Pável István - Kiadom magam


ÉBREDÉS

Sokszor megtörtént már, ó az a nagy csoda, rám szólt
Mérgesen ébresztő órám: Ébredj fel! - a vádlón -,
Durván, foghegyről odavágott hang, a parancs fájt.
Míg engedelmes agyam, mint unt termés a narancsfát,
Könnyen, búcsú nélkül hagyta el, álmaim édes
Nektárt kínáló erdejét. Kín, spártai élet,
Mint keserű forrás vize árad a sírva köszöntő
Értelem. Ébredek. Ármány foszt meg a tiszta örömtől.
Nézd a napok unalomtól terhes súlya alatt én
Görnyedek. Árt minden nap. Álmom csak te maradj még.

Bp.1998.02.01-05.
04.10 .

 

-

 

© Pável István, 2005