Kezdőlap

Litschauer Lajos, idősb,

kir. főbányatanácsos, nyug. akadémiai tanár, szül. 1815. júl. 26. Szill-Sárkányon (Sopronm.), hol atyja L. Fülöp falusi kovács és állatorvos (anyja Horváth Erzsébet) volt; L. gymnasiumi s jogi tanulmányait Győrött, a bányászatot 1840-től Selmeczen végezte. 1844-ben a bányakincstár szolgálatába lépett; előbb a selmeczi bányakerületben, majd Kapnikon, 1852-ben Verespatakon mint bányamérnök, bányafőnök-segédi minőségben Nagy-Ágon; 1870-ben mint bányahivatali főnök Abrudbányán szolgált. Ugyanezen évben a bányamívelés tanárává nevezték ki a selmeczbányai bányászati s erdészeti akadémiához. 1872-ben bányatanácsossá lett. 1883-ban nyugalomba vonult, mely alkalommal érdemei elismeréseül a főbányatanácsosi czímet kapta. L. hazai érczbányászatunk alapos ismerője volt és Nagyág, Verespatak, Kapnikbánya, Rodna és Boicza bányászatait behatóan ismerte. Egész életét szorgalmas munkákban töltötte és szabad óráiban philosophiai s mathematikai tanulmányokkal foglalkozott. Tudományosságát az egész országban elismerték és ennek köszönhette, hogy midőn a selmeczi bányászati s erdészeti akadémián a előadási nyelv magyarrá lett, a bányamíveléstan, bányaméréstan, kőszén- és érczelőkészítés első magyar tanárává ő neveztetett ki. Először is a magyar műnyelv megteremtésén fáradozott, miközben Péch Antal akkori osztálytanácsosban, régi barátjában, hű tanácsadóra és segítőre talált. Tudásának bővítésére a magyar kormány támogatásával beutazta Magyarország, Németország, Belgium, Hollandia, Ausztria összes nevezetesebb bányászatait. A porosz-franczia háború alkalmával is külföldi tanulmányúton volt a magyar kormány megbízásából, mely alkalommal különösen a kőfúrógépeket tanulmányozta. E tanulmányút eredménye a kőfúrógépeknek a selmeczi altáró üzeménél való behozatala volt. Meghalt 1885. ápr. 4. Budapesten.

Munkája: Vastag széntelepek vájása Francziaországban. Selmecz, 1875.

Pallas Nagy Lexikona XI. 581. l. (Péch); fiának L. Lajosnak szives közlése és gyászjelentés.