Pável István - Kiadom magam


ÉJJEL

tényleg télen
más más az az éjjel
ha a napkorong
csendben
lábujjhegyen
a horizont alá osont
míg a korán feljövő csillagok
könnytől csillogó szemmel búcsúztatják a napot

más mintha a hold
friss sírom felett ragyog
míg fölötte halad gyalog
s mint boldog gyermeknek apja gagyog
nekem s felém
nevet derék
öcsém te csendes mint az éj
nézd ez már más sötét
mi feloldott tüstént önként
minden reményt mit elregélt
sok költemény
fáj ez a hang
mintha az eldobott
horog
sokadszor is újra
a sebtől csúnya
húsba akad

nem is kétlem
érzem
a mélyben
eltűnt a kéj
mindörökre eljött az éj
elvesztem én

Bp.1999.01.25.-26

 

-

 

© Pável István, 2005