UJ PROBA

Nyomtattatott Hochmeister Márton Ts. Kir. Priv.
Typographus által 1794.

AZ
UJ IRÁSMODJÁROL

Nem lévén reménységem, hogy e' munka elvégzéséig a' kivánt egyes betüket meg-mettzhessék, fel-tévém ezen rendböl állo tsekélly példát; de már le-érkezvén a' betük Bétsböl, ide alább szebb példával kedveskedem. Meg-mutattuk a' 2. 3, 4. lapon, hogy Nemzetünk napkeletröl hozott ösi betüit, és irása modját mikor, és miért változtatta-meg, nevezetesen pedig, hogy épen a' Déák betükkel, 's nem mással kéntelenittetett azt fel-tserélni. De bezzeg ugy bé-is vette a'kor a' Déákok betüit, hogy már a' mái napon azoknak még a' nyelvitöl sem könnyen menekedhetik. Mert még képzelni se tudta a' Magyar, a' X. XI. XII. XIII. XIV. és XV-dik Századokban, hogy Magyar nyelven írni-is kellene, vagy lehetne valamit, hanem a' ki írni és olvasni tudott, az Déákul vagy Görögül írt, 's olvasott. Még Mátyás Királynak-is a' tudományok ama' nagy istápjának, és Dajkájának nem juta eszibe, hogy az a'kor talállt uj nyomtato mesterség hasznát; mellyet Országaiba ditséretesen be-hoza, a' Magyar nyelvre-is ki-terjeszsze, és bártsak egy Magyar könyvet nyomtattasson, ha mindjárt Nyul Historiája lett vólna-is az. Hanem késöre, szinte hetven esztendövel azután, jöve leg-elöször Magyar nyomtatott könyv világ eleibe, 1533-ban Krakkoban, illyen nevezet allatt: Szent Pál levelei, mellyeket az özvegy Peréniné, Frángépán Kata Fiának tanitoja Komjáti Benedek forditott Magyarra. E'dig az ideig tehát ha mi kevesset írtak-is, a' Magyarok, tulajdon nyelveken; az ugy el-veszett, nem lévén a' könyvnyomtatás még fel-találva; hogy a'nak tsak valami igen kevés, és bizonytalan idöbéli maradványát találjuk. Illyen már, a' 119. 120. 121, 122-dik lapon elöhozott, XI. vagy XII-dik Századbéli irásmódja: Latiatuk feleym zumtuchel mic vogiunk 's a' t. E'nél régibb Magyarságot én nem láthattam.

Ezután valami két száz esztendövel, késöbb idöbéli más irásmódja jegyeztetett-fel némellyeknél, melly 1391. vagy 1402 táján vólt szokásban, melly imé illyen forma:

Emlekezzenk Kegyekrel
Az Zythiabol ki jwttekrel
Magyaroknak Eleykrel
Es azoknak wytezsegegrel.

Viszont más irásmódját láthatni 1450. esztendőkorit, melly Szent Margit Aszszonynak, Béla Király Léányának életit foglalja magában.

Egy nemeunemeu napon juve Bela Kyral az eu Leyanyahoz, mikoron eleeben hyvatta volna az eu Leyanyat, de zent Margyt azon nem mere az eu Atyának eleyben menny, az eu Atyatol valo felteben, hanem el futa az zent zuz soror candidahoz, es kere ez sorort, hog foltot vessen az eu kentesenek uyara, ez soror meg foldoza, mert mind el zakadozott vala az eu kentesenek uya, es ki lachoyg vala az eu karyanak husa. Eznek utanna el mene eu Atyahoz-

Más irásban pedig; melly részszerint 1508. rész szerint pedig; 1526. táján irattatott, ez az irás módja:

Angeloknak nagsagos azzonya.
Ur ihuusnak bodogsagos annya:
Men' orsagnak zephseges aytoya:
Paradichomnak vagh zeles kapuya:

Neked szolonk zyzeknek viraga:
Mend zenteknek oly nagh vigasaga,
Angeloknak ö nagh tyztasaga,
Patriarchaknak ö nagh dychöseghe.

Ez idö után tsak hamar, fel-ébredének némelly jobb gondolkodásu tudósok, és Magyarul-is nyomtatattni kezdének. Nékem épen a' leg-régibb nyomtatás kezembe nem akadhatott, hanem a'bol, a' mellyet azután három esztendövel nyomtattak, némelly tsudállatosabb le-irásu mondásokat ide jegyzek. A' Könyv a' Pesti Gábor forditása, magában foglalja a' négy Évángélistákat, ki-botsátotta Bétsben, Syngrenius János, 1536-ban.

Mert a mennyeknek orzaga hasonlatos a chalados emberhez, ky igen reggel ky megyen myeseket fogadny az ew zewlewyebe. Ees mynek wtanna meg zarzewdek welek, az naponkent walo zam penz felewl, bochata ewket az ew zewleyebe.

Monda kegyg neky Iesus kelyfel, wedfel agyadat, ees iaary. Ees myndiarast meg wygazek az ember. Meg sokakat meg wygazta. Ha akorod engemet is engemet is meg wygazthacz.

Im meg wygaztal, lassad hogy ennek utánna ne wetkezzel.

Iollehet sokan tanwltak vala reya hamyssan, de nem walanak azok eleg alkolmas tanwk.

Meg lattyatok embernek fyat istennek hatalma nak iogya felewl yini, ees el yewni az egnek kewdeybe.

Nemywl meg ees meny ki az emberbewl. El amelkodanak rayta, wgy annyira, hogy ewnnen kewzewttek kerdezkednek wala. Ezert ky hyrhyuek az ew newe.

Nywchky kezedet. Amaz ky nywta. Ees olyan eep lewn mynt az malyk. Ees reya ewryznek vala.

Kezeket reya akarak wetny, mert azt mongyak wala hogy meg zelhywt.

Ees Iesus monda nymwly meg. Ees wyselyk wala az ew hyret mynden helyen. Ees iewenek mynd agyeg ew wala. A' hyr kegyg inkab wyseltetyk vala ew felewle, ees gylnek vala hazza, hogy meg wygaztatnanak ew altala betegsegekbewl.

Ugyan ezen Pesti Gábor forditotta Magyarra az Esopus Meséit is, mellyeket viszont Bétsben 1536-ban nyomtatott Syngrenius János. Méltó enek is irásamodját látni:

A Hegynek zyleserewl.

Eczer egy idewbe nagy hyre wala hogy a hegyek zylnenek.
Az emberek oda fwtnak, waruan ez chodat nagy felelemmel.
Vegre zylenek az hegyek, ees egy egerke iewue ky belewlewk.

Ertelme.

Sokan kik igen nagyokkal kerkednek.
Ward wegre a dolgot hat chak wez-kednek
Ees mint hegyek egerrel wgyan zegyenkednek.

A' Sylvester Testamentoma-is meg-érdemli, hogy a'bol valamit elöhozzunk, melly 1541-ben Uj szigeten Gothus betükkel nyomtattatott.

Uy Testamentum Mag'ar n'elwenn, mell'et az Görög es Diak n'elwböl uyonnan fortdytank az Mag'ar nipnek Kereszt'en hütben valo ipülisire.

Külömbözik e'töl némellyekben a' B. Salamon Példabeszédes könyve, és a' Iésus Sirák könyve melly Colosvárba 1551-ben nyomtattatott.

Es térüluén tekintéc azokra, kic töruéntelenségel nyomorgattatnac vala á nap alat: Es imé ot valanac azoknac könyvvhulatási, kic töruéntelenséget szenuednec vala, es nem vala ki meg vigasztalnaia öket: Es azoc á kic öket töruéntelenséggel nyomorgattyác vala, hatalmasoc valának, hogy senki öket meg nem vigasztalhatnaia.

A' hires Székely István pedig, Craccoban 1559-ben kiadott Chronicájában már sokkal hellyesebben kezdett írni. Lássunk abol-is valamit:

ESTVAN KIRAL' HADAI.

ELSO' hada lön szent Estuannac á CVPAN feiedelöm ellen, ki Somog'sagnac herczege vala, ki á szent Estuan anniat maganac felesigül akaria vala venni, hog' az vtan kiral' lehetne, kit mikort az effiu Estuan kiral' meg ertöt volna, igen fel indula raitta. Ennec okaert ereiet indituan á Garan viz mellett köte leg-elöször feg'uert oldailara, es meg veruen á Cupant negie vagata ötöt, mint arulot es kiraliara tamadtat. Ennec felette minden ioszagat á Cupannac á szent Marton Calastoromahoz ada.

A' melly Decretum Tripartitimot pedig W. I. M. Debrecenben Hoffhalter Raphael mühellyében 1565-kiadott, az sokkal tsekéllyebb írása módjában Székely Istvánnál.

TITULUS III.

MYNEK WTANNA SZENTH LYLEKNEK MALAZTYÁBOL az Magyarok Szenth Istwan Kyralynak chyelekedésebewl, az igassagnak esmeretyre, es az kereztyen hytnek wallasara iewttenek wolna, Ees ewtet sabad akarat szerynt kyralya walaztottak, es meg koronaztak wolna. Mynden nemesseytesek es iozag el ayandekozasnak tehetsyge, es tellyes hatalma, mellyel az nemessek meg ékesewltethetnek, es az paraztok kewzzewl ky walaztathatnak, ez orzágy szenth koronanak byrodalmara, Ees kewwethkezwyn az my feyedelmewnkre, es kyrálywnkra, az kewzewnsygrewl, es az kewzewnsygnek méltosagatol mynd az byrodalommal egyetembe szallott, kytewl imar mynden nemesygnek eredety walamy haylando ra szallasnak ewzwe szewrkewztetéséwel egymashoz myndenkor wgy fewgg, egymastol el ne walaztathassek, es eggyk az masyknelkewl ne lehessen. Mert az feyedelm sem lehet, hanem az nemessek altal walaztatyk feyedelmé, Es az nemes sem lehet, hanem az feyedelemtewl tetetyk nemesse es nemesygnek méltossagawal ekesewltetyk, WERBEwCY elsew Decretomanak harmadyk rezeben.

Beléfogok hát már én is az uj irásmódjába, és minden értelmes olvasoknak ßemek eleibe terjeßtem, ha nem volna é hell›esebb ezután ill›en formán n›omtatnunk? Mind ezeket a' külömbözö irások módjait ha ki fig·elmetesen meg vis^›gálja, mindjárt tapaßtalja, hog· eßtendökröl eßtendökre ßüntelen változott az irásmódja, és soha még e' mái napig is tökélletes módját a'nak ki nem találták, eg·ik hel›telenebb a' másiknál, ßükség azért, hog· minekutánna ill› sok nemzetek irása-módjával megesmerkedtünk, és azoknak sok hibáikrol meg is g·özödtünk, példáikon épitvén, a' magunkét tökélletesitt^›ük, és könn›ebbitt^›ük. Leg nevezetesebb hibája pedig irásunk módjának a' kettös betükben vag·on, mell›eket azért vettek fel régi eleink, a' Keresztén› Hitre lött térések alkalmatosságával, mivel az elött g·akorlott ösi betüik közt oll›anok valának eg· néhán›ok, mell›ekhez hasonló erejüt a' Déák betük közt épen nem találtak vala. Ezeket azért hog· kifejezhetnék, kéntelenittetének külömb külömb módokat probálgatni. Némell›ek holmi pontoc^›kákat, mások némell› vonásoc^›kákat tönek a' betük felikbe, vag· alájok, a' mint feljebb látók, némell›ek pedig azzal meg nem elégedvén, társakat adának a' magános betük mellé, hog· azokkal lett ößveházasulásokkal n›erjenek uj hangzo hatalmat. Ig· lön az o és u betüknek felesége az e példának okáért o^e u^e- Továbbá a' t betünek felesége az s, vag· z p. o. ts, tz, az s betünek a' z p. o. sz a' g. l. n. t. betüknek pedig az y p. o. gy. ly. ny. ty. Ezekböl már igen sok rendeletlenségek következtek, mell›eket c^›ak azok látnak, a' kik a' ßép Mag·ar irással és n›omtatással sokat bajolnak, ug·anis n›üs^›ögnek a' hibák irásainkban, 's n›omtatásainkban, és ninc^› vége hoβßa a' sok kétséges leirásu ßóknak, mell›eket némell› ig·, más amug· ßokott irni. Hog· azért a'nak a' sok kétségeskedésnek véget vessünk, és Nemzeti irásunkat, 's n›omtatásunkat ßéppé, kön›n›ü olvashatóvá, és kön›n›ü tanulhatóvá tehessük, ninc^› illendöbb, és az okossággal megeg·g·ezöbb mód, és út, mint az, hog· e'dig g·akorlott kettös betüinket el hán›juk, és azok hell›ett vég·ünk magánosokat, mell›eknek adjunk a'n›i hatalmat, a' men›it edig a' kettösöknek adtanak, ig· elérjük azt, hog· eg· Europai n›elv sem fog oll› tökélletes lenni, mint a' miénk, Orthográphiájára nézve. E'nek a' g·ermek leg hamarább meg fogja olvasását tanulni, látván hog· minden betünek külön hangja vag·on, és ug·an azon eg· betü nem teßen most esset, majd sét most ennet, majd ismét en›n›et most gét, majd vißont g·ét, most tét, majd ismét t^›êt, most zét, majd zét. Mihell›t tehát a' g·ermek az ill›en eg·g·es betüknek tulajdon kimondását tanitojátol rendre megtanulta, legottan belékezd az olvasásba, mert azt minden értelmes Olvaso általlátja hog· a' mell› n›elvben mindenik hang eg· különös betüvel jeg·eztetik ki, a'ban sokkal hamarább lehet az olvasást megtanulni, mint az oll›anokban, mell›ek két, három, nég·, 's öt betüknek eg·más mellé lett tétele által akarnak más más hangot jelenteni, minémü a' Német, Franzia, Anglus, Dánus, Svékus n›elv. Mert az olvasás nem eg·éb, hanem holmi gondolomra felvett jeg·eknek tanulása, minél kön›n›ebbek, magánosabbak, és kevesebb réßböl állók tehát a' jeg·ek, a'nál hamarébb megtartja minden azokat elméjében. Az Oloß n›elvröl lehet még e'dig elé mondanunk, hog· az a' leg kön›n›ebb olvashatásu; de mihell›t mi kettös betüink hell›et valami ßép formáju eg·g·eseket találhatunk, legottan a' miénk fog az a' n›elv lenni, mell› olvasása kön›n›üségivel még az Oloßt is fell›ül haladhatja. Az irás és n›omtatás ékes vóltára is igen sokat tenne az Ypßilon›nak elmaradása, mert legelsö tekintetre látja kiki, hog· a' Déák, és Frantzia irás és n›omtatás sokkal ékesebb, mint a' Mag·ar, oka pedig e'nek eg·edül az. hog· az idétlen hoβßu lábu Ypßilon› nem áll elé minden második harmadik ßóba, mint a' Mag·ar irásban, mell›nek oll› g·akor elöfordulása mell› ruttá teßi a' Mag·ar irást, látja minden okoson vis^›gálódni tudo ßépiro.

Bizon›os vag·ok ug·an a'ban, hog· ezt az ujjitást közönségessé tenni nem kön›n›ü dolog, de e're eg· kis pártfogás kivántatik az hatalmasabb kezektöl 's mindjárt foganatosabb az üg·ekezet, mert igen sokan vag·nak oll›anok, kik az e'féle közönségesen kiterjedö haßnu ujjitás méltoságát által nem láthatják, 's azért ezen javallást nag·obb g·ön›örüségeknek tartják meg záfolni, mint elösegiteni, mivelhog· azért; a' mit megholt At^›áiknak ßokásától c^›ak eg· perzentéssel is külömbözönek lenni látnak, és a' régi kut^›a bör hárt^›ákon, vag· holmi ros^›dás feg·vereken külömbözöleg írva találnak; harzra kelni is kéßek, és ig· a' jo ig·ekezet elsö s^›engéjét is meg fojtják.

A. B. Z. C^›. D. E. F. G. G·. H. I. K. L. L›. M. N. N›.
O. O^e. P. R. S. S^›. S^›. T. T^›. U. U^e. Z. J. V.

a. b. z. c^›. d. e. f. g. g·. h. i. k. l. l›. m. n. n›.
o. o^e. p. r. s. ß. s^›. t. t^›. u. u^e. z. j. v.