Pável István - Kiadom magam


KÜLDETÉS

vesztett
veszett
hanyag
anyag-
ból
formázott
vásott
agyam
észreveszed
mily remekül
felmerül
bennem
majd
rendületlenül
halad
tart
fel a csúcsra
egy furcsa
csúnya
gondolat
talán
lazán
sikerül
kiderül
a nem lét
megvéd
mint
nem rég
az anyaöl
de jaj feltör
megöl
száz emlék
tessék
fékez
engem
szerves
énem
létem
félek
hogy
az alkony
rám ront
majd
hamar
így
elvisz
mint
elvist
egy kor
egykor
és
a szép
küldetésem
becsődöl
végleg
mert e földön
mi nem csak börtön
el mit sem értem
hiába reméltem
bár leéltem
sok
fájó
évet
bántó
az észrevétel
tényleg
téves
volt
hogy
túléltem
véres
születésem

Bp.2000.06.04-05.

 

-

 

© Pável István, 2005