Pável István - Kiadom magam
SZERETLEK
I.
Ha fele annyira szeretnél mint én,
ketten írnánk életünkkel,
a föld legszebb, legőszintébb,
szerelmes regényét.II.
Nem a vonzó, forró kéj keresése
hajtott nyitott öled közelébe.
Orrom a sötét szőrpamacs közepébe fúrva,
nyelvem az élet kapuján könnyedén túljutva,
nedves barlangodban ficánkol újra és újra.
De jó, így franciásan összebújva!
Megduzzadva is kis ajkad,
ízlelő szervem féltve marasztalja.
Nem is fontos
hogy most, azonnal elsuttogjam,
mennyire szeretlek.III.
Furcsán ég
szívemben a felismerés,
hogy látom ma, számomra,
fontosabb
sokkal,
hogy mi lesz veled,
mint az, hogy megromlott életemért
cserébe mit adsz nekem.Bp.1998. 05. 08-09.
© Pável István, 2005