Kezdőlap

Kolmár József,

nyug. kir. kath. főgymnasiumi tanár, K. Mihály ispán és Banay Sára (ki Márton István író kishuga volt) fia, szül. 1820. ápr. 3. Magyaród pusztán (Somogym.); anyját korán elvesztvén, egy évig nagybátyjánál Visontán (Somogym.) iskolázott; azután Csurgón az ev. ref. gymnasiumban hat év alatt a nyolcz osztályt elvégezvén, 1838 őszén a pápai ref. főiskolában tanult philosophiát és jogot, kezdetben nyomorral küzdve, majd Tarczy Lajos pártfogoltjaként mint irnoka szolgált és egyik alapító tagja volt a főiskolai képzőtársaságnak, melynek Jókai Mór, Petrovics (Petőfi) Sándor és Petrics (Orlai) Soma is tagjai voltak. Egy évig Baracskán (Fehérm.) nevelősködött a Kenesseyháznál. 1843-44-ben Pozsonyban Somsich Pál követ adott neki ingyen lakást és egy ideig a Záborszky Alajos szerkesztette Országgyűlési Tudósítások cz. kézirati hirlapot másolgatta, ívét 20, majd 25 váltó garasért; e keserves kenyérkeresetben június második felében, mint desperált bukott szinészt, kopott bonjourjában a Dunaparton talált Petőfi Sándort is társul vette. Majd Kuthy Lajosssal, a Batthyány Lajos gróf titkárjával megismerkedvén, a gróf országgyűlési irnokává lett rendes havi díj mellett. Később megismerkedett Hajnik Károly gyorsíróval, ki őt az általa szerkesztett Országgyűlési Naplók sajtó-correcturájával bízta meg, mely tisztét még Budán is, a gróf Keglevich Gábor tárnokmester elnöklete alatt censurán mint felolvasó 1845 elején folytatta s bevégezte. Ekkor ápriltól kezdve a Vahot Imre Pesti Divatlapjánál segédszerkesztő lett és Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit segítette sajtó alá tisztázni. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert és mint foglalkozás nélküli ügyvéd Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett. 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál mint corector segített. Az 1847-iki országgyűlés alatt Kuthy Lajos mellett ismét Batthyány Lajos grófot, a későbbi miniszterelnököt szolgálta. Ugyanekkor Lukács János gyorsíróval mint az általa szerkesztett Országgyűlési Naplónak correctora működött; Kalivoda nyomdász- és kiadónak mint író szerződésileg dolgozott. 1848. ápr. pihenésre haza Megyerre (Somogymegye) vonult, honnét júliusban Bajza József meghívására lapjához, a Kossuth hirlapjához Pestre ment correctornak és belső munkatársnak. A szerencsétlen móri csata után, a császári hadak közeletére, 1849. jan. első napjaiban a menekülő kormányt követte Debreczenbe, hol báró Jósika Miklós őt a hivatalos Közlöny correctorává tette; január 21. Tokajba Szemere Bertalan kormánybiztoshoz és febr. Dembinszky tábornokhoz Török-Szent-Mikósra sürgönyöket vitt. Jún. 4. Kossuth kormányzóval visszatért Pestre s július közepéig folytatta hivatalát, midőn Noszlopy Gáspár (egykori iskolatársa) meghívására a somogymegyei főjegyzőséget vállalta el; de a jegyzői toll helyett puskával és Noszlopy kis seregével ide s tova barangolva töltötte az egész nyarat, előbb Tolnán keresztl Bonyhádig, de az alföldi magyar sereggel a dunai zárvonalon át egyesülni nem lehetvén, vissza a Bakony-erdeje felé Veszprémig, hol a világosi katasztrófa hírére Noszlopy haditanácsot tartott és kis seregét Klapkához Komáromba küldötte. K. néhány tiszti társával visszatért Somogyba Megyerre s néhány hétig a szőlőhegyeken és környékbeli rokonainál húzta meg magát; okt. végén Pápára ment, hol Tarczy tanár közvetítésével helyettes jogtanárrá lett; de egy év mulva a bécsi kormány a prot. jogakadémiákat megszüntetvén, a pápai ev. ref. gymnasiumban vállalt tanárságot és magánszorgalommal a theologiát elvégezvén, 1852-ben pappá szenteltetett; azonban 1853. szept. 8. Pápán a római kath. vallásra tért át. 1854 végétől 1861. októberig a bajai kath. főgymnasiumban volt tanár és a vojvodinai germanizáló hatalom daczára magyar ifjakat nevelt, ifjusági Albumokat adott ki s ezek jövedelméből és adakozásokból alapította a Vörösmarty-ösztöndíjat; alapító szerkesztője volt a Bajai Közlönynek, a miért a temesvári kormánytól sok zaklatást szenvedett 1861. jan. 5-ig, mikor a Vojvodinát megszüntették. 1861. okt. a pozsonyi királyi kath. főgymnasiumhoz rendes tanárnak neveztetett ki s itt folytatta a bajai magyarosító működését, tanítványainak dolgozataiból 1869-ben Tavaszi virágok cz. füzetet szerkesztett és a ma már négy tanuló által élvezett Eötvös-ösztöndíjak alapját megvetette. 1874-ben a 25 éves tanári jubileumát ünneplő tanítványai s barátai által gyűjtött 700 frt tőkével Kolmár József-ösztöndíjat, 1881-ben Arany versek czímű munkája jövedelméből és saját pénzével pótolva 1000 frt tőkével vallás-erkölcsi ösztöndíjat alapított. A 80-as évek végén nyugalomba vonult és jelenleg is Pozsonban él.

Czikkei, költeményei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Társalkodó (1845. Zschokke ford. novellája Das Abenteuer der Neujahrsnacht és Wieland Oberonjának recensiója; e lapba, mint segédszerkesztő ápriltól kezdve, több prózai s verses dolgozatot írt); Pesti Divatlap (1845. Göthe, A hölgy teremtetése, Az anya, A szerelem és költ., 1847. Túl a siron, Nőiség, Szeretet és szerelem, A Nők könyve ügyében, Az elpusztult paradicsom, paramythe, Túl a siron, 1848. Országgyűlési tárogató); Tavasz. (Pápa, 1845. A teremtés reggele); Életképek (1845. Tört hangok nőm sirján. Ideálok és költ., 1846. Az utolsó vendég, elb., Az első szinmű, Éj és korány Vajda szellemének, 1848. Egy szép tavasznapom, Elmélkedés, Világtörténeti elmélkedés, 1848. Koreszmék); a Magyar Föld és Népeiben (1846. Fiume és a magyar tengermellék); Esti Lapok (1849. néhány buzdító cikk és Bárdibükk álnévvel charivari-féle apróság); Nép Barátja (1849. főmunkatárs, a Madarász László áltl szerkesztett Debreczeni Lapok ellen tollharczot folytatott); Magyarország és Erdély Képekben (1854. III. Trencsén); a bajai r. kath. gymnasium Értesítője (1855. Eszmeröptek a történelem terén, 1856. Szünnapi olvasmányul, 1858. Berzsenyi Fohászkodás cz. ódájának elemzése, nézetek a felsőbb nyelvészeti elemzés körül); Müller Gyula Nagy Naptára (1856. Rövid világstatisztika); Bajai Közlöny (1859. Mit akarunk? Emlékezzünk Kazinczy Ferenczről, Egy hálóköntös története, elb. Kl. jegygyel sat.); M. Állam (1875-82. rendes munkatárs); a pozsonyi kir. kath. főgymnasium Értesítője (1877. Emlékszavak dicsőn uralkodó felséges királyunk és királynénk megkoronáztatásának a pozsonyi királyi kath. főgymnasium által 1877. jún. 8. kegyeletesen megült tizedik évfordulóján); Uj M. Sion (1878. Isten, Isten léte ..., Modern pogányok, Aranyverseimből és Tanomák); Kármelhegyi Boldogasszony Képes Naptára (1896. Egy megtértnek életéből); Nyugatmagyarországi Hiradó (1898. 53. sz. Pozsony nagy napjaiból, 65. sz. Mozaik-darabok 1848-ból); a M. Néplapban (1892); a Herkó Páternek rendes munkatársa volt (1894. Dr. Papp Rika álnévvel); jelenleg az Oktató Népkönyvtár (szerk. Tóvári Krizsó) számára ford. németből Stolz Albantól népies iratokat.

Munkái:

1. Szabadságdal. Pozsony, 1848. márczius 17. (Tricolor lapra nyomt.)

2. Nők könyve. U. ott, 1848. (Uj olcsó kiadás. Pest, 1858.)

3. Nép szava, Isten szava. Ugyanott, 1848. A szabadsajtó tizedik napján. (Röpirat.)

4. Üdvszózat. U. ott, 1848. (Alkalmi költemény).

5. Bajai Naptár, Baja, 1860. (A fontosb világtörténeti események korrendi táblázatával).

6. Mit beszélnek a virágok, keleti virágnyelv magyar költők gyöngyeivel diszítve. U. ott, 1861.

7. Dalok könyve. Száz magyar költő és a nép dalaiból, műfajilag rendezve. U. ott, 1862 (és A magyar költészet gyöngyei cz. Nagy-Kanizsa, 1884.)

8. Tell Vilmos, elbeszélés ifjak számára. Hoffmann után németből. Baja, 1862 (Ifjak Könyvtára I. és Nagy-Kanizsa, év. n.)

9. Latin nyelvtan. Különösen Ellendt-Seyffert nyomán. Pest, 1864. (Dávid Istvánnal együtt.)

10. Gyakorlati példatár a latin nyelv alaktanához. U. ott, 1864. (Dávid Istvánnal.)

11. Fordítási gyakorlatok, magyarból latinra. U. ott, 1869. (Sváby Pállal együtt, 2. kiadás az V-VIII. oszt. számára. U. ott, 1872. Két rész. I. rész 3. és 4. jav. kiadás. Bpest, 1883.)

12. Tavaszi virágok. A kath. főgymnasiumi ifjúság zsebkönyve. Kiadta ... Pozsony, 1869.

13. Epigrammok U. ott, 1871.

14. A koronák harcza. Korregény Samarow Gergely után ford. U. ott, 1874. Négy kötet. Kiadja a Pozsonyvidéki Lapok szerkeszt. lapmellékletül.

15. Petőfi Sándor emlékezete. Jellem- és korrajzi episztola. U. ott, 1880.

16. Aranyversek. Irta tanársága 30. évében. 1879. Szegénysorsú tanulók javára. U. ott, 1881.

17. Magyar nyelvgyakorló, a magyar és németajkú népiskolák számára. I. füzet a II. osztály számára. Irta Papp Antal, átdolgozta.... U. ott, 1890.

18. Meddig élnek a nemzetek? Történelmi világtükör egy 2600 évig fölvezetett családi generáczio lánczczal. A magyar millenium ünnepére írta Józsi bácsi. Bpest, 1892.

19. Farkas és bárány. Szatira. Irta ... ötven éves írói pálya emlékeül. A pozsonyi Toldy-kör irodalmi areopágja előtt versenyzett pályamű. Pozsony, 1893.

20. ABC felnőtt emberek számára. Naptár a jelen időre és az örökkévalóságra. Irta Stolz Alban. Magyarította... U. ott, 1896.

21. Világnézet szatirák és epigrammákban. U. ott, 1895. (Ism. Kath. Szemle, Irod. Szemle.)

22. A világról. Egy könyv, a mely nemhizeleg. Az új milleniumi nemzedék javára. Irta egy hetvenhét éves tanár. U. ott, 1896. (Ism. M. Állam 221-224., M. Szemle 41. sz., Kath. Hitvédelmi Folyóirat 477. l.)

23. Egy szegény professor 100,000 frtos alapítványa a magyar millenium emlékére. U. ott, 1896. (Névtelenül.)

24. Makrobiotika, hosszú élet tükre. Ugyanott, 1898. (Versben.)

Kiadta: Emlény tanodai lombokból ... Szerkeszti a bajai főgymnasiumi ifjúság. I. Baja, 1858. (II. Vörösmarty-Emlény. Szerk. ... U. ott, 1859., III. U. ott, 1860.)

Szerkesztette a Bajai Közlönyt 1860. jan. 1-től június végeig és ennek folytatását az Aldunai Lapokat 1860. júliustól októberig Baján.

Kéziratban: Kolumbus, elbeszélés az ifjúság számára 1870., Hirlap-statisztika 1853-1864, Hullólevelek a tanköltészet bokrairól 1879.

Álnevei és jegyei: Somogyi Dezső (Honderű), Martialis junior (M. Állam), Vén tanár, Magyaródi, Igazmondó K. és nyilas jegy.

Akadémiai Értesítő 1875. 142. l.

Munkálatok. Bpest, 1883. 379. lap.

Kiszlingstein Könyvészete.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

M. Állam 1893. 299. sz.

M. Könyvészet 1895-96.

Petőfi Összes Munkái I. 38., II. 500., V. 129., 131. l.

Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza I. 249., 300., 301. II. 500. lap.

Karmelhegyi Boldogasszony Képes Naptára 1896. 53. l. arczk.

Corvina 1896. 6. sz. és önéletrajzi adatok.