Pável István - Kiadom magam
BŰNBÁNAT
Ma már a vágyam árt nekem, reményem éltető csendjében rég kevés a kéj, megsértett énem ölt. Rongy ármány jár a földön, és ahogy a hűvös éj, elvisz mindenemet, hagyom, adom a bűnömért. Bp. 1998. 03.09.
Ma már a vágyam árt nekem, reményem éltető csendjében rég kevés a kéj, megsértett énem ölt.
Rongy ármány jár a földön, és ahogy a hűvös éj, elvisz mindenemet, hagyom, adom a bűnömért.
Bp. 1998. 03.09.
-
© Pável István, 2005