Tétel adatlapja
CÍMLAP
Jakab Elek
Székely telepek Magyarországon

BEVEZETÉS



Udvarhelyvármegye monographiája megírásával bízatván meg: a palóczokat és göcsejieket, s a vágvölgyi és a bihari székely telepeket tanulmányozni el nem mulaszthattam; mert a két elsőnek az erdélyi székelységgel tájszólási egyezéséről, a két utóbbinak a magyar királyság első korszakában katonai kötelezettségéről és szervezetéről, a mult század eleje óta, többen, különböző szempontokból kiindulva, irtak; a közelebbi évtizedek irodalmában pedig Hunfalvy Pál nagy tekintélyénél fogva azon egészen uj történelmi felfogás kezdett elterjedni, hogy az erdélyi székelység saját földének és hazájának nem első foglaló ős lakosa, hanem az anyaországból a királyok által határőrizés végett betelepített nép - olyan magyar mint a többi, nyelve is egy és ugyanazon fejlődésü, s csak betelepítése után, határőri kötelezettségénél és hivatásánál fogva, neveztetett el székelynek.

Ez az 1891-ben elhalt Hunfalvy elmélete, igazabban kifejezve, hypothesise, a mit legalább némileg kíméletesen 1864-ben: A Vogul föld és nép czímű művében fejezett ki e szókkal: A magyar krónikaírók: Névtelen, Kézai s utánok a többi mind azt írják, hogy a székelyek a hunnok egyenes maradványai volnának. Ebben nincs lehetetlenség, de történelmi bizonyossággá sem lehet tenni. Tizenkét év múlva 1876-ban Magyarország Ethnographiája czímű könyvében szövegezte uj tanát, s határozottan kimondotta: hogy a székelyek hunn eredete mese, hogy Magyarországról telepítődtek a keleti határra, s a székely nem jelent külön népfajt, hanem határőrt, a ki bármely eredetű is lehetett. Ujabb tizennyolcz év múlva, 1894-ben: Az Oláhok Története czímű harmadik műve I. kötetében előbbi tanából levonta a következményeket, s néhol higgadt komolyság helyett nyersen hangsúlyozva, azon túlzásba ment itéletét fejezte ki: hogy a híres székely ősfoglalás nem egyéb mint mese, a székely név nem ősrégi nemzet-név, hanem itt a hazában a magyaroktól eredett másféle, akár lakhelyet, akár hivatalt, foglalatosságot jelölő név s a székelyek csak a magyar királyok idejében lettek székelyekké, szóval: a székelyek betelepített nép, a székely helységek a magyar keresztény korban, még pedig a szent királyok ideje után keletkeztek, teljes bizonyossággal mutatják azt a székely helységek "szent" jelzőjü nevei: Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Demeter, Szent Miklós sat. Ily nevet szerző 33-at sorol elő. Az író elmélete igazolására számos kisebb-nagyobb értekezést, röpiratot és hirlapczikket írt, a mik ismeretesek.

Megteszem rá észrevételeimet részint itt, részint majd monographiámban. Most tanulmányutam okát és eredményeit mondom el.

Hunfalvy a Tisza és Duna mellől véli határőrül keletre betelepítettnek a székelységet. Én ezt nem tartom bebizonyítottnak, tehát elfogadhatónak: mert ezeknél a székelységnek sem birtoklási - sem intézményi sajátságai nincsenek meg, nyelvjárásuk amazokétól különböző. Meg kell néznem és ismernem - gondolám - a palóczokat és göcsejieket, a kiknek tájbeszéde sokban egyez a székelyekével; látnom kell őket saját földjükön és falvaikban, háznépök közt; tanulmányoznom kell véralkatukat és jellemöket, családaikat és hagyományaikat. Minő a kedélyök? mik szenvedélyeik? Szabadságszeretők-e s eredetükről mit tudnak? Vajjon a látottak nem teszik-e rám azon benyomást, hogy e két nép valaha a székelyekkel egy volt, s utóbbiak innen telepíttettek be az ország keleti határára? S ha e föltevésnek nincs alapja, hogyan keletkezett mégis?

Megjártam a palóczok földét és Göcsejt, meg a Vág-völgy azon falvait, hol egykor székelyek laktak, fölkerestem a régi Biharvár közelében volt székely telepeket, s tapasztalataimat az alábbiakban közlöm.