Kezdőlap

Gödör József (gödörházi),

bölcseleti doktor, ág. ev. lelkész-esperes és szász-weimári nagyherczegi tanácsos, előbbinek és rétalapi Németh Zsuzsánna fia, szül. 1795 körül Szakonyban (Sopronm.), 1817. máj. 3. a jenai egyetemen iratkozott be s 1818. nov. 26. bölcseleti doktorrá avattatott föl; ugyanott nyilvános előadást tartott, mely alkalomból azon joggal tiszteltetett meg, hogy ott mint rendkívüli tanár nyilvános előadást tarthasson; ezen hivatalát még azon félévben a szent-írás magyarázásával elkezdette; szándékát azonban megváltoztatta s hazájába tért vissza. Jenában ismerkedett meg Eckhardt Emiliával egy nyug. tábornok leányával, Goethe unokahugával, kit 1821-ben nőül is vett; (házasságuk azonban nem volt boldog, egyetlen leányuk Matild, a ki 1821. nov. 18. született, már 1824. okt. 29. meghalt; férjének pedig ellenszenve kisérte a nőt életében; meghalt 1866. okt. 19. Szenden 67 éves korában. Goethe rokonszenvét és szeretetét nagy mértékben bírta; leánykorában házuknál gyakran tartózkodott; ajándéka, egy remekmívű ezüst pecsétnyomó, örökbe fogadott leánya özv. Cser Jánosné birtokában ma is megvan.) G. előbb Győrben volt iskolatanító; azután rövid ideig atyja mellett káplánkodott. Itt kereste fel a szendi (Komáromm.) gyülekezet és papjának vitte; 1821-ben egyházmegyei jegyző lett; 1829. jan. Alhón (Vasm.) választották meg lelkésznek, pár év mulva azonban lemondott hivataláról és Szentgyörgyvölgyén (Zalam.) visszavonulva élt. 1838-ban a szendiek ismét megválasztották lelkészüknek. 1858-ban az egész községet elpusztította a tűzvész. Ekkor G. bámulatos kitartással, teremtő erejével és a makacsságig menő állhatatosságával gyűjtött a hazában és a külföldön mindaddig, mig az összes épületeket újra föl nem építtette s 1200 frt tőke meg is maradt a gyülekezetnek; ő ezalatt csaknem éhezett, nem fogadott el lakást, hanem a pinczéjében tartózkodott; ez halálos betegséget oltott testébe, mely 1858. márcz. 30. sirba vitte 63 éves korában. A szendiek sirját egyszerű kőemlékkel diszíték. Tagja volt a jenai nagyherczegi mineralogiai társaságnak.

Czikke a Laurában (1824. Az ujságokról, ennek kézirata a m. n. múzeumban van); gyászbeszédei a Papi dolgozatok gyászesetekre cz. gyűjteményben (Kecskemét, 1855. V.)

Munkái:

1. Egy tekintetes uri párnak ugymint: Csáfordi Török Mihály urnak és Mankó-Büki Horváth Susanna asszonyságnak 1814. eszt. egymással lett öszve kelésekkor igy bizonyitotta háládatosságát. Soprony. (Költemény.)

2. Specimen novae interpretationis Pauli epistolae ad Galatas III. 20. Jenae, 1818.

3. Isagoge historica in pericopas Evangeliorum et epistolarum adnexa epicrisi. In usum praelectionis academicae. Jenae, 1819.

4. Urunk Jézus végórái. Lelki épülést kereső keresztyén hívek számára, népszerű nyelven előadva. Három füzetben. 1. füz. Jézus szenvedését megelőző különféle készületek. Kecskemét, 1848. (Több nem jelent meg.)

Szerkesztette a Laura cz. szépirodalmi s mulattató folyóiratot, melyből 1824-ben Komáromban jelent meg a jan. és febr. füzet. Ennek előfizetési felhívása a M. Kurirban (1823. II. 48. sz.), a Hazai s Külf. Tudósításokban (1823. II. 45. sz.) és a Hasznos Mulatságokban (1824. 31. sz.)

Levelei: Erdélyi Jánoshoz, Szend, 1846. jún. 27. (az Erdélyi-Tárban, dr. Erdélyi Pálnál) és egy ügyvédhez írva Szenden, 1857. okt. 23. (gyűjteményemben.)

Tudományos Gyűjtemény 1819. III. 115. 1820. IV. 48. l.

Hazai s Külf. Tudósítások 1883. II. 39. sz.

Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 435. l.

Haan, Jena Hungarica 148. l.

Petrik Bibliogr.

Mokos, Magyarországi tanulók a jénai egyetemen 98. l. és Hering Lajos szendi ág. ev. esperes-lelkésznek szives közlése.