Kezdőlap

Kolosváry Sándor (kolozsvári),

jog- és államtudományok doktora, egyetemi r. tanár és a m. tudom. akadémia lev. tagja, K. Lajos földbirtokos. 1848. nemzetőr (megh. 1898. márcz. 17.) és Jánosi Julianna (megh. 1880. dec. 11.) fia, szül. 1840. jún. 23. Lukafalván (Marosszék); atyja hat gyermeket nevelt csekély 22-23 holdnyi birtokán; de azért áldozatot nem kimélt fiai neveltetésére s taníttatására és Sándort hétéves korában a marosvásárhelyi ev. ref. főiskolába küldte; ott végezte el az elemi s gymnasiális tanulmányait 1859-ben; nagyobbrészt magán-tanítással tartotta fenn magát; szülei a papi pályára szánták, azért az 1859-60. évet ugyanott a theologiára előkészülők sorában töltötte. A papi pályára hajlammal nem bírván, 1860. okt. a nagy-szebeni jogakadémia rendes halgatója lett és iparkodott a német előadási nyelvet elsajátítani. Hazánk alkotmányos életének újra ébredésekor Marosvásárhelyt is megkezdték a jogi elődásokat; K. tehát az 1861-62. tanévre ismét oda ment, hol Dósa Elek kiváló jogtudós volt egyik tanára; anyagi léte is biztosítva volt Teleki Eduárd gróf fiai mellett, nevelői állással. 1862 őszén a pesti egyetem jogi facultásának hallgatója lett és jogi tanulmányait itt 1865-ben be is végezte. Az elméleti birói államvizsga letétele után Lövészy György pesti ügyvéd irodájában dolgozott, melynek nemsokára vezetője lett. 1866-ban a jog- és államtudományi szigorlatokat is letette. 1867. febr. 20. az erdélyi főconsistorium őt a kolozsvári ev. ref. jogakadémiához helyettes tanárnak és júl. rendes jogtanárrá nevezte ki. Itt működött az 1869-70. tanév végeig, midőn ezen felekezeti jogakadémiát véglegesen megszüntették. Ugyanezen időben a Kolozsvárt felállított kir. jogakadémiához br. Eötvös József közoktatási miniszter a magyar magán- és közjog, valamint a bölcseleti jog tanszékére rendkívüli tanárnak nevezte ki; majd egy év mulva az egyetemi magántanári képesítés megszerzése után rendes tanárrá lett. 1870-ben a budapesti egyetemen megnyerte a magyar magánjogból venia legendit. 1872. szept. 29. ő felsége a kolozsvári egyetemhez a magyar magánjognak és a bányajognak rendes tanárává nevezte ki. Az államszolgálatba lépése után sem vonult vissza az ev. ref. egyház ügyeitől. Huzamos ideig volt az erdélyi ref. egyházkerület régi alkotmánya szerint fönnállott supremum contistoriumának titkára s az új egyházkerületi alkotmány életbeléptetése óta (1872.) az egyházkerületi igazgatótanácsnak tagja. A kolozsvári egyházmegyének 1880 óta algondnoka. 1889 óta főgndnoka; a kolozs-kalotai egyházmegye közgyűléseinek tagja; az erdélyi reform. házassági főtörvényszéknek birája s kerületi közgyűlésének tagja. Az erdélyi udvari cancellaria, a kir. gubernium és a thesauratus levéltárait átkutatta s a szükséges okmányokat beszerezte, minek folytán a cameraticum ügyében 1879-től folytatott per útján az egyházkerületnek addig a kormány által nyújtott 3300 frtnyi javadalmát 14,000 forintra emelték. Mint egyetemi tanár előadásai tárgyai közé vette fel a külön előadott prot. egyházjogot, mire nézve magának illetékes úton a jogosultságot megszerezte. Egyházkerülete részéről úgy a debreczeni (1881.), mint a budapesti zsinaton részt vett és többnyire tagja volt a konventnek is 1896-ig, mikor minden egyházi tisztséget letéve, megszünt e téren működni. Az egyetemen a jog- és államtudományi karnak 1876-ban dékánja. 1876-77. és 1888-89-ben az egyetem rectora volt. Tagja a jogtudományi államvizsgálati bizottságnak, valamint a Kolozsvárt fönnálló birtokrendezési mérnök vizsgálati bizottságnak. A m. tudom. akadémia 1892. máj. 5. levelező tagjai közé választotta.

Czikkei az Erdélyi Prot Közlönyben (állandó munkatársa, 1872. Cameraticum beneficiumok, 1874. Értekezsé az egyházi javak magánjogi természetéről, Törvényjavaslat a házassági hirdetés alól való fölmentés jogának gyakorlásáról az erdélyi református egyházkerletben, Visszapillantások czímű birálat az erdélyi ref. egyházkerület alkotmányos élete átalakulásáról, Történelmi apróságok a XVII. és XVIII. századból, az egyházi életre vonatkozók, 1877. Egyházkerületi törvénykezési jogunk codificatiója, 1879. Reklam és vezérczikk, 5 közlés, 1896. Millennaris ünnepi beszéd sat.); a Jogtudományi Közlönyben (1873. Birálat Knorr Alajos, Magyar magánjog cz. munkájáról, több czikk); a Történelmi Lapokban (1874. Magánjogtörténeti adat, felvilágosító jegyzetekkel kisérve, 1875. György szakácsmester feleségének Ercsei Katának férje iránt való hűségét tárgyazó kötés- és kezesség-levele 1651. Vajda-Szentiván); a kolozsvári egyetemi Actákban (1876-77. II. Fasc. Vázlatok az 1691-1791. évig terjedő évszáz köz- és magánjogi életéből és az 1791. jogi reform mozgalmak Erdélyben); több czikk névtelenül a napilapokban.

Munkái:

1. Tervezet az erdélyi ev. ref. egyházi törvénykezésről. Kolozsvár, 1873.

2. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházjoga. U. ott, 1876. (Az Erdélyi Prot. Közlöny Egyházi Könyvtára IV. évf. IV. kötet. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1877.)

3. Emlékirat. Az erdélyi ref. egyházkerület közjogi állásának és az államhoz való viszonyának, valamint a többi magyar ref. egyházkerületek alkotmányos szervezetétől való különbségének feltüntetésére. Ugyanott, 1881. (Különnyomat az Erdélyi Prot. Közlöny 1878. évf.)

4. Az erdélyi ref. egyházkerület törvényei, az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház egyet. zsinata által hozott és ő felsége által megerősített egyházi törvényekhez alkalmazva, az egyházi törvények 9. §-a értelmében. Egyházfőhatósági megbizás folytán bizottságilag készített tervezet. U. ott, 1884. (Szász Béla és Jenei Viktorral együtt. Kézirat gyanánt. Ugyanaz, a beérkezett vélemények figyelembe vételével, hasonlóképen bizottságilag törvényjavaslat alakjába öntve, általános és részletes indokolással ellátva. U. ott, 1885.)

5. Monumenta Hungariae juridico-historica. Corpus statutorum, Hungariae municipalium, A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye a XVI-XVIII. századból. Összegyűjtötték, felvilágosító, összehasonlító és utaló jegyzetekkel ellátva. Bpest, 1885., 1890., 1892., 1896-97. Négy kötet. (I. Az erdélyi törvényhatóságok jogszabályai, II. A tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai, III. A tiszántúli törvényhatóságok jogszabályai, IV. A dunáninneni törvényhatóságok jogszabályai. Óvári Kelemennel együtt. Ism. Erdélyi Múzeum 1891.)

6. Régi hangok, új irány. Értekezés a magyar magánjogélet 1848-tól kezdődő legújabb átalakulásáról. Rectori székfoglaló. Kolozsvár, 1888. (Különny. az egyetemi Actákból.)

7. A magyar protestáns egyház egyháztörvénykezési szervezete. Debreczen, 1891. (A magyar ref. egyetemes onvent nagybizottságának megbizásából készített törvényjavaslat, indokolással, az egyházi törvények leendő zsianti revisiója czéljából. Kézirat gyanánt.)

8. Az Unio kérdésében. Egyházalkotmányjogi tanulmány. U. ott, ...

9. A kolozsvári ref. egyház egy évi élete. U. ott, 1892.

10. Helyzet-változások a vallásszabadság és felekezetnélküliség tekintetéből. U. ott, 1894.

11. Werbőczy István Hármaskönyve. III. kiadás. Az eredetinek 1517-ik I-ső kiadása után fordították, jogi műszótárral és részletes tárgymutatóval ellátták ... Bpest, 1894. (Óvári Kelemennel együtt.)

12. Az erdélyi Approbata és Compilatae Constitutiones törvénykönyvek jegyzetekkel ellátott sajtó alá rendezése. Millennaris kiadás. U. ott, 1896. (Óvári Kelemennel.)

13. Az erdélyi Articuli novellares et provisionales magyar nyelvre fordítása. Millennaris kiadás. Ugyanott, 1896. (Óvári Kelemennel.)

14. Magyar-Törvénytár 1000-1897. Millenniumi emlékkiadás. U. ott, 1896-97. (A Corpus Juris Hungarici magyar fordítása, melyben többekkel együtt közreműködött.)

Dömény József, Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 159. l.

Uj M. Athenás 277. l.

M. Könyvészet 1890., 1892., 896-1897.

Kiszlingstein Könyvészete.

Vécsey Tamás, A budapesti kir. m. tud. egyetem jog- és államtudományi karának ismertetése 1667-1896. Bpest, 1896. 128. l.

Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára, Mező-Túr, 1897. II. 277. l.