Pável István - Kiadom magam
MÉLTATLAN
tényleg
rémes
mindenki
mondja
naponta
ontja
testi
lelki
énem
a könnyet
így könnyebb
csak
sírok
majd
írok
magamtól
magamról
megfosztva haragtól
arról
akiért lassan a harang szól
tán
haragszol
rám
Istenem
ki segít nekem
ha te nem
jelezz
mi
itt
a vád
a bánat
mért ver nálam
lazán
tanyát
régóta már
nincs munkám
az okát
bárcsak tudnám
ekképpen
tépelődöm
éppen
mikor
képernyőmön
jön
az információ
ártatlant gyilkol
golyó
többség ront
kisebbségre
kivált
ha cigány
a falon írás
kínál
halált
lám
hazám
ez szíven talál
látnom fáj
mily orvul
nyomul
a nyomor
szinte érzem
szörnyű vétek
hogy
korog
sok
gyomor
értem már
mily galád
méltatlan
az ha
csak
saját
rossz útra tért
sorsomért
száll
nem vidám
imám
a kék
ég
felé
Bp.2000.05.24.
© Pável István, 2005