Pável István - Kiadom magam
KORUNK PESTISE
Tényleg mindenképpen,
egyre elkeseredettebben,
naponta próbálok elszánt erővel,
kellően messzire futni előle.
Fájón látom minden, mindez mily hiába!
Hiszen, korunk pestise,
igen hataloméhes,
végsőkig elszánt, átkos,
igehirdetői jóvoltából,
véres képével életembe kéjelegve belebüfög,
míg a sorsomra károsan kihat,
Ő, a juj de rút, oly sokszor ártógyilkos,
az álnok politika.
Pedig én boldogan bújnék el, ha tudnék,
de sajnos nem lehet, mert folyton megkeres,
ha máshogy nem, kéretlen levélként landol
postaládámban, mint hirdetés,
vagy figyelemfelkeltő felhívás.
De nem, mégsem ébred bennem a vágy,
hogy addig szolgáljam egyik,
bármelyik mocsokkal felkent főpapját,
míg szegény, szerény családját
- Mily nagy gazság! -
balgamód önként végzett munkámért cserébe
a sajátom, az ország helyett elhalmozza kincseivel
- az általa a szent népnek ígért gazdagság!
A választ nem lelem.
Hol itt
a remélt remek
szabadság
ha erre így,
hiába harsogok harsány nemet?Bp. 2005. 04. 28.
© Pável István, 2005