Tangara (Tangara Briss.)

A nemzetséghez gróf Berlepschnek 1912-ben közreadott csoportosítása szerint nem kevesebb, mint 88 faj és alfaj tartozik. Ide tartoznak a madárvilág legtarkább, legszebb alakjai. Ebbe a nemzetségbe inkább kisebb termetű fajok tartoznak. Csőrük meglehetősen változó alakú, de rövid, kerekded; az orrlyukakat a homlok tollai majdnem mindig eltakarják; szárnyuk elég hosszú, hegyes. Az evezők közül vagy az első négy, vagy a második-negyedik szabadonálló a leghosszabb. A farok többnyire gyengén kimetszett. A hím és tojó színezete egyforma vagy legalább is igen hasonló, míg a fiatalok egyszerű, csíkozás nélküli ruhát viselnek. Kizárólag magvakkal táplálkoznak. Hazájuk a tropikus Amerika, Mexikó déli részétől kezdve Peruig és Brazília déli részéig.

A szivárványos tangara (Tangara paradisea Sw.)

[Régi neve : tatao.]

Cayenne és Szurinám e gyönyörű kis madarának tollazatán a szivárvány összes színeit megtaláljuk. Feje eleje és halántéka ragyogó világoszöld. A csőre töve körül húzódó, keskeny szegély, egy keskeny szem körüli gyűrű, feje hátsórésze, továbbá nyaktöve, a nyak oldalai, dolmánya, evező- és kormánytollai feketék. Háta alsórésze cinóberpiros, farcsíkja aranysárga; torka, begye és az apró szárnyfedők ultramarinkékek, melle, hasa világoskék, fekete középsávval.

A pompás tangara (Tangara fastauosa Less.)

Ez már nem annyira tarka, mint az előbbi, de viszont nagyobb és tollazata ragyogóbb. Feje, nyakatöve és álla ragyogó tengerzöld; háta felsőrésze, válltollai és torka bársonyfeketék; háta alsórésze, a harmadrendű evezők egy része és farcsíkja élénk aranysárga; alsó teste kék; az evező- és kormánytollak feketék, külső zászlójukon – a tollak hegyét kivéve széles, kék szegély; a két középső farktoll egészen kék. Hazája Kelet-Brazília.