Pável István - Kiadom magam


SZERELEM
(10 óra)

nos most ha magamba szállva
kihasználva ártó magányom
rossz sorsom végig gondolom
értem csak alig hat fájó lábon járó
nap szaladt el sután a többiek után
mióta nem láttam őt
mégis érzem megöl az a tíz hosszú óra
egy örökké valóságnyi szenvedés
mi hátra van még addig a mámoros
percig amikor újra láthatom
kitárt karjaimba zárhatom
lelkem szép jobbik felét EMESÉM

Bp. 2005.08.06-07.

 

-

 

© Pável István, 2005