Kezdőlap

Eötvös Lajos,

bibliographus, E. Károly képviselő testvér-öcscse, szül. 1848. márcz. 1. Mezőszentgyörgyön Veszprémmegyében; 1858. okt. 1-től a pápai ev. ref. gymnasiumban tanult; 1866-ban magántanítással könnyített nehéz anyagi körülményein; 1866. júl. 20. bevégezte középiskoláit és nov. 17. első éves joghallgatónak iratkozott be Pápán. Ettől kezdve a fiatal tanuló mindig több és több adattal járult az irodalom, különösen a protestáns irodalom történetéhez és a szakemberek figyelmét is magára vonta. 1867 őszén Szabó Károly Kolozsvárra hívta, hol jogot hallgatott és könyvtárnoki tisztet viselt. Itt a nagy bibliographus vezetése mellett régi szenvedélye az irodalomtörténet és könyvészet iránt mindinkább kifejlődött és határozottabb irányt vett. Miután a második jogévet is elvégezte, Pestre ment theologiára, s itt a Ráday-könyvtárban félévig dolgozott és a nemzeti múzeumnál megkezdett könyvtárrendezésben mint napidijas részt vett. 1870-ben államsegélylyel a bécsi egyetemre ment, hogy ott a német nyelv mellett, a régi könyvészetet, palaeographiát, heraldikát és az összes könyvtártudományt tanulja s magát könyvtárnokká kiképezze. Pulszky Ferencz ajánló leveleivel bécsi cs. udvari könyvtárba s minden gyűjteménybe bejuthatott. Sokat dolgozott és a gyenge test összeroskadt a munka terhe alatt. Bécsből betegen tért vissza Budapestre, midőn a múzeumhoz könyvtártisztviselővé nevezték ki. 1871 nyarán még részt vett a történeti társulat zempléni kirándulásában s ez alkalommal a homonna-sztárai levéltárt buvárló bizottság munkálataiban még igen tevékeny részt vett; azonban tüdőbaja rohamosan emészté életerejét és 1872. márcz. 6. dr. Batizfalvy városligeti magángyógyintézetében meghalt.

Első irodalmi kisérlete a Politikai Ujdonságokban (1864. Pápai levél) jelent meg; könyvészeti s vegyes dolgozatait azután többnyire a Vasárn. Ujságban közölte (1864-től fogva, 1866. A Mondolatpör st.), mely lapoknak élete utolsó éveiben belső munkatársa volt; irt még a Koszorúba (1865. Petőfi Sándor ifjúkori kisérletei), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1866. Dévay Biró Mátyás kádártai lelkipásztorkodása, Adalék az angol egyetemeken tanult magyarokhoz, A heidelbergi Káté legelső magyar kiadása 1868. Adalék Bornemisza Péter reformátorunk ösmeretéhez), a Képes Ujságba (1868. Még egyszer az iparszabadság és czéhrendszer, Szentgyörgyi Timót névvel), a Veszprémbe (1866. A pápai nyomda működésének rövid vázlata, Veszprémmegye irói), a Fővárosi Lapokba (1866. Jósika Miklós éelte és hatása az irodalomra, a pápai Péczelydíjat nyert páylamű, 1870. A magyar nőtanodák legelső megpendítője, Petőfi Sándor pápai élete, 1871. tárczaczikkek), a Századokba 1868-69. A pápai nyomda története (1577-1867. 1871. kisebb történeti s irodalomtörténeti czikkek), a Sárospataki Füzetekbe (XIII. 1869. Fegyverneki Izsák sárospataki tanár emlékezete), a Hazánk és Külföldbe (1870), a Budapesti Közlönyvbe (1870. Könyvészeti közleméynek a nemzeti múzeum könyvtárából), a Figyelmezőbe (1871. Egyháztörténelmi forgácsok: Hol halt meg Kálmáncsai Sánta Márton magyar reformátor? sat.), Szana Figyelőjébe (1871), a P. Naplóba, Honba, az erdélyi Prot. Lapba sat.

Álnevei: Ráczkevi, Bodó Lajos és Eö. L.

Századok 1872. 206. l.

Budapesti Közlöny 1872. 51. sz.

Fővárosi Lapok 1872. 55. 59. sz.

Vasárnapi Ujság 1872. 11. sz. arczk. (Szász Károly.) 1879. 11. sz. arczk.

Szinnyei Repertóriuma. történelem I. II.

Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztörténet Irodalma 65. l.

Reform 1872. 66. sz.

Figyelő I-VI. XX.

Uj M. Athenás 114. l. és önéletrajzi adatok és gyászjelentés.