7. család: Hajósmadár-félék (Fregatidae)

Az evezőslábúak alrendjének további családja, melynek képviselőit a hajósmadár (Fregata Linn., Tachypetes, Attagen) nemzetség foglalja magában.

A hajósmadár (Fregata aquila Linné)

Valósággal a nyilt tenger sasfajának nevezhető. Termete karcsú; nyaka erős; feje nem éppen nagy; a csőre másfélszer akkora, mint a feje, a tövénél kissé szétlapított, az orma lapos, a végén emelkedő és horgas; az alsó káva is hajlott; a szájzug tág, széles és csupasz bőrű; a szájnyílás a szem aljáig terjed; a láb nagyon rövid, erős; a szárny igen hosszú, nagyon hegyes; az evező első tolla a leghosszabb; a 12 tollból álló farok nagyon hosszú és villás. A tollazat testhezálló, a fej, nyak és hát tollazata fényes, felül hosszúkás, a dolmányon kerekített, a mellen foszlottas; a szem és torok tája csupasz. A testszerkezetben feltűnik a csontváz könnyed és nagymértékű levegőbefogadó képessége. Különösen nevezetes hártyás torokzacskója, amelyet tetszés szerint felfújhat és üríthet.

A vén hím színe: barnásfekete; feje, tarkója, háta, melle és oldala bíborfényben ragyogó fémeszöld; a szárny szürkésen árnyalt; a felső karevezők és a kormánytollak barnásak. A szem sötétbarna, néha szürkésbarna; a mellette lévő csupasz rész bíborkék; a csőrtő világoskék, a közepe fehér, a hegye sötét szaruszínű; a torokzacskó narancsvörös, a nászruhában skárlátvörös; a láb világos kárminpiros. A madár hossza 108 cm, teljes súlya mindemellett csak 1 és fél kg.

Audubon, de sokan mások is, a hajósmadarat vélik a leggyorsabb tengeri szárnyasnak. Bármilyen könnyed és gyors repülők a csérek, meg a sirályok, mégis könnyen megelőzik. A delfineket és ragadozó halakat szorgos figyelemmel kíséri és mindig azok fölött cirkál, amint a röpülőhalakat üldözik. Az elfogott halat kétszer, háromszor is leejti a csőréből, ha nem jól fogta, azután utána ered és újból elkapja, még mielőtt a vízbe érne, azon iparkodván, hogy kedvére kapja. Egyéb halfogó madarakra, pl. a sirályra, szulára, sőt ragadozó madarakra is rácsap és szárnycsapkodással kényszeríti őket zsákmányuk eleresztésére, amelyet aztán a levegőben elkap, még mielőtt a vízbe érne. Viselkedésük ragadozó madárra valló; jól megkülönbözteti a barátot az ellenségtől és okul a tapasztaláson. Főtápláléka a röpülő hal; de nem igen veti meg a kisebb gerinces állatokat sem.