Kezdőlap

Gyurmán Adolf,

hirlapíró, szül. 1813. ápr. 26. Szászvároson (Erdély); a gymnasiumot Gyulafejérvárt, a bölcseletet Kolozsvárt végezte. 1832-ben Pestre jött és a jogi tudományokat hallgatta az egyetemen; a pozsonyi akadémián is tanult és 1835-ben a magyar magánjogból vizsgát tett. A hirlapírói pályára lépett és előbb a Hazai s Külföldi Tudósításoknál azután a Jelenkornál, később Kossuth Pesti Hirlapjánál vezette a külföldi rovatot 1848-ig, midőn a jún. 8. megindult Közlöny hivatalos lapot vette át és azt decz. 31-ig Budapesten, 1849. jan. 14-től jún. 3-ig Debreczenben, jún. 5-től jún. 30-ig ismét Budapesten szerkesztette. Egyike volt a legtekintélyesebb publicistáknak. 1849-ben a magyar kormánytól miniszteri tanácsosi czímet nyert. A szabadságharcz után ő is követte Kossuthot Kiutahiába; innét 1851-ben, midőn a fogva tartott magyarok elbocsáttattak, Amerikába ment. New-Yorkban tökéletesen megtanult angolúl, írt a lapokba s szerkesztett egy német hirlapot. 1854-ben Londonba tért vissza, hol a franczia, olasz és német nyelvből leczkéket adott és a Times munkatársa volt. 1861-ben a londoni Cromwell akadémiában a történelem tanárának nevezték ki. 1863-ban megnősült s hazajött Pestre, hol a Pesti Napló szerkesztőségébe lépett és annak külföldjét 1865-ig jelesen vezette. Az angol és amerikai viszonyokat igen jól ismerte s ezekkel szeretett foglalkozni. Liberalis democrata volt, de ellensége minden ábrándnak és túlhajtott ideáknak. Lelke mélyéből csatlakozott a mai kormányhoz, midőn az a kiegyezés művét keresztülvitte s a Budapesti Közlöny rendes belmunkatársa s egyik támasza volt. Meghalt orbáncz következtében 1869. szept. 15. Pesten. Első házasságából való leánya Hindy Árpádné; második neje Williams Ellen, kitől három fia s egy leánya maradt.

A szerkesztőségeknek, a hol működött, «valóságos eleven conversations-lexiconul» szolgált. Alig kérdezhettek tőle valamit, mire a legapróbb részletekig, még az évszámokban is, pontosan és szabatosan felelni ne tudott volna. Igen sokat írt, de neve alatt csak egy czikket bírtam felfedezni s ez a Literaturai Lapokban (1841. Hazai időszaki literatura) jelent meg; a Vasárnapi Ujságba is írt élet- és jellemrajzokat.

Munkái:

1. Negyedik László, szomorújáték öt felv. Pest, 1840. (Eredeti Játékszin 8., a m. tud. akadémia Teleki-jutalmában részesült; censurai kézirata a m. n. múzeumban van.)

2. Magyar szózatok. Hamburg, 1847. (A radikális párt megbízásából írta névtelenül. Tartalma: Adatok az országos védegylethez. A magyar conservativ párt és a nemzetiség. illustrálta Bábolnai Mihály 1846. Népképviselet.)

Henrik és Vilhelmina cz. 3 felv. szomorújátékát Gyulán 1836. máj. 16. és Esztergomban nov. 21. adták elő. Naplóját, levelezéseit halála előtt kevéssel elégette, pedig, mint mondják, igen sok levele volt az emigratio több tagjától; A szobrász és az Epikureus, vigj. 3 felv. 1840., Csák Máté cz. szinművének töredéke, ifjúkori költeményei s egy angol-magyar szótár, melyet az E betűig végezhetett el, maradt meg. Két röpirata: Offenes Sendschreiben an den jugendlichen Herrscher Oesterreichs és Oesterreich und Ungarn, csak czímeik után ismeretesek; állítólag még több röpiratot is írt névtelenül.

Honművész 1836. 2., 27. sz.

Magyarkák. Lipcse, 1845.

1869: Budapesti Közlöny 211. szám, Magyarország és a Nagyvilág 40. szám arczk. Fővárosi Lapok 211. sz. (Nekr.), Pesti Napló 261. sz. Vasárnapi Ujság 38. sz. Hon 211. sz. esti kiadás.

Toldy Ferencz, Magyar Nemzeti Irodalom Története.

Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.