Pável István - Kiadom magam


EROTIKUS ÁLOM

hosszú körmű ujjak
gyúrnak
gyűrnek
nyomnak görcsös fáradt
izmot
így most
a húsba érnek
vésnek
utat mutatva a szenvedésnek
rajtam fehér mész
az élmény
már-már elemészt
nem akarom
de gyilkos fehér karok
az ágyról felrángatnak
pihenni sem hagynak
pedig én
még maradnék
hisz lépnem sincs elég erőm
de valami hátulról belém döf
taszít lök
nógat hogy menj
ó nem
isten a tanúm
éled a gyanúm
mégsem mész de
tejszínhab finom édes
takarja meztelenségem
hátulról ami taszít két csodás
formás
duzzadó húsgömb
micsoda öröm
hogy égetik bőröm
az izzó
s így jó
bimbók
nincs helye köztük lepelnek
mik irigyen bármit elfednek
formás női kezek
a hab
alatt
elölről hozzám érnek
megkeresve a pontot
azt ott
erősödő vitézségem
a két kéz fölötti végével
mutat fel az égre
engem elönt a szégyen
érzett
míg végre
csillagok fénye
heve égeti merev
szemem
már nem is hittem
hogy ilyen is lehet

Bp.2000.06.11-15.

 

Szabó Flóra: Formás izgató csodás

 

-

 

© Pável István, 2005