepül. Ceylonban kevéssé gyakori. Egyiptom tavainál gyakran találtam. Hollandiában korábban roppant gyakori madár volt, jelenleg azonban már csak két költőhelye van, nevezetesen a „Naarder Meer”, Naarden város mellett Észak-Hollandiában és a „Zwaanenwater” („Hattyús-víz”) a nyugati parton, Helder mellett. Az illető helyek tulajdonosai a madarakat a leggondosabban kímélik.

A kanalas gém Indiában biztosan, Dél-Ázsia többi részében és Egyiptomban valószínűleg állandó madár; az északibb országokban a gólyákkal egyidőben jelenik meg, tehát márciusban és áprilisban és augusztusban s szeptemberben költözik el ismét. Nappal költözik, többnyire hosszú harántsorban, de úgy látszik, hogy nem siet nagyon, hanem utazása folyamán mindenütt megáll, ahol élelmet talál. Költőterületén éppúgy, mint az idegenben a parti tavakat és mocsarakat határozottan elébe helyezi a tengernek, tehát egyáltalában nem tengeri madár, mint gyakran vélték, hanem tartózkodási hely dolgában is a batlához hasonlít. A kanalas gém a röpülő gémtől abban különbözik, hogy nyakát mindig egyenesen szokta kinyujtani (nem behúzni, mint a gémek), a repülő gólyától pedig abban, hogy szárnyaival gyakrabban és sebesebben csapkod. Szava egyszerű kvákogó hang, amelyet szótagokkal kifejezni nehezen lehet és ritkán s csupán csekély távolságra hallható. Érzékei közt a látása a legjobb; hallása is jó; tapintása annyiban jól fejlettnek látszik, amennyiben csőrével elég jól tud tapogatni a víz színe alatt lévő tápláléka után.

Főtápláléka bizonyára halakból áll. Mellesleg kétségtelenül minden más kisebb víziállatokat, rákot, kagylót és csigát (házukkal együtt), vízi kétéltűeket stb. és minden fejlődési állapotban lévő rovart is megeszik.

Ahol a kanalas gém gyakori, ott telepeket alkot és egy-egy fára annyi fészket raknak, amennyit csak tudnak. Oly vidékeken, ahol széltében nincs fa, a nádasban is fészkelnek. Széles fészke lazán és hevenyészve van összerakva száraz ágakból és nádszárakból s belül száraz sáslevéllel s kákával bélelt. A fészekalj 3–4, ritkábban 5 tojásból áll, amelyek aránylag nagyok, átlagos hosszúk 65.9 mm, szélességük 45 mm, erős héjuk durvaszemcsés, fénytelen és fehér alapon sok vörös felhővel és folttal rajzolt. A fiókákat kirepülésük után szüleik a mocsarakhoz vezetik és nemcsak a költözéskor, hanem a téli szálláson is az öregek társaságában tartózkodnak, ezekkel térnek vissza és csak akkor verődnek elkülönült csapatokba, ha szaporodásra képesekké váltak, ami a harmadik év előtt nem következik be.

A kanalas gém – kalán- vagy kanálorrú gém – Magyarországon szintén a pusztuló fajok közé tartozik, amely jelenleg talán már csak a Kisbalatonon, a Fertőn és a Velencei-tavon fészkel. Régebben a Duna–Tisza között elterülő nagy nádas tavakban is fészkelt, így például az izsáki Kolom-tavon, de onnan már kipusztult a tó lecsapolása következtében. Ugyancsak kipusztult az ecsedi lápról s a Sárrétekről. Egyik igen nagy fészkelőtelepe az Obedska Bara, ahol 1908-ban még 1000 pár fészkelt. A Kisbalatonon jelenleg még közelítőleg 50 pár fészkel s mint örvendetes jelenség megemlíthető, hogy a Velencei-tavon az állomány évről-évre növekvőben van. A három fészkelő telep összlakossága azonban alig éri el a 100 párt.

A kanalas gém vonuló madár, mely sokszor már igen korán, március elején érkezik, úgy hogy április elején már tojásai is vannak. Átvonulók azonban április–május havában is akadnak, főleg az Alföldön és Dunántúlon, de igen gyér számban Erdélyben és a Felvidéken is mutatkozik elvétve. Ősszel már igen korán eltávozik a fészektelepről, sokszor már július közepén és szétszéled a nagyobb állóvizek mellékére, ahol még egy ideig elbolyong a fiókák megerősödéséig, aztán elvonul. Nagy ritkán át is telelnek egyesek, valószínűleg sérült vagy elgyengült példányok.

A rendszeres magyar gyűrűzések a kanalas gém vonulási viszonyait is már nagy mértékben tisztázták. Javarészük az Adria partvidéke mentén vonul, főleg a balkáni parton. Gyűrűs példányokat találtak Albániában és Görögországban. A másik rész az Adria olasz partjain vonul és egész Tuniszig jut. Kézrekerült Nápoly mellett is. Kisebb része délkelet felé tart, amiről egy Bulgáriában kézrekerült példány tanuskodik.

Gazdasági jelentősége már ritka voltánál fogva is csekély, úgy hogy legfeljebb helyileg okozhat esetleg érzékeny károkat, amelyek ellen riasztással kell védekezni. Főtáplálékát a különféle vízirovarok és egyéb szerves lények alkotják, amelyeket a sekély vizek iszapjának átszűrése révén kerít meg. Halat is fog s ezzel okozhat kárt. A törvény mint természeti ritkaságot védelem alá helyezte ezt a folyton pusztuló szép madarunkat; lövése tehát minden időben tilos.