Pável István - Kiadom magam
TALÁN NEM KÉSŐ
mikor nem
is édes
nyelved
mélyen
a számba
dugtad
gonosz
alkohol
gőzzel
telített
fejemet
többször hátra húztam
még nem tudtam
hogy egyszer majd
ily hamar
szeretni
tudlak
úgy mint
soha eddig
senkit
most egyedül ülök ágyamon
hull a könnyem
hagyom
mind fénylő gyöngyszem
neked adom
nem kérek
érte
mást
csak
egy vad
egymásba
olvadó
területfoglaló
csókcsatát
szent ég
mennyivel több kéjt
adhatnék
most
mint amikor
még csak te szerettélBp. 2004.10. 27.
© Pável István, 2005