Kezdőlap

Kárffy Titusz,

nyug. miniszteri tanácsos, született 1825. márczius 21. Körmöczbányán, hol atyja a sóhivatal főtisztviselője volt. Három éves korában elvesztette atyját; azután anyjával és testvéreivel átköltözött Győrbe; itt végezte a gymnasium hat osztályát és az akadémián a két évi bölcseleti tanfolyamot; a jogot is ott és a pesti egyetemen hallgatta. Megszerezte az ügyvédi oklevelet. Mivel szegény volt, már Győrött is, azután Pesten és Budán magántanítással kereste meg kenyerét. A 40-es évek elején, midőn tiszteletbeli gyakornok volt a m. kir. helytartóságnál, mint magántanító eljutott Lenhossék tanácsos házához, kinek fiát és két leányát tanította s egyik növendékét Lenhossék Lujzát 1849. ápr. 28. nőül vette. 1848-ban Eötvös József báró kultusz- és közoktatási miniszter fölvette ama tizenkét magyar ifjú közé, a kiket államköltségen külföldi egyetemekre küldött, hogy aztán, ha szakbeli tanulmányaik befejezése után visszatérnek az országba, tanárok legyenek. A Németországban kitört forradalom folytán nem mehettek el rendeltetésük helyére s miután Eötvös József báró a külföldre utazott, K. miniszteri fogalmazó lett a m. hadügyminiszteriumban Lahner György generális mellett. E minőségben szolgált Debreczenben, Nagyváradon és máshol is egész Világosig. 1850-ben titkár lett a Tiszaszabályozás központi választmányában. 1861. jan. berendelték a Majláth György elnöksége alatt újra életbe léptetett helytartótanácshoz, a hol 1862-ben ő felsége titkárrá nevezte ki. Az alkotmány helyreállítása után Eötvös József kultuszminiszter kinevezte elnöki titkárnak és 1868. febr. ő felsége osztálytanácsosnak. 1873-ban megkapta a miniszteri tanácsosi czímet és rangot; ugyanazon évben érdemei elismeréseűl a vaskoronarend III. osztályával diszíttetett föl. 1885. febr. 25. valóságos miniszteri tanácsos lett és 1891. ápr. 27. nyugalomba lépett; ez alkalommal a szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. Meghalt 1895. márcz. 26. Budapesten. Karpf családi nevét 1845-ben változtatta Kárffyra.

Német költeményei jelentek meg az Irisben és Ungarban (40-es években). Czikkei a Délibábban (1853. Magyar dramaturgia 1794.); a P. Naplóban (1855. 111., 113., 114. cz. Földindulások, Humboldt Kosmosából; 1876. 308. sz. esti k. A Petőfitársaság feladatairól); a Fővárosi Lapokban (1878. 28. sz. Eötvös József emlékezete.).

Munkái:

1. Die guten alten Táblabiró's. Roman von Maurus Jókai. Deutsch von ... Pest, 1856. két kötet. (Belletristisches Lese-Cabinet der magyarischen Literatur 1-8.)

2. Cazaux András. Rajz a délamerikai pampaszokból. Ébelot Alfréd után ford. Bpest, 1882. (Olcsó Könyvtár 139.)

3. Leonarda, szinmű 4 felv. Irta Björnsterne Björnson, ford. U. ott, 1888. (Olcsó Könyvtár 249. Először adatott a budapesti nemzeti szinházban 1879. decz. 10.)

Kéziratban: Magdolna, dr. négy felv. írta W. Collins és C. Whexel, angolból ford. (először adatott a nemzeti szinh. 1879. márcz. 28.)

Jelenkor 1845. 14. sz.

Kiszlingstein Könyvészete.

Budapesti Hirlap 1895. 85. sz. (Önéletraja) és gyászjelentés.