Pável István - Kiadom magam


SITT

leragadtam kívül maradtam
minden sóból jóból
zár kattant bilincs csattant
becsukták előttem mögöttem az ajtót
úgy ahogy engem
vertek
mert mertem
okkal joggal bátran megaláznak
itt benn sötét van
nem téma mi lesz az ebéd
egyél
ha jó úgy sem lesz elég
amit főztem
főztek megeszem majd
vagy a
tányéron marad a falat
ahogy én is le/ki maradok az éltből
a privatizáció helyett
csak a megélhetési bűnözés
jutott nekem
hiszen az nem kellett senkinek
nem úgy mint a kevély esély
mi sokszor másról szól mint a vétkezés
de ellopták elcsórták
előlem ismeretlen tettesek
akik ellen még körözést sem adott ki más
csak kit tőletek tart távol
a jéghideg rács
a lét nehéz ha a lé kevés
reményt megélhetést

epilógus

hol fát vágnak hull a forgács
hol az erő falat dönt nő a sitt
megint
az élet megint
hé ismét sittre mész
holló a hollónak nem vájja ki szemét
te szegény szemét
dombra vágott személy
ne bántsd az ártatlan árvát a
társad

Bp.1998.05.02-04.

 

-

 

© Pável István, 2005