Kezdőlap

Leitner Gottlieb Vilmos,

bölcseleti doktor, a lahorei (Keletindia) egyetem rektora, a m. tudom. akadémia kültagja, szül. 1840. okt. 14-én Budapesten; már gyermekkorában Konstantinápolyba került, hol atyja katonai orvos volt a szultán szolgálatában; egy török korán-iskolában nyerte az első oktatást a török és arab nyelvből és a koránból. Később Málta szigetén a lavalettei angol középiskolában folytatta tanulását; a krimi háború kitörésekor az angol kormány által első osztályú tolmácscsá nevezetet ki a hadsereghez ezredesi ranggal. 1855-1856-ban Sebastopol alatt élte át napjait. 1855-ben már nyolcz nyelven tökéletesen beszélt: németül, angolul, francziául, olaszul, görögül, törökül, arabul és perzsául. A krimi háború után Londonba ment és mint a King's College hallgatója folytatta tanulását 1859-ig; ekkor ugyanott mint magántanár kezdte működését; az arab, török és új-görög nyelvet adta elő; 1861-ben az arab nyelv és a mahomedán jog rendes tanárának neveztetett ki. 1862-ben a freiburgi egyetem bölcseleti doktornak nevezte. 1864-ben a londoni anthropologiai társaság igazgatóságába választatott be, úgy a Londonban székelt német tudomány- és művészpártoló egyesület tiszeletbeli tagjának és elnökének választotta. 1865-ben az angol kormány a lahorei (Keletindia) kormánybizottság főnökévé nevezte ki; itt több iskolát (köztük a Panjab University Colleget), irodalmi társaságot és könyvtárt alapított; hirlapokat adott ki, melyek a benszülöttek nyelvén terjesztik az ismereteket. Különösen nagy jelentőségűek az 1866-69-ben tett utazásai, melyekben Kasmirt, Kis-Tibetet, Ladakot, Dardisztant sat. fölkutatta és a szanszkrittal rokon dardu nyelveket fölfedezte. Egy szintén akkor fölfedezett néptörzs maradványaiban állítólag a Nagy Sándor idejéből ott rekedt makedon telepítvényre ismert. 1869-ben szabadsággal Európát látogatta meg; a royal-asiatic society és az angol nyelvészeti és néprajzi társaság is tagjának választotta. 187-ben visszatért Keletindiába s újabb kutatási utazásra indult, melynek eredménye a görög-budhista régiségek kiásása Juszufzaiban (ebből a m. n. múzeumnak is küldött néhány darabot). Ekkor összegyűjtött ó-indiai s kelet-ázsiai régiségeit, érmeit, szobrait és kézirattait kiállította 1873-ban a bécsi világkiállításon és nagy feltünést keltett velük. 1871-ben Ferencz József ő felségétől megkapta a vaskoronarendet, melylyel lovagi rendre emeltetett. 1874-ben hosszabb szabadságon ismét Londonban volt. Visszatérte után a lahorei angol keletindiai kir. egyetem rektora lett. A m. tudom. akadémia 1873-ban az I. osztályba kültagnak választotta. Meghalt 1899. márcz. 23.

Munkái:

1. The races and languages of Dardistan. Lahor, 1867-1871. Három kötet.

2. Philosophical grammar of Arabic ...

3. The Sinîn-i Islam ...

4. The races of Turkey...

5. History of Dardistan, songs, legends ...

6. Graeco-budhistic discoveries ...

7. History of indigenous education in the Panjab sincte annexion ...

Akadémiai Értesítő 1873. 145., 168., 1874. 107. l.

Magyarország és a Nagyvilág 1874. 48. sz. arczk.

Pallas NagyLexikona XI. 366. 1. Akadémiai Almanach 1906. 249. l.