Kezdőlap

Lehr Albert,

nyug. főgymnasiumi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1844. ápr. 25. Sár-Szent-Lőrinczen (Tolnam.), hol atyja L. András az esperességi ág. ev. algymnasium tanára (anyja Schleining Mária) volt. 1853-ban Sopronba hítták atyját és L. ott végezte a gymnasiumot és a theologiát. Tagja, legjobb szavalója s több évig főjegyzője volt a még Kis Jánostól alapított magyar társaságnak, egyszersmind az ifjuság lapjának (Hajnal) állandó fordítója s két évig (1859-61.) szerkesztője. Kritikai tanulmányainak alapját Arany Figyelőjéből és Koszorújából szerezte. 1865-ben Szent-Lőrinczre került tanárnak és ott évekig a legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a nép nyelvét, melynek adalékait folyton jegyezgette. 1868-69-ben német egyetemeket látogatott; Halléban időzött huzamosabb ideig, hol többek közt Pott, Bernhardy és Erdmann voltak tanárai. Hazatérvén, újra elfoglalta előbbi állását és midőn az iskola Bonyhádra tétetett át, ott tanított 1873-ig; ekkor a budapesti ág. ev. egyház meghívta főgymnasiumához, hol 1898-ig működött, mikor nyugalomba vonult. Tanítványai 1899. okt. 22. ünnepet rendeztek tiszteletére, mikor egy Strobl által készített Toldi-szoborral megajándékozták. Mint nyelvész híve az orthologiának. 1882. jún. 1. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta.

Irt eredeti költeményeket és fordítgatott latinból, németből, francziából; a bonyhádi ág. ev. gymnasium Értesítőjében (1872. Tell magánbeszéde, Schiller után, ford.); a M. Nyelvőrben (1874. A tárgyas-tárgytalan ragozáshoz, a Sámuel-díjjal jutalmazva, 1875. Határozó-e a határozó, 1876. Tom, tod, tok, tott, a két utóbbit dicsérettel tüntette ki az akadémiai, Hogy miszerint, mikép, miként, 1877. Arany János balladái, magyarázza Greguss Á., igazítások, A szenvedő igéről, írta Ralovich L., 1878. Az évad veszedelme, 1879. Bucsú Kun-Szent-Miklóstól, 1884. Egy jeles fordító, 1885. A számára, 1886. A megejtet ne ejtsük el, 1897. Hang a multból «magam» névmásról); írt kritikákat a Budapesti Szemlébe névtelenül; a Vasárnapi Ujságban (1884. Beszéde a sár-szent-lőrinczi Petőfi-ünnepen, 1888. Egy falusi poeta versei: Tóth István kiskajdacsi ref. tanító; a budapesti ágost. ev. főgymnasium Értesítőjében(1889. Goethe, Hermann és Dorothea I. éneke, eredeti versmértékben); az Akadémiai Értesítőben (1890. A Farkas-Raskó páyázat.)

Munkái:

1. Toldi, költői elbeszélés, írta Arany János. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1880. (Jeles Írók Iskolai Tára XI. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap, Pesti Napló 312. sz., 2. és 3. jav. kiadás 1881., 4. jav. k. 1882., 8. bőv. k. 1893., már 11 kiadást és több lenyomatot ért; ujabb kiadásai becses irodalomtörténeti és költészettani bevezetésekkel vannak ellátva.)

2. A görögök története. Írta Curtius Ernő, ford. U. ott, 1880. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata I. sorozat, fordította az V. kötete.)

3. Toldi. Költői elbeszélés. Irta Arany János, nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta... U. ott, 1882. (Ujabb kiadása 1886. A m. tudom. akadémia 1886-ban a nagy jutalommal tüntette ki. Ism. Budapesti Szemle XXX. Egyet. Philol. Közlöny 1882. és 1893.)

4. Magyar olvasókönyv a középiskolák I-III. osztályai számára, tört térképekkel és illustratiókkal. Szerkeszették L. és Riedl Frigyes. U. ott, 1883., 1885. Három rész. (Ism. Tanáregyl. Közlönye XIX., I. 2. jav. kiadás 1887., 3. jav. k. 1888., 4. jav. k. 1892., 5. jv. k. 1895. II. jav. 2. 1887., 3. jav. k. 1891.)

5. A római pápák az utolsó négy században. Írta Ranke Lipót, ford. a 7. kiadás után. U. ott, 1886., 1889. Három kötet. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata, I. sorozat.)

6. Dísz-nóták. Röfögi egy Epicuri de grege porcus. U. ott, 1888.

7. Goethe, Hermán és Dorottya. Az eredeti versmértékben fordította 1889. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. U. ott, 1900.

Jelenleg az akadémia megbízásából egy Arany-szótáron dolgozik.

Akadémiai Értesítő 1875. 168., 1881. 177., 1882. 120., 173., 1890. 18. l.

Kovács Sándor, A soproni evang. lyceumi magyar társaság története 1790-1890. Sopron, 1890. 91., 93. l.

Kiszlingstein Könyvészete.

M. Könyvészet 1893., 1895.

Pallas Nagy Lexikona XI: 361. l. (Négyesy László.)