Kezdőlap

Fényes Elek (csokaji),

a m. tud. akadémia levelező tagja és több megye táblabirája, F. Antal közbirtokos és Máriássy Éva fia, szül. 1807. júl. 7. Csokajon Biharmegyében; a gymnasiumot 1814-től a debreczeni kollégiumban járta; a bölcseleti tanfolyamot 1822-24-ig Nagyváradon, a jogot pedig 1824-26-ig Pozsonyban végezte; ugyanott maradt jogi gyakorlaton is. Itt ismerkedett meg Eisele özvegy tiszttartóné házánál annak Zsófia nevű leányával, kit, miután 1828-ban letette az ügyvédi censurát, nőűl vett. 1860-ban mint távollevő követe jelen volt a pozsonyi országgyűlésen. Atyja 1831-ben meghalt; ekkor megosztozkodott testvéreivel a családi birtokon és birtokrészét Lajos testvérének adta zálogba, ő maga pedig a pozsonymegyei Sárosfán bérelt birtokot és azon gazdálkodott. Irodalmi hajlamai csakhamar elvonták a mezőgazdaságtól, mely mindinkább hanyatlásnak indult. Már Sárosfáról kezdte beutazni az országot adatgyűjtési szándékból, sőt ott fogott legelső nagy munkájának irásába is; s midőn ezt nyomtatni kezdték, 1836-ban végleg Pestre költözött. Pesten a politikai, irodalmi s társas élet központján, itt tartózkodása első éveiben még mindig s úgyszólván kizárólag az irodalomnak élt. 1837. szept. 7. a m. tud. akadémia levelező tagjává, 1843. jún. 3. az országos magyar gazdasági egyesület előadójává választotta (miről az 1847. márcz. 20. közgyűlésen mondott le). Itt ismerkedett meg az ország legkiválóbb férfiaival; itt tanulta gyakorlatilag megismerni a társulásban rejlő erőt, melyet azután átvitt az irodalmi, majd az abból keletkezett pesti, utóbb ellenzéki és radikális körbe, melynek elnöke volt. E körben ő volt a szabadelvű mozgalmak vezére. Társadalmi befolyása s tekintélye ekkor érte el fénypontját; bizalmat gerjesztő modora, széles ismeretei által nagy környezetet gyűjtött magának, mely fölött szellemi felsőséget gyakorolt. A magyar iparegyesület alakításában, azután (mint választmányi tag) vezetésében, az ez által rendezett iskolák, iparműkiállítások szervezésében, az iparos statistikai adatok gyűjtésében sat. szorgalmasan részt vett és 1847-ben ennek aligazgatójává megválasztatván, egyúttal annak közlönyét is szerkesztette. Nagy része volt az ezen egyesület kapcsán keletkezett védegylet és gyáralapító társaság alakításában, szervezésében és vezetésében. Más irányban is igen erélyes társadalmi működést fejtett ki; igy főkép ő általa alakult 1842-ben Pesten egy irói kör, melyből csakhamar az ő vezetése mellett a Nemzeti kör fejlett ki, melynek alelnöke volt. Mint ily minden irányú befolyásos férfiú döntő szerepet vitt Kossuthnak 1847-ben országgyűlési képviselővé való választásakor Pestmegyében. 1848 elején a könyvkiadó egyesületnek elnöke volt; ugyanekkor a gödöllői kerületben mint jelölt lépett föl, azonban Beniczky Ödön ellenében megbukott. A nemesség megadóztatása kérdésében Széchenyi ő benne is hű követőre talált, a ki kutatni kezdte hátramaradásunk okait. Midőn az első magyar felelős miniszterium megalakult, Szemere Bertalan belügyminiszter osztálytanácsosnak nevezte ki s az országos statisztikai hivatalnak szervezésével és vezetésével bizta meg, mely hivatalt 1848. máj. szervezte, maga mellé vévén Palugyay Imrét, Galgóczy Károlyt, Jenney Jánost és Kőváry Lászlót és benne mindaddig működött, mig a kormány Szegedre tette át székhelyét. 1849-ben mint a vészbiróság elnöke működött; azonban szigorú jelleme mellett is könyörületes vala és soha senkit halálra nem itélt. Mindamellett sem kerülte ki sorsát és a szabadságharcz legyőzetése után egyik első volt a proscriptusok sorában. A Haynau-féle bosszúállás első idejében félrevonult és Biharban bujdokolt, leginkább Csokajon, testvéreinél, különösen F. Józsefnél. Itt barátja Erdélyi Ferencz ref. lelkész szőllejében lappangott az Antal-hegyen. Miután az üldöztetés némileg gyérült, 1849. okt. önkéntesen jelentkezett Pesten és az uj-épületbe került, honnét főleg Kossalko János hadi törvényszéki államügyész hathatós gyámolítása mellett kevéssel rá büntetlenül megmenekült. Megnyugodván némileg az idők, ujra visszatért régi irodalmi foglalkozásához. Magánügyei már nem voltak fényesek, régi barátjainak és magasabb állású pártfogóinak legnagyobb részét elsodorta a szabadságharcz szomorú befejezése; F. csupán tollára szorult. 1854-ben eladván gödöllői birtokát, visszaköltözött Pestre. A társadalom és nemzetgazdaság terén gyakorlatilag is kezdett működni s a biztosítási eszmével foglalkozott. Midőn 1857-ben az első általános magyar biztosítási társulat alakult, számos ez ügyben irt czikkek által lényegesen járult az eszmék tisztázásához s érdemeket szerezve körülötte, titkárrá s az életbiztosítási ügyosztály főnökévé választatott. Kidolgozta az élettartam és halálozási valószinűség táblázatait. Később azonban az intézet vezérigazgatójával, ki ellene hirlapi polemiát is folytatott, többféle surlódásai voltak, melyek az ő lemondását vonták maga után. 1860 táján, mikor a nemzeti küzdelem megindult és Ausztria szakirodalmi emberei a számokat is kezdték ellenünk fordítani, F. ujra kiállt a síkra, küzdött érvekkel, harczolt számokkal és segítette halomra dönteni az ellenünk felhozott hamis állításokat; de a negyvenes évek bátor vezérférfiának szerepére többé fel nem küzdheté magát. A hatvanas évek elején az akkori kormány magyar hivatalos lapjának a Sürgönynek volt főmunkatársa; de azonkivül a konzervativ Pesti Hirnök számára is irt czikkeket. E két lappal levő viszonya F. hirnevét sok évre behomályosítá, hosszú időn át a politikailag halottak közé soroztatott és társadalmi állása is hanyatlásnak indul; egészen rehabilitálnia magát soha sem sikerült. Az öregedő férfiú minden biztos állás nélkül maradt; pusztán tollára volt utalva: de ez nem tarthatá őt el; kezdetben családja s néhány barátja, majd az irói segélyegylet segítette. Később Gorove miniszter jóakaratából tiszteletdíj czímén némi nyugdíjat élvezett. Csengery Antal alelnök ajánlatára az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága is megbizta munkával. A m. tud. akadémia 1858-ban rendes tagjának megválasztotta, ezek sorából azonban ismét kitörölte; reá egyedül alkalmazta az alapszbályok teljes szigorát, mert kötelességszerű székfoglalóját tiz év alatt sem tartotta meg. Meghalt, hosszas betegségtől és szenvedéstől megtörve csaknem nyomorban, 1876. júl. 23. Uj-Pesten. Emlékbeszédet Keleti Károly tartott fölötte 1877. nov. 26. a m. tud. akadémia összes ülésében.

Czikkei az Ismertető honi s külföldi gazdaságban és kereskedésben cz. szaklapban (1838. Melyek a magyar földmívelés főbb akadályai s hogy lehetne azon segíteni? Ugyanez a Hasznos Mulatságokban is, Szentes mezőváros gazdasági tekintetben, Békés vármegye gazdasági tekintetben és könyvismertetés), a Társalkodóban (1840. Jutalomtétel), a Tudománytárban (Uj folyam XI. A magyar birodalom népessége 1840-ben), a Pesti Hirlapban (1841. okt. 13. Bank és ősiség, decz. 25. Még egy szó Fogarasi bankjáról), a M. Házi Barátban (1841-46. Utmutató Magyarországon át), a M. Gazdában (1842. a magyarországi kender- és lentermesztésről, 1843. Melyek Magyarországban főakadályai a gazdaság fölvirágzásának s mikép lehetne azokat elhárítani, Miért emelkedett a selyemtenyésztés az ujabb időkban oly tetemesen Magyarországban s a hozzákapcsolt tartományokban s mikép lehetne ez iparágat még jobban kiterjeszteni s a nép közt meggyökereztetni? 1844. A földbirtoknak végnélküli feldarabolása, Magyar Gazdasági Egyesület, Központi egyesületi munkálkodások, 1845. Figyelmeztetés a borkezelés ügyében a szőlősgazdákhoz, Az 1846. Mezei Naptárról, 1846. A M. Gazdasági Egyesület szőlőmivelési szakosztálya), a Mezei Naptárban (1843-49. Magyarország földleirása), a Vierteljahrschrift aus und für Ungarnban (Lipcse, 1843. II. Ein Haupthinderniss des Fortschrittes in Ungarn, dargestellt von dr. Ignatz Wildner), Előszó Vahot Imre M. föld és népei cz. munkájához, mely az ő és Luczenbacher János felügyelete mellett szerkesztetett (Pest, 1846. Ugyanez németül is, a német kiadás 1. füzetében) a Hetilapban (1846. Nyilatkozat a magyar rézvirág ügyében), a Honleányok Könyvében (1847. Értekezés), a Müller Gyula Nagy Naptárában (1854. Statistikai jegyzetek), a M. Sajtóban (1855. czikksorozata a keleti kérdésről nagy figyelmet keltett, 1857. 14. 85. 139. 141. 142. sz. Az egészségügy állása Magyarországban, 169. 170. sz. Ismét csak földbank, 174. sz. Nemzeti bank hypothecalis osztálya, 177. sz. Első magyar kertészeti egylet, 187. 189. sat. sz. Az első m. ált. biztosítás, 229. sz. A pesti fürész- és gyalugyár, 242. sz. A mostani pénzkrizisről), a Pesti Naplóban (1855. 57. 58. sz. Községi szerkezet 62-64. sz. Eszmék a tagosításról II. 1. vezérczikk, 4. sz. Az ausztriai birodalom pénzügye, 205. sz. Nemzetgazdasági levelek, 485. 488. 493. 497. sz. Észrevételek gr. Dessewffy Emil ily czímű munkájára: A fenforgó ausztriai pénzkérdésekről), a Budapesti Hirlapban (1856. 183-185. sz. Czélszerű-e a föld feldarabolása ellen minimum törvényt hozni, 215-217. sz. Tájékozás az ausztriai financz kérdések körül, 240-243. sz. M. biztosítási intézet átalakítása, 263. sz. Jégverés ellen biztosító új terv, 1857. 10. 14. 19. sat. sz. Nemzetgazdasági levelek, 132. sz. Első m. általános biztosító társulat, 134. 138. 145. sz. Figyelmeztetés az alföldi átokra), a Nemzeti Képes Naptárban (1856. Az olaszországi hadjárat 1848-ban és 1849-ben, Az európai öt nagy hatalmasság alaperejének összehasonlítása), a Falusi Gazdában (1856-57. Jelentés a Falusi Gazda füzetei számára beküldött pályaművek birálatáról, A magyarországi országutak állapota, A földbirtok feldarabolásáról, Borászat, Jelentés a falusi gazdasszonyi díj ügyében, Utólagos jelentés a cselédjutalmakról, 1858. Párhuzam a temesvári és magyar gazdasági egyesület közt), a Nemzeti Szinházi Nyugdij-Intézeti Naptárban (1858. Endre m. kir. herczeg meggyilkoltatása Nápolyban 1345. szept. 18.), az Emich Nagy Képes Naptárában (1860. Veszprém), a Pesti Hirnökben (1860. 191. sz. Most nem kellenek politikai pártok Magyarországban, 193. sz. Miképen választassanak a követek a jövő országgyűlésre, 196. sz. Hazai közügyek, Irány és vezérczikkek, különösen decz. 16., 1861-62. Czikkek, különösen 1847. és 1848. cz., Igaz-e, hogy mi magyarok kevés adót fizetünk, 8. sz. Adókivetés lélekszám és földterület után, 136. sz. Nyilt válasz Szemere Bertalan ur nyilt levelére), a Honvédek Könyvében (1861. Arad ostroma), a Sürgönyben (mely lapnak főmunkatársa és segédszerkesztője volt, 1861. decz. 1-7. A magyarországi gabonakereskedés, decz. 18-22. Szabadverseny az ipar és kereskedelem mezején), a Magyarország Képekben czímű gyűjteményes vállalatban (1868. Bonyhád és vidéke, Likavai várrom) és a M. Ujságban (1870. több czikk, különösen 154. sz. Észrevételek Magyarország 1870. népességének táblázataira), a Statistikai és Nemzetgazdasági Közleményekben (III. 1867. Párhuzam egyfelől a magyar koronai birodalom, másfelől az ausztriai német, lengyel és cseh koronai országok közt).

Munkái:

1. Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836-40. Hat kötet. (A m. tud. akadémia 1840. szept. 8. 200 arany jutalomra érdemesítette. Ism. Tud. Gyűjt. 1836. IX. Századunk 1838. 69. sz., 2. jav. kiadás. Pest, 1841. Öt kötetben.)

2. Magyarország statistikája. Pest, 1842-43. Három kötet. (1843-ban ezen munkájának szintén oda itéltetett az akadémiai nagyjutalom, csakhogy ekkor felét Garai Versei kapták.)

3. Közönséges kézi és oskolai Atlas a legujabb határozatok szerint, a hazai ifjuság, tanítók számára, valamint az otthoni használatra. Pest, 1843. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1844. 46-49. sz.)

4. Hallgassuk meg a másik félt is! vagy a dunamelléki helv. hitv. egyházkerületbeni superintendensválasztás, vonatkozólag a Kecskeméten, 1843-ban nyomatott Cs. J. betűjegyes röpiratra. Pest, 1843.

5. Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, 1843-44. Két kötet.

6. Magyarország hátramaradása ügyében felelet dr. Wildner Ignácz úrnak. Lipcse, 1844.

7. Magyarország leirása. Pest, 1847. Két rész.

8. Magyar gazdatiszti névtár 1848. szökö évre. Pest, 1847.

9. A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben; 1. kötet. Komárom vármegye. Pest, 1848. (Több nem jelent meg.)

10. Magyarország geographiai szótára... Pest, 1851. Négy kötet.

11. Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften. Verfassung, Verwaltung und Kultur dargestellt. Aus dem Ungarischen. Leipzig, 1851.

12. A török birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1854. (Ism. Vasárnapi Ujság 3. sz. Budapesti Hirlap 367. sz.)

13. Az orosz-török háboru történeti jegyzetekkel, okiratokkal s szereplő jelesb férfiak, vezérek életrajzával, földabroszokkal és ütközeti térképekkel fölvilágosítva. Pest, 1854. Két kötet. (Ism. Pesti Napló 53. szám.)

14. Földrajzi vezérfonal. Két tanfolyamban. A cs. kir. osztrák algymnasiumok és alreáliskolák számára, irta Bellinger J., németből ford. Pest, 1854. (6. kiadás 1869. 7. jav. kiadás. 1872. Pest, 8. k. 1876. 9. k. 1881. Bpest.)

15. Gazdasági Naptár 1855-re. Pest.

16. Jelenkorunk. Európa jelen hadi és polgári eseményeinek hű rajza s ezek fejtegetése jövendőnk érdekében. Pest, 1855.

17. Utazások az északi sarkvidéken. Pest, 1856. (Vasárnapi Könyvtár I. 7.)

18. Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása. Pest, 1857. Két rész egy kötetben. (Ism. P. Napló 94. 97. sz.)

19. Szigetvár ostroma. Pest, 1857. (Vasárnapi Könyvtár II. 10. 4. kiadás. Bpest. 1890.)

20. Szózat a magyar biztosító társulat érdekében. Bécs, 1859.

21. Magyarország 1859-ben, statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból. Részletes és kimerítő leirása az egyes vármegyéknek, s azokban a 100 holdnál többet biró birtokosoknak, a szolgabirói járások szerint az egyes városoknak, mezővárosoknak, faluknak és pusztáknak... Bécs, 1859-60. I. kötet, 7 füzet (Trencsén, Szolnok, Dél-Bihar, Sáros, Észak-Bihar, Komárom, Győr és Esztergom vármegyék. Ismert. Nép Újsága 1859. Ugyanez németűl 1. füzet Szolnoker Comitat. Több nem jelent meg.)

22. A magyar elem s ellenesei. Bécs, 1860.

23. Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból. I. kötet: Dunántúli kerület, Bécs, 1866. Két szakasz.

24. Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása. Bécs, 1867.

25. A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint. Bécs, 1867. (Értek. a tört. tud. oszt. köréből I. 4. sz.)

26. Párhuzam egyfelől a magyar koronai birodalom, másfelől az austriai német, lengyel és cseh koronai országok közt. Bécs, 1867. (Statistikai és nemzetgazdasági Közlemények III. )

27. A magyar birodalom vasuti, gőzhajózási, postai- s távirati térképe. Bécs, 1868.

Kiadta Erdélyi Jánosnak, a gróf Károlyi-család elhunyt igazgatójának hátrahagyott kéziratát: Nemzeti iparunk cz. (Pest, 1843.) bővítve s jegyzetekkel kisérve.

Közreműködött: az Ujabbkori Ismeretek Táránál és az Egyetemes M. Encyclopaediánál és A magyar korona Helységnévtára (Pest, 1873.) szerkesztésében. Az Ujabb Nemzeti Könyvtárnak (Pest, 1852-53.) egyik kiadója volt.

Szerkesztette az Ismertető honi s külföldi gazdaságban és kereskedésben cz. szaklapot 1838-39-ben a gazdasági egyesület által kiadott Mezei Naptárt 1845-48-ra, midőn az 60 ezer példányban nyomatott, a Hetilapot, az iparegyesület közlönyét 1847. júl. 27-től 1848. ápr. 28-ig, mikor a lap megszünt, a Falusi Gazdát 1856-57-ben, összesen 16 füzetet Pesten.

Levele Czuczor Gergelyhez, Pest, 1844. ápr. 13. (Figyelő XVII.)

Kéziratai: Magyarország geographiai kézikönyve 1844-45., A magyar adórendszer 1844-55., Magyarország és Erdély népessége 1857-ben (az országos statisztikai könyvtárban van eredeti kéziratban.)

Arczképe kőnyomat, rajzolta Barabás Miklós, nyomt. Walzel Pesten, a P. Divatlap mellett 1846-ban jelent meg.

Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 68. l.

Magyarkák. Lipcse, 1845.

Meyer, Das grosse Conversations-Lexikon 1845. Suppl. III. 516. l.

Pesti Divatlap 1846. 11. sz. arczk.

Ujabbkori Ismeretek Tára III.

Nouvelle Biographie Générale, Paris, 1853. XVII. 350.

Vasárnapi Ujság 1855. 40. sz. arczk. 1876. 31. sz. arczk.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I.

Magyar Irók Arczképcsarnoka. Pest, 1858. arczk.

Illustrirte Zeitung. Leipzig, 1858. 760. sz. arczk.

Magyarország és a Nagyvilág 1876. 31. sz. arczk.

Egyetemes M. Encyclopaedia VIII.

Kelet Népe 1876. 245. 246. sz.

Szinnyei Könyvészete.

Keleti Károly, F. E. emlékezete, Bpest, 1878. (Értekezések a társad. tud. kör V. 2.)

Galgóczy Károly, Az országos m. gazd. egyesület Emlékkönyve III.

Ortvay, Száz év egy hazai főiskola életéből, Bpest, 1884. 292. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Gyászjelentés.