Kezdőlap

Kéry Imre,

orvosdoktor, Aradmegye főorvosa, kir. tanácsos, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1798. nov. 12. Késmárkon (Szepesm.) hol atyja Bittner Jáczint róm. kath. iskola tanító, utóbb városi tanácsos volt; a gymnasiumot miskolczon és Kis-Szebenben végezte, a bölcseletet és jogot Kassán hallgatta; szegény sorsa miatt úri házaknál nevelősködéssel tartotta fenn magát. Igy került az akkor abaujmegyei főorvos Keresztesy mellé nevelőül és ekkor az orvosi pályához nyert kedvet. 1819-ben a pesti egyetemen az orvosi karba iratkozott be. Tanulmányainak befejeztével, hogy a rigorozumhoz szükséges költséget megszerezze, egy betegnek kisérőjeként hosszabb utazást tett Ausztriában, Cseh-, Bajor- és Poroszországban; ekkor tanulmányai tárgyává tette a karlsbadi s marienbadi fürdőket és a vízgyógyászatot. Karlsbadban tartózkodása alatt azon szerencsétlenség érte, hogy hallása nagy mértékben meggyengült, a mi aztán egész életében nagy hátrányául szolgált, és különösen legfőbb vágyától, a tanszéktől megfosztotta. Némi vigasztalásául a latin, magyar és német irodalom tanulmányozásába mélyedt, sőt a fűvészetet, földtant és csillagászatot is elsajátította. 1825. decz. 10. Pesten orvosdoktori oklevelet nyert. Tanárainak ajánlatára Königsegg gróf borosjenői uradalmában orvosnak hívta meg és 1826-ban a pesti orvosi kar, később az orvosegyesület tagja lett, 1829-ben Aradmegye másodorvosának neveztetett ki (később főovosa lett), mely hivatalát néhány év kivételével 1872-ig, összesen 34 évig viselte. 1831-ben a cholera idején Hódmező-Vásárhelyen, hol naponként közel 120 halottat temettek, küzdött a nép babonái ellenében a ragályos betegség orvoslásával. 1848-ban Bittner családi nevét Kéryre változtatta. 1858. decz. 15. a m. tud. akadémia levelező tagja lett. Figyelemmel kisérte az akadémia ügyeit: neje a Thurzó család egyik ivadéka volt és ennek révén jutott Thurzó György nádor fali órájához, melyet később az akadémiának ajándékozott. 1861. a buttyini kórházalap főgondnokának választották. 1872-ben borossebeni borával a gyoroki bor-kiállításon elismerő oklevelet nyert. 1875. decz. 10. ünenpelték meg orvosi működésének 50 éves jubileumát, a mikor albummal és ezüst serleggel tisztelték meg. A közéletben, jelesen a közegészségügy terén erélyes és szakértő tevékenységet fejtett ki, jelesen a himlő, cholera s más járványok idején, a mivel megyéjének, mely benne közegészségi ügyeinek intézőjét tisztelte, az egymást felváltó kormányoknak, valamint ő felségének elismerését kiérdemelte; a Ferencz József koronás érdemkeresztet, majd a kir. tanácsosi czimet nyerte Megh. 1887. máj. 15. Boros-Sebesen.

Czikkei a Társalkodóban (1837. Orvosi szemléletek a hazánkban uralgó marhadögről, 1839. Emberi ikerszörny); az Orvosi Tárban (1839-1840. A gyakorlati orvostan előhaladásainak némely akadályai, az ovosi szerénység következtetése, általános nézetekből merítve, Orvos-gyakorlati adatok Arad vármegye boros-jenői járása részéről 1839-1840-ben, 1841. Hydrojotria, 1841-44., 1848. Idő- és kórjárat Aradmegye boros-jenői járása részéről 1840-43. és 1847. években, 1845. A légkör alkat méltánylásáról az orvosi gyakorlatban); a M. orvosok és természetvizsgálók munkálataiban (IV. 1844. A státusorvostan tekintettel hazánkra): a Wochenblatt der k. k. Gesellschaft der Aerzte in Wien cz. lapban (1855. Pathologische Erscheinungen in Folge eines Bienstiches); a M. Sajtóban (1856. A kolumbáczi szunyogról); a M. Akad. Ért. 1859. Math. és Term. Oszt. (Honunk legkeletiebb. Arad vármegyéhez tartozó hegyes vidékének leírása); a Gyógyászatban (1865. Válasz Poór tr. A cselekvés terére cz. czikkére, Válasz a Gyógyászat 7. sz. foglalt nyilt levélre, 1866. A mennyházai ásványvíz, Az orvosi rendőrség főkellékeiről, Az egyetemes orvostudorság behozatala s a sebészeti külön tanfolyam eltörlése. 1868. Orvosi tanácskozmányaink kelléke, Ideiglenes utasítás a kerületi orvosi hivatalos eljárások körül, Levél a szerkesztőhöz, 1870. Nagyobbmérvű hüdés, paralysis és a szorál, strychnin); az Ung. Med. Chirurg-Presseben 1866. Analysen und Heilkraft der drei warmen Quellen in Menyháza); az aradi Alföldben (1867-70. levelek Buttyinból); az Államorvosban (1869. A közegészségi és orvosi ügyek kormánya); a Borászati Lapoknak is munkatársa volt.

Munkái:

1. Dissertatio inaug. medica de cholelithis humanis. Pestini, 1825.

2. A Bánság poslázairól. A magyar orvosok és természetvizsgálók pécsi nagygyűlése által koszorúzott értekezés. U. ott, 1847.

3. Eszmék a közorvostan szabályozására. (U. ott, 1848. A m. orv. és term. vizsg. soproni nagygyűlése által koszorúzott munka. Eddig Bittner névvel.)

4. A mennyházai ásvány-forrás vegy- és gyógytani tekintetben, némi tájékozásul azok számára, kik ezen gyógyfürdőt használni óhajtják. U. ott, 1866. (A fürdő kőny. rajzával. Németül: ford. Oppenheimer Móricz dr. U. ott, 1866.)

Önéletrajzából, melyet 1871-ben írt, Borovszky Samu közölt részletet: Kossuth Lajosné bujdosása cz. a Vasárnapi Ujságban (1887. 26. sz.)

Orvosi Tár 1848. II. 4. sz.

Vasárnapi Ujság 1871. 36. sz. arczk.

Szinnyei Könyvészete.

M. Akadémiai Értesítő 1875. 243. l.

Jankai József, Babér levelek Kéry Imrének, ötven éves orvosi ünnepélyére. Arad, 1875.

Die 50-jährige Jubileums-Feier des Emerich Kéry, Doctors der Medicin. Arad, 1876.

M. Akadémiai Almanach 1888. 342. l.

Bruck József, A m. kir. földtani intézet könyv- és térképtárának III. Pót-Czímjegyzéke. Bpest, 1892. 31. l. és gyászjelentés.